11. fejezet

 Sziasztok! Tudom, régen volt már új rész, és most sem lett éppen a leghosszabb, de remélem azért tetszik. :) Köszönöm az előzőhöz a kommenteket. Jó olvasást! ♥ (A kép csak azért, mert egyszerűen szerelmes vagyok.)

  

Egy szempillantás alatt mászott le rólam Justin, én meg próbáltam egy picit illedelmesebb testhelyzetet felvenni mellette, amikor újra hallottuk Pattie hangját.
- Bejöhetek?- kopogott.
- Mindjárt lemegyünk, anya - szólt ki Justin.
- De jó. Selena is itt van? - örvendezett az anyukája.
- Nem, ő nincs - morogta a srác, aztán rám kapta a tekintetét. Pattie még mondott valamit arról, hogy lemegy a konyhába, de nem igazán erre figyeltem. Justin szemeibe fúrtam a pillantásom és próbáltam rájönni, hogy mi volt ez. De nem is az volt a lényeg, hogy mi volt, hanem az, hogy mi lett volna.
- Menjünk le! - pattant fel Justin, aztán felém nyújtotta a kezét. Megráztam a fejem.
- Nem megyek le, Justin. Anyukád tudja, hogy nem csak beszélgettünk itt bent.
- Na és? Anya nem szól bele a nőügyeimbe - vont vállat lazán.
- A mikbe?- kérdeztem hitetlenkedve. Erős sértésnek vettem, hogy egyszerűen besorolt a "lányok, akik már meg voltak" csoportjába, de aztán rájöttem, hogy semmi okom a kiakadásra. Adtam rá okot, hogy ne úgy kezeljen? Szégyen, de nem.
- Nem úgy értettem - nevetett fel.- Na, gyere.
Fogtam a telefonom, ami időközben kiesett a zsebemből és Justin előtt kiléptem az ajtón.
- Nem maradsz már?
- Viccelsz, ugye? - néztem rá lesajnálóan. Akármilyen nevetséges is voltam, bántott az a megjegyzés.
- Anya nem marad sokáig úgysem. Gyorsan lerázom - próbálkozott.
- Justin! - néztem rá komolyan. - Nem. Nem akarom, hiba lett volna.
Nem válaszolt semmit, egy pillanatra láttam egy afféle ideges, kínos mosolyt az arcán, aztán ez eltűnt és mire leértünk Pattiehez már újra a kedves arcát mutatta.
- Ne haragudjatok - szabadkozott Pattie, miután üdvözölt mindkettőnket. - Nem tudtam, hogy nem vagy egyedül - nézett a fiára.
- Semmi gond, anya - mosolygott.
- Csak azért jöttem, hogy szóljak, hazamegyek Kanadába egy pár napra.
- Hogyhogy? Nincs semmi baj, ugye? - aggodalmaskodott Justin.
- Dehogy! - rázta a fejét Pattie mosolyogva. - Scooterék már nincsenek itt? Beszélnem kéne vele.
- Hazamentek.
- Ketten vagytok? - kapkodta a fejét köztünk, én meg egyre inkább vörösödtem.
- Igen, de már éppen indulok - válaszoltam. - Justin csak megmutatta a...
- Az egyik új dalt - segített ki Justin.
- Értem - mosolyodott el Pattie. - Akkor én megyek. Reggel indulok.
Elköszöntünk, aztán Pattie ott hagyott minket, újra kettesben. 
Nekidőltem a mosogatószélének és hosszasan kifújtam a levegőt. Justin ott állt mellettem, a karja hozzáért az enyémhez és szinte éreztem a szikrákat közöttünk. Ekkor esett csak le igazán, hogy mire készültünk. Ha Pattie nem jön akkor lefekszem vele? Kétségkívül igen. Ő pedig megcsalta volna Selenát velem? 
- Mire gondolsz? - szólalt meg hirtelen.
Hiszen már így is megcsalta - jutott hirtelen eszembe és rosszabbul éreztem magam, mint eddig.
Válaszként csak megráztam a fejem, mire ő felsóhajtott, ellökte magát a mosogatótól, aztán a zsebéből előhúzta a kulcsait.
- Gyere, hazaviszlek - mondta és már ott is hagyott engem. 
Döbbenten mentem utána, néztem, ahogy bezárja az ajtót, aztán beültünk a kocsiba. Nem tetszett, hogy olyan közömbösen viselkedik, bár beismerem, én sem voltam éppen a legjobb formámban. 
- Csendkirályt játszunk? - szólalt meg Justin újra, amikor kb az út felénél jártunk.
- Nem.
- Akkor a "Húzzuk Justin idegeit" nevű játékot? - úgy tűnt egész jól szórakozik azért.
- Mit szeretnél? Nincs mit mondanom - vágtam rá, de amint kimondtam rájöttem, hogy ez nem igaz. Igenis lett volna mit mondanom, csak gyáva voltam hozzá. 
 - Nincs? Viccelsz velem, Nina?- fordult felém ingerülten, aztán a következő pillanatban már le is húzódott, én pedig tudtam, hogy ez csak egyféleképpen végződhet. - Anya miatt vagy ilyen? Nem fogja elmondani, ne aggódj.
- Hát éppen ez az, Justin! - csattantam fel idegesen. - Bárcsak elmondaná, sőt bárcsak te mondanád el.
- Tessék? Miről beszélsz? - értetlenkedett. Kifújtam a levegőt, kényszerítettem magam, hogy lenyugodjak.
- Nem akarok a szeretőd lenni, Justin! - mondtam ki suttogva, ami nyomasztott, és szánalmasan éreztem magam miatta.
- Nem vagy az, Nins!- nézett rám szelíden, de nem segített rajtam.
- Megcsalod velem a barátnődet. Szerinted akkor ez mi?
- Tudod, hogy ez már nem olyan köztünk. Mondtam már, hogy... - kezdett magyarázkodásba. 
- Tudom, tudom, hogy mondtad - szóltam közbe. - De mégis...  Szörnyen érzem magam emiatt. 
- Sajnálom, Nina. Én nem akarom, hogy így érezz - suttogta és közel hajolva, eltűrte a hajamat, majd apró puszikat nyomott az arcomra mindenfelé. - Szakítani fogok Selenával - mondta, amikor a nyakam legérzékenyebb részéhez ért. - Igazából és véglegesen.
Minden szavától megborzongtam és jól eső melegség járt át. Hinni akartam neki, de nem értettem, hogy miért tenné ezt. Miattam? Justin szeretne tőlem valamit? Képtelenségnek hangzott. Lassan felém hajolt és én természetesen hagytam, hogy megcsókoljon. Tudtam, hogy nem kéne, mert a csókja egyre inkább elhitette velem azt a hihetetlenül nevetséges gondolatot, hogy valóban akar tőlem valamit, de már nem volt mit tenni. 


                                                                           ***

  Jegyzet magamnak: Soha ne idegesítsd fel Justin, amikor a kocsiban ültök, mert annak minden alkalommal útszélén való csókolózás lesz a vége, te pedig nem tudsz nemet mondani, ezért nagyon elkésel otthonról. 
Nem volt elég, hogy tele van a fejem mindenféle ígéretekkel és az sem, hogy elég nagy erőfeszítésembe került ezekbe nem beleélni magam, akkor még ráadásul összevesztem anyával is. Nem igazán volt időm kitervelni egy jó kis indokot arra, hogy miért nem Scooter hozott haza, meg úgy egyébként is elegem volt a hazudozásból, szóval megmondtam anyának, hogy Justinnal voltam. Sőt, hogy Justinnal kettesben voltam a házában. Említettem már, hogy anya milyen hihetetlenül felszínes és csak az érdekli, hogy mások mit gondolnak? Na, ezt most is bemutatta. Megkaptam, hogy mégis mit képzelek magamról, ha már belevágtam ebbe a hülye zenélésbe, legalább ne akarjak ribancként kezdeni - 4 éve, amióta feladtam a jó kislány szerepet, ezt hallgatom tőle, szóval már nem meglepő - meg, hogy már látja, egyáltalán nem számít nekem, amiket tanított. Ja, jó sokat tanultam tőle, például, hogy hogyan színleljem el, hogy jól vagyok, akkor is, ha ez nem igaz. Hogy hogyan nyomjam el az igazi énemet 14 éven keresztül, de a legjobb, amit most kamatoztatni is tudtam, hogy hogyan idegesítsem fel az embereket azzal, hogy nem reagálok semmit az olyan monológokra, mint amit ő is előadott nekem. Amikor úgy tűnt, hogy befejezte csak jó éjt kívántam és feljöttem a szobámba. Sejtettem, hogy őt ez mennyire idegesítheti, főleg, hogy nem cáfoltam meg semmit, amit mondott. Ilyen egy veszekedés köztünk, amikor nekem nincs kedvem hozzá. Most nem volt, így nem is szóltam vissza semmit, éppen elég volt az ő kiabálása. Csodálom, hogy apa nem ébredt fel.
Elmentem zuhanyozni, aztán befeküdtem az ágyamba és írtam Justinnak egy sms-t, arról, hogy balhé volt itthon. Szinte azonnal jött is a válasz, amiben azt írta, hogy ő felajánlotta, hogy menjek vissza vele, én meg visszaírtam, hogy akkor sem úsztam volna meg. Az volt a válasza, hogy de legalább lett volna egy jó esténk. Ezt nem tudtam megcáfolni, úgyhogy mosolyogva pötyögtem le a választ, miszerint már a kocsiban is szép ígéreteket kaptam erre vonatkozólag. Elég sokáig írogattunk egymásnak, de egyszer csak Justin válasza helyett Kyle nevét láttam meg. Ennyi volt az üzenete: Beengedsz?
Nem lett volna meglepő, rengetegszer mentünk át egymáshoz csak úgy az éjszaka közepén, de most nem igazán voltunk olyan viszonyban. Mégis lementem és gyorsan ajtót nyitottam. 
- Nem aludtál még, ugye?- kérdezte félszeg mosollyal.
- Nem. Baj van?- kérdeztem, mert el sem tudtam képzelni, hogy miért jött.
- Hallottam, hogy összevesztél anyukáddal - vont vállat.- Meg a húgommal. 
- Hát igen, ez ilyen összeveszős nap volt nekem - morogtam, mert ahogy megemlítette Kate-et egyből eszembe jutott az is, amit róla mondott.
- Dühös vagy rám?
- Nem - mondtam, mivel tényleg nem voltam az. - Feljössz?- kérdeztem, mire ő bólintott.
- Nem akarok én is összeveszni veled, de meg kell kérdeznem. Hol voltál az utóbbi napokban?- nézett rám, miután felült a széles ablakpárkányomra. 
- Scooterrel, Justinnal, itthon - soroltam. - Holnapután kezdünk forgatni, aztán rá két napra felfedjük az önálló számot is.
- Gratulálok! - mosolygott őszintén.
- És te? Veled mi a helyzet? - olyan furcsa kérdésnek hangzott ez a számból. Sosem szoktam Kyle-tól megkérdezni, hogy mi a helyzet, mert mindig tudtuk, hogy mit csinál a másik.
- Hát ilyen érdekes dolgok, mint klip forgatás velem nem történnek - nevette el magát és talán csak én képzeltem oda, de lehet, hogy valóban is ott volt a hangjába egy kis gúnyosság.
- Na, azért valami mégis történt - utalgattam.- Hogy is hívják?
- Liv - válaszolta Kyle és úgy tűnt nem szándékozik többet mondani.
- Ja, tényleg Kate említette. És milyen lány? - mosolyogtam.
- Sajnálom, hogy összevesztetek Kate-tel - sóhajtott fel, aztán odajött hozzám és leült velem szembe az ágyra.
- Én is - vontam meg a vállam egy szomorkásabb mosollyal. Kyle a kezemért nyúlt, én meg hagytam, hogy rákulcsolja ujjait az enyémekre. 
- Beszélek vele - ajánlotta, de én csak megráztam a fejem és elhúztam a kezem is.
- Ne miattam beszélj vele, hanem Tom miatt. 
- Az már megvolt, de hiába. Szerelmes - túrt a hajába.
- Nem lehet szerelmes, alig pár hete találkozott újra Tommal - nevettem fel hitetlenkedve. - Tisztán emlékszem, hogy a baleset után ő is gyűlölte, ennyi idő alatt még ha meg is változott, Kate-nek esélye sem lett volna kiismernie újra.
- Ez nem számít - mosolygott Kyle. - Te mióta ismered Justint?
- Tessék? Hogy jön ide Justin? - értetlenkedtem.
- Már két üzeneted is jött tőle, amióta itt vagyok - bökött az állával a telefonom felé, ami valóban világított és a kijelzőn Justin neve volt. Gyorsan megfordítottam a telefont, hogy ne világítson. - Együtt vagytok, igaz?
- Nem - ráztam a fejem. - Illetve... nem tudom. 
- Rendes srác.
- Aha, az - hagytam rá mosolyogva. Fogalmad sincs semmiről, Kyle.
- Szerinted most akkor rendben vagyunk? - kérdezte.
- Nem tudom, Kyle. Legjobb barátnőm már nincs, ez tény - sóhajtottam fel. -  A legjobb barátom meg van még?
Kyle csak felnevetett, aztán magához húzott és szorosan átölelt. Ezt igennek vettem, úgyhogy a napomat egy exbarátnővel, egy képtelenségeket ígérő Justinnal - aki egyébként "rendes srác" - és a régi legjobb barátommal zártam. Miután Kyle megígérte, hogy kibékít minket Kate-tel, már nem is tűnt olyan rossznak a helyzet.