Egészen addig, míg Justin meg nem érkezett értem, úgy készülődtem, mintha csak egy egyszerű new yorki útra készülnék. Aztán mikor belépett hozzám, és arcán széles vigyorral csak annyit kérdezett, "Készen állsz?", azonnal elkapott a pánik.
- Te egy kicsit sem izgulsz? - kérdeztem tőle sokadszorra a repülőn.
- Nem - nézett rám laza mosollyal.
- De mi lesz, ha elrontom?
- Mégis mit? - nevetett fel. - A saját szöveged, te írtad, sokszor énekeltük. Menni fog - szorította meg biztatóan a kezem, de aztán hamar el is engedte. Erről eszembe jutott egy mostanában a fejemben motoszkáló gondolat.
- Justin - kezdtem óvatosan, és az előttem lévő ülést szuggeráltam.. - Mit szónál hozzá, ha azt mondanám, hogy nem szeretnék bujkálni?
- Ezt hogy érted?
- Nem tudom, csak nem akarom titokban tartani a kapcsolatunkat, ha nem muszáj. Előbb vagy utóbb úgyis kiderülne, szóval... Örülnék, ha nem csak ezek a lopott érintések jutnának nekünk - egyik kezemet végighúztam a combján, ő pedig néhány másodperc után rákulcsolta ujjait az enyémekre.
- A koncert után beszélünk erről, oké? - mosolygott, majd szájához emelte összekulcsolt kezünket és belecsókolt a tenyerembe.
- Hú, Nina - ámuldozott Kate mellettem lépkedve. - Itt minden olyan... nagy.
- Tudom - bólogattam izgatottan, és Kyle-ra néztem, arra várva, hogy ő is hozzám hasonlóan érez. - Te mit szólsz, Kyle?
- Sosem voltam még a Madisonban - válaszolta olyan hangsúllyal, hogy tudtam, neki is tetszik a hely.
- Gyere, megmutatom az öltöződet - húzott magával Justin. - Kate és Kyle addig jól ellesznek Kennyvel.
- Saját öltöző?
- Persze. Szokj csak hozzá - villantott rám egy mosolyt, majd kinyitotta előttem az ajtót.
Leesett az állam, ahogy beléptem. Nem volt semmi különös a szobában, de az, hogy ez az én öltözöm a Madisonban, nagyon különlegessé tette számomra.
- Ez igazából nem az én dolgom lenne, de ragaszkodtam hozzá, hogy én vezesselek körbe, szóval, ha kicsodálkoztad magad, akkor nézzük meg a színpadot is - mondta Justin jól szórakozva rajtam.
Végigmentünk a folyósokon, ahol már persze rengeteg ember végezte a dolgát, majd a színpadhoz érve mellénk szegődött az egyik szervező, aki Justinnal szinkronban kezdett beszélni arról, hogy honnan lépek be, és hova állok a dalunk alatt. Próbáltam mindent megjegyezni, de valószínűleg látszott rajtam a bizonytalanság, mert miután a szervező eltűnt, Justin felém fordult.
- Akarod, hogy egyszer elpróbáljuk?
- Az jó lenne - mondtam, mire Justin elszaladt, hogy beszéljen néhány emberrel.
- Egyelőre nagyon elveszettnek tűnsz ott a színpad közepén - igyekezett felém Kyle arcán széles vigyorral.
- Várd ki a végét, meghódítom az egész arénát. Imádni fognak - fordultam körbe nevetve néhányszor.
- Justinnal lépsz ki a színpadra - mondta kicsit leereszkedő hangsúllyal, és elkapott, mielőtt elszédültem volna. - Őt meg már akkor imádják a rajongói, ha csak egy helyben áll.
Kinyitottam a számat, hogy válaszoljak, de nem jutott eszembe semmi, amivel saját magam védhetném. Justin ért vissza hirtelen, és egy mozdulattal kirántott Kyle kezei közül.
- Gyere, kezdhetünk - sietősen indult ő a jobb, én pedig baloldali színpadszélhez, majd kaptam egy mikrofont. Felcsendült a dalunk, és mivel én kezdtem, lassú léptekkel indultam a színpad közepe felé, ahol az imént még Kyle-lal álltunk. Valahogy nem tudtam kiverni a fejemből, amit mondott, egészen addig, míg meg nem hallottam Justin hangját is. Mint mindig most is elvarázsolt.
- Egyáltalán nem kell aggódnod, bébi - zihálta a fülembe Justin a szám végén, miközben fél karjával magához ölelt. - Gyönyörű leszel.
- Gyönyörű? - húzódtam el tőle kicsit. - Inkább azzal biztass, hogy nem fogok elszúrni semmit.
- Ha meglátod a ruhát, amit Carin választott neked, akkor majd megérted, hogy miért ez foglalkoztat engem - nevetett rám, majd puszit nyomott a homlokomra.
- Nina - kiabálta túl Kate a körülöttünk lévő zajt. - Nézd, ki van itt.
Felé fordultam, megláttam, ahogy egyik oldalán Kyle-lal, másik oldalán apával igyekszik felém. Pislogva meredtem rájuk, majd magamhoz tértem és rohanva indultam apa felé.
- Te hogy kerülsz ide? - kérdeztem, miközben átöleltem. - Nem dolgozol? Azt hittem, nem vagy a városban.
- Kihagynék egy ilyen fontos dolgot? - mosolygott rám. - Ma reggel értem vissza, és miután Justin szólt azonnal szabaddá tettem az estémet.
Justin felé fordultam, aki pár lépéssel távolabbról szemlélte az eseményeket.
- Köszönöm - suttogtam neki halkan, de a mosolya, amit válaszul rám villantott elárulta, hogy jól hallotta.
Nem feledkezhettem meg róla, hogy az estfénypontja továbbra is Justin, így akármennyire is szerettem volna vele lenni, el kellett engednem, hogy elintézzenek mindent a koncert kezdetéig. Néha felhangzott egy-egy dal, Justin táncosai is megjelentek, akiket már jó ismerősként köszönthettem, meg úgy általában mindenki rohant valamiért. Míg Justin kiment néhány percre a rajongóihoz az épület elé, addig én Apával és Kyle-lal beszélgettem. Kate meg Scooterrel és Pattie-vel volt. Szívesen mentem volna oda hozzájuk én is, de nem úgy tűnt, hogy Pattie szívesen lát. Bár nem mondott egy rossz szót sem, a hűvös üdvözléséből azt vettem le, hogy jobb nekem apáékkal.
Carin jött oda végül hozzám, és közölte, hogy most azonnal vele kell mennem. Már kezdtem megijedni, hogy valami baj történt, de aztán eszembe jutott a ruha, amit Justin említett. Mikor Carin megmutatta én is egyből beleszerettem. Egy farmerruha volt piros övvel a derekán.
- Gondoltam kicsit összeöltöztetlek Justinnal - mondta Carin. - Rajta ez lesz a dalotok alatt - mutatott fel egy farmer mellényt, amin szintén volt piros. Elmosolyodtam, tetszett Carin ötlete. - Gyere segítek a sminkeddel - intett egy szék felé.
Fél órával később vissza felé siettem apáékhoz, de valaki elkapott hátulról.
- Neked is annyira tetszik a ruha, mint nekem? - suttogott a fülembe Justin, mire szembefordultam vele, és láttam, hogy már ő is átöltözött az első szettbe. Hihetetlenül nézett ki teljesen fehérben.
- A tiéd vagy az enyém? - kérdeztem vissza nevetve. Justin nem nevetett, helyette édesen megcsókolt, aztán újra a fülemhez hajolt.
- Miért vagy ilyen feszült? Még mindig izgulsz?
- Nem vagyok - tagadtam egyből, de persze ez hazugság volt. Azt hittem jól tudom álcázni, hogy milyen bizonytalan vagyok, de ez Justin előtt lehetetlen. Túl jól ismer.
- Bébi - nézett rám, olyan kit-akarsz-átverni pillantással.
- Oké - adtam meg magam. - Hallod milyen őrület van kint már most?
- Persze, mindjárt elindul a visszaszámlálás.
- Miattad sikítoznak így.
- Igen - bólintott Justin, de láttam rajta, hogy nem érti.
- Nem tudom, Justin - öleltem át a derekát. - Ők a te rajongóid, rád kíváncsiak, nem rám.
- Nina - húzott magához ő is. - Rád is kíváncsiak, ismernek már téged. Megérdemelten leszel ott a színpadon.
- Nem tudom - ismételtem újra.
- Az elég, ha én tudom, és te hiszel nekem - puszilt bele a hajamba. - Most mennem kell. Találkozunk a színpadon - vigyorgott még rám, aztán futva indult a helyére, ahol már nagyon várták, én meg csatlakoztam a saját csapatomhoz, ahol rám vártak.
Leültem Kate és apa közé, hogy egy ideig onnan nézzem a koncertet, mivel a mi dalunk lesz az utolsó szám. Kate-tel végig énekeltük a dalokat, aztán, miközben a Die in your arms ment, elindultam a helyemre. Mindenki sok szerencsét kívánt, de én csak Kyle-t kerestem a szememmel. Ő is rám mosolygott, aztán nevetve puszit küldött felém. Ez olyan természetellenes mozdulat volt tőle, hogy akaratlanul is elnevettem magam az idegességem ellenére. Mire vége lett a dalnak, már ott álltam a helyemen, mellettem Allyson mosolygott és ezzel próbált nyugtatni. Justin bejelentette, hogy a mai koncert vége egy kicsit rendhagyó lesz, de azt nem mondta, hogy melyik szám jön, hanem lerohant a színpad másik végébe, ami ugyan messze volt tőlem, de mégis sikerült elérnie, hogy megnyugodjak egyetlen pillantásától. Elindult a zene, én pedig onnantól kezdve mindent pontosan úgy csináltam, ahogy délután elpróbáltuk. Amikor kiléptem a színpadra, tényleg úgy éreztem, hogy Justin rajongói örülnek , és szeretik ezt a dalt. Justin belépésével aztán szó szerint őrület kezdődött. Nekünk ugyan nem volt koreográfiánk, de ő végig táncolt, fogta a kezem, mögém lépve átölelt, vagy éppen megforgatott. Elérte, hogy annyira élvezem a műsort, hogy szinte abba se akarjam hagyni. A dal végén, ugyanabban a pozícióban álltunk meg, ahogy délután, magához ölelt fél karjával, de most ahelyett, hogy a fülembe súgott volna, csókot nyomott az arcomra. Egy percig csak levegő után kapkodva néztünk a közönségre, majd Justin kézen fogott és előrébb lépve megköszönte a rajongóinak, hogy eljöttek. Ezután lerohantunk a színpadról, én meg magam sem tudom miért, de adrenalinnal telve egyenesen Kyle nyakába ugrottam. Sokan ott voltak körülöttem, de valamiért úgy éreztem, csak ő érti igazán, hogy mi jelentett ez az este nekem. Mindenfelől hallottam a dicséreteket, de leginkább annak örültem, mikor Kyle azt mondta, büszke rám.
Már éppen összepakoltam minden holmimat, amikor Justin lépett be az öltözőmbe.
- Kész vagy?
- Igen. Mehetünk - bólintottam, majd felkaptam a táskám és Justin kezéért nyúltam, ő viszont nem a kezemet, hanem a táskámat fogta meg, és átvette tőlem.
- Nincs messze a hotel - közölte velem. - Gondolom, szeretnél a barátaiddal menni, szóval majd ott találkozunk. Kenny elhoz titeket.
Csak néztem a nyitott ajtóra, amin kilépett, ugyanis nem tudtam mire vélni ezt a lekezelő stílust, de mire utána indultam, már nem volt sehol. A kocsiban megkérdeztem Kennyt, hogy tud-e valamit Justin rossz kedvének okáról, és a hallgatás egyértelművé tette, hogy igen, ahogyan azt is, hogy valószínűleg én vagyok az ok. Valóban gyorsan odaértünk a hotelhez, és miután megkaptam a kártyámat a ma éjszakai szobámhoz, még mindig nem tudtam, mi baja lehet Justinnak. Próbáltam hívni, habár sejtettem, hogy a szobája valahol az enyém közelében lehet, de nem vette fel. Lezuhanyoztam és alváshoz készültem, amikor egyszer csak bekopogott.
- Minden oké? - lépett be és megállt az ajtó mellett, mint aki mindjárt indul is.
- Velem igen. És veled?
- Aha - válaszolt meglepően szűkszavúan.
- Nem ülsz le? - intettem az ágy felé, mire tétovázva ugyan, de leült.
Szótlan volt továbbra is, látszott rajta, hogy arra vár, én mondjak valamit. Szorosan mellé ültem és megfogtam a kezét. Ezúttal nem tért ki az érintésem elől, és ennek nagyon örültem.
- Mi a baj, Justin? - kérdeztem halkan.
- Jól érezted magad?
- Persze, nagyon is. Köszönöm - pusziltam meg az arcát.
- És rájöttél, hogy Kyle hülyeségeket beszélt?
- Igen, de... Várj. Milyen hülyeségeket?
- Arról, hogy az én rajongóim nem miattad élvezik a dalunkat - magyarázta. - Elhitette veled, hogy nem a te előadásodra, hanem az enyémre kíváncsiak csakis. Pedig ez nem igaz.
- Honnan tudod, hogy ő mondta? - kérdeztem halkan.
- Kikövetkeztettem.
- Miből? - néztem rá meglepetten.
- Nem volt nehéz. Túl sokat adsz a véleményére - mondta olyan hangsúllyal, hogy nem volt nehéz rájönnöm, ez egyáltalán nem tetszik neki.
- Igen, mert a barátom, és vele kezdtem el ezt az egészet.
- Ez nem számít, Nina. Előtted most itt egy csomó lehetőség, és te hagyod, hogy Kyle mondatai befolyásoljanak.
- Nem hagyom - ellenkeztem. - De nem is értem, mi bajod van.
Justin hosszan kifújta a levegőt, aztán az ölébe húzott és finoman kényszerített, hogy ránézzek.
- Úgy éreztem egész este, hogy kizársz engem. Hülyeség, mert éppen velem énekeltél, együtt voltunk azon a színpadon, de mikor leértünk, te egyből Kyle-hoz mentél. Még csak meg sem kérdezted, hogy én vagy bárki más mit gondol, mert egyedül Kyle dicséretét akartad hallani. Nekem ez rosszul esett, ahogy az is, hogy sikerült úgy elbizonytalanítania a koncert előtt.
- Ha jól értem nem tetszik, hogy Kyle az egyik legjobb barátom - vontam le a következtetést.
- Nem, dehogyis. Az nem tetszik, hogy én nem lehetek az. Az én szavam nem ér neked annyit, mint az övé.
- Ez butaság - ráztam a fejem.
- Attól én még így érzem. Utálom mindig beismerni, de féltékennyé tesz a viszonyotok.
- Mutatok valamit neked - kezdtem, és felálltam az öléből. - Nem azért, mert meg akarlak győzni, hanem azért, hogy belásd, mit érzek irántad.
Odamentem a táskámhoz és a legaljáról elővettem a füzetem, majd visszaültem Justin mellé és az ölébe tettem.
- Mi ez? Napló? - kérdezte értetlenül és úgy láttam viccesnek találná, ha valóban naplót írnék.
- Nézd csak meg - vontam vállat.
Justin csak úgy találomra kinyitotta valahol és láttam, miként ül ki a döbbenet az arcára olvasás közben.
Belepillantottam a szövegbe, és örültem, hogy igazam lett. Éppen egy olyan résznél nyitotta ki, amit még csak pár hete írtam.
- Dalokat írsz nekem? - kérdezte szinte nevetve, és még egyet lapozott a kis könyvbe.
- Miért? Ha azt mondanám igen, akkor az olyan nevetséges lenne?
Erre csak vállat vont és szégyenlősen elmosolyodott.
- Nem konkrétan neked - mondtam. - De ezeket azóta írtam, amióta ismerlek. Nem tudom - vontam vállat most én. - Olvasd el és értelmezd, ahogy szeretnéd.
Hosszú ideig olvasgatta őket, majd felnézett rám egy teljesen más arckifejezéssel, mint amit eddig viselt. Beletúrt a hajamba és magához húzott egy csókra.
- Nem hiheted azt, hogy Kyle vagy bárki más fontosabb lenne nekem, mint te - húzódtam el tőle.
- Tudom - mosolygott rám még mindig közel tartva magához, és csillogó szemei is arról árulkodtak, hogy végre megértette.
