12. fejezet

Nagyon rövid, bocsánat ezért, de a következőre vannak inkább nagy terveim. :) Egyébként, attól, hogy nem követelőzök a kommentekkel kapcsolatban, még örülök ám nekik, szóval lehet írni bátran. :) Jó olvasást! ♥

- Nina, tudnál egy kicsit lazítani? Az ég világon senki nem fogja elhinni, hogy szerelmesek vagytok egymásba, ha ilyen merev vagy - szólt rám a rendezőnk. Kifújtam a levegőt, aztán megpróbáltam a lehető leggyengédebb tekintetemet elővenni. Justin rám mosolygott. Hm, oké, lehet, hogy nem is lesz ez olyan nehéz.
- Lazíts - simított végig a karomon.
- Öleld át Justint - jött az újabb utasítás.- Gyerünk, búcsúzkodtok, éppen megszakad a szíved.
Justin magához húzott, én pedig a nyaka köré fontam a karjaimat. Szenvedős pillantás? Oké, szenvedni azt nagyon tudok, főleg, hogy ilyen észvesztően jó az illata. Meg, hogy ilyen közel van hozzám a szája... Úristen! Mindjárt meg kell csókolnia a kamera előtt. Tisztán emlékszem, hogy ez állt a forgatókönyvben. Nem tudok színészkedni, ha megcsókol... Kezét az arcomra csúsztatta, miközben egyre közelített a szám felé, a szemében megvillant valami egy percre, de aztán már vissza is tért az a melankolikus kifejezés az arcára. Minden igyekezetemmel azon voltam, hogy még véletlenül se tegyek olyat, amivel elárulhatnám magunkat, de közbe ne legyek merev és távolságtartó sem. Valószínűleg ezért nem hallhattam a rendezői utasítást, egyszerre csak Justin szája már az enyémen volt. Nem volt mélyre ható csók, éppen csak hozzáért az ajka az enyémhez, de mégis úgy éreztem, kívülről is pontosan látszott, hogy mennyire egymásra vagyunk hangolódva.
- Szünet!- hallottam az újabb kiáltást. Justin elengedett, én meg zavartan néztem körbe, amit persze ő egyből észlelt.
- Szerintem jók voltunk - vigyorgott rám. - Már csak néhány jelenet van hátra, amikor közösen énekelünk és vége - mondta, mire én bólintottam, aztán elindultam az öltöző felé.
Az egész klipben ez a csók a legintimebb jelenet, a többinél csak érintések és egymáshoz simulások voltak - persze, nekem az is elvette már az eszem, nemhogy ez. Scooter szerint nagyon jól csináltunk mindent, úgyhogy miután a hátralévő jeleneteket is felvettük engedélyezte, hogy azt csináljunk, amit csak akarunk. Haha, jó vicc. Csupán 32 órája voltunk talpon, ráadásul hajnali 5 óra volt, mivel a forgatás végére maradtak a pirkadatban készült jelenetek. 
- Nem is érdemes hazamennünk - húzta el a száját Justin. - Mindjárt jöhetnénk vissza.
- Minek? - kérdeztem és igyekeztem elnyomni egy ásítást.
- Téged nem érdekelnek a jelenetek? Hamarosan visszanézhetjük. 
Megvontam a vállam, aztán kimentem az épület elé, ahol felültem a vaskorlátra, ami körbevette. Reméltem, hogy a hajnali hideg segít ébren maradnom.
- Fáradt vagy? - hallottam meg Scooter hangját. Egy kabátot nyújtott felém, én meg hálásan pillantottam fel rá.
- Tudnék aludni.
- Nagyon jó lesz a klip - biztatott. 
- Remélem - sóhajtottam fel.
- Ideges vagy - állapította meg. - Miért? 
- Nem vagyok - vágtam rá egyből, de Scoo olyan pillantással méregetett, hogy egyből tudtam, átlát rajtam. - Hagyjuk, oké? 
- Nem tudok segíteni? 
- Nem hinném, de azért köszi - mosolyogtam rá.
- Kölyök, gyere ki egy kicsit - kiabált be Scoo a folyosóra, a következő pillanatban pedig Justin már ki is lépett közénk. - Csinálj Ninával valamit, hogy lenyugodjon.
- Mégis mit? - hökkent meg a fiú.
- Mit tudom én. Amit szoktál - vágta rá a menedzserünk, aztán már ott is hagyott minket. 
Justin zsebre dugott kézzel álldogált előttem, óvatosan rám mosolygott. Nagyon úgy tűnt, hogy nem tudja, mit kezdjen velem. Persze, csak akkor olyan magabiztos, amikor lehetősége van egy-két csókkal elcsábítania. Most nem állt szándékában ilyesmi.
- Szóval nem csinálod, amit szoktál?- kérdeztem felvont szemöldökkel. 
- Mire gondolsz?
- Mondasz valamit, aminek én bedőlök, megcsókolsz, megőrjítesz, aztán ott hagysz. Általában ez a forgatókönyv. 
- Miről beszélsz? - értetlenkedett.
- Nem ez történik, Justin? Elveszed, ami neked kell és ennyi - mondtam ki nyíltan, hogy mire gondolok.
- Komolyan így gondolod? - kérdezte néhány pillanat múlva. Nem válaszoltam, csak megvontam a vállam. - Mit szeretnél akkor? Mit vársz el tőlem?
- Semmit, Justin. Semmit nem várok el tőled - ráztam a fejem.
Justin neki dőlt a korlátnak, amin én ültem, így én voltam magasabb nála. Felpillantott rám és láttam rajta, hogy fogalma sincs, miről beszéltem. 
- Felejtsd el, amit mondtam. Fáradt vagyok, hülyeségeket beszélek - mondtam neki, aztán leugrottam a helyemről és bementem. 
Miért mondtam ki azokat az idegesítő gondolataimat? Nem akarom, hogy azt higgye, bármit is elvárok tőle, még akkor sem, ha ez valóban így van. Magam sem tudtam, hogy mi bajom, csak azt tudtam, hogy kevés az, amit Justinból kapok. Kevés az, ami Kyle-ból az enyém lehet. Egy önző dögnek éreztem magam. Kyle és Justin is érdekelt, de más miatt. Bűn mindkettejük után vágyakoznom? Úgy éreztem Kyle-ba szerelmes tudnék lenni, sőt Kyle-t szeretnem jó lenne és biztonságos. Justin viszont... Olyan vágyakat ébresztett bennem, mint még soha senki, ugyanakkor ezen kívül semmit nem tudtam volna mondani, ami összeköt minket.Ő talán tud? Hiszen azt mondta, szakít Selenával, akkor valamiről tudnia kell, ami nekem még nem tűnt fel.
- Gyere, Nina, nézd meg, milyen jól mutattok Justinnal egymás mellett - hívott oda Scooter.
Megálltam Justin mellett és figyeltem a váltakozó jeleneteket. Justin és én a tükör szobában voltunk, nagyon közel egymáshoz, rengeteg oldalról láttam magunkat egyszerre, de mire jól megfigyelhettem volna már át is ugrottunk egy következőre. Ajándékot adott át nekem, mindketten nevetünk, aztán Justin magához von. Erről egyből az jutott eszembe, hogy ezt a valóságban nem tudnám elképzelni.  Sok, sok jelenet, ahol egy egyszerű háttér előtt énekelünk, ide valami speciális effektet terveztek. Aztán az a bizonyos csók. "Nézd, milyen jól mutattok egymás mellett"- visszhangzott a fejemben. És igen, valóban jól mutattunk. Ha nem tudnám, hogy vonzódunk egymáshoz akkor is elhinném, mert annyira nyilvánvaló volt.
- Nekem nem úgy tűnik, hogy csak elvettem, amit akartam - súgta a fülembe Justin.
Az utolsó jeleneteknél Justinnal távolabb álltunk egymástól, egymással szemben és fogtuk egymás kezét. Mögöttünk a Nap felkelte látszott, miközben egyre távolodtunk egymástól, aztán a legvégén Justin elsétált arra. 
Mindenki meg volt elégedve a még koránt sem végleges felvételek láttán is. Én is, de leginkább le voltam sokkolva attól, amit láttam. Justin és én kívülről. Még mindig csak bámultam magam elé, amikor Justin újra a fülembe suttogott.
- Hallod ezt? Mindenki szerint összeillünk. Teljes siker lesz a klip - húzta széles mosolyra ajkait, majd mivel látta, hogy nem tudok reagálni, egyszerűen tovább sétált.
- És szerinted?- kérdeztem aztán mégis, mire hirtelen hátrafordult.
- Szerintem?- lépett megint olyan közel hozzám, hogy érezzem a testéből áradó hőt. - Nem tudom. Csak arra tudtam koncentrálni végig, hogy mennyire jól áll rajtad ez a fekete farmer - suttogta, aztán csábítóan megnyalta ajkait. 
Erre már én is elvigyorodtam, majd szó nélkül hátat fordítottam neki, de nem kellett sok, hogy újra mellettem teremjen. 
- Kínozni akarsz? Mert akkor jó úton haladsz, csak közlöm - kapta el a karomat.
- Csak gondoltam akkor legyen már egy jó napod - vontam vállat mosolyogva.
- Na, jó. Gyere.
- Mégis hova?
- Lelépünk - közölte egyszerűen, aztán ellentmondást nem tűrő hangon hozzátette. - Elviszlek reggelizni, és közben elmagyarázod, hogy mégis mi bajod volt ott kint az előbb. 
- Mondtam, hogy felejtsd el - sóhajtottam fel, de azért hagytam, hogy kifelé kalauzoljon a kocsijához.
- Nem tudom elfelejteni, mert megőrjít ez az ambivalens hozzáállásod. Egyik percben még olyan vagy, mint akinek a világ összes fájdalmát magán kell viselnie, a következőben meg már vidáman kergetsz az őrületbe a csípőriszálásoddal. 
- Bocsi - nevettem el magam halkan. 
Kíváncsi voltam, hogy mi az, amit Justin lát és én még nem? Hát itt van. Mindig tudja, hogy szükségem van rá, hogy meghallgasson. Justinban talán szintén meg van a Kyle-ban általam annyira kedvelt tulajdonságok közül szinte az összes. Kyle-ban viszont biztosan nincs meg az, amit Justin el tud érni nálam egyetlen szavával vagy pillantásával. Ha meg lenne akkor iránta is éreznem kellene ezt az elképesztő vágyat, amit Justin iránt. Már pedig ezt csak Justin váltja ki belőlem, ebben egészen biztos vagyok. 
- Várj - szóltam rá, amikor már a kocsiban ültünk és éppen indítani akart.
- Mi az?
Akkor először, végre én csókoltam meg és nem érdekelt Selena, Kyle vagy az, hogy mit akar Justin. Csak azt csináltam, amire én vágytam.