Sziasztok! Tudom, régen volt már új rész, és most sem lett éppen a leghosszabb, de remélem azért tetszik. :) Köszönöm az előzőhöz a kommenteket. Jó olvasást! ♥ (A kép csak azért, mert egyszerűen szerelmes vagyok.)
Egy szempillantás alatt mászott le rólam Justin, én meg próbáltam egy picit illedelmesebb testhelyzetet felvenni mellette, amikor újra hallottuk Pattie hangját.
- Bejöhetek?- kopogott.
- Mindjárt lemegyünk, anya - szólt ki Justin.
- De jó. Selena is itt van? - örvendezett az anyukája.
- Nem, ő nincs - morogta a srác, aztán rám kapta a tekintetét. Pattie még mondott valamit arról, hogy lemegy a konyhába, de nem igazán erre figyeltem. Justin szemeibe fúrtam a pillantásom és próbáltam rájönni, hogy mi volt ez. De nem is az volt a lényeg, hogy mi volt, hanem az, hogy mi lett volna.
- Menjünk le! - pattant fel Justin, aztán felém nyújtotta a kezét. Megráztam a fejem.
- Nem megyek le, Justin. Anyukád tudja, hogy nem csak beszélgettünk itt bent.
- Na és? Anya nem szól bele a nőügyeimbe - vont vállat lazán.
- A mikbe?- kérdeztem hitetlenkedve. Erős sértésnek vettem, hogy egyszerűen besorolt a "lányok, akik már meg voltak" csoportjába, de aztán rájöttem, hogy semmi okom a kiakadásra. Adtam rá okot, hogy ne úgy kezeljen? Szégyen, de nem.
- Nem úgy értettem - nevetett fel.- Na, gyere.
Fogtam a telefonom, ami időközben kiesett a zsebemből és Justin előtt kiléptem az ajtón.
- Nem maradsz már?
- Viccelsz, ugye? - néztem rá lesajnálóan. Akármilyen nevetséges is voltam, bántott az a megjegyzés.
- Anya nem marad sokáig úgysem. Gyorsan lerázom - próbálkozott.
- Justin! - néztem rá komolyan. - Nem. Nem akarom, hiba lett volna.
Nem válaszolt semmit, egy pillanatra láttam egy afféle ideges, kínos mosolyt az arcán, aztán ez eltűnt és mire leértünk Pattiehez már újra a kedves arcát mutatta.
- Ne haragudjatok - szabadkozott Pattie, miután üdvözölt mindkettőnket. - Nem tudtam, hogy nem vagy egyedül - nézett a fiára.
- Semmi gond, anya - mosolygott.
- Csak azért jöttem, hogy szóljak, hazamegyek Kanadába egy pár napra.
- Hogyhogy? Nincs semmi baj, ugye? - aggodalmaskodott Justin.
- Dehogy! - rázta a fejét Pattie mosolyogva. - Scooterék már nincsenek itt? Beszélnem kéne vele.
- Hazamentek.
- Ketten vagytok? - kapkodta a fejét köztünk, én meg egyre inkább vörösödtem.
- Igen, de már éppen indulok - válaszoltam. - Justin csak megmutatta a...
- Az egyik új dalt - segített ki Justin.
- Értem - mosolyodott el Pattie. - Akkor én megyek. Reggel indulok.
Elköszöntünk, aztán Pattie ott hagyott minket, újra kettesben.
Nekidőltem a mosogatószélének és hosszasan kifújtam a levegőt. Justin ott állt mellettem, a karja hozzáért az enyémhez és szinte éreztem a szikrákat közöttünk. Ekkor esett csak le igazán, hogy mire készültünk. Ha Pattie nem jön akkor lefekszem vele? Kétségkívül igen. Ő pedig megcsalta volna Selenát velem?
- Mire gondolsz? - szólalt meg hirtelen.
Hiszen már így is megcsalta - jutott hirtelen eszembe és rosszabbul éreztem magam, mint eddig.
Válaszként csak megráztam a fejem, mire ő felsóhajtott, ellökte magát a mosogatótól, aztán a zsebéből előhúzta a kulcsait.
- Gyere, hazaviszlek - mondta és már ott is hagyott engem.
Döbbenten mentem utána, néztem, ahogy bezárja az ajtót, aztán beültünk a kocsiba. Nem tetszett, hogy olyan közömbösen viselkedik, bár beismerem, én sem voltam éppen a legjobb formámban.
- Csendkirályt játszunk? - szólalt meg Justin újra, amikor kb az út felénél jártunk.
- Nem.
- Akkor a "Húzzuk Justin idegeit" nevű játékot? - úgy tűnt egész jól szórakozik azért.
- Mit szeretnél? Nincs mit mondanom - vágtam rá, de amint kimondtam rájöttem, hogy ez nem igaz. Igenis lett volna mit mondanom, csak gyáva voltam hozzá.
- Nincs? Viccelsz velem, Nina?- fordult felém ingerülten, aztán a következő pillanatban már le is húzódott, én pedig tudtam, hogy ez csak egyféleképpen végződhet. - Anya miatt vagy ilyen? Nem fogja elmondani, ne aggódj.
- Hát éppen ez az, Justin! - csattantam fel idegesen. - Bárcsak elmondaná, sőt bárcsak te mondanád el.
- Tessék? Miről beszélsz? - értetlenkedett. Kifújtam a levegőt, kényszerítettem magam, hogy lenyugodjak.
- Nem akarok a szeretőd lenni, Justin! - mondtam ki suttogva, ami nyomasztott, és szánalmasan éreztem magam miatta.
- Nem vagy az, Nins!- nézett rám szelíden, de nem segített rajtam.
- Megcsalod velem a barátnődet. Szerinted akkor ez mi?
- Tudod, hogy ez már nem olyan köztünk. Mondtam már, hogy... - kezdett magyarázkodásba.
- Tudom, tudom, hogy mondtad - szóltam közbe. - De mégis... Szörnyen érzem magam emiatt.
- Sajnálom, Nina. Én nem akarom, hogy így érezz - suttogta és közel hajolva, eltűrte a hajamat, majd apró puszikat nyomott az arcomra mindenfelé. - Szakítani fogok Selenával - mondta, amikor a nyakam legérzékenyebb részéhez ért. - Igazából és véglegesen.
Minden szavától megborzongtam és jól eső melegség járt át. Hinni akartam neki, de nem értettem, hogy miért tenné ezt. Miattam? Justin szeretne tőlem valamit? Képtelenségnek hangzott. Lassan felém hajolt és én természetesen hagytam, hogy megcsókoljon. Tudtam, hogy nem kéne, mert a csókja egyre inkább elhitette velem azt a hihetetlenül nevetséges gondolatot, hogy valóban akar tőlem valamit, de már nem volt mit tenni.
***
Jegyzet magamnak: Soha ne idegesítsd fel Justin,
amikor a kocsiban ültök, mert annak minden alkalommal útszélén való
csókolózás lesz a vége, te pedig nem tudsz nemet mondani, ezért nagyon elkésel otthonról.
Nem volt elég, hogy tele van a fejem mindenféle ígéretekkel és az sem, hogy elég nagy erőfeszítésembe került ezekbe nem beleélni magam, akkor még ráadásul összevesztem anyával is. Nem igazán volt időm kitervelni egy jó kis indokot arra, hogy miért nem Scooter hozott haza, meg úgy egyébként is elegem volt a hazudozásból, szóval megmondtam anyának, hogy Justinnal voltam. Sőt, hogy Justinnal kettesben voltam a házában. Említettem már, hogy anya milyen hihetetlenül felszínes és csak az érdekli, hogy mások mit gondolnak? Na, ezt most is bemutatta. Megkaptam, hogy mégis mit képzelek magamról, ha már belevágtam ebbe a hülye zenélésbe, legalább ne akarjak ribancként kezdeni - 4 éve, amióta feladtam a jó kislány szerepet, ezt hallgatom tőle, szóval már nem meglepő - meg, hogy már látja, egyáltalán nem számít nekem, amiket tanított. Ja, jó sokat tanultam tőle, például, hogy hogyan színleljem el, hogy jól vagyok, akkor is, ha ez nem igaz. Hogy hogyan nyomjam el az igazi énemet 14 éven keresztül, de a legjobb, amit most kamatoztatni is tudtam, hogy hogyan idegesítsem fel az embereket azzal, hogy nem reagálok semmit az olyan monológokra, mint amit ő is előadott nekem. Amikor úgy tűnt, hogy befejezte csak jó éjt kívántam és feljöttem a szobámba. Sejtettem, hogy őt ez mennyire idegesítheti, főleg, hogy nem cáfoltam meg semmit, amit mondott. Ilyen egy veszekedés köztünk, amikor nekem nincs kedvem hozzá. Most nem volt, így nem is szóltam vissza semmit, éppen elég volt az ő kiabálása. Csodálom, hogy apa nem ébredt fel.
Elmentem zuhanyozni, aztán befeküdtem az ágyamba és írtam Justinnak egy sms-t, arról, hogy balhé volt itthon. Szinte azonnal jött is a válasz, amiben azt írta, hogy ő felajánlotta, hogy menjek vissza vele, én meg visszaírtam, hogy akkor sem úsztam volna meg. Az volt a válasza, hogy de legalább lett volna egy jó esténk. Ezt nem tudtam megcáfolni, úgyhogy mosolyogva pötyögtem le a választ, miszerint már a kocsiban is szép ígéreteket kaptam erre vonatkozólag. Elég sokáig írogattunk egymásnak, de egyszer csak Justin válasza helyett Kyle nevét láttam meg. Ennyi volt az üzenete: Beengedsz?
Nem lett volna meglepő, rengetegszer mentünk át egymáshoz csak úgy az éjszaka közepén, de most nem igazán voltunk olyan viszonyban. Mégis lementem és gyorsan ajtót nyitottam.
- Nem aludtál még, ugye?- kérdezte félszeg mosollyal.
- Nem. Baj van?- kérdeztem, mert el sem tudtam képzelni, hogy miért jött.
- Hallottam, hogy összevesztél anyukáddal - vont vállat.- Meg a húgommal.
- Hát igen, ez ilyen összeveszős nap volt nekem - morogtam, mert ahogy megemlítette Kate-et egyből eszembe jutott az is, amit róla mondott.
- Dühös vagy rám?
- Nem - mondtam, mivel tényleg nem voltam az. - Feljössz?- kérdeztem, mire ő bólintott.
- Nem akarok én is összeveszni veled, de meg kell kérdeznem. Hol voltál az utóbbi napokban?- nézett rám, miután felült a széles ablakpárkányomra.
- Scooterrel, Justinnal, itthon - soroltam. - Holnapután kezdünk forgatni, aztán rá két napra felfedjük az önálló számot is.
- Gratulálok! - mosolygott őszintén.
- És te? Veled mi a helyzet? - olyan furcsa kérdésnek hangzott ez a számból. Sosem szoktam Kyle-tól megkérdezni, hogy mi a helyzet, mert mindig tudtuk, hogy mit csinál a másik.
- Hát ilyen érdekes dolgok, mint klip forgatás velem nem történnek - nevette el magát és talán csak én képzeltem oda, de lehet, hogy valóban is ott volt a hangjába egy kis gúnyosság.
- Na, azért valami mégis történt - utalgattam.- Hogy is hívják?
- Liv - válaszolta Kyle és úgy tűnt nem szándékozik többet mondani.
- Ja, tényleg Kate említette. És milyen lány? - mosolyogtam.
- Sajnálom, hogy összevesztetek Kate-tel - sóhajtott fel, aztán odajött hozzám és leült velem szembe az ágyra.
- Én is - vontam meg a vállam egy szomorkásabb mosollyal. Kyle a kezemért nyúlt, én meg hagytam, hogy rákulcsolja ujjait az enyémekre.
- Beszélek vele - ajánlotta, de én csak megráztam a fejem és elhúztam a kezem is.
- Ne miattam beszélj vele, hanem Tom miatt.
- Az már megvolt, de hiába. Szerelmes - túrt a hajába.
- Nem lehet szerelmes, alig pár hete találkozott újra Tommal - nevettem fel hitetlenkedve. - Tisztán emlékszem, hogy a baleset után ő is gyűlölte, ennyi idő alatt még ha meg is változott, Kate-nek esélye sem lett volna kiismernie újra.
- Ez nem számít - mosolygott Kyle. - Te mióta ismered Justint?
- Tessék? Hogy jön ide Justin? - értetlenkedtem.
- Már két üzeneted is jött tőle, amióta itt vagyok - bökött az állával a telefonom felé, ami valóban világított és a kijelzőn Justin neve volt. Gyorsan megfordítottam a telefont, hogy ne világítson. - Együtt vagytok, igaz?
- Nem - ráztam a fejem. - Illetve... nem tudom.
- Rendes srác.
- Aha, az - hagytam rá mosolyogva. Fogalmad sincs semmiről, Kyle.
- Szerinted most akkor rendben vagyunk? - kérdezte.
- Nem tudom, Kyle. Legjobb barátnőm már nincs, ez tény - sóhajtottam fel. - A legjobb barátom meg van még?
Kyle csak felnevetett, aztán magához húzott és szorosan átölelt. Ezt igennek vettem, úgyhogy a napomat egy exbarátnővel, egy képtelenségeket ígérő Justinnal - aki egyébként "rendes srác" - és a régi legjobb barátommal zártam. Miután Kyle megígérte, hogy kibékít minket Kate-tel, már nem is tűnt olyan rossznak a helyzet.
Három nap kellett ahhoz, hogy ne úgy keljek fel reggel, hogy a lopott csókok legyenek az első gondolataim. Már-már kezdtem megijedni saját magamtól. Túlságosan felkavarta az érzelmeimet Justin, és közben meg tudtam, hogy ez nem több, mint testi vonzódás. Hiszen, ha érezni kezdenék iránta valamit, akkor csak hiányozna három nap után, nem? Nem hiányzott, vagy legalábbis nem annyira, mint Kate és Kyle. Alig váltottam velük néhány szót ez idő alatt. Nem mentünk át egymáshoz, nem hívtuk egymást, nem mozdultunk ki együtt, és ez bántott. Csak akkor beszéltünk pár szót Kyle-lal, ha véletlenül összefutottunk a ház előtt. Még inkább bántott az, hogy Kyle a legkisebb mértékben sem mutatott érdeklődést az iránt, hogy mi van Justin és köztem. Ennyire nem érdekelném? Kate pedig vagy nem is tud róla - bár ezt kétlem- vagy annyira lefoglalja Tom, hogy nincs ideje ezen rágódni. Nagyszerű voltál, Nina... ismét.
Lábdobogás és beszélgetés hangjai ütötték meg a fülem, aztán egy pillanat múlva apa dugta be a fejét az ajtómon.
- Nins, Kate van itt.- egyből felkaptam a fejem a szavaira, aztán csodálkozva néztem a barátnőmre.
- Szia.- mosolygott szélesen.- Bejöhetek?
- Persze, gyere csak.- invitáltam, mire ő leült az ágyamra. Volt valami furcsa a mosolyában, és abban is, ahogy ott ült. Mintha nem illene bele a szobám díszletébe.- Mi újság? - érdeklődtem, mivel úgy tűnt magától nem hajlandó megszólalni.
- Minden oké. Te hogy vagy?- kérdezte.
- Jól...- válaszoltam furcsán méregetve őt.
- Akkor jó, azt hittem beteg vagy, mert csak ezt fogadtam volna el kifogásként, arra, hogy napok óta nem beszéltünk.-vágta oda sértődötten.
- Tessék?
- Nem kerestél a buli óta, Nina.
- Mert te igen?- kérdeztem vissza nem túl kedvesen.
- Justinnal voltál, ugye?
- Te meg Tommal.- mondtam, mire felfújta az arcát és láttam, hogy igazán dühössé vált.
- Tudtam, hogy emiatt kerültél. Mi bajod van vele? Ismered egyáltalán?
- Kate, nem kerültelek.- válaszoltam nyugodtan.- Egyébként meg igen, ismerem. Ő az az idióta, aki élhet a bátyám helyett.
- Komolyan ilyen gyerekes vagy?- kérdezte lenézően.- Boldogabb lennél, ha halott lenne?
- Komolyan azért jöttél át, hogy Tomról beszélgessünk?
- Igen, ezért jöttem át, mert el akartam mondani, hogy összejöttem vele.- hadarta dühösen, aztán felállt. Ekkor jöttem rá, hogy tényleg nem illik a szobámba, de csak azért, mert ez a lány nem az én barátnőm.
- Jó, gratulálok!- válaszoltam, látszólag nyugodtan. Persze, nem lepett meg annyira a dolog, de nem szívesen hallottam.
- Kösz. A tesómnak is illene gratulálnod.- mondta még, mire értetlenül néztem rá.- Ja, nem tudod? Barátnője van, azt hiszem Livnek hívják.- mosolygott.- Reméltem, hogy nem ez lesz belőled, Nina. Justin kicsi csillaga... A hangod nem volt elég jó, hogy befuthass, mi?- az elején még szánakozó volt a hangja, de az utolsó mondatot ennél gúnyosabban nem is mondhatta volna.
A legidegesítőbb az volt, hogy csak bámultam rá lefagyva, nem tudtam visszavágni, nem tudtam ellenkezni, nem tudtam még annyit sem kinyögni, hogy menjen a fenébe... De nem is kellett, ott hagyott magától. Az egyik percben még csak azt vettem észre, hogy könnyezni kezdek, aztán a következőben rá kellett döbbennem, hogy nemcsak, a barátnőm okozta megbántottság miatt, hanem Kyle miatt is sírok. Mi van velem? Én nem sírok srácok miatt!
Azt hiszem vergődtem volna még ott egy darabig az önsajnálatom közepette, ha nem kopogott volna be valaki újra. Gyorsan letöröltem az arcom, aztán felpattantam és úgy tettem, mintha pakolnék az asztalomon. Hallottam, ahogy apa és Scooter nevetgélnek, úgyhogy kifújtam magam és megnyugodtam, hogy nem Kate jött vissza.
- Hé, kislány! Azt hittem már kész vagy.- mondta Scooter, amint belépett.
- Mire?- morogtam vissza. Tisztán hallható volt, a rekedtes hangomon, hogy sírtam.
- Írtam, hogy jössz velünk az interjúra. Nem kaptad meg?
Felkaptam a telefonom és láttam, hogy valóban jött egy üzenetem Scootól, amit nem olvastam.
- Milyen interjú?
- Justint várják egy tv-showban, de arra gondoltam, hogy jó lenne, ha te is ott lennél, mivel biztosan szóba kerül, hogy Justin támogat.
- Bocs, de ez most nem fog menni.- ráztam a fejem.
- Ne már, Nina! Jó lesz, gyere csak.
- Nem vagyok interjú képes állapotban.- láttam, hogy apa legszívesebben faggatni kezdene, arról, hogy mi történt Kate-tel, de egy pillantással jeleztem, hogy ne tegye és ezt valószínűleg Scooter is észrevette, mivel nem kérdezősködött.
- Azért gyere csak el, nem baj, ha nem beszélsz.- mosolygott rám biztatóan.
Összeszedtem a cuccaim és követtem őt. Anya a nappaliban volt és érdekes módon nem kérdezte meg, hogy mi a bajom. Na, ezek szerint jó színész vagyok.
Kiléptem az ajtón és az első, amit megpillantottam, az volt, hogy Justin Scooter kocsijának az ablakából lóg ki és nekem integet széles vigyorral az arcán. Lehajtott fejjel lépkedtem oda hozzá, aztán végül mégis elmosolyodtam, amikor felém nyúlt, hogy kisimítsa a hajamat az arcomból. Kinyitotta az ajtót, beljebb csúszott és én is beültem mellé.
- Szia Kenny.- köszöntem oda az ideiglenesen sofőri szerepet is betöltő testőrnek. Attól a vigyortól, amivel visszaköszönt már majdnem jól éreztem magam én is. Scooter is beült és végre elindultunk.
- Nagyon szép a hajad, tényleg, de mégis jobban örülnék, ha az arcodat láthatnám.- szólt oda Justin, amikor egy ideje már megint lehajtott fejjel üldögéltem mellette.- Mi a baj?- kérdezte halkan, amikor felnéztem rá. Ó, szóval mégsem vagyok jó színész, csak anyát nem érdekli, hogy mi van. Pff, jó hír.
- Majd... Majd elmesélem.- mondtam és célzatosan néztem az előttünk ülőkre. Elsősorban persze nem miattuk nem akartam mesélni, hanem egyszerűen csak nem akartam beszélni róla.
- Amint odaérünk!- közölte ellentmondást nem tűrően.
- Nyugi, nincs semmi gond.
- A semmiért nem sírtál volna.- nézett rám komolyan, aztán ujjaival végigsimította az arcomat. Egy pillanatra azt hittem, hogy megcsókol ott Scooterék előtt, de végül egy puszit kaptam az arcomra.
Hülye voltam, mert egyrészt természetesen nem csókolna meg Scooterék előtt, másrészt meg attól, hogy én ennyire vágyakozom a csókjára nem biztos, hogy ez fordítva is igaz.
- Sírtál, Nina?- nézett rám a visszapillantóból Kenny.
- Nem, Justin csak félre beszél.- mondtam és még mosolyogtam is hozzá.
- Na, azt már én is tapasztaltam.- mondta Kenny jóízűen nevetve.
- Hé!- tiltakozott az említett.
- Mi van, kölyök? Azt hiszed nem fogunk cikis sztorikat mesélni Ninának rólad?- fordult hátra Scooter.
- Nincsenek cikis sztorijaim.- vágta rá egyből.
- Ó, tényleg? És akkor mi a helyzet azzal, amikor te, Ryan és Fredo beszöktetek egy uszodába éjjel és te véletlenül ott hagytad...- kezdte Scooter, de Justin gyorsan félbeszakította.
- Oké, oké. Hagyjuk ezt. Nem is olyan érdekes.
- De engem érdekel.- bólogattam hevesen.
- Nem is vicces, Nina. Akarsz valami igazán vicceset hallani? Scooter egyszer beleesett egy vödörnyi festékbe, amikor a nagyszüleimnél voltunk, és napokig kék fejjel mászkált. - mesélte Justin röhögve.
- Azt se felejtsd el, hogy ki miatt estem bele.
- Őrültek vagytok.- nevettem.
- Én mondtam, hogy megéri eljönnöd.- kacsintott rám Scoo.
Mire odaértünk gazdagabb lettem néhány sztorival róluk és még Kate-ről is megfeledkeztem. Justin a műsor végén volt és, amíg sorra került volt ideje kifaggatni a történtekről. Először nem is akartam beszélni, de végül elmeséltem mindent. Nem gondoltam arra, hogy Justin is ilyen dühös lesz, amiatt, amit Kate odavágott nekem, pedig az lett. Nem mondott semmit, de láttam rajta, hogy ideges.
Aztán az interjú közben, mikor arra terelődött a szó, hogy ki is vagyok én, Justin a vártnál jobban áradozott rólam. Örültem, hogy nekem csak annyi volt a dolgom, hogy Scooter mellett ülve szépen mosolyogjak, amikor a kamera minket vett, a többit Justin elintézte. Hallottam, amikor Scooterrel arról beszéltek, hogy mit mondjon, de határozottan nem volt benne ennyi dicsérő szó, mint amennyit Justin használt. Nekem persze egyből leesett, hogy miért csinálja. Egy szót sem ejtett arról, hogy csinos vagyok vagy, hogy szép nagy a fenekem. Semmit nem mondott a külsőségekről, csakis arról, ami a karrieremhez szorosan kapcsolódik. A hangomról, a stílusomról, arról, hogy tudok hatni az emberekre. Soha nem mondta még ezeket a dolgokat nekem, és magam sem tudom, miért, de tudtam, hogy nem az interjú kedvéért mondja, hanem komolyan is gondolja. Kyle-tól rengeteget hallottam már ezeket a szavakat, de akkor mindig arra vágytam, hogy bárcsak inkább arról beszélne, amit a külsőmben lát. Justintól viszont nem vártam ilyesmit, hiszen nem arra vágytam, hogy belém szeressen, csak arra, hogy elismerjen és segítsen. Ha egy percig is elhittem volna, amit Kate mondott, arról, hogy a hangom kevés ahhoz, hogy befussak, hát most biztosan elfelejtettem volna. Lehet, hogy Justin vonzódik hozzám, sőt az biztos, hogy én vonzódom hozzá, de ha munkáról van szó, akkor mindketten félre tudjuk tenni ezt.
Nem igazán tudtam, hogy mit is kéne mondanom ezek után Justinnak. Köszönjem meg? Vagy inkább ne mondjak semmit? Hazafelé vezető úton ezen gondolkodtam, de minden alkalommal, amikor eszembe jutott valami és Justinhoz fordultam a végén csak egy mosolygásra futotta.
- Nina, nem akarsz bejönni?- kérdezte Justin, amikor megálltunk a háza előtt.
- Haza kéne jutnom nekem is.
- Majd én hazaviszlek. Gyere, mutatnom kell valamit.- győzködött tovább.
- Kölyök, nem ér rá holnap?- szólt közbe Scooter.- Megígértem Nina szüleinek, hogy hazavisszük.
Ahogy Scoo megemlítette a szüleimet egyből elment a kedvem tőle, hogy hazamenjek.
- Maradok.- döntöttem el hirtelen, mire Scootertől csúnya pillantásokat kaptam.- Nyugi, anyáékat lerendezem.
- Nekem mindegy, de döntsetek már, mert éhen halok.- szólt hátra Kenny is, mire Justinnal nevetve elköszöntünk és kiszálltunk.
- El tudod képzelni, mi történne, ha Kenny egyszer egy órával később vacsorázna, mint általában?
- Szerintem világvége lenne.- nevettem fel.
- Szerintem is.- értett egyet, aztán a kulcsaiért nyúlt.
- Várj! Selena nincs itthon?
- Nincs. Nem lakunk együtt és amúgy is koncertezik.- vigyorgott rám Justin, majd belépett az ajtón.
Ketten leszünk. Ő és én ketten. Miért hívott be? Miért maradtam?
- Ne félj, nem foglak felfalni.- nevetett magabiztosan.
- Biztos? - kérdeztem vissza és most én húztam elégedett mosolyra a számat, Justin pedig egy percre megtorpant a lépcsőn.
- Hát... még nem döntöttem el.- mondta, aztán jól észrevehetően végigvezette a pillantását rajtam.
Beléptünk a szobájába és Justin nem kapcsolt villanyt. Ez már kezdett gyanús lenni. Láttam a bőrkanapét, amin legutóbb üldögéltünk. Csak egy percig mérlegeltem, hogy vajon mit tennék, ha Justin ledöntene rá és csókolni kezdene azzal a lehengerlő módszerével, amivel rendszerint elveszi az eszemet, aztán a következő percben már ott találtam magam élesben és döntetnem kellett. Justin a karjait a derekamra fonta, húzni kezdett magával, ám elképzeléseimmel ellentétben nem a kanapé, hanem a hatalmas ágya felé.
- Ezt akartad mutatni?- kérdeztem, kezemet a mellkasára simítottam, meghagyva a lehetőséget az ellökésre és a közelebb vonásra is.
- Nem elég érdekes?- kérdezett vissza, aztán választ sem várva megcsókolt és a vártnál gyengédebben lökött le a az ágyra.
Szóval mit tettem? Hagytam magam, sőt... Jó lenne, ha azt mondhatnám, hogy csak hagytam magam és kedvesen próbáltam csillapítani Justin mohóságát, de nem ez történt. Ahogy ő, úgy én sem finomkodtam. Simogattam, csókoltam, élveztem, hogy akar engem. A pólómat felgyűrte egészen a mellemig, a hajam százfelé állt, attól, hogy folyton beletúrt, a szám pedig kellemesen zsibbadt az ő ajkai alatt. Eszembe jutott, hogy talán neki is ez járt a fejében már a kocsiban, de még végig sem gondoltam ezt, amikor váratlanul elhúzódott. Én csak továbbra is lehunyt szemmel kapkodtam levegő után, nem akartam ránézni. Tudtam, hogy nekem kellett volna leállítani, nem pedig neki elhúzódni. Mit gondolhat most?
- Hallottad ezt?- kérdezte rekedtes hangon, mire felpattantak a szemeim.
- Tessék? Nem hallottam semmit.- értetlenkedtem.
- Mindegy.- zárta le ennyivel, aztán a félelmeimmel ellentétben folytatta a csókok osztását, de most már a nyakamon. Egyik kezemet továbbra is a hajában tartottam és a tarkóját simogattam, másikkal megkerestem a pólója szélét és húzni kezdtem felfelé, amikor hirtelen az én fülemet ütötte meg valami zaj.
- Justin, bezártad az ajtót?- préseltem ki magamból ezt az egy kérdést. Ő csak összezavarodottan nézett rám. A szemeiből látszott, hogy csak olyan gondolatok vannak most a fejében, hogy hányféleképpen és hányszor fog a magáévá tenni. Szerettem ezt látni a férfiak szemében, de Justin volt az első, akitől nem csupán egy fajta elismerést jelentett, hanem örömöt és szenvedélyt tartogatott. Már újra magamhoz húztam volna, amikor megint hallottam valamit.
- Justin, itthon vagy?- hallatszott a női a hang a lépcső felől. Justinnak abban a percben kitisztult a tekintette, én pedig teljesen megfagyva feküdtem alatta, addig, amíg lemondó sóhajjal el nem árulta a vendégünk nevét.
- Anya...
Imádtam látni Kyle megdöbbent képét a csókunk után, viszont annál jobban utáltam, hogy Justin csak mosolyogva annyit mondott "Majd hívlak!" aztán már el is ment. Kyle-lal nem szándékoztam sokat beszélni, de ő továbbra is hitetlenkedve elém lépett és megkérdezte, hogy Justinnal voltam-e éjjel, mire én rávágtam, hogy igen. Csak utána esett le, hogy ezt lényegében úgy is értelemezheti, hogy a szó szoros értelmében vele töltöttem az éjszakát, de nem érdekelt túlzottan. Higgyen, amit akar.
Sokkal nagyobb problémának tartottam viszont azt, hogy egyszerűen nem bírtam megmaradni otthon. Fel is merült bennem, hogy valószínűleg ez annak az oka, hogy tegnap beszéltem Nathanről és tudtam, hogy ezt otthon szinte tilos megtenni. Anya nem hajlandó rá, sőt egyenes úgy csinál, mintha nem is történt volna semmi. Tehát mivel nem akartam otthon lenni és eléggé biztos voltam benne, hogy Kate és Kyle társasága sem épp a legmegfelelőbb, úgy döntöttem, hogy felhívom Scootert. Biztos voltam benne, hogy tud adni valami elfoglaltságot és nem is tévedtem. Megkért, hogy ugorjak át hozzá, hogy megbeszéljünk néhány dolgot az önálló dalommal kapcsolatban, amit a jövőhéten fogunk nyilvánosságra hozni. Ezzel egy időben forgatni kezdünk egy klipet is a Justinnal közös dalunkhoz, amit már felénekeltünk.
- Arra gondoltam, hogy meg kéne beszélnünk, hogy mennyit akarsz mondani majd az interjúk során.- kezdte Scooter, amikor már átbeszéltük, amit át lehetett. Időközben hazaért Scooter barátnője, Carin is, aki rögtön első látásra szimpatikus lett nekem, főleg mivel nagyon úgy tűnt, hogy tudja kezelni őt. Leült velünk és segített meggyőzni Scoot a lehetetlen ötletek elvetéséről.
- Mire gondolsz?
- Nem szabad mindig minden esetben őszintének lenni. Család, magánélet, kivel milyen kapcsolatban vagy...- kezdte sorolni, én meg azon töprengtem, hogy mégis mit kéne ezek közül eltitkolnom, amikor hirtelen belépett Justin Selenával az oldalán. Ja, igen, lehet, hogy például azt el kéne titkolni, ami köztünk történt. Még, ha csupán egy kis színészkedésről volt is szó... Nem kéne bűntudatot éreznem Selena miatt? Bár Justin azt mondta, hogy ez már nem olyan kapcsolat köztük, de mégis... Együtt vannak most is! Bevallom, a lelkiismeret furdalás helyett sokkal inkább éreztem értetlenséget. Most, hogy láttam őket együtt, nem találtam az okot, ami miatt megérte volna Justinnak, hogy segített féltékennyé tenni Kyle-t. Emellett abban sem voltam biztos, hogy akartam-e egyáltalán féltékennyé tenni, sőt erősen kételkedtem abban is, hogy sikerült-e.
- Nina, de jó, hogy itt vagy.- mosolygott rám Selena.- Justinnal éppen most beszéltünk rólad, ugye?- nézett fel a mellette álló fiúra.
- Aha.- mosolygott Justin is.
- Csak átugrottam kicsit Scooterhez.- mondtam. Remek, most meg miért vagyok zavarban?
- Ti, hogyhogy itt?- kérdezte Carin azt, amit én is akartam, csak kicsit hülyén hangzott volna az én számból.
- Koncert előtt beakartunk nézni kicsit.- vonta meg a vállát Justin.- És egyébként... Mikor is indulunk, Scoo?- túrt bele a hajába.
- Aha, benézni. Már megint elfelejtetted, hogy mit mondtam.- nevetett fel Scooter, aztán mi is követtük a példáját, amikor megláttuk Justin ábrázatát, ami arról árulkodott, hogy tényleg ez történt.
- Milyen koncertről van szó?- kérdeztem.
- Az enyémről, természetesen.- válaszolt Justin.
- Van kedved jönni? Tök jó lenne.- fordult felém Selena nagy lelkesedéssel.
- Nem is tudom.- mondtam elbizonytalanodva.
- Gyere csak el. Látnod kell Justint, mert a turné során, ha minden jól megy te is szereplő leszel.- közölte Scooter mosolyogva.
Addig győzködtek, míg végül beleegyeztem és gyorsan hazaugrottam - jó, hazavitettem magam Scooterrel - összekészülődni. Anya meg is jegyezte, hogy mostanában alig lát otthon, mire majdnem odavágtam, hogy gondolkodjon el ennek vajon mi az oka, de inkább lenyeltem ezt a beszólást.
- Menjünk egyből a helyszínre, jó? Justinék úgyis elindultak már.- mondta Scoo, amikor beültem mellé újra.
- Mikor kezdődik a koncert?
- Nyolckor. Van még pár óra addig.
Valóban, még csak délután öt óra volt. Izgatott voltam, de nem tudtam eldönteni teljesen, hogy a koncert-e az oka, csak abban voltam biztos, hogy köze van Justinhoz. Nem gondoltam, hogy ilyen hosszú az út a koncert helyszínéig, majd' egy órát utaztunk.
- Most lepasszollak Kennynek, ha nem haragszol. Nekem dolgom van.- mondta Scoo, amikor beértünk a színpad mögé. Kennyt már ismertem, úgyhogy örültem, mikor azzal a tőle jól megszokott széles vigyorral közeledni láttam.
- Nina, ugye?- kérdezte, mire bólintottam.- Emlékszem ám rád, kislány. Na, gyere!
Arról ugyan fogalmam sem volt, hogy hova, de mentem. Nem sokkal később, aztán megláttam, hogy Carin rohangál egyik ajtótól a másikig egy halom ruhával a kezében, ebből gondoltam, hogy itt lesz Justin öltözője. Követtem Kennyt az egyik szobába, ahol Selena üldögélt nyugisan, és meghallottam Justin hangját is, ahogy Carinnak beszél, de őt magát nem láttam, amíg ki nem lépett a függöny mögül. Ahogy megpillantott egyből elhallgatott és kapkodva húzta magára a szürke pólót, amit a kezében tartott.
- Na végre, hogy megjöttetek.- mondta vigyorogva.
- Scooter lelépett, ha őt vártad ennyire.- feleltem, mivel nyilvánvalóan nem nekem örült meg így.
Kérdőn nézett rám, én meg kérdőn néztem vissza rá, és azt hiszem folytattuk volna egymás szemeinek fürkészését még egy ideig, ha meg nem szólal a telefonom.
- Szia.- szólt bele Kyle, még mielőtt én szólalhattam volna meg.
- Szia.- köszöntem ugyanúgy, aztán vártam, de nem mondott semmit.- Mondd csak, hogy mit szeretnél.
- Igazából... Otthon vagy? Átmegyek, jó?
- Nem vagyok otthon.- válaszoltam, és előre imádkoztam, hogy ne kérdezzen rá hol vagyok.
- Hanem?
- Justinnak koncertje lesz és elhívott.- mondtam az igazat.
- Koncert...- ismételte.
- Fontos dologról van szó?
- Nem, dehogyis. Jó szórakozást, Nins.- mondta kedvesen, aztán megszakította a hívást.
Tudtam, hogy fogalma sincs róla, hogy megbántott tegnap, sőt még csak nem is érdekelte, hogy reggel látott Justinnal csókolózni. Hiszen akkor nem így beszélt volna, nem?
- Kyle?- szólt oda Justin nekem.
- Igen.
- Nem tudtam, hogy máris ilyen jóban vagytok.- mosolyodott el óvatosan.
- Miért ne lennénk?
Még szélesebb lett a vigyora és megint sokáig nézett a szemeimbe, de most úgy, hogy abból rögtön tudtam, azt akarja üzenni: Gondolj csak vissza a reggelre!
Kenny beszélni kezdett valami olyasmiről, hogy Mama Jan várja Justint, mire ő elkapta rólam a pillantását, aztán zavartan körbe nézett, mintha csak abban reménykedne, senki nem vette észre, ami az előbb történt. Nem volt szerencsénk. Selena köztünk kapkodta a fejét, ezért Justin gyorsan le is lépett, rám hagyva, így az esetleg kínos szituáció megválaszolását.
- Mit szoktatok ilyenkor csinálni, amíg Justin készül?- kérdeztem, hogy megtörjem a csendet.
- Gyere, igyunk valamit.- invitált mosolyogva Selena, így némileg megmenekülve éreztem magam, bár még mindig nem voltam teljesen fesztelen a közelében.
Nem is értettem, hogy mitől olyan barátságos velem, mert nekem kicsit nehezemre esett ugyanez, kb addig, amíg el nem kezdődött a koncert. Onnantól már nem volt gond. Hallgattuk Justin hangját és beszélgetünk, de olyan apróságokról, amikre nem is gondoltam, hogy Selena esetleg kíváncsi lenne velem kapcsolatban. Természetesen nem kerülte el a figyelmét az, hogy Justinnal Kyle-ról beszéltünk így pár szóban azt is vázolnom kellett neki, hogy Kyle és Kate kicsoda nekem. Arról az apró információról, miszerint az ő fiúja - vagy exfiúja - segített féltékennyé tenni az én legjobb barátom nem tettem említést. Hibáztat valaki érte?! Justin egyébként nagyszerű koncertet adott, izgatottá váltam, ha arra gondoltam, hogy együtt fogunk majd énekelni később. Csodálatos közönsége van, akiknek igyekszik mindent meghálálni egy-egy dallal, ez nyilvánvalóvá vált számomra. Nem hagyhattam figyelmen kívül, hogy miközben Sel velem beszélt még akkor is Justin kötötte le a gondolatainak minimum a felét. Úgy nézett rá és dúdolgatta vele együtt a dalait, hogy szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy igenis szerelmes Justinba.
Vártam a bűntudatot? Hát most megérkezett, és én mondom nem volt kellemes. Alig vártam, hogy vége legyen a koncertnek és végre visszamenjünk Scooterékhez. Az odajutás is elég nehézkes volt, de a kijutás még inkább. Carinnal helyet cseréltünk, így ő utazott Scooterrel én meg Justinékkal és nagyon közelről tapasztalhattam, hogy milyen is a Belieberek szeretete. Őrület volt, sikítások, őrjöngés, tolakodás és hatalmas tömeg, de ennek ellenére Justin végig mosolygott. Amikor kijutottunk már megint más kötötte le a figyelmem. Történetesen arra voltam kíváncsi, hogy Justin és Selena hogyan viselkednek egymással. Majdnem biztosra vettem, hogy Justin nem fogja csókolgatni meg ölelgetni, de nem tudhattam, hogy a lány mit csinál majd. Egymás mellett ültek én meg velük szemben, de azonkívül, hogy néha megérintette a karját semmi mást nem vettem észre. Csakúgy, mint Selena én is agyon dicsértem Justint és úgy tűnt, ez tetszik neki. Bár nem hagyhatta ki a csipkelődést, természetesen megkaptam a gúnyos beszólásokat, hogy "Nina, így is túl sokat képzelek már magamról, nem? Nem kéne neked is hízelegned." vagy a "Azt hiszed, ha most ennyit dicsérgetsz legközelebb megúszhatod a koncertet? Inkább mondd meg, hogy nem tetszett." Nem vettem magamra, mert végig nevetett és mosolygott, tudtam, hogy ez csak a szokásos szívassuk egymást játék.
Leparkoltunk Scooter háza előtt nekem meg rögtön azon kezdett pörögni az agyam, hogy hogyan tudnék minél előbb hazajutni, anélkül, hogy megbántanám őket.
- Nina, nincs kedved filmezni velünk?- kérdezte Carin.- Itt is maradhatsz akár éjszakára.
- Köszi, de nem szeretnék...- kezdtem, de Scooter közbe vágott.
- Nehogy azt mondd, hogy nem szeretnél zavarni! Érezd magad otthon.- mosolygott, aztán megállapodott a tekintette Justinon, aki éppen a hűtőt pakolta ki.- Na, vegyél példát Justinról.
- Mi?- emelte fel a fejét az említett.- Kérsz egy Bieber-féle sonkás szendvicset?- nyújtotta felém az elkészült kajáját.
- Nem, de kedves, hogy megosztanád velem.- nevettem fel.
- Nem tudod, mit hagysz ki.
- Inkább hazamennék most.- fordultam Carin felé újból.
- Biztos? Tök vicces velünk filmezni.- próbálkozott Selena is a marasztalásommal.
- Megbeszélünk egy másik filmezést, oké?- mosolyodtam el, mert tényleg jól esett, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire befogadtak a megszokott csapatukhoz.- Ha Scooter lenne olyan kedves, hogy hazavinne, azt nagyon megköszönném.- emeltem fel kicsit a hangom, hogy a menedzserem is jól hallja, aki időközben Kennyvel és Pattievel beszélt valami elintéznivalóról. Az hiszem ő sosem pihen.
- Én leszek olyan kedves.- ajánlkozott Justin, aztán lenyelte a szájában lévő falatot és ráadásként rám villantotta a hófehér fogait.
- Biztos fáradt vagy.- hárítottam.- Inkább akkor megyek taxival.- mondtam, aztán még mielőtt tiltakozni lett volna ideje fogtam a kabátom és úgy általánosságban elkiáltottam magam, hogy "Sziasztok!", bár még így sem sikerült túl harsognom a beszélgetéseket. Nem csoda, voltunk vagy tizenöten egy helyen.
Az ajtóban kapta el a karom Justin. Persze, gondoltam, hogy nem lehet lerázni.
- Mit nem értesz azon, hogy hazaviszlek?- kérdezte élesen, de a olyan szelíden nézett rám és ért hozzám, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy haragudna.
- Mit nem értesz azon, hogy nem szükséges?- kérdeztem vissza, amikor a kocsija felé kezdett húzni.
- Ülj be!- szólt rám, én meg csak azért sem csináltam, amit mondott.- Szállj már be, Nina, nem foglak megenni!- nevetett ki.
Sóhajtva beültem a kocsiba és elhatároztam, hogy a minimálisra szűkítem a kommunikációt köztünk. Tudtam, hogy gyerekesen viselkedem, de talán azt hittem, hogy ha mostantól megint visszaváltok közömbösbe iránta, akkor olyan lesz, mintha a reggel meg sem történt volna.
- Ki vele! Mi bajod velem?- kérdezte, amikor már egy ideje csendben utaztunk.
- Nincs bajom veled!- morogtam, és kezdtem kicsit elveszíteni a kontrollt. Dühített, hogy ilyen lazán beszél.
- Selena mondott valamit?
- Tessék? Mi köze...?- elharaptam a mondatot.- Nem mondott semmit.
- Beszélgetnél velem rendesen, nem csak tőmondatokban?- kérdezte még mindig jó kedvűen.
- Nem mondott semmit, oké? És ne legyen üldözési mániád, mert semmi bajom nincs.
Justin hallgatott egy ideig, szinte hallottam, ahogy a helyére kattannak a dolgok a fejében, aztán ki is mondta, hogy mire jutott.
- A csók miatt vagy ilyen? Ennyire felkavart?- szerencséje volt, hogy nem nevetett, hanem komoly maradt a hangja.
- Te tudsz róla, hogy súlyosan felül értékeled magad?
- Szóval jól csókolok.- mondta elégedetten, én meg legszívesebben behúztam volna neki egyet.
- Nem érzed magad rosszul egy kicsit sem?
- Miért?- lepődött meg ezen.
- Mert Selena, a barátnőd vagy bárkid is totál szerelmes beléd és szerintem bőven kimeríti a megcsalás fogalmát az, hogy más lányokat csókolgatsz, ami nyilván fájna neki, ha tudná.- kiabáltam, de ő nem reagált, csak nézett mereven maga elé és beharapta az alsó ajkát.- Most miért nem szólsz semmit?
- Megbántad?- kérdezte, és erre én nem tudtam válaszolni. Megbántam-e? Egy ilyen csókot?
- Miért csináltad? Úgy értem, Kyle-t nem hatotta meg és amúgy sem kellett volna segítened, mert ez...
Hirtelen lefékezett olyan erővel, hogy azt hittem kiszakítom a biztonsági övet a lendülettől, ahogy előredőltem. Rám nézett az örökké csillogó, szelíd pillantásával én meg egyre inkább éreztem, ahogy enged bennem a feszültség.
- Nem Kyle miatt csináltam! Meg akartalak csókolni. Az első este óta csak arra tudok gondolni, hogy kifulladásig csókollak.- közel hajolt hozzám és egyik kezével az ülésemre támaszkodott. Pontosan tudtam, hogy mire készül.- Mondd azt, hogy te nem akartad reggel és békén hagylak!
- Barátnőd van, Justin!- mondtam elfúló hangon.- Ezt nem szabadna...
- Gyerünk, Nina, hazudj a szemembe! Mondd, hogy nem akarod!
"Hazudj a szemembe!"- visszhangzottak a fülembe a szavai. Tudja, pontosan tudja, hogy élveztem a csókot. Éreztem az illatát, figyeltem a légzését és tudtam, hogy ott van a választás előttem. Vagy a helyes dolgot választom vagy az édes, simogató ajkakat.
- Ha nem akarod most azonnal elengedlek, csak ki kell mondanod.- suttogta és rásimította forró tenyerét a derekamra.
- Nem...- ráztam a fejem, de amikor Justin az ígéretéhez híven elhúzódni készült az ösztöneim tiltakozni kezdtek és alig hallhatóan, de kimondatták velem, amit nem szabadott volna.- Ne engedj el!
Egy szempillantásnyi időbe került, amíg felfogtam, hogy Justin máris az ajkaimra tapadt, a nyelve pedig gyengéden bebocsátást kért közéjük. Természetesen megadtam, mert egyszerűen nem akartam elfogadni, hogy, ami ennyire jó az akár egy kicsit is bűn lehet.
Sziasztok! :)
Először is nem a bloghoz kapcsolódik, de mit szóltok a Beauty and a beat kliphez? Én tegnap óta nem térek magamhoz, de ez nem meglepő... :) *Justin-mámor* :D A fejezetről annyit, hogy remélem ti is Justin-mámorba kerültök tőle, igyekeztem nagyon. Van benne egy kis visszatekintés, lehet, hogy kicsit zavaró lesz az ugrálás, de kellett, hogy megtudjátok, mi is a helyzet.
Köszönöm a véleményeket, nagyon! :) ♥
Jó olvasást! ♥
Ott ültem Justin szobájában, kezemben egy pohár vízzel és egyre inkább kezdtem nem érteni, hogy mit keresek én itt. Az idevezető út úgy telt, hogy én bámultam magam elé és próbáltam napirendre térni a látottak felett, Justin pedig néha megkérdezte jól vagyok-e. De hogy jutott eszébe ide hozni magához?
Oldalra fordítottam a fejem és hihetetlenül jól esett a felhevült bőrömnek a hideg bőrkanapé érintése. Justin is leült mellém és egy ideig csak nézett rám, mint, aki nem tudja eldönteni mit is kezdjen velem.
- Minden oké? Sápadt vagy.- szólalt meg váratlanul.
-Miért hoztál ide?- kérdeztem halkan.
Justin is a kanapénak döntötte a fejét és továbbra is engem nézve válaszolt.
- Jobb szeretnél inkább egyedül lenni?
Megráztam a fejem, de nem tudtam mit mondjak. Vártam, hogy kérdezzen. Beszélni akartam a ma estéről, Kyle-ról, Tomról, Nathanről. Abban reménykedtem, hogy érdeklem annyira Justint, hogy kíváncsi legyen a problémáimra is. Önző dolog, de egyszerűen csak ki akartam beszélni magamból a majd' öt éve történeteket egy olyan embernek, aki kívülálló és végre csak az én szempontomat fogja figyelembe venni. De Justin nem szólt egy szót sem, és én is csak néztem a csillogó szemeit, amiben tökéletesen láttam a tanácstalanságot.
- Nem kéne felhívnod a barátnődet, hogy ne keressenek?
- Nem hinném, hogy érdekli. Tudod, jó a társaság.- mondtam gúnyosan, amiből persze Justin egy szót sem értett. Hirtelen úgy éreztem, hogy Kate-re is haragszom.
- Ki volt az a srác?
- A bátyám legjobb barátja.
- Tessék?- kapta fel a fejét.- Van egy bátyád?
- Meghalt.- feleltem halkan és, hogy megelőzzem Justin szánakozó pillantását gyorsan hozzátettem még.- Öt éve történt, és igazság szerint az egyedüli, akiket hibáztatni lehet az csak is saját maga és Tom.
Justin hallgatott, aztán újra a kanapéra döntötte a fejét, alig néhány centire az enyémtől. Szinte éreztem, ahogy felmelegszik a testem csupán attól, hogy ilyen közel volt hozzám.
- Akarsz róla mesélni?
***
Öt évvel ezelőtt
Két évvel volt idősebb, mint én és az ikrek, de mindig együtt mentünk mindenhová, ugyanazok voltak a barátaink, mindent együtt csináltunk. Tom is velünk nőtt fel, a bátyám és ő, amolyan menő srácoknak számítottak az egész gimiben. Élsportoló, éltanuló, mintadiák. Éppen ezért volt annyira sokkoló számomra is, amikor egyik este a szobájába belépve azt láttam, hogy nagy erőkkel próbál elrejteni előlem egy kis zacskót. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, de azért mégis elmondtam Kyle-nak, aki végül kénytelen volt beismerni nekem, hogy az bizony fű volt, amit nem csak a bátyám, de Tom és ő is kipróbált már. Nagyon csúnyán összevesztem Kyle-lal és Nathannel is, de a tesómat a legkisebb mértékben sem hatotta meg. Rá sem lehetett ismerni, az én bátyám, akivel mindig imádtuk egymást, azt mondta nekem, hogy ne avatkozzak a dolgaiba. Még most sem értem, hogy mi történt vele, de 14 évesen még ennyire sem értettem, csak azt tudtam, hogy amit csinál az rossz. Nem szabad a sportolói karrierjének elcsúszni, azért, mert azt gondolja, hogy ez annyira bulis. Napokig nem beszéltünk egymással és szerencsére Kyle annyira megrémült, hogy soha többet nem leszünk már jóba, hogy igyekezett a lehető legkevesebbet lógni Tommal és Nate-tel. A szüleim és Kate nem tudtak semmit az egészről, és én örök életemben bánni fogom, hogy nem szóltam nekik. Féltem, hogy a bátyám megutálna, de még az is ezerszer jobb lett volna, annál, mint ami így történt.
Alig két héttel azután, hogy tudomást szereztem a dologról, Nathan és Tom bulizni mentek, de minket nem hívtak, sőt egyenesen megtiltották, hogy velük menjünk. Dühös voltam, kiabáltunk egymással és nem akartam, hogy elmenjen. Tudtam jól, hogyha azt mondja, nem mehetünk velük, akkor az új barátaikkal lesznek.
- Nem akarom, hogy elmenj Nate. Nem mehetsz! Miért csinálod ezt?- sírtam.
- Fejezd már be! Nem mondhatod meg, hogy mit csináljak! Utálom, hogy hagytam, hogy ennyire az életemre telepedj, elegem van belőled.- kiabált vissza dühösen és kirántotta a karját a kezeim közül. Megrökönyödve néztem rá, az utolsó mondata úgy hatott, mintha csak megütött volna, sőt talán az sem fájt volna így.
- Nina, nem kell féltened, oké?- szólalt meg újra, de már szelídebben.- Nem fogok rászokni, nem lesz semmi bajom.
- De miért...?- szipogtam, azt akartam kérdezni ismét, hogy miért csinálja ezt.
- Nem szeretem ezt a színjátékot, Nina. Észrevetted már? Anyának csak az a fontos, hogy mások mit gondolnak rólunk. Ezért kell nekem kiemelkedő sport teljesítményre hajtanom, pedig meg lennék elégedve nélküle is. Neked pedig ezért kell a tökéletes, jól nevelt kislányt játszanod. Ne mondd, hogy te szereted ezt csinálni, húgi!- fakadt ki ingerülten.
Igazat adtam neki, utáltam, hogy anyának volt egy elképzelése arról, hogy milyen egy tökéletes gimnazista lány, hogy nekem kell a legnépszerűbbnek lennem, hogy azt hitte a külsőségekkel mindent el lehet érni. Egy fenét! Kate és Kyle voltak az egyetlen barátaim, mert senki más nem tudta, hogy az, amit az iskolában látnak, a szép ruhák, a smink, a kedves mosoly mind csak színjáték volt, azért, hogy anya elégedett legyen. Sírva öleltem át a bátyámat, mert tudtam, hogy mindketten ugyanazt érezzük, de még mindig nem értettem, hogy miért kell emiatt ezt csinálnia.
- Minden rendben lesz, oké?- simogatta a hajam.- Miután leérettségiztünk lelépünk csak ketten, és zenélhetsz majd.- súgta a fülembe, amit már ezerszer elterveztünk.
Ez némileg megnyugtatott, és hagytam, hogy elmenjen otthonról, pedig, ha tudtam volna, hogy akkor hajnalban fogom látni utoljára még hozzá úgy, hogy éppen egy balesetet szenvedett autó roncsai közül szedik ki... soha nem engedtem volna el.
***
Nem akartam sírni, de mire elmondtam az egészet, már ott találtam magam Justin vigasztaló ölelésébe, és hagytam, hogy mindenféléket sugdosson a fülembe, miközben próbáltam a lehető legkevésbé szánalmasan viselkedni. Nem jött össze, a sírás miatt mindenképpen úgy éreztem magam.
- Jól vagyok.- köszörültem meg a torkom, amikor már tényleg abbamaradt a sírásom.
- Hogy jön ehhez az egészhez Tom?- kérdezte.
- Ő vezetett, és mikor a kórházban kivizsgálták kiderült, hogy heroin volt a szervezetükbe, mindkettőjüknek. Emiatt történt a baleset, amiben a bátyám azonnal meghalt.
Justin elkerekedett szemekkel nézett rám, aztán újra magához ölelt és puszikat nyomott az arcomra és a hajamra.
- Úgy sajnálom.- mondta halkan.
Felnéztem a szemeibe és hirtelen elkapott az érzés, hogy meg kell csókolnom őt. Az ajkaira pillantottam, majd vissza a szemébe és szinte egyszer mozdultunk meg egymás felé, de végül csak egy apró puszit nyomtam a szájára. Éppen elég volt, ahhoz, hogy érezzem, milyen forró az ajka és, hogy tudjam, mennyire jó lenne végig csókolózni vele akár az egész éjszakát. Még mielőtt léphetett volna ő valamit, gyorsan a vállába fúrtam az arcomat, éreztem, hogy a merev testtartása kicsit lazul és a karját a derekamra tette. Percekig ültünk még így, aztán Justin egyszerűen csak felállt, felajánlotta, hogy nyugodtan ott aludhatok, amit én szívesen el is fogadtam, majd megmutatta a vendégszobát és magamra hagyott.
Valószínűleg ugyanaz a kérdés járhatott mindkettőnk fejében elalvás előtt: Ezt meg miért csináltam?
Még másnap reggel sem hoztuk szóba a történteket, ezért úgy gondoltam, hogy valószínűleg csak én reagálom túl. Egy puszi volt, nem csók, csak egy egyszerű puszi, hálából, amiért meghallgatott. Justinnak semmit nem jelentett és nekem sem.
Ugyanúgy viselkedett, mint máskor, egyszerűen csak felajánlotta, hogy hazavisz és könnyű kis mosollyal az arcán vezetett végig a házunkig.
A kocsibejáróról pont láttam, ahogy Kyle kilép a házukból, és persze ő is észrevett minket. Elöntött a keserűség, ahogy eszembe jutott az a lány és ő. Justin rám nézett, majd Kyle-ra, aki megindult felénk, aztán se szó se beszéd kiugrott a kocsiból, és mire én is kiszálltam már ott állt előttem. Mellettem két oldalt a kocsinak támaszkodott és olyan közel nyomult hozzám, amennyire csak lehet.
- Mit művelsz?- kérdeztem és közben félszemmel az egyre közeledő Kyle-t figyeltem.
- Bízol bennem, ugye?- bólintottam, a tegnap este után fel sem merülhetett olyasmi, hogy ne bíznék Justinban. Amikor megjelent az arcán az a mosoly, amit eddig csak ritkán láttam, de minden alkalommal levett a lábamról már tudtam, hogy mire készül.
Nyitottam volna a számat, hogy tiltakozzak, de Justin belém fojtotta a szót egy vad, kicsit sem óvatoskodó csókkal. Egyáltalán nem tudtam, az eddigi csókjaimmal összehasonlítani. Puha volt az ajka és olyannyira tudta, hogy mit hogyan csináljon, hogy egyre biztosabb lettem benne, hogy a tegnapi elméletem, miszerint végig tudnék csókolózni vele egy egész éjjelt nagyon is helytálló. Fel sem merült bennem olyasmi, hogy ne viszonozzam. Örömmel fogadtam a kutakodó nyelvét a számba és önkéntelenül fontam a karjaimat a nyaka köré. Mikor elvált, még mindig egy olyan semmivel össze nem hasonlítható mosoly terült szét az arcán, és én meg rájöttem, hogy hiába utálom annyira a színjátékokat, mégis emiatt kaptam meg életem egyik legjobb csókját.
Sziasztok!
Tudom, tudom. Egy hete volt az utolsó rész, sajnálom, de nem ment annyira az írás. Remélem ez kicsit kárpótol a kimaradásért titeket, bár nem igazán vagyok megelégedve vele. Nagyon szépen köszönöm az előzőhöz írt kommenteket, remélem ehhez is írtok néhány sort. :)
Jó olvasást! ♥
Mikor átmentem a szomszédba rögtön szembe találtam magam Kyle-lal, ami tulajdonképpen nem is lett volna probléma, de azok után, hogy kimondtam hangosan, - Úristen! Kimondtam hangosan és ráadásul pont Justinnak! Miért tettem ezt? - hogy belezúgtam, azt éreztem, hogy ez pontosan látszik is rajtam. Mintha csak az arcomra lenne írva, ami nyilván hülyeség, de mégis... Mi a fenének ismertem be magamnak? És Justinnak?
- Kész vagytok már lányok?- kopogott be az ajtón Kyle, én meg rögtön felpattantam az ágyról, ahol eddig a gondolataimba mélyedve ültem.
- Kyle, fél óránként bekopogsz.- sóhajtott fel Kate és eltette a szájfényt a táskájába.
- Igen, ti meg mindig azt mondjátok, hogy még 5 perc... Az tudod, hogy hányszor 5 perc volt már?
- Kész vagyunk.- nyitottam ki az ajtót, de szinte egyből vissza is estem.
Egyrészt Kyle túl közel állt, emiatt nem tudtam átlépni a küszöböt, másrészt elég jól nézett ki, ahhoz, hogy önmagában már attól elfelejtsek járni, hogy ő ott áll.
- Na, megérte a várakozás?- kérdeztem és próbáltam rendezni az arcvonásaimat annyira, hogy összejöjjön egy mosoly.
- Eléggé.- mért végig átható pillantással, majd zavartan hozzátette:- Úgy értem, csinosak vagytok.
Kate kicsit meglökött a könyökével, aztán belém karolt és végre elindultunk. Egy olyan helyre mentünk, ami az évek során szinte törzshelyünké vált. A kedvenc zenéink szóltak és szinte az összes odaérkezőt ismertük, bár mi javarészt mindig csak hárman - illetve régebben Nathannel együtt négyen - voltunk és nem szívesen vettük, ha hozzánk csapódott valaki.
- Hé, megjöttek a kedvenc vendégeim.- üdvözölt minket a pultos srác, Alex.- Jöhet a szokásos, csajok?
- Nekünk igen, de Kyle vezet.- felelte barátnőm.
Nem sokat időztünk a pultnál, éppen csak belekortyoltunk az italunkba, aztán máris a táncparketten találtam magam Kate-tel együtt. Kyle-nak rendszerint testőri szerepet is be kell, hogy töltenie egy-egy ilyen alkalommal, és tudtam, hogy most is árgus szemekkel figyel minket, pedig igazán nem volt rá szükség. Kate is és én is megtaláltuk a módját, hogy lekoptassuk az odamerészkedő és számunkra nem szimpatikus pasikat, de egy pillantás elég volt ahhoz is, hogy megbeszéljük, ki az, aki tetszik nekünk és szívesen táncolnánk vele.
- Hé, kicsit visszavehetnétek, én is szeretnék szórakozni ám.- mondta Kyle, amikor már a sokadik szám végigtáncolása után visszatértünk mellé.
- Mi tart vissza?
- Az, hogy titeket kell figyelnem.
- Nem kell, nem kényszerítünk.- válaszoltam.
- Nem? Pedig eléggé azt éreztem, hogy képtelen vagyok levenni a szememet rólad.- húzta vigyorra a száját, én meg magamban elégedetten nyugtáztam, hogy elértem a célom.
- Ha keresnél valami lányt akkor nem lenne ilyen problémád.- okoskodott közbe Kate.
- Sőt, ha velem táncolnál akkor főleg nem lenne.- mosolyogtam Kyle-ra.
- Kizárt.- nevetett ki.
- Kérlek.- a kezéért nyúltam, majd ráfontam az ujjaimat az övéire.
- Nina, ne csináld ezt.
- Mit?- kérdeztem ártatlanul.
- Tudod nagyon jól. Mindig így nézel...
- Kérlek, Kyle.- hajoltam közelebb hozzá és láttam rajta, hogy kezdi beadni a derekát. Egy utolsó pillantást vetettem a barátnőm felé, de egyáltalán nem is figyelt ránk így folytattam.- Tudod, úgy, mint régen.- súgtam még neki, aztán már húztam is magammal.
Szó sem volt olyasmiről, hogy Kyle rossz táncos lett volna és emiatt nem akart, sokkal inkább volt szégyenlős és mindig azt mondogatta, hogy ezek a klubok nem neki valók. Pedig nagyon is érezte a ritmust és teljesen szinkronban mozgott velem, valóban úgy, mint régen. Hirtelen megpörgetett, és én a lendülettől neki csapódtam a mellkasának, ami miatt egy pillanatra kiestem a ritmusból és meglepett pillantással néztem a partneremre.
- Azt mondtad, úgy, mint régen.- mosolygott sejtelmesen.- Nem emlékszel a koreográfiára, Nins?
- Nem rémlik, hogy akkoriban is ilyen sűrűn csúszott volna le a kezed a derekamról.- vigyorodtam el, mire ő kicsit zavarba jött és feljebb vezette a kezét.
- Láttad te magadat ebben a nadrágban? Nem hibáztathatsz, ha eltévelyedik a kezem.
Nem hibáztattam, mert kb. már akkor eldöntöttem, hogy ma ő lesz az estém főszereplője, amikor kiléptem Kate szobájából. Nagyon úgy tűnt, hogy ő is hasonlóképpen tervezte az éjszakát.
Kyle esetében is bátran vetettem be a megszokott hozzásimulós részt és persze nem maradt eredmény nélkül. Miközben én a mellkasának vetettem a hátam, ő előre húzta kezét és szinte markolta a csípőmet. Nem tudtam eldönteni, hogy ellökni vagy magához húzni akar-e inkább, de amikor újra szembefordultam vele és átöleltem a nyakát, határozottan eltolt magától. Ezután már hiába volt az arcán az imádott mosoly, és hiába puszilta meg az arcom, nagyobb volt a megbántottságom, mintsem, hogy ennyivel el lehessen intézni. Mosolyt erőltettem az arcomra én is, aztán visszaindultam Kate-hez. Pontosan tudtam, hogy mit jelentett ez. Barátok vagyunk és maradjon is ez így.
Arra számítottam, hogy Kate majd megjegyzéseket tesz az egyáltalán nem baráti táncunkra, de teljesen mással volt elfoglalva még mindig.
- Keresel valakit, Katie?
- Ja, nem, dehogy.
- És elárulod, hogy mitől vagy ilyen izgatott?- kérdeztem nagyot sóhajtva.
- Szerintem ott jön az ok.- nézett mereven előre Kyle. Követtem a pillantását és megláttam egy réges-régi ismerőst, akinek a látványa évekkel ezelőtt mindennapos és megszokott volt, de most lefagytam tőle.
- Sziasztok.- köszönt Tom, majd a barátnőm arcára rögtön puszit nyomott.
- Mit keresel te itt?- lépett előrébb Kyle, engem szinte maga mögé taszított.
- Kate, azt mondtad megbeszélted már velük.- kapkodta értetlenül a fejét köztünk a srác.
- Még nem említettem.- pirult el barátnőm.- Az a helyzet, hogy Tom és én összefutottunk az egyetemen. Képzeljétek egy szakra járunk.- lelkesedett.
- Kate...- szóltam, de Tom közbevágott.
- Nina, nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni. Nagyon sajnálom, ami történt.
- Ezt hallottam már, Tom, de még mindig nem megyek vele semmire.
- Megváltoztam.- bizonygatta.- Évek óta tiszta vagyok, minden tekintetben.
Tudtam ezt is. Illetve csak hallottam, de igazán sosem hittem el. Ugyanakkor mégis csak Tom volt az, aki előttem állt. Az a Tom, aki velünk együtt nőtt fel.
- Kérlek, Nina. Öt évvel ezelőtt történt.- mondta Kate.- Nem tehetnénk félre a sérelmeket?- mosolygott rám.
Nagy levegőt vettem és bólintottam, bár már akkor éreztem, hogy hazugság lesz a válaszom, amikor még csak kigondoltam.
- Oké, kezdjünk tisztalappal.
Kyle rám kapta a tekintetét és áthatóan méregetett, Kate viszont boldogan mosolygott rám. Megpaskoltam Kyle kezét, jelezvén, hogy minden oké, aztán visszafordultam a pult felé, hogy még csak ne is kelljen Tomra néznem. Semmi hasonlóság nem volt köztük, mégis folyton Nathan arca villant be, amikor csak ránéztem.
Ott nevetgélt a legjobb barátnőmmel és a legkisebb lelkiismeret furdalásra utaló jelet sem lehetett észrevenni rajta. Ekkor döntöttem. Bulizni jöttem és nem hagyom, hogy ezt Kyle vagy akár Tom elrontsa. Egy húzásra kiittam a poharam tartalmát, aztán sietős léptekkel indultam kifelé. Hallottam, amint Kyle utánam szól, de nem törődtem vele. Amikor már elég halknak véltem a zenét előkaptam a telefonom és vártam, hogy a fiatal férfihang beleszóljon.
- Nina? Mi a helyzet?- érdeklődött kedvesen.
- Szia, Justin. Tennék neked egy program ajánlatot, ha még szabad az estéd.- próbáltam a lehető legcsábítóbb hangomat elővenni, de aztán rögtön észbe is kaptam. Mi a fenét művelek?!
- Szerencséd van, éppen semmi dolgom sincs.-válaszolta.- Mi ez a zaj?
- Nem zaj, hanem zene. Ha idejössz meghallgathatod a saját füleddel is.
Pár másodpercnyi csend következett, és már azt hittem nemet mondd, de aztán újra megszólalt.
- Mondd a címet!- kérte én pedig gyorsan elhadartam, és miután megígérte, hogy nem sokára itt lesz elégedett mosollyal sétáltam vissza a többiekhez.
Kate és Tom még mindig nem tűnt a legmegfelelőbb társaságnak, ezért Kyle-t kerestem. Meg is pillantottam, amint egy fekete hajú lánnyal táncolt éppen. Vajon neki mennyire kellett bevetnie magát, hogy rávegye erre? Ahogy Kyle ölelte a lányt, abból arra következtettem, hogy őt biztosan nem tolja majd el magától. Egy perc alatt rádöbbentem, hogy mennyire nevetséges ez a féltékenység, amit érzek. A legjobb barátommal szemben nem megengedett az ilyesmi.
- Hol voltál, Nina?- kérdezte Kate, amikor mégis csak odaültem melléjük.
- Csak a mosdóban.- hazudtam.- Tom, mi újság a szüleiddel?- fordultam a srác felé.
- Hát... nem igazán tartom velük a kapcsolatot azóta.- felelte azt, amit vártam is.
- Ó! Úgy érted, ők nem tartják veled?
- Nina!- szólt rám Kate.
- Semmi gond.- mosolygott Tom szelíden Kate-re, aztán a szemembe nézve válaszolt.- Igen, ez helyesebb megfogalmazás, de nem amiatt, amire te gondolsz.
- Miért szerinted én mire gondolok?- kérdeztem vissza felvont szemöldökkel.
- Azt gondolod, Nathan halála miatt ők is engem hibáztatnak.- mondta ki egy szemrebbenés nélkül.
- Helyesen tennék, nem?
- Nina!- szólt most már dühösebben Kate.
- Oké.- emeltem fel a kezem megadóan, de csak azért voltam hajlandó erre, mert megláttam Justint.
Intettem neki, mire ő mosolyogva indult meg felénk.
- Miért hívtad?- hüledezett Kate.
- Mert barátok vagyunk. Tudod, mint te és Tom.- mondtam, aztán pár lépést tettem Justin felé és üdvözlésként puszit adtam az arcára. Rögtön megcsapott az illata, amit már korábban is éreztem rajta.
- Könnyen idetaláltál?- kérdeztem.
- Aha. Mi is járunk ide néha, csak egy emelettel feljebb.
- Ó, gondolom az az elit osztály.- nevettem.
- Haha. Jól sejtem, hogy kicsit becsíptél már?- kérdezte és úgy tűnt ez nagyon szórakoztatja őt.
- Még nem. Van kedved odamenni Kate-hez és a kedves barátjához?
- Kedves barát?- vonta fel a szemöldökét és feléjük pillantgatott.- Mibe fogadunk, hogy Kate nekem jobban örülne, mint a kedves barátnak?
- Abban biztos vagyok.- nevettem fel.
- Neked nem lopta a szívedbe magát ez a barát, ugye?
- Hosszú történet.- legyintettem.- Menjünk inkább táncolni, majd utána oda mész Kate-hez.
Justinnak több sem kellett, már kézen is fogott és vezetett a tömeg felé, de előtte azért odaintett a barátnőmnek.
- Hogyhogy engem hívtál?- kérdezte, amikor egy lassabb számnál közelebb húzódtam hozzá.
- Hogy érted? Baj?
- Dehogy. Szívesen jöttem.- mosolygott és megsimította a kézfejével az arcom.- Hol van az a híres Kyle? Még mindig nem ismerem, pedig már érdekelne, hogy mitől olyan nagy szám.- nevetett.
- Most éppen el van foglalva egy...- bennem rekedt a szó, amikor arra felé néztem, ahol néhány perce még Kyle és a fekete hajú lány táncolt. Még mindig ott voltak, de már egyáltalán nem táncoltak, helyette Kyle nagyon készségesen hagyta, hogy a lány a nyakába kapaszkodjon, miközben a csókból, amit váltottak úgy tűnt, feltett szándékuk, hogy ott helyben egymáséi legyenek.
Justin is arra felé nézett, aztán kicsit megrázta a vállam, mivel valószínűleg láthatta az arcomon a döbbenetet. Rákaptam a tekintetem, de még mindig az a jelent volt a szemeim előtt, aztán hirtelen Justin nyakába borultam és egyetlen mondatot súgtam a fülébe.
- Vigyél el innen, kérlek!
Sokat haladtunk a dallal, és mivel nem akartam Justin nyakán lógni egész nap, így délután három óra felé felvetettem az ötletet, hogy mára fejezzük be.
- Hívok egy taxit, aztán...
- Várj, várj. Mit csinálsz?- vágott közbe Justin.- Taxival jöttél?
- Igen.
- Hol a kocsid?
- Otthon a garázsban.
- Miért?- nézett rám meglepve.
- Mert nem szeretek vezetni.
- De azért tudsz?- mosolyodott el halványan.
- Persze. Tudom, hogy vannak azok az előítéletek a női sofőrökkel szemben, de hidd el, hogy képes voltam megtanulni.
- Elhiszem.- bólintott.- Hazaviszlek.
- Nem szükséges, Justin. Tényleg, tegnap is megoldottam.
- Bocs, tegnap elég bunkó voltam, ugye?- nézett rám félszegen.
- Nem, semmi gond.- ráztam a fejem, pedig elhatároztam, hogy csúnyán odavágom neki még ezt, de valahogy ez a mai közös zenélés olyan hatással volt rám, hogy nem lett volna szívem úgy viselkedni Justinnal.
- Na, gyere! Nem fogadok el nemleges választ.- mondta, aztán a kulcsaiért nyúlt és már indultunk is.
- Nincs éppen programotok Selenával?- kérdeztem rá, amikor a kocsiban ültünk.
- Nincs. Nem tudom, hogy feltűnt-e neked, de nem egészen úgy vagyunk Selenával, mint, ahogy azt az újságok megírják.- mondta őszintén.
- Ez mit jelent?
- Nocsak, érdekel?- villantotta rám a hófehér fogsorát.
- Ha elmondod...- vontam vállat mosolyogva.
- Vége a rózsaszín ködnek. Legalábbis részemről.
- Nem vagy szerelmes?- hitetlenkedtem.
Justin keserűen elmosolyodott és alig észrevehetően megrázta a fejét.
- Ó, hát... De akkor mi értelme?
- Igazság szerint már szakítottunk, de valahogy mégis mindig keressük egymást.
- De ez akkor egy nem hivatalos szakítás, ugye?
- Ez titok, Nina.- halkította le a hangját és rám mosolygott, amitől úgy éreztem tényleg egy bizalmas dolgot osztott meg velem.
- Nem is jó felé mész.- szóltam rá élesen, amikor ismeretlen utat láttam magam körül.
- Tudom.
- Hova viszel?
- Bizonyítani.- válaszolta egyszerűen.
Értetlenül bámultam, ahogy feljebb csúsztatta a kezét a kormányon, majd elég látványos mozdulattal lekanyarodott. Kifejezetten jó volt nézni Justint vezetés közben.
- Bizonyítani? Mit?
- Nem vagy félős, ugye?- kérdezte, aztán még mielőtt válaszolhattam volna rátértünk egy újabb útra, ahonnan már láttam a célunkat.
- Nem, Justin! Felejtsd el!
- Jó lesz, Nina. Bízz bennem!
A következő pillanatban már éreztem is, hogy a Range Rover kerekei megcsúsznak a vizes aszfalton, majd Justin ügyes mozdulattal újra egyenesbe hozta a kocsit.
- Félsz?- nevetett fel és egy pillantást vetett rám.
- Gyorsíts!- kértem hirtelen.
- Tessék?
- Menj már!- nevettem fel most már én is.
Justin gyorsított és tovább kerülgette a kisebb, nagyobb akadályokat, én meg egyre inkább kezdtem élvezni. Csúszkáltunk az úton és néha Justin még rá is fékezett, hogy még inkább kiforduljunk, de nem féltem, mert minden alkalommal megfogta a kocsit.
- Justin!- kiáltottam fel, amikor letért a pályáról és a füves részre érve behúzta a kéziféket, így teljesen körbe fordultunk. Justin csak nevetett, aztán újra a gázra lépett és a pálya közepén állt csak meg újra.
- Na, azt ne mondd, hogy nem tetszett!- nézett rám elégedett mosollyal az arcán.
- Te őrült vagy!- válaszoltam komolyan, majd egy perccel később kitört belőlem a kacagás.
- Tudtam, hogy imádni fogod.
- Miből tudtad?
- Mert velem együtt te is őrült vagy.- felelte, mintha ez olyan egyértelmű lenne.
Elmosolyodtam ezen egyrészt, mert igaza volt, másrészt, mert tetszett, hogy valamiféle párhuzamot vélt felfedezni kettőnk között. Kényelmesen hátradőltem az ülésben és az előttünk lévő pályára szegeztem a tekintetem.
- Akarod, hogy én is elmondjak egy titkot?- kérdeztem hirtelen, még mielőtt végiggondolhattam volna, hogy mit is beszélek.
- Persze.- bólintott mosolyogva.
- Kicsit bele vagyok esve a legjobb barátomba.- ismertem be életemben először hangosan.
- Az a bizonyos Kyle?- kérdezte, és most én is ránéztem, hogy lássam a reakcióját.
- Aha. Hülyeség, mi?- nevettem fel zavartan, de Justin egy ideig nem válaszolt.
- Szerintem nem az.- mondta végül, én pedig hálásan rá mosolyogtam.
- Hazaviszel?
- Nem akarsz vezetni te is?
- Inkább kihagyom.- mondtam rögtön.
- Na, kérlek.- próbálkozott a kisfiús mosollyal.
- Nem, nem.- ráztam a fejem ki.
- De legközelebb vezetsz.- mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
- Azért hoztál ide, hogy vezessek?
- Aha, számomra elképzelhetetlen, hogy valaki ne szeresse meg ezek után a vezetést.- mutatott a pályára.
- Volt egy majdnem balesetem egy évvel ezelőtt.
- Milyen az a majdnem baleset?- nézett rám összevont szemöldökkel, ami nagyon aranyos volt.
- Hát olyan, hogy egyedül voltam és majdnem becsúsztam egy kamion alá. Azóta félek vezetni.- magyaráztam.
- Ezen változtatunk majd.- kacsintott rám, aztán indított és mielőtt elhagytuk volna a pályát párszor felbőgette a motort.
- Justin, nem szükséges játszanod a menőt előttem.- nevettem fel.
- Tudom, anélkül is eléggé kedvelsz már.- nézett rám egy másodpercre, és így láttam a szája szegletében megbújó mosolyt.
***
- Anyaaaa!- kiabáltam, amikor beléptem az ajtón.
- Szia! Hát te, mitől vagy ilyen vidám?- kérdezte meglepetten, amikor beléptem a konyhába.
- Csak jó napom volt.- vontam vállat és egy puszit nyomtam az arcára.
- Justinnal voltál?- kérdezte, és szinte hallottam a hangján, hogy mekkora örömmel töltené el, ha a válaszom igen lenne. A szüleim véleménye eléggé megoszlik Justinnal kapcsolatban. Anya rögtön az első perctől kezdve oda volt érte, apa viszont elég ellenségen viselkedett, majd később elárulta nekem, hogy azért, mert "nem szereti, ha ilyen éretlen kölykökkel töltöm az időmet" Persze Kyle-lal semmi baja nincs, nem mintha idősebb lenne Justinnál. Apák...
- Igen, vele voltam.- tereltem vissza a gondolataimat a jelenhez.- Segítsek valamit?- pillantottam a hús szeletekre, amik a pulton feküdtek.
- Nem szükséges, drágám.- mosolygott rám.- Inkább keresd meg Kate-et, mert alig fél órája keresett és úgy tűnt, nagyon fel van dobódva valamitől. Azt mondta, hogy vigyél át néhány ruhát.
- Húha, ez nagyon úgy hangzik, hogy bulizni akar.- nevettem fel.- Nem gond?
- Menjetek csak, de előtte nézz be apádhoz.
- Már megint dolgozik?- sóhajtottam, mire anya bólintott.
Felmentem az emeletre, ahol apa dolgozószobája is volt és rögtön kopogás nélkül beléptem
- Szia, apa.
- Szia, Nins.- köszöntött ő is, én meg elmosolyodtam, hogy a kiskorom óta használt becenevem szólított.- Milyen volt a napod?
- Jó, a héten befejezzük a dalt.
- Örülök. Alig várom, hogy halljam.- mondta, aztán kinyújtotta a karját felém én meg odaültem a fotelja karfájára.
- Kíváncsi vagyok a véleményedre. Tudod, hogy te vagy a legnagyobb kritikusom- nevettem fel, és apa is így tett.- Nem akarsz egy kis szünetet tartani? Anya szerintem örülne, ha lemennél hozzá.
- Anya? És te?
- Szerintem Kate-tel bulizni megyünk, szóval átmegyek hozzá.- közöltem a terveinket.
- Kyle is megy veletek, ugye?- tette fel rögtön az ilyenkor szokásos kérdést.
- Biztos vagyok benne. Tudod, hogy sosem hagy minket egyedül menni.- mosolyogtam rá megnyugtatásként.
- Akkor jó szórakozást!- mondta és puszit nyomott a hajamra, én meg felvidulva mentem a szobámba, hogy összeszedjek néhány dolgot.
Ha Kate bulizni akar, akkor biztos, hogy van valami konkrét oka ennek, így izgatottan mentem át a szomszédba, hogy egy rövid készülődés után kezdetét vegye az este.
- Nem, nem. Szerintem kicsit mélyebbről kéne.- mondta Justin, aztán elénekelte azt a sort, amit én az imént.
- De hallgasd csak, hogy mit játszol. Ehhez nem illik mélyebb hang.- ellenkeztem.- Próbáljuk megint azt a sort.- kértem, ő pedig újra lefogta az akkordokat a zongorán, aztán énekelni kezdtem.- Hallod? Ez illik a dallamhoz.- mosolyogtam rá, hogy ne tűnjön okoskodásnak.
- Oké, akkor legyen így.- bólintott, majd folytatta a zongorázást és várakozva nézett rám, hogy mikor lépek be a szöveggel.
- Most megsértődtél?- kérdeztem.
- Dehogyis.- mosolyodott el és elhúzta ujjait a billentyűktől.- Nina, ne csináld már, minden második percben megkérdezed, hogy megsértődtem-e. Tudom, hogy értesz hozzá. Miért olyan hihetetlen, hogy elfogadom, amit mondasz?
- Túl könnyű veled dolgozni.- mondtam ki, ami megfogalmazódott bennem már az első nap.
- Rosszabbra számítottál?- nevetett.
- Rosszabbra?- kérdeztem vissza nevetve.- Arra számítottam, hogy egymás torkának ugrunk majd, annyi lesz az ellentmondás köztünk.
- Ha egy profival kell együtt dolgoznod akkor könnyen megy a munka.- vigyorodott el.
- Jaj, Justin, tudom, hogy jó vagy, de visszavehetnél egy kicsit abból a hatalmas önbizalmadból.- nevettem fel.
- Uh... Hát, köszi a dicséretet, de én most rád gondoltam.- mondta kis mosollyal az arcán, én meg rögtön zavarba jöttem.
- Na, ez meg nem igaz. Messze vagyok a profitól.
- Örülök, hogy...- kezdte Justin, de aztán a telefonja csörgése félbe szakította.- Egy pillanat.- mondta nekem, majd hallottam, ahogy meglepetten beleszól:- Selena?
Úgy gondoltam, hogy ez igazán nem tartozik rám, szóval kimentem a folyósora és ittam egy elég pocsék, de annál forróbb kávét. Percek múlva kijött utánam ő is.
- Gond lenne, ha most abbahagynánk? Gondolom neked is van programod, és amúgy is egész jól állunk.
- Felőlem mehetünk.- egyeztem bele és vettem is a kabátom, de Justin hangja megállított.
- Nem tudlak most hazavinni. Nem gond, ugye? Nagyon kéne sietnem.
- Baj van?- kérdeztem.
- Nem, semmi gond, csak Selena...
- Ó, értem. Programotok van.- fojtottam belé a szót.
- Akkor haza tudsz jutni?- kérdezte ismét, és nekem csak most esett le, hogy vele jöttem.
- Hát... Aha, menj csak.- vágtam rá végül.
- Majd hívlak.- mondta, aztán már ott is hagyott.
Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy magamat vagy őt tartsam nagyobb idiótának. Egyrészt milyen dolog az, hogy megígérte, hogy hazavisz, de kap egy telefonhívást Selenától és rögtön még a munka sem érdekli, nemhogy az, hogy mi lesz velem. Másrészt mi a fenéért gondoltam azt, hogy nincs már képben Selena? Csak, mert Justin rögtön az első találkozáskor megpróbált az ágyába csábítani? Ugyan már.
Az a jó, hogy nem sokat rágódtam ezen, mert amint Kyle - természetesen őt hívtam és el is határoztam, hogy ez az utolsó alkalom, hogy kihasználom a jószívűségét - megérkezett, a tény, hogy az egész délután kettesben tölthetem vele, szinte elfeledtette velem még azt is, hogy Justin egyáltalán létezik.
- Mi újság, bébi?- vigyorgott rám Kyle, mikor beültem mellé.
- Semmi. Azt mondtam volna neked tegnap, hogy Justin nagyon rendes?Visszavonom.
- Mi történt?- kérdezte jót derülve a feldúltságomon.
- Nem furcsa neked, hogy mindig elhoznak, de haza már neked kell vinned?
- Nem furcsa neked, hogy ott áll a garázsban a kocsid, a zsebedben meg ott lapul a jogosítványod, de mégsem vezetsz?
- Tudod jól, hogy miért nem vezetek.- vágtam rá.
- Az csak egy majdnem baleset volt, Nina.
- Hagyjuk, nem vezetek és kész. Mit csinálunk? Van valami dolgod?
- Van. Egy Nina nevű lányt be kell csalogatnom a szobámba és rá kell vennem, hogy nézze meg velem a kedvenc filmjeink egyikét. - mondta vigyorogva.
- Hát nem is tudom... Azt hallottam, hogy a Ninákat csak úgy lehet becsalogatni egy ilyen programra, ha megrendeled a kedvenc pizzájukat.
- Még szerencse, hogy 18 éve ismerek egy bizonyos Ninát és tudom, hogy mi kell neki.- nevetett fel.
- Kate!- kiabált fel az emeletre Kyle, amikor hazaértünk hozzájuk.
- Fent vagyok!- válaszolta szintén kiabálva.
- Szia, Kate.- ordítottam fel én is.
- Gyerekek muszáj üvöltözni?- jött ki a konyhából Kyle-ék anyukája, Emma.- Rég láttalak, Nina.- mosolygott rám aztán hozzám lépett és megöleltük egymást.
- Hogy vagy, Emma?
- Én? Inkább te. Mi újság az aranytorkú hercegnőnkkel?- nevetett.
- Kyle, mondtam, hogy ne hívj így senki előtt.- néztem csúnyán az említett fiúra.
- De hát, ha ez az igazság.- mondta könnyedén, aztán mellém lépett és átölelte a vállam.- Bocsi, anya, de máskor kell kifaggatnod, ez az én időm.- tette még hozzá és engem a lépcső felé kezdett irányítani.
- Nem vár meg a film?- néztem hátra rá.
- Nem. Alig vagyunk mostanában együtt, szóval most kisajátítalak.
- Szóval hiányzom neked, Kyle?- mosolyogtam rá.
- Persze, hogy hiányzol neki.- ugrott elő a szobájából Kate.- Tegnap egész nap ezt hallgattam.
- Igen? És mit mondott?
- Katie, drága kis húgom... Menekülj!- nézett szúrósan a tesójára Kyle.
- Na, kérlek. Hallani akarom.- kaptam el a karját, mielőtt üldözőbe vette volna Kate-et.
- Jaj, Nina. Nem mondtam semmit, oké?- nevette el magát, de kicsit zavarban volt ezt jól láttam rajta.
- Mit nézzünk?- kérdeztem és beléptem Kyle szobájába, majd letelepedtem Kate mellé a hatalmas ágyra.
- Megsértődtél?- kérdezte Kyle és szinte ugyanazt a hangsúlyt használta, mint én délelőtt Justinnal szemben.
- Tudod, milyen vagyok, ha megsértődök, nem?- nem néztem rá, helyette a filmcímeket olvastam, aztán odaadtam Kyle-nak a Halálos iramban: Ötödik sebesség feliratú DVD-t.
- Ezt már láttuk. Sokszor.- nézett értetlenül ránk, Kate csak megvonta a vállát, mivel ő úgyis minden film első 15 perce után elalszik, így Kyle tőlem várt választ.
- Szereted ezt a filmet.
- Nézhetünk mást, nem...
- Én is szeretem.- mondtam, ami meggyőzte és elindította a lejátszót.
Kate hason feküdt nekem háttal, én pedig a hátamat az ágytámlájának döntve törökülésben vártam a filmet. Kyle is odafeküdt mellém, de ő nem a képernyőt nézte. Illetve, hol a képernyőt, hol pedig engem. Az első 5 perc után meguntam és én is ránéztem.
- Mi az? Miért bámulsz?
- Semmi.- kapta el a tekintetét, így én is visszafordultam a filmhez.
Nem telt el sok idő, hogy újra éreztem magamon a pillantását. Halványan elmosolyodtam, amikor közelebb húzódott és a fejét a vállamra hajtotta.
- Mindig Justinnal vagy mostanában.- mondta olyan halkan, hogy abban sem voltam biztos, hogy jól értettem.
- Tessék?
- Én vagyok a legjobb barátod, nem? Az elmúlt napokban alig találkoztunk.
Némi gondolkodás után rájöttem, hogy igaza van. Justinnal három napja dolgoztunk a dalon és valóban nem sok időm volt emellett másra.
- Miért ne lennél te a legjobb barátom? Féltékeny vagy Justinra?- kérdeztem halkan és közben hátulról beletúrtam a hajába. Mindig is szerettem ezt csinálni.
- Nem, csak... Tudom, hogy ez már nem olyan, mint, amikor gyerekek voltunk.
- De olyan, Kyle.
- Felnőttünk.
- Ha felnőttünk volna, akkor szerinted megcsinálnám ezt?- kérdeztem, aztán nevetve összeborzoltam a haját, amire ő a szokásos módon reagált.
Lefogta a kezem, fölém kerekedett és csikizni kezdett. A hangos nevetésre Kate is felkapta a fejét és, mint általában mindig egyből a segítségemre sietett. Szinte felugrott a bátyja hátára és közben mindenféle csata kiáltáshoz hasonló hangot produkált.
- Kate, hagyd abba!- nevetett Kyle, de ahelyett, hogy nyugton hagytuk volna én is letámadtam, de ő elkapta a derekam, majd egy ügyes mozdulattal Kate-et is lerántotta maga mellé. Ha lehet ezután még hangosabban nevettünk, bár meg voltam győződve róla, hogy egyikünk sem tudja a jó kedv okát.
- Ne merjetek abban reménykedni, hogy most majd megszabadultok tőlem. Ha 18 évig elviseltetek akkor viseljetek el az elkövetkezendő 60 évben is.- mondtam, amikor végre meg tudtam szólalni.
- Te meg ne hidd, hogy lerázhatsz minket most, hogy ilyen sztárocskákkal lógsz. Mi már a nyakadon maradunk örökre.- figyelmeztetett barátnőm mosolyogva.
- Én azért néha szívesen megszabadulnék tőletek. Nem lehet elviselni két ilyen csajt.- szörnyülködött Kyle, de aztán mikor látta, hogy előveszem a sértődött álarcomat egyből elnevette magát.- Csak vicceltem, bébi.- nyugtatott meg és puszit nyomott az arcomra.
Csengettek, és Kate hirtelen leugrott az ágyról, így sikeresen felrúgta az ágy mellett lévő üdítős üveget, aminek tartalma szép lassan kezdett beszívódni a szőnyegbe.
- Most tényleg nagyon menekülj.- mondta Kyle és valóban dühösnek tűnt, én mégsem vettem komolyan, mert amikor Kate után szaladt azt ordítozta:- Kate, ha most azonnal nem takarítod fel, megetetem veled az összes Adam Levine poszteredet.
- Most Taylor Lautnerrel van kitapétázva a falam, szóval ez nem jött be.- hallottam meg a húga kacagását a földszintről.
- Ha most nem jössz, komolyan megverem.- nézett vissza Kyle vigyorogva, én meg fejcsóválva indultam le utánuk, hogy elvégezem a szokásos békítést.
Még, hogy én őket lecseréljem? Kate-et, aki a legeslegjobb barátnőm 2 éves korom óta? Kyle-t, a mindig nevetős és minden gondolatomat ismerő fiút? Soha! Sem Justinra, sem pedig bármilyen más sztárocskára.
***
Következő napra is az volt a terv, hogy Justinnal bezárkózunk a stúdióba és dolgozunk az új dalon, de reggel felhívott, hogy menjek inkább hozzá. Kicsit furcsálltam az ötletet, de mivel sejtettem, hogy zongora náluk is van, így nem akadékoskodtam. Meglepődtem, hogy Justin ennyire közel lakik hozzánk, de azt azért hozzá kell tennem, hogy ha nem taxival megyek tuti, hogy eltévedtem volna.
Rögtön az ajtóban meglepetés ért, és itt most nem a ház méretére vagy kinézetére gondolok - bár kétségkívül ezek sem elhanyagolhatóak - hanem arra, hogy Selena nyitott nekem ajtót.
- Szia! Gyere be gyorsan.- hadarta, aztán már be is rántott az ajtón.- Bocsi, fotósok.- magyarázta mosolyogva, amikor látta a döbbent képemet.- Selena vagyok.
- Tudom. Én meg Nina.- fogtam meg a felém nyújtott kezét.
- Én is tudom.- nevetett fel.- Justin mesélt rólad.
- Örülök.- feleltem továbbra is tartva a mosolygást.- Hol van ő?
- Mindjárt jön. Addig szóval tartalak én, ha nem bánod. Gyere csak beljebb.- intett a konyha felé, aztán, mint valami igazi házi asszony üdítőt töltött nekem és leült velem szemben.- Hallottalak énekelni és nagyon tetszett.
- Köszi. Bocsi, de meg kell kérdeznem... Ti most komolyan ketten laktok itt?
- Időszakosan. Amikor mindketten itthon vagyunk akkor igen, csak ketten.
- Értem.
- Mi az? Nem gondoltad volna, hogy egyszer csak itt ülsz majd a konyhánkban, ugye?- nevetett fel kedvesen.
- Hát nem.- nevettem én is, de én inkább a kínos helyzet miatt. Justinnal miért volt olyan könnyű beszélgetni és Selenával miért ilyan nehéz?
- Jól haladtok amúgy a dallal?
- Aha, Justinnal igazán könnyű együtt dolgozni.- bólintottam.
- Tudom, ő mindenkivel kedves.- szinte áradozott és a mosolya egy percre sem maradhatott el.- Nem tudtam kiszedni belőle egyetlen részletet sem, még csak annyit sem, hogy miről szól. Olyan makacs.
- Ki a makacs?- lépett be Justin a konyhába.
- Te!- mondtuk szinte teljesen egyszerre Selenával.
- De nagyon egymásra hangolódtatok.- nevetett Justin, aztán odalépett Selenához és röviden megcsókolta.
- Miért nem mondod el Selenának, hogy miről szól a dal?- kérdeztem.
- Ez a mi dalunk, nem? Majd idővel meghallgathatják.- vont vállat vigyorogva és ismeretségünk óta először puszit nyomot az arcomra.- Ha nagyon ügyesek leszünk akkor még a héten befejezzük.
- Én ügyes leszek, az már más kérdés, hogy te is az leszel-e.- mondtam mosolyogva és megböktem egy kicsit a mellkasát, amitől szerencsére hátrébb lépett egyet, így nem érezhettem már az illatát.
- Nina, ne hagyd, hogy ő parancsolgasson.- tanácsolta nekem Selena, amikor indulni készült.- Este jöjjek?- súgta Justinnak, de nem volt elég halk, mert minden szavát értettem.
- Majd felhívlak.- válaszolta neki. Ismét rövid csókot váltottak, aztán Selena felém fordult.
- Összefuthatnánk máskor is, hogy jobban megismerjük egymást.- mosolygott, és végre olyan őszintének tűnt a mosolya, hogy én is örömmel bólintottam rá.
- Mehetünk? Tetszeni fog neked a zenetermem.- mondta Justin, amikor becsukódott az ajtó a barátnője mögött.
- Ez mi volt?- kérdeztem értetlenül.
- Micsoda?
- Azt mondta, hogy együtt laktok. Most akkor mégsem?
- Mióta érdekel ennyire a magánéletem, Nina?- mosolyodott el önelégülten.
- Nem érdekel.- visszakoztam.- De, ha azt akarod, hogy ne kérdezősködjek, akkor ne hagyj kettesben a barátnőddel.
- Miért, olyan szörnyű volt?
- Nem.
- De velem jobban szeretsz kettesben lenni, nem igaz?- húzta mosolyra ajkait ismét, mire én csak nevetve beleütöttem a vállába.- Ezt egy igennek veszem.- mondta és valóban nem is járt olyan messze az igazságtól.
