Még nem résszel jövök, hanem egy linkkel, ugyanis Leával közös blogot nyitottunk. A főszereplő nem lehet más itt sem, mint Justin, de egy kicsit más oldalról közelítjük meg az életét. Remélem, tetszeni fog nektek! :)
2012. december 29., szombat
Új blog
Sziasztok!
Még nem résszel jövök, hanem egy linkkel, ugyanis Leával közös blogot nyitottunk. A főszereplő nem lehet más itt sem, mint Justin, de egy kicsit más oldalról közelítjük meg az életét. Remélem, tetszeni fog nektek! :)
Még nem résszel jövök, hanem egy linkkel, ugyanis Leával közös blogot nyitottunk. A főszereplő nem lehet más itt sem, mint Justin, de egy kicsit más oldalról közelítjük meg az életét. Remélem, tetszeni fog nektek! :)
2012. december 26., szerda
20. fejezet
Sziasztok! Hát igen, ez bizony megint két hét volt... Sajnálom, de így alakult. Azért most igyekeztem kitenni magamért. :) Köszönöm szépen, hogy kommenteltétek az előző részeket. Remélem itt is ezt teszitek. :) Ja, és még időben vagyok... Kellemes ünnepeket! :) ♥
- Szeretném tudni, Justin - kérleltem sokadszorra. - Hallom a hangodon, hogy nem vagy jól.
Az alatt a két perc alatt, amióta beszéltünk, legalább négyszer körbe jártam a szobámat, és a telefont is olyan görcsösen szorítottam, hogy félő volt, kárt teszek benne.
- Lezártuk. Minden rendben volt. Komolyan, Nina, ne aggódj - győzködött Justin.
- Nem szeretnél átjönni?
- Nem hiszem - motyogta.
- Akkor én menjek át? - kérdeztem, mert egyértelműnek tűnt, hogy ki kell szednem belőle minden kicsi részletet.
- Be kell menned a stúdióba - mondta. Ez igaz volt, bár ez érdekelt a legkevésbé akkor.
- Nem fontos. Átmegyek.
- Egyedül lennék inkább - felelte határozottan.
- Justin...
- Nina! - csattant fel dühösen. - Kérlek.
- Jó. Majd beszélünk - nyögtem ki nehezen és egyből le is tettem.
Meglepett, hogy Justin rám kiabált. Sosem kiabált még ilyesmiért velem.
Elindultam a stúdióba a legkisebb lelkesedés nélkül. Miért nem lehet holnap reggel kezdeni? Miért pont most, amikor Justinnal kellene lennem?
- Sziasztok - köszöntem a srácoknak.
Néhányan talán észre sem vettek, annyira belemerültek a munkába.
- Kezdhetjük? - hallottam a kérdést Paultól. Bólintottam, és mire a zene elkezdődött igyekeztem kiűzni a fejemből minden rossz gondolatot és érzést, amit Justin viselkedése keltett bennem.
Alig tudtam koncentrálni, többször rontottam és újra kellett kezdenem. Miért volt ennyire szomorú Justin? Megint elcsúszott a hangom. Megbánta, hogy elkezdtük ezt az egészet? Paul az üveg másik oldaláról idegesen pillantott rám, de nem tehettem semmit. Az agyam teljesen máshol járt.
- Nem fog menni, Paul - sóhajtottam fel és kiléptem az üvegfal mögül.
- Mi a gond, kislány? Azt hittem két dalt felvehetünk ma, de így még az első is alig van meg és már három órája itt vagyunk.
- Nem tudom.
- Nem koncentrálsz - mondta, de nem volt megrovó a hangja, és ezért hálás voltam. Arra lett volna a legkevésbé szükségem, hogy haragudjon rám. - Fejezzük be ezt az egy dalt, aztán hazamehetsz.
Halványan elmosolyodtam és bólintottam, majd kicsit összeszedettebben vágtam neki az éneklésnek ismét.
Amikor hazaértem, meglepve fogadtam, hogy anya otthon volt. Este 10-kor? Mit keres ő itthon? Persze, hülye kérdés, mert itt él, de akkor is.
Ennél már csak az volt meglepőbb, hogy a konyhából furcsa hangok szűrődtek ki. Leraktam a táskám és a kabátom az előszobában, csak ezután indultam el megnézni, hogy mi is ez. Azon gondolkoztam, vajon mit szólna Kate és Kyle, ha beállítanék hozzájuk most az összes cuccommal együtt. Mert abban biztos voltam, hogy ha anya hazahozta a pasiját, én egy perccel sem maradok tovább ebben a házban.
Szerencsére anya egyedül volt. Főzött és... a dalomat énekelte. Sosem hallottam még anyát énekelni, de ennél is furcsább volt, hogy ismeri egyáltalán a dalomat. Háttal állt nekem így egészen addig nem vett észre, amíg közelebb nem léptem hozzá.
- Szia - köszönt mosolyogva.
- Szia. Mit csinálsz?
- Vacsorát főzök - válaszolta, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb. - Jó napod volt?
Mi a fenére készül?
- Jó - igen, az éjszakám és a délelőttöm nagyon jó volt, sőt még a Kyle-ékkal töltött délután is, de az este...
- Stúdiózni voltál?
Honnan tudja?
- Igen.
- Mindjárt ehetünk, oké? - olyan furán mosolygott, és egyszerűen nem tudtam hová tenni ezt a viselkedést. Nem szokta érdekelni, hogy mit csinálok.
Mikor leültünk az asztalhoz egyszerűen nem tudtam nem észrevenni azt az üres helyet magam mellett. Apa helye. Anya mindvégig csak mosolygott és mindenféle hétköznapi dologról fecsegett, de nem bizonyultam valami jó társaságnak. Justin körül forogtak a gondolataim. A fenébe is! Vele kéne lennem, nem itthon ülni. Anya észrevette, hogy nem igazán vagyok vevő a hízelegjük vissza magunkat a lányunkhoz című műsorra, úgyhogy lemondott a társalgásról.
Csak sokkal később, amikor már újra egyedül voltam és lezuhanyozva végre befeküdtem az ágyamba, akkor jutott eszembe, hogy meg sem kérdeztem anyától, mire volt jó ez a felhajtás. Komolyan csak azért jött haza, hogy velem vacsorázzon aztán újra lelépjen? Semmi értelme az egésznek.
El is terelődött a figyelmem erről hamarosan, mert egy sokkal nagyobb problémám volt. Mindennél jobban beszélni akartam Justinnal, viszont kicsit megbántott voltam amiatt, hogy úgy elzárkózott előlem és rám kiabált. Nehezen, de elhatároztam, hogy nem hívom fel. Fáradtabb voltam, mint valaha, a testem minden porcikájában éreztem a Justinnal töltött időt, mégis nehezen tudtam csak elaludni.
Arra riadtam, hogy valaki eszeveszetten nyomja a csengőt, majd a dörömbölést is meghallottam. Ránéztem az órára, fél kettő volt. Éjjel. Ahogy mentem le a lépcsőn, szinte éreztem, hogy Justin lesz az, aki ilyen lehetetlen időpontban áll az ajtónk előtt. Mintha még a csukott ajtón át is éreztem volna a közelségét.
Az ajtó mellett a falnak támaszkodott, a fejét alig tudta tartani, hogy rám nézzen, de azért megtette. Elég volt egy pillantás az arcára, hogy rájöjjek, Justin részeg. Méghozzá nem is kicsit.
- Mit csináltál? - suttogtam döbbenten. Ő csak bágyadt, fáradt mosollyal nézett rám, aztán a kezével az arcom felé nyúlt, de még félúton sem járt, amikor lecsuklott a karja.
- Gyere - átkaroltam a derekát, aztán behúztam az ajtón, felvittem az emeletre. Nem volt könnyű feladat, teljesen elhagyta magát, jártányi ereje sem volt.
- Nina... - akadozó nyelvvel, de azért érthetően mondogatta a nevem, többször egymásután, mintha csak most fogná fel, hogy én ölelem magamhoz.
- Hol voltál, Justin? Hogy jöttél ide?
- Nina... maradj itt... velem - nyögte ki nehezen a szavakat, mikor ledöntöttem az ágyamra.
- Mindjárt jövök - csitítgattam, aztán a fürdőbe mentem egy pohár vízért.
- Olyan... jó az... illatod - éppen a párnámba fúrta az arcát, amikor visszaértem és leültem mellé.
- Justin, idd meg ezt - nyújtottam felé a poharat, de nem úgy tűnt, mint aki képes erre egyedül. Segítettem neki felülni, és legnagyobb döbbenetemre tiltakozás nélkül lehajtotta a vizet.
Visszadőlt a párnámra, közben leesett a fejéről a sapkája, de nem érdekelte. Ekkor vettem észre, hogy egy pici seb van a szemöldöke felett.
- Mit csináltál? - kérdeztem és óvatosan végighúztam az ujjam a kis vágáson. Justin is odanyúlt, aztán elkezdett nevetni, de úgy mint, aki sosem akarja abbahagyni.
- Üvegajtó - bökte ki végül még mindig jót derülve. Én is elmosolyodtam kicsit, de csak azért, mert még így, részegen is imádtam a nevetését hallgatni. - Olyan szép vagy - mondta, és talán ez volt az egyetlen mondat, amit egyben képes volt kimondani.
- Te meg részeg - közöltem mindenféle érzelem nélkül.
- Tudom - nevetett fel. - Gyere... gyere ide - kérte, mire közelebb hajoltam hozzá. Éreztem az alkoholt a leheletén, talán még a ruhájából is ez áradt, de nem tudtam volna megmondani, hogy mivel ütötte így ki magát. - Csókolj meg!
Értetlenül pislogtam rá, de azért nyomtam egy rövid puszit a szájára. Haragudnom kellett volna, amiért ivott vagy a telefonbeszélgetés miatt, de képtelen voltam rá. Olyan megtörtnek láttam, amilyennek még soha, és ez megrémisztett.
- Csókolj meg... Nina... rendesen - kérte újból és váratlanul magához rántotta a fejem.
A kezemmel megtámaszkodtam a feje mellett, mert máskülönben biztosan ráestem volna, aztán hagytam magam csókolni.
Ahhoz képest, hogy a mozgása milyen koordinálatlan volt, a nyelve nagyon is tudta a dolgát. Élveztem a csókját még annak ellenére is, hogy nem tudtam mire vélni a hirtelen támadt hevességét.
- Ezt ne most, Justin - kértem akadozó lélegzettel.
- Miért... nem akarsz... engem? - szinte kétségbeesetten kérdezte ezt, és szörnyű volt látni az arcán átfutó érzelmeket.
- Akarlak, Justin - suttogtam és puszit nyomtam a homlokára éppen a vágás felett. - Mindig akarlak, de ki kell aludnod magad.
- Nem. Ha szeretsz... - itt teljesen elakadt és nagyra tágult a pupillája. - De te nem is... nem szeretsz engem - rázta a fejét.
A szívem szakadt meg az arckifejezése láttán. Nem láttam még soha ilyennek őt, és nem is akartam.
- De igen. Szeretlek - suttogtam. Justin szeme újra elkerekedett, de szerencsére a fájdalmas grimasz eltűnt a gyönyörű arcáról. Hát kimondtam, tessék. Ráadásul jobban esett, mint gondoltam volna, főleg miután láttam, hogy milyen boldoggá teszi ez őt.
- Szeretsz... - mondta ízlelgetve a szót. Rámosolyogtam és végigsimítottam a haján. Justin többször is elismételte a szót, miközben egymást bámultuk.
- Gyere, segítek levetkőzni. Aludnod kell - mondtam és a kabátját próbáltam lerángatni róla.
- Veled alszom - jelentette ki, bár ennek semmi értelme nem volt. Ki mással aludna?
Nehezen, de sikerült levennem a kabátját és a pólóját, aztán lecsúsztam az ágy végéhez, hogy levegyem a cipőjét is. Kicsatoltam az övét, de mikor arra kértem, hogy emelje meg a csípőjét, hogy levehessem a nadrágját már nem kaptam választ. Elaludt, így még nehezebb dolgom volt, de végül alváshoz megfelelően feküdt az ágyamban. Gyorsan lerohantam bezárni az ajtót, aztán Justin mellé bújtam és vele már ezerszer könnyebb volt elaludnom, mint először.
Reggel ismét arra ébredtem, hogy egy meleg test simul hozzám, illetve szinte rajtam fekszik. Ki sem kellett nyitnom a szemem ahhoz, hogy tudjam Justin már ébren van. Természetesen engem nézett, és az arckifejezése láttán egyből az jutott eszembe, hogy milyen szörnyen nézhetek ki reggel.
- Szia - mondta rekedt hangon.
- Hogy érzed magad?
- Mint aki végigitta tegnap az itallapot - felelte őszintén és a hangszínéből ítélve, meg a tegnapi állapotára gondolva nem is lehetett ez akkora túlzás.
- Hozzak valamit? - kérdeztem, de Justin csak a fejét rázta és szorosabban vont magához.
- Hogy őszinte legyek, nem egészen tiszta, hogy hogyan kerültem ide hozzád.
- Nekem sem - mosolyodtam el halványan.
- Nagyon csúnyán viselkedtem? - kérdezte.
- Nem - ráztam a fejem. - Miért ittál, Justin? Miért ilyen sokat? - kérdeztem és próbáltam mindenféle számonkérést kiűzni a hangomból.
- Azt hittem jobb lesz - vont vállat egyszerűen.
- Mi? Mi lesz jobb?
Justin csak hallgatott és takarón összekulcsolt kezünket nézte. Ebből sejtettem, hogy mire gondolt.
- Mi történt tegnap Selenával? - kérdeztem rá félve a választól. - Kérlek, mondd el - biztattam, amikor még mindig nem szólt.
- Csak... Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz - bökte ki végül. - Nem veszekedtünk, nem volt dühös sem, de még az is jobb lett volna.
Nem tudtam mit mondhatnék erre, csak megszorítottam a kezét.
- Nem akartam látni, ahogy sír. De... megértette és azt mondta, érezte, hogy ez lesz. Hogy már ő is tudta, hogy ez az utóbbi idő már csak a médiának szólt, de...
- De ő szeret - fejeztem be helyette halkan.
- Olyan szemét árulónak éreztem magam tegnap - vallotta be szégyenkezve. - Ezért ittam. Sokat. Tulajdonképpen sosem voltam még részeg.
- És jobb lett az italtól? - kérdeztem, de természetesen tudtam a válaszát.
- Nem. De most már jobb, hogy veled vagyok - mondta, majd puszit nyomott a hajamra.
Most én néztem a kezünket, a hüvelykujjammal a kézfejét kezdtem cirógatni. Mit érezhet most, hogy már tudja, hogy szeretem? Ő is olyan boldog ettől, mint én? Felnéztem az arcára, aztán hirtelen bevillant mit mondott az előbb. Nem is emlékszik, hogy hogyan jött el hozzám. Elmondtam, hogy szeretem és ő talán nem is emlékszik rá.
- Mi az? Mi a baj? - kérdezte, mikor észrevette, hogy nézem.
- Semmi, csak... Nem emlékszel semmire? - kérdeztem és szerintem a fülemig vörös voltam. Nem lehetek ennyire szerencsétlen.
- A tegnap éjjelről? - vonta össze a szemöldökét. - Nem, nem sokra.
Könyörgöm, mondd, hogy ez csak valami vicc. Hiszen láttam, hogy mennyire ragyogott az arca, amikor elmondtam, és én is örültem, hogy tudja. Ez nem lehet igaz - gondoltam magamban lehunyt szemmel és azt kívántam bárcsak eltűnhetnék. Biztos voltam benne, hogy elpirultam, mert lángolt az arcom.
- Nina, mi a baj? - hajolt az arcomhoz Justin és kedves hangon suttogott.
Csak megráztam a fejem, jelezve, hogy semmi. Puszikat nyomott az arcomra, de én még mindig feszülten feküdtem.
- Nem is csókolsz meg? - kérdezte, amikor a számhoz hajolt, aztán választ sem várva ő csókolt meg előbb. Még ez sem segített ellazulni. - Azért van itt valami... - suttogta a csók közben és a kezét végighúzta a takaróval fedett testemen. Mi? Most szórakozik velem? - Én is szeretlek - súgta és megéreztem a mosolyát a számon. Szinte kiszakadt belőlem egy sóhaj, aztán szintén mosolyogva mohón Justin édes ajkára tapadtam.
- Szeretném tudni, Justin - kérleltem sokadszorra. - Hallom a hangodon, hogy nem vagy jól.
Az alatt a két perc alatt, amióta beszéltünk, legalább négyszer körbe jártam a szobámat, és a telefont is olyan görcsösen szorítottam, hogy félő volt, kárt teszek benne.
- Lezártuk. Minden rendben volt. Komolyan, Nina, ne aggódj - győzködött Justin.
- Nem szeretnél átjönni?
- Nem hiszem - motyogta.
- Akkor én menjek át? - kérdeztem, mert egyértelműnek tűnt, hogy ki kell szednem belőle minden kicsi részletet.
- Be kell menned a stúdióba - mondta. Ez igaz volt, bár ez érdekelt a legkevésbé akkor.
- Nem fontos. Átmegyek.
- Egyedül lennék inkább - felelte határozottan.
- Justin...
- Nina! - csattant fel dühösen. - Kérlek.
- Jó. Majd beszélünk - nyögtem ki nehezen és egyből le is tettem.
Meglepett, hogy Justin rám kiabált. Sosem kiabált még ilyesmiért velem.
Elindultam a stúdióba a legkisebb lelkesedés nélkül. Miért nem lehet holnap reggel kezdeni? Miért pont most, amikor Justinnal kellene lennem?
- Sziasztok - köszöntem a srácoknak.
Néhányan talán észre sem vettek, annyira belemerültek a munkába.
- Kezdhetjük? - hallottam a kérdést Paultól. Bólintottam, és mire a zene elkezdődött igyekeztem kiűzni a fejemből minden rossz gondolatot és érzést, amit Justin viselkedése keltett bennem.
Alig tudtam koncentrálni, többször rontottam és újra kellett kezdenem. Miért volt ennyire szomorú Justin? Megint elcsúszott a hangom. Megbánta, hogy elkezdtük ezt az egészet? Paul az üveg másik oldaláról idegesen pillantott rám, de nem tehettem semmit. Az agyam teljesen máshol járt.
- Nem fog menni, Paul - sóhajtottam fel és kiléptem az üvegfal mögül.
- Mi a gond, kislány? Azt hittem két dalt felvehetünk ma, de így még az első is alig van meg és már három órája itt vagyunk.
- Nem tudom.
- Nem koncentrálsz - mondta, de nem volt megrovó a hangja, és ezért hálás voltam. Arra lett volna a legkevésbé szükségem, hogy haragudjon rám. - Fejezzük be ezt az egy dalt, aztán hazamehetsz.
Halványan elmosolyodtam és bólintottam, majd kicsit összeszedettebben vágtam neki az éneklésnek ismét.
Amikor hazaértem, meglepve fogadtam, hogy anya otthon volt. Este 10-kor? Mit keres ő itthon? Persze, hülye kérdés, mert itt él, de akkor is.
Ennél már csak az volt meglepőbb, hogy a konyhából furcsa hangok szűrődtek ki. Leraktam a táskám és a kabátom az előszobában, csak ezután indultam el megnézni, hogy mi is ez. Azon gondolkoztam, vajon mit szólna Kate és Kyle, ha beállítanék hozzájuk most az összes cuccommal együtt. Mert abban biztos voltam, hogy ha anya hazahozta a pasiját, én egy perccel sem maradok tovább ebben a házban.
Szerencsére anya egyedül volt. Főzött és... a dalomat énekelte. Sosem hallottam még anyát énekelni, de ennél is furcsább volt, hogy ismeri egyáltalán a dalomat. Háttal állt nekem így egészen addig nem vett észre, amíg közelebb nem léptem hozzá.
- Szia - köszönt mosolyogva.
- Szia. Mit csinálsz?
- Vacsorát főzök - válaszolta, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb. - Jó napod volt?
Mi a fenére készül?
- Jó - igen, az éjszakám és a délelőttöm nagyon jó volt, sőt még a Kyle-ékkal töltött délután is, de az este...
- Stúdiózni voltál?
Honnan tudja?
- Igen.
- Mindjárt ehetünk, oké? - olyan furán mosolygott, és egyszerűen nem tudtam hová tenni ezt a viselkedést. Nem szokta érdekelni, hogy mit csinálok.
Mikor leültünk az asztalhoz egyszerűen nem tudtam nem észrevenni azt az üres helyet magam mellett. Apa helye. Anya mindvégig csak mosolygott és mindenféle hétköznapi dologról fecsegett, de nem bizonyultam valami jó társaságnak. Justin körül forogtak a gondolataim. A fenébe is! Vele kéne lennem, nem itthon ülni. Anya észrevette, hogy nem igazán vagyok vevő a hízelegjük vissza magunkat a lányunkhoz című műsorra, úgyhogy lemondott a társalgásról.
Csak sokkal később, amikor már újra egyedül voltam és lezuhanyozva végre befeküdtem az ágyamba, akkor jutott eszembe, hogy meg sem kérdeztem anyától, mire volt jó ez a felhajtás. Komolyan csak azért jött haza, hogy velem vacsorázzon aztán újra lelépjen? Semmi értelme az egésznek.
El is terelődött a figyelmem erről hamarosan, mert egy sokkal nagyobb problémám volt. Mindennél jobban beszélni akartam Justinnal, viszont kicsit megbántott voltam amiatt, hogy úgy elzárkózott előlem és rám kiabált. Nehezen, de elhatároztam, hogy nem hívom fel. Fáradtabb voltam, mint valaha, a testem minden porcikájában éreztem a Justinnal töltött időt, mégis nehezen tudtam csak elaludni.
Arra riadtam, hogy valaki eszeveszetten nyomja a csengőt, majd a dörömbölést is meghallottam. Ránéztem az órára, fél kettő volt. Éjjel. Ahogy mentem le a lépcsőn, szinte éreztem, hogy Justin lesz az, aki ilyen lehetetlen időpontban áll az ajtónk előtt. Mintha még a csukott ajtón át is éreztem volna a közelségét.
Az ajtó mellett a falnak támaszkodott, a fejét alig tudta tartani, hogy rám nézzen, de azért megtette. Elég volt egy pillantás az arcára, hogy rájöjjek, Justin részeg. Méghozzá nem is kicsit.
- Mit csináltál? - suttogtam döbbenten. Ő csak bágyadt, fáradt mosollyal nézett rám, aztán a kezével az arcom felé nyúlt, de még félúton sem járt, amikor lecsuklott a karja.
- Gyere - átkaroltam a derekát, aztán behúztam az ajtón, felvittem az emeletre. Nem volt könnyű feladat, teljesen elhagyta magát, jártányi ereje sem volt.
- Nina... - akadozó nyelvvel, de azért érthetően mondogatta a nevem, többször egymásután, mintha csak most fogná fel, hogy én ölelem magamhoz.
- Hol voltál, Justin? Hogy jöttél ide?
- Nina... maradj itt... velem - nyögte ki nehezen a szavakat, mikor ledöntöttem az ágyamra.
- Mindjárt jövök - csitítgattam, aztán a fürdőbe mentem egy pohár vízért.
- Olyan... jó az... illatod - éppen a párnámba fúrta az arcát, amikor visszaértem és leültem mellé.
- Justin, idd meg ezt - nyújtottam felé a poharat, de nem úgy tűnt, mint aki képes erre egyedül. Segítettem neki felülni, és legnagyobb döbbenetemre tiltakozás nélkül lehajtotta a vizet.
Visszadőlt a párnámra, közben leesett a fejéről a sapkája, de nem érdekelte. Ekkor vettem észre, hogy egy pici seb van a szemöldöke felett.
- Mit csináltál? - kérdeztem és óvatosan végighúztam az ujjam a kis vágáson. Justin is odanyúlt, aztán elkezdett nevetni, de úgy mint, aki sosem akarja abbahagyni.
- Üvegajtó - bökte ki végül még mindig jót derülve. Én is elmosolyodtam kicsit, de csak azért, mert még így, részegen is imádtam a nevetését hallgatni. - Olyan szép vagy - mondta, és talán ez volt az egyetlen mondat, amit egyben képes volt kimondani.
- Te meg részeg - közöltem mindenféle érzelem nélkül.
- Tudom - nevetett fel. - Gyere... gyere ide - kérte, mire közelebb hajoltam hozzá. Éreztem az alkoholt a leheletén, talán még a ruhájából is ez áradt, de nem tudtam volna megmondani, hogy mivel ütötte így ki magát. - Csókolj meg!
Értetlenül pislogtam rá, de azért nyomtam egy rövid puszit a szájára. Haragudnom kellett volna, amiért ivott vagy a telefonbeszélgetés miatt, de képtelen voltam rá. Olyan megtörtnek láttam, amilyennek még soha, és ez megrémisztett.
- Csókolj meg... Nina... rendesen - kérte újból és váratlanul magához rántotta a fejem.
A kezemmel megtámaszkodtam a feje mellett, mert máskülönben biztosan ráestem volna, aztán hagytam magam csókolni.
Ahhoz képest, hogy a mozgása milyen koordinálatlan volt, a nyelve nagyon is tudta a dolgát. Élveztem a csókját még annak ellenére is, hogy nem tudtam mire vélni a hirtelen támadt hevességét.
- Ezt ne most, Justin - kértem akadozó lélegzettel.
- Miért... nem akarsz... engem? - szinte kétségbeesetten kérdezte ezt, és szörnyű volt látni az arcán átfutó érzelmeket.
- Akarlak, Justin - suttogtam és puszit nyomtam a homlokára éppen a vágás felett. - Mindig akarlak, de ki kell aludnod magad.
- Nem. Ha szeretsz... - itt teljesen elakadt és nagyra tágult a pupillája. - De te nem is... nem szeretsz engem - rázta a fejét.
A szívem szakadt meg az arckifejezése láttán. Nem láttam még soha ilyennek őt, és nem is akartam.
- De igen. Szeretlek - suttogtam. Justin szeme újra elkerekedett, de szerencsére a fájdalmas grimasz eltűnt a gyönyörű arcáról. Hát kimondtam, tessék. Ráadásul jobban esett, mint gondoltam volna, főleg miután láttam, hogy milyen boldoggá teszi ez őt.
- Szeretsz... - mondta ízlelgetve a szót. Rámosolyogtam és végigsimítottam a haján. Justin többször is elismételte a szót, miközben egymást bámultuk.
- Gyere, segítek levetkőzni. Aludnod kell - mondtam és a kabátját próbáltam lerángatni róla.
- Veled alszom - jelentette ki, bár ennek semmi értelme nem volt. Ki mással aludna?
Nehezen, de sikerült levennem a kabátját és a pólóját, aztán lecsúsztam az ágy végéhez, hogy levegyem a cipőjét is. Kicsatoltam az övét, de mikor arra kértem, hogy emelje meg a csípőjét, hogy levehessem a nadrágját már nem kaptam választ. Elaludt, így még nehezebb dolgom volt, de végül alváshoz megfelelően feküdt az ágyamban. Gyorsan lerohantam bezárni az ajtót, aztán Justin mellé bújtam és vele már ezerszer könnyebb volt elaludnom, mint először.
Reggel ismét arra ébredtem, hogy egy meleg test simul hozzám, illetve szinte rajtam fekszik. Ki sem kellett nyitnom a szemem ahhoz, hogy tudjam Justin már ébren van. Természetesen engem nézett, és az arckifejezése láttán egyből az jutott eszembe, hogy milyen szörnyen nézhetek ki reggel.
- Szia - mondta rekedt hangon.
- Hogy érzed magad?
- Mint aki végigitta tegnap az itallapot - felelte őszintén és a hangszínéből ítélve, meg a tegnapi állapotára gondolva nem is lehetett ez akkora túlzás.
- Hozzak valamit? - kérdeztem, de Justin csak a fejét rázta és szorosabban vont magához.
- Hogy őszinte legyek, nem egészen tiszta, hogy hogyan kerültem ide hozzád.
- Nekem sem - mosolyodtam el halványan.
- Nagyon csúnyán viselkedtem? - kérdezte.
- Nem - ráztam a fejem. - Miért ittál, Justin? Miért ilyen sokat? - kérdeztem és próbáltam mindenféle számonkérést kiűzni a hangomból.
- Azt hittem jobb lesz - vont vállat egyszerűen.
- Mi? Mi lesz jobb?
Justin csak hallgatott és takarón összekulcsolt kezünket nézte. Ebből sejtettem, hogy mire gondolt.
- Mi történt tegnap Selenával? - kérdeztem rá félve a választól. - Kérlek, mondd el - biztattam, amikor még mindig nem szólt.
- Csak... Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz - bökte ki végül. - Nem veszekedtünk, nem volt dühös sem, de még az is jobb lett volna.
Nem tudtam mit mondhatnék erre, csak megszorítottam a kezét.
- Nem akartam látni, ahogy sír. De... megértette és azt mondta, érezte, hogy ez lesz. Hogy már ő is tudta, hogy ez az utóbbi idő már csak a médiának szólt, de...
- De ő szeret - fejeztem be helyette halkan.
- Olyan szemét árulónak éreztem magam tegnap - vallotta be szégyenkezve. - Ezért ittam. Sokat. Tulajdonképpen sosem voltam még részeg.
- És jobb lett az italtól? - kérdeztem, de természetesen tudtam a válaszát.
- Nem. De most már jobb, hogy veled vagyok - mondta, majd puszit nyomott a hajamra.
Most én néztem a kezünket, a hüvelykujjammal a kézfejét kezdtem cirógatni. Mit érezhet most, hogy már tudja, hogy szeretem? Ő is olyan boldog ettől, mint én? Felnéztem az arcára, aztán hirtelen bevillant mit mondott az előbb. Nem is emlékszik, hogy hogyan jött el hozzám. Elmondtam, hogy szeretem és ő talán nem is emlékszik rá.
- Mi az? Mi a baj? - kérdezte, mikor észrevette, hogy nézem.
- Semmi, csak... Nem emlékszel semmire? - kérdeztem és szerintem a fülemig vörös voltam. Nem lehetek ennyire szerencsétlen.
- A tegnap éjjelről? - vonta össze a szemöldökét. - Nem, nem sokra.
Könyörgöm, mondd, hogy ez csak valami vicc. Hiszen láttam, hogy mennyire ragyogott az arca, amikor elmondtam, és én is örültem, hogy tudja. Ez nem lehet igaz - gondoltam magamban lehunyt szemmel és azt kívántam bárcsak eltűnhetnék. Biztos voltam benne, hogy elpirultam, mert lángolt az arcom.
- Nina, mi a baj? - hajolt az arcomhoz Justin és kedves hangon suttogott.
Csak megráztam a fejem, jelezve, hogy semmi. Puszikat nyomott az arcomra, de én még mindig feszülten feküdtem.
- Nem is csókolsz meg? - kérdezte, amikor a számhoz hajolt, aztán választ sem várva ő csókolt meg előbb. Még ez sem segített ellazulni. - Azért van itt valami... - suttogta a csók közben és a kezét végighúzta a takaróval fedett testemen. Mi? Most szórakozik velem? - Én is szeretlek - súgta és megéreztem a mosolyát a számon. Szinte kiszakadt belőlem egy sóhaj, aztán szintén mosolyogva mohón Justin édes ajkára tapadtam.
2012. december 10., hétfő
19. fejezet
Az első, amit megláttam egy ismeretlen éjjeliszekrény volt, aztán megéreztem egy puha kéz érintését a derekamon, majd a lágy puszikat az arcomon.
- Szia - suttogta Justin, amikor szembe fordultam vele.
- Szia - puszit nyomtam a szájára. Már ilyenkor reggel is csillogtak a csodás szemei, én pedig elvesztem bennük.
- Jól aludtál?
- Igen. És te? - kérdeztem vissza mosolyogva.
- El sem tudod képzelni, mennyire - bólintott vigyorogva és közben egy hajtincsemet kezdte csavargatni. - Nem szeretnél mondani nekem valamit?
Rögtön megdermedtem. Az nem lehet, hogy hallotta! Még nem állok készen, hogy elmondjam neki.
- Mire gondolsz? - nyeltem egy nagyot.
- Valami olyasmire gondoltam, hogy "Csodálatos voltál tegnap, Justin" - miközben ezt mondta, egyre szélesedett a vigyora, és a bennem lévő feszültség is engedett.
- Csodálatos voltál - mosolyogtam rá, majd a nyakához nyomtam az orromat és beszívtam az illatát. - Köszönöm.
- Mit köszönsz?
Mit is köszönök? Az éjszakát? Azt, hogy ilyen boldogan ébredtem mellette? Talán azt, hogy megmutatta, hogy a szex a megfelelő emberrel sokkal több, mint amit én eddig gondoltam? Hm, talán... Talán csak azt, hogy itt van velem és ilyen elkápráztatóan mosolyog rám.
Válasz helyett egyszerűen csak megcsókoltam és el sem engedtem mindaddig, amíg bírtuk levegővel. Justin ezután is az arcomon hagyta az eddig hajamban lévő kezét és finoman cirógatta a bőrömet, miközben egymást néztünk. Egy idő után a mosolya egyre szélesedett, sőt valóságos vigyorrá változott.
- Mi az? Mi olyan vicces? - kérdeztem, és nem tehettem róla, az ő jó kedve nekem is mosolyt csalt az arcomra. - Tudom, hogy nem valami szexi az elaludt hajam - próbáltam lesimítgatni az ágaskodó hajszálaimat, persze sikertelenül.
- Az igazat megvallva nagyon is szexi - nyalta meg csábítóan az alsó ajkát Justin, majd az arca kicsit komolyabbra váltott és halkan suttogott. - Olyan szép vagy.
Igyekeztem nem elpirulni, de valószínűleg nem sikerült, mert Justin újra széles mosolyt villantott rám.
- Szerinted ez szórakoztató? Hogy folyton zavarba jövök tőled? Sosem voltam az a pirulós fajta - közöltem elfojtott mosollyal.
- Örülök, hogy ilyen hatással vagyok Önre, kisasszony - nevetgélt kedvesen, és fölém kerekedett.
- Ó, ha tudnád még milyen hatással vagy rám - suttogtam, aztán két kézzel átöleltem a nyakát és megcsókoltam.
Még parázslott bennem a tegnap esti vágy minden szikrája, és ahogy a meztelen testünk egymásnak feszült ez csak tovább fokozódott. Justin nyelve finoman kutakodott a számban, a keze minduntalan simogatott és végtelenül gyengéd volt hozzám. Erősen belemarkoltam a hajába és gyorsításra ösztönöztem.
- Valaki nagyon telhetetlen - mosolygott bele a csókunkba, majd ráérősen körözgetni kezdett az ujjával a kulcscsontomon, ami nem mellesleg őrjítő művelet volt, ő pedig tökéletesen tisztában is volt ezzel. - Szeretem az illatod - mondta, és orrát a nyakamhoz dörzsölte.
Hm, én pedig még mindig szerettem őt, ez valamiért megnyugvással töltött el.
Nem tudom, mi ez nála az illatommal, de folyton ezzel jött. Kétségkívül rám is nagy hatással volt az ő illata, de még inkább az íze.
Újra az ajkamra nyomta a sajátját, nyelve összefonódott az enyémmel, a kezeimet pedig óvatosan lefejtette a nyakáról és a fejem mellett a párnára nyomta őket. A puha szája bejárta az egész arcomat, a nyakamat és a mellkasomat is. Édes és gyengéd érintés volt, olyan amitől tompa zsibbadtság töltötte el a testem, az agyam minden idegszála Justinra koncentrálódott és nem figyeltem többé semmi másra.
Justin váratlanul felemelte a fejét, nekem pedig kipattantak az eddig lehunyt szemeim. Csak akkor fogtam fel, hogy valahol csörög egy mobil, amikor már kellő távolságra elhúzódott tőlem, és elővette a nadrágjából.
- Szia - köszönt barátságos hangon. - Nem, nem felejtettem el... Ott leszek... - a beszélgetésből azt szűrtem le, hogy mennie kell, ezért én is felültem és a ruháimért nyúltam. Ahogy ezt Justin meglátta, egyből megrázta a fejét, és a könyökömnél fogva rántott vissza az ágyba, amitől majdnem egy sikkantás hagyta el a számat. - Biztos, hogy Kenny elintézi - szólt megint a telefonba, közben persze jót derült a szerencsétlenségemen. - Oké. És, Sel... beszélnem kell veled.
Selena? Komolyan ilyen nyugodtan beszélget Selenával - a barátnőjével! - miközben engem csábítgat vissza az ágyba?
- Megbeszéljük majd. Szia - ezzel letette. - Mégis hova indultál? - érdeklődött újra azt a hangot használva, amivel rendszerint elcsábít, és átfogta a derekam.
- Selenával beszéltél? - kérdeztem vissza és picit távolabb húzódtam tőle. Most nem hatott rám a hangja.
- Igen, forgatási szünet van és magángéppel jön haza - mindezt úgy közölte velem, mintha semmi jelentősége nem volna.
- Akkor menned kell, nem? - próbáltam én is ezen a közömbös hangon beszélni, de nem ment. A fenébe is, féltékeny voltam.
- Még nem. Gyere és folytassuk - suttogott a fülembe, minden egyes szóval borzongatva. Félre söpörte a hajamat a bal vállamról és csókokat nyomott rá. - Na, kérlek - újabb csókok és könnyed simogatás.
Nem, nem szabad! Most nemet kell mondanod, Nina - próbáltam emlékeztetni magam.
- Megígérted, hogy nem mész el - emlékeztetett. - Maradjunk még - súgta és könnyű csókot nyomott a számra, majd folytatta az arcomon és a nyakamon.
- Miért kínzol? - nyögtem, amikor rátért a fülem mögötti érzékeny felületre.
- Ez kínzás számodra, bébi? - éreztem a mosolyát a bőrömön. - Pedig minden szándékom az, hogy jól érezd magad - mormolta immár az ajkaim közé mielőtt megcsókolt volna. Végigsimított a nyelvével az alsó ajkamon és finoman a fogai közé fogta azt.
- Miért nem tudok nemet mondani neked? - nyöszörögtem szenvedőn, holott egyáltalán nem szenvedtem, hacsak attól nem, hogy a csókjára vártam.
- Túl jó a meggyőzőképességem - mondta elégedetten, aztán végre megcsókolt, én pedig nem állítottam le.
Délutánra teljesen biztos voltam benne, hogy a legnagyobb változás az életemben nem az éneklés és a videoklipek, de még csak nem is a felhajtás, hanem Justin érkezése volt.
- Mikor látjuk egymást? - kérdeztem tőlem szokatlan hanglejtéssel. Csalódott voltam, hogy el kell búcsúzunk ez után a csodás délelőtt után, de közben izgatott is, mert alig vártam, hogy újra alkalmunk legyen megismételni.
- Nem tudom - rázta a fejét Justin. - De már most alig várom - mosolyogva puszit nyomott a számra és kézen fogott, miközben lementünk a lépcsőn.
- Beszélni fogsz Selenával? - kérdeztem rá félve.
- Igen, tudod lehet, hogy fura, de szoktunk beszélgetni - nevetett fel, de amikor észrevette a csúnya pillantást, amivel ránéztem, abbahagyta. - Most mi a baj? - sóhajtott fel.
- Úgy értettem, hogy rólunk beszélsz-e vele?
- Nem akarod, hogy beszéljek? - pillantott rám a szeme sarkából.
Vállat vontam. Persze, hogy nem akartam, tudtam, hogy ez fájdalmas beszélgetés lesz köztük. Viszont azt nagyon is akartam, hogy Justin végre szabad legyen.
- Szeretnék végre veled lenni bűntudat nélkül - motyogtam, de olyan halkan, hogy abban sem voltam biztos, hallotta-e.
Már az ajtóban álltunk és Justin szembefordult velem, aztán az állam alá nyúlt egyik kezével, hogy a szemébe nézzek.
- Valóban hatással vagyok rád - mosolygott kedvesen. - Hol van az én mindig harcias Ninám?
A szerelem lerombolta - válaszoltam volna legszívesebben.
- Ne aggódj ő is itt van még, arra várva, hogy tegyél valami rosszaságot - nevettem. Justin is elvigyorodott, megcsókolt még egyszer, aztán kiléptünk az ajtón.
Odakint hirtelen, mintha csak égetném, elengedte a kezem és amikor a kocsiban ültünk láttam, hogy a korábbi jókedve semmisé lett.
- Ebből baj lesz - morogta indítás közben.
- Tessék? Mi a baj? - értetlenkedtem.
- Kapcsold be az öved - szólt rám, aztán mint valami őrült már hajtott is.
- Justin, mi a fene bajod van?
Időről időre a visszapillantókat nézte, de nem válaszolt. Hátra fordultam, de semmi különöset nem vettem észre.
- Fordulj előre, még a végén rosszul leszel - szólt egy fokkal szelídebben, mint az előbb. - Ott volt egy fotós a házam előtt. Vagy lehet, hogy akár több is.
- Tessék? Honnan tudod?
- Az a fekete Audi - nézett újra a visszapillantóba. - Láttam, hogy fényképezett a pasi.
- A házad óta követ minket? - kérdeztem elképedve.
- Igen, megpróbálom lerázni. Még nem kell, hogy meg tudják, hogy hol laksz.
Azzal újra beletaposott a gázba és egy ismeretlen utca felé hajtott. Folyamatosan figyeltem, hogy még mindig mögöttünk van-e az autó, de kb 10 perc után nem láttam már.
- Már nem látom - közöltem Justinnal. Idegesen markolta a kormányt és ezt is csak egy bólintással reagálta le. Nem mertem, vagy inkább nem tudtam megszólalni egészen addig, amíg haza nem értünk. Komolyan üldöznek minket a fotósok? Mégis miféle hülyeség ez, könyörgöm?
- Ne aggódj, ha lehozzák a képet, márpedig le fogják, majd én beszélek Scooterrel - mondta Justin, amikor leparkolt előttünk.
- Nem, nem. Ez a kettőnk dolga, nem akarom, hogy mindent magadra vállalj - mint legutóbb, ezt nem mondtam ki, de gondolom Justin is tudta.
- Csak szerettem volna egy jó napot veled - mondta és kihallottam a csalódottságot a hangjából.
Kikapcsoltam az övem és átöleltem, Justin is viszonozta az ölelést, tudván, hogy itt nem láthatnak minket fotósok. Még... Ki tudja még meddig.
- Nagyon jó nap volt - mormoltam a fülébe. - Az egyik legszebb - megpusziltam az arcát és ezzel egy időben észrevettem Kate-et és egy fekete hajú, ismerős, idegen lányt a teraszukon.
- Nem sokára még szebbek lesznek - suttogta a fülembe Justin, mikor elengedett. Ez egy ígéret lett volna?
Ránéztem Justin arcára, ami már újra nyugodt volt, a szemei is megint csillogtak, és tudtam, hogy igen. Ez egy ígéret.
- Később látjuk egymást - búcsúzóul még egyszer megcsókolt mielőtt kiszálltam, majd elhajtott.
Kate hevesen integetett felém, úgyhogy egyenesen arra vettem az irányt, ahol ők ültek.
- Hát te meg hol voltál? - kérdezte mindenféle köszönés nélkül és alaposan végigmért. A műsorban viselt ruhám volt rajtam és Justin egyik kabátja, mivel az enyémet valahol a stúdióban hagytam.
- Hosszú - legyintettem, de közben nem tudtam levakarni a vigyort a képemről.
- Láttalak ám - nevetett. - Nála aludtál?
Bólintottam és közben azon gondolkodtam, hogy nem túlzás-e kijelenteni, azt, hogy nála aludtam. Végül is... aludtunk valamennyit.
- Nina, ha visszatértél a Földre közénk, akkor bemutatnám Liv-et - mosolygott Kate.
- Nina Blake - nyújtottam a kezem a fekete hajú lány felé mosolyogva, amit ő szintén mosollyal el is fogadott.
- Liv Roth - mint egy végszóra, megjelent Kyle is az ajtóban és egyből eszembe jutott, hogy honnan volt olyan ismerős a lány. Az ő barátnője.
- Hé, Nins, te meg merre jártál így kiöltözve? - jegyezte meg Kyle is rögtön.
- Ez hosszú történet, Kyle - legyintett Kate úgy, ahogy az imént én is. - Vagyis egy érdekes történt, amit Nina mindjárt el fog mesélni nekünk.
- Összeismerkedtetek? - fordult Liv felé mosolyogva, mire a lány is Kyle felé fordult és mosolyogva bólintott.
- Te vagy a szomszéd-legjobb barátnő, ugye? - kérdezte aztán tőlem.
- Igen. Már elég régóta elviselem ezt a két idiótát a közelemben - nevettem, és úgy tűnt, ő is vette a poént, mert velem együtt nevetett.
Kyle egy puszit nyomott a lány hajára és átölelte a vállát. Nem volt semmi különös a mozdulatban, de nekem mégis felkeltette a figyelmemet. Az eddigi féltékenység helyett, amit akkor éreztem, ha Kyle közelében volt egy lány, most csak egy egyszerű ténymegállapítást tettem, miszerint jól mutatnak együtt.
- Na mi az az érdekes sztori? - állt fel Kate és belém karolva indult meg a bejárat felé.
- Nincs semmi érdekes - ellenkeztem, bár úgyis tudtam, hogy hiába. Ha Kate tudni akar valamit akkor azt akár kínvallatással is kiszedi belőlem.
- Most még elmenekülhetünk - súgta Kyle nem is olyan halkan Liv fülébe. - Szerintem nem akarod látni, ahogy a húgom és Nina vitatkozni kezdenek ezen.
- Haha - gúnyoskodott Kate. - Egy szavát se hidd el, Liv.
Ahogy elhaladtam mellettük újra megnéztem őket magamnak és mikor nem jelentkezett a féltékenység, elégedetten ültem le Kate mellé a szőnyegre. Hú, úgy tűnik Justin tényleg változást hozott az életembe, még hozzá nagyon jó változást. Ezerszer jobb érzés volt úgy Kyle-lal tölteni a délutánt, hogy közben egyszer sem gondoltam rá másként, mint ahogy szabadott. Helyette annál többször gondoltam Justinra és az elmúlt 24 órára, ez valahogy kellemesebb érzés volt, mint bármi más eddig az életemben.
2012. december 2., vasárnap
18. fejezet
Most igazán kíváncsi vagyok a véleményetekre. :)
Elhatároztam, hogy amint hazaérek az interjúról, azonnal bedőlök az ágyba és legalább 12 órán keresztül fel sem kelek. A tegnapi forgatás is elhúzódott így nem volt valami hosszú alvásom, még úgysem, hogy a félnapot átaludtam.
Scooter dudálva jelezte, hogy megérkezett, ezért gyorsan leszaladtam, fogtam a kabátom és már kint is voltam.
- Szia - köszöntem, amikor beültem mellé.
- Szia. Tessék - nyomott a kezembe egy poharat. - Kávé.
- Ó, honnan tudtad, hogy éppen a halálomon vagyok? - kérdeztem hálálkodva.
- Tapasztalat - vigyorgott. - Na és mi a helyzet veled?
- Megvagyok.
- A szüleid meg... úgy minden egyéb? - érdeklődött, és nem kellett nagy észlénynek lennem, hogy kitaláljam a minden egyéb Justint takarja.
- Minden rendben.
- Oké, de ha mégis beszélgetni akarsz...
- Tudom, köszönöm - mosolyogtam őszintén, amit ő ugyanígy viszonzott.
Amikor odaértünk egy kedves nő Allison fogadott minket, aki eszeveszetten kereste Justint, hogy megbeszélje velünk, hogy kb miket válaszoljunk, ha kapunk egy-egy kínos kérdést. Justin persze késett, viszont, amikor megérkezett, szinte elállt a lélegzetem.Semmivel sem volt különlegesebb az öltözéke, mint máskor. Egyszerű fekete nadrágot és fehér pólót viselt egy bőrdzsekivel, a haja a szokásos módon volt beállítva valamiért mégis izgatott lettem, ahogy megláttam. Legszívesebben azonnal jó alaposan megcsókoltam volna. Nem érdekelt, hogy éppen azt sem tudom, hogy mi van köztünk.
- Szia - köszönt oda nekem, amikor elsétált mellettem, majd megtorpant, egy pillanatra visszanézett rám és jól végigmért.
- Szia - köszöntem én is kiszáradt torokkal.
Nem értettem, hogy mi volt ez a nézés tőle. A ruhám talán kicsit merész volt, de hozzám képest egyáltalán nem szokatlan. Fekete testhezálló ruha, ami a combomon ért véget és a hátamat fedetlenül hagyta, az ujja csupa csipke volt.
Mialatt Allison beszélt végig őt figyeltem, egyszerűen nem értettem, hogy miért látom hirtelen még tökéletesebbnek és ellenállhatatlanabbnak, mint eddig.
- Izgulsz? - kérdezte, amikor már csak percek voltak hátra, hogy szólítsanak minket.
Bólintottam. Éreztem, ahogy mögém lépett és finoman megérintette a bőrömet a ruha kivágásánál.
- Gyönyörű vagy - suttogta a fülembe, ettől bennem rekedt a levegő.
Éppen akkor intettek, hogy mi jövünk így szó nélkül hagytam a dicséretet. Justin megfogta a kezem és együtt lépkedtünk le a lépcsőn, majd miután a műsorvezetőnő, Elisa - akivel egyébként két szót beszéltem műsor előtt - üdvözölt minket, mintha régi barátok lennénk, leültünk.
Elmondta, hogy mennyire örül, hogy itt vagyunk és úgy tűnt, Justin valóban régóta ismeri, mert egész jól elviccelődtek.
- Nina, elmesélnéd, hogy hogyan talált rád Justin és a menedzseretek, Scooter, kérlek - mosolygott rám.
- Ez teljesen véletlenül történt - mosolyodtam el én is. - Egy jó barátommal elküldtünk néhány felvett dalt, amin együtt énekeltünk és zenéltünk az egyik kiadóhoz, ahol Scooternek vannak ismerősei. A kiadó vezetője nem akart kezdeni velünk semmit, azt mondta, hogy hiába vagyunk jók, elvesznénk a több tucat hasonló énekescsapat mellett.
- Akkor most, hogyhogy csak egyedül ülsz itt és nem a barátoddal?
- Napokkal azután, hogy a kiadó visszautasított minket, kaptam egy hívást Scootertől. Azt mondta szeretne velem találkozni és bemutatni néhány embernek, ha én is akarom, de csak egyedül. Egy ideig fontolgattam, hogy így is elfogadjam-e az ajánlatot, de végül meggyőztek a barátaim, hogy kár lenne kihagyni.
- Szerencsére - tette hozzá Justin. - Amikor Scooter megmutatta a felvételt még nem tetszett annyira Nina előadás módja, viszont azt egyből el kellett ismernem, hogy nagyon jó hangja van - rám mosolygott.
- Ó, igen. Azt hallottam, hogy azóta valósággal rajongasz érte, Justin - nevetett Elisa.
- Ez így van. Csodálatos embernek tartom - nevetve átölelte a vállam én meg azonnal elpirultam.
- Nina, reagálj valamit erre a bókra.
- Én is csodálatos embernek tartom Justint - nyeltem egyet, majd folytattam. - Ha szabad ezt mondanom, mióta együtt dolgozunk ő lett a példaképem - mosolyogtam őszintén, Justin pedig csillogó szemekkel nézett vissza rám.
- Na és mit szól a barátságotokhoz a barátnőd, Selena? - fordult újra Justinhoz a nő.
- Minden rendben vele - bólintott.
- Nem szeretnétek erről beszélni? Bizonyára tudjátok, hogy miféle találgatások láttak napvilágot.
- Nem, nem szeretnénk erről beszélni - zárta le Justin, így Elisa is másra terelte a témát. Néhány szerintem teljesen felesleges kérdés után, újra szóba került a közös munka.
- Említettétek már, hogy mennyire jó volt együtt dolgozni és őszintén megmondom, hogy imádom a dalotokat. Szeretnénk, ha elénekelnétek nekünk itt és most.
- Igen, az jó lenne - helyeselt Justin.
- Hát akkor a színpad a tiétek - intett az emelvény felé, mire a közönség tapsban tört ki.
Justin újra megfogta a kezem és odavezetett a színpadhoz, ahol már ott volt a zenekar. A fények megváltoztak, az egész stúdiót betakarta a félhomály és felhangzottak az első akkordok a dalból.
Mindig lenyűgözött, ha Justint előadás közben láttam, de mivel még sosem adtuk elő közönség előtt élőben a dalt így ez most egy teljesen más élmény volt. Igyekeztem leplezni a hangom remegését és ez nagyjából sikerült is, ám közbe jött valami más, amire nem számítottam. A refrént együtt énekeltük, Justin megfogta a kezem, közel lépett hozzám, és egymás szemébe néztünk. A dal ahhoz a részhez ért, amikor azt énekeltük, szeretlek engem pedig valósággal leforrázott a tény, hogy milyen őszintén énekeltem ezt. Nem is csak egyszerűen énekeltem, hanem pontosan Justinnak énekeltem. Olyannyira ledöbbentem ezen, hogy egy pillanatra elfelejtettem énekelni, de Justin szerencsére észnél volt és folytatta tovább, majd rászorított a kezemre így együtt fejeztük be a dalt.
Nagy tapsot kaptunk és a műsorvezető is odalépett mellénk, hogy velünk együtt köszönjön el. Én ebből már szinte semmit nem érzékeltem. Amint vége lett az egésznek, kirántottam Justin kezéből az enyémet és az öltözőbe rohanva felkaptam a kabátom, majd nem törődve azzal, hogy lenne-e még dolgunk kirontottam az épületből.
Minden felborult bennem, ahogy azt az egy szót kimondtam - énekeltem - neki. Lesokkolt, de ugyanakkor örültem is a felfedezésemnek. Hát nem ezt akartam mindig? Szerelmes akartam lenni, akárhányszor csak megismerkedtem valakivel, de nem éreztem soha azt a mindent elsöprő érzést, amiről az emberek annyit képesek beszélni. A vágyat, a szenvedélyt, a fájdalmat vagy a boldogságot... Soha nem éreztem ilyen intenzíven azelőtt senki iránt. Csak mentem előre, amerre a lábam vitt, túl zaklatott voltam ahhoz, hogy végiggondoljam, hová és miért megyek.
Most mi a fenét kezdjek ezzel az érzéssel? Nem tűnt olyan kilátástalannak a helyzetem, mivel volt egy kis reményem arra, hogy ez az érzés nem marad viszonzatlanul, de mégsem tudtam, hogy mit kéne tennem. Elképesztő volt, hogy egyetlen kis szó kellett ahhoz, hogy rádöbbenjek, hogy mit érzek. Pedig nyilvánvalóan már nem most kezdődött.
Beszélnem kellett Justinnal. Vele akartam lenni, jobban mint bármikor.
Amikor visszaértem a stúdióba alig tettem pár lépést az öltözőm felé, de máris Justin lépett elém és egyszerűen csak magához vont.
- Hol voltál, Nina? - mormolta a hajamba. - Aggódtam érted.
- Miért? - nyögtem ki meglepetten.
- Nem tudtam, hová tűntél. Megijesztettél - dorgált szelíden, aztán befelé kezdett húzni az öltözőbe és ránk csukta az ajtót. - Ne csinálj többet ilyet! - kérte aztán már meg is csókolt. Éppen úgy, ahogy vágytam rá, hogy megcsókoljon.
- Tényleg aggódtál értem? - kérdeztem kifulladva, amikor megszakítottam a csókot.
- Persze, olyan hirtelen eltűntél.
- Csak gondolkodnom kellett.
- Miről? - kérdezte, miközben puszikat nyomott a nyakamra. Elvette az eszem ezzel a tettével. - Hm, Nina, miről? - mormolta újra.
- Majd később elmesélem - válaszoltam.
- Gyere haza velem - kérte rekedten és végre rám nézett. Csodáltam a gyönyörű barna szemeit, az ajkát, minden egyes vonását, mintha ezerszer élesebben láttam volna.
- Oké, menjünk.
Justin háza nem volt messze innen, ami különösen jól jött, mert tudtam, hogy nem bírnék ki egy hosszú utat. Minden, amit akartam az az volt, hogy Justint érinthessem és csókolhassam.
- Velem töltöd az éjszakát? - kérdezte, amikor beléptünk a házba. - Kérlek.
Bólintottam, ő pedig átölelte a derekam és magához húzott.
- Mióta megláttam rajtad ezt a ruhát csak arra tudok gondolni, hogy letépem rólad - végig húzta az ujjait a gerincemen én pedig megborzongtam ettől..
- Menjünk fel - súgtam az ajkára elfúlón. Justin édes vigyorra húzta a száját és kézen fogva felvezetett a szobájába.
- Azt akarom, hogy lassan haladjunk - mondta. - Legutóbb mikor itt voltál olyan kapkodó volt minden.
- Akkor nem panaszkodtál - emlékeztettem.
- Persze, hogy nem. Elvetted az eszem. Fordulj meg - kérte én pedig megtettem. Éreztem, ahogy lehúzta a ruhám a cipzárját, majd az ajkait a bőrömön újra és újra, miközben finoman lecsúsztatta a ruhát a vállamról. Végigcsókolta hátamat és a derekamat a kezei pedig közben az oldalamon siklottak végig. Mikor már csak a fehérnemű volt rajtam, Justin a hasamra vezette a kezét és szorosan magához húzott.
- Komolyan gondoltad, amit ma mondtál? - kérdeztem váratlanul.
- Hm? - az orrával a nyakamon körözött, cirógatta a bőrömet. - Imádom az illatodat.
- A műsorban.
- Igen - morogta, aztán hirtelen szembefordított magával és megcsókolt.
- Én is komolyan gondoltam - mondtam, amikor elszakítottam tőle a számat. Ő újra csókolni kezdett és a fenekembe markolt. - Azt mondtad nem sietünk - motyogtam a csók közben. Felsóhajtott.
- Imádom azt az okos, nagy szádat, de most fogd be - kérte szelíden, és ha akartam volna sem tudtam volna újra szólni, mert erőszakosan fúrta át a nyelvét a számba. Az ágy felé kezdtem tolni, és ő készségesen hátrált, majd amikor elérte a szélét leült és az ölébe rántott engem is.
A pólója alányúltam és egy egyszerű mozdulattal lerántottam róla.
- Csússz feljebb - kértem. Lerúgta a cipőjét, és én is kiléptem a sajátomból, majd fölé másztam. Végigfeküdtem a mellkasán, a kezemet a hajába vezettem és finoman cirógatni kezdtem, miközben a számat a bőrére tapasztottam.
Istenem, miért nem tudok betelni vele? Már a hasánál jártam, amikor meghallottam, hogy egyre élésebben veszi a levegőt. Hm, szóval imádja a számat... Kigomboltam a nadrágját és lehúztam róla, de amikor a boxerével is ezt akartam tenni, elkapta a kezem.
Mellkasára tapasztottam a kezem, hogy visszadöntsem. Felsóhajtott és a hátát neki döntötte az ágytámlájának, majd készségesen megemelte a csípőjét. Levettem róla az utolsó ruhadarabot is, csókolni kezdtem a hasát és a gyorsuló légzéséből arra következtettem, hogy pontosan tudja, mi a tervem vele. Újra felmásztam hozzá és a szájához hajoltam egy csókért.
- Fogalmad sincs róla, hogy milyen hatással vagy rám, igaz? - morogta rekedtes hangon, miközben erősen rámarkolt a csípőmre.
- Engedd el magad - súgtam neki, aztán lecsúsztam megint. Az ujjaimat körülfontam rajta, amitől Justin felnyögött, ettől bátrabb lettem, apró puszikat nyomtam a csípőcsontjára mindkét oldalon, majd nagyon lassan közelíteni kezdtem a számmal is felé. Rátapasztottam az ajkam és óvatosan, kicsit bizonytalanul mozgatni kezdtem a fejem. Justin újra felnyögött és kicsit emelt a csípőjén, így még mélyebbre került a számba. Bevontam a nyelvemet is a játékba, ő pedig a hajamba markolt. Felpillantottam rá és láttam, hogy lehunyt szemmel élvezi, amit teszek vele. Elégedetten hallgattam a fojtott nyögéseket és sóhajokat. Egyre sűrűbben feszült meg a teste én pedig ösztönzőleg belemarkoltam a combjába és gyorsítottam a tempón.
- Nina - zihált és figyelmeztető volt a hangja, de én nem akartam abbahagyni, meg akartam adni neki mindent, amit csak lehet.
Még erősebben fogadtam a számba, és ez elég volt neki ahhoz, hogy megfeszülve, hangosan felnyögve elélvezzen. A keze erőtlenül csúszott ki a hajamból én pedig nagyot nyeltem. Nem volt olyan rossz, mint amire számítottam.
- Jézusom, Nina - zihálta még mindig rekedten, csillogó szemekkel, aztán megragadta a karomat és magához húzott egy csókra. - Csodálatos vagy - súgta, aztán újra a számra nyomta a sajátját, sokkal gyengédebben, mint az imént.
- Még mindig imádod a számat? - kérdeztem kacérkodva. Justin felnevetett.
- Nagyon is, bébi. Nagyon élvezem, amikor te irányítasz, de most én jövök - mondta és egy egyszerű mozdulattal maga alágyűrt. - Mit tegyek most veled? -mormolta az ajkamra. - Ezt nem hagyhatom viszonzás nélkül.
Lágy puszikkal kezdte borítani a nyakam és az arcom én pedig lehunyt szemmel hagytam, hogy tegye, amit csak akar, hiszen erre vágytam, mióta megláttam ma a stúdióban. Olyan voltam a karjaiban, mint egy báb. Engedtem, hogy levegye rólam a melltartómat, hogy aztán édes csókokkal kezdjen kényeztetni.
- Olyan finom és puha a bőröd - mondta halkan, majd a száját körbezárta a mellemen és a nyelvével lágyan ingerelni kezdte. Megfeszültem és éreztem, ahogy minden kis idegvégződés a testemben Justin érintéséért könyörög. Ráfogott a derekamra, felemelt, majd megszabadított a bugyimtól. Teljesen meztelenül feküdtem alatta, de nem zavart, mert Justin csillogó, vággyal teli pillantással nézett rajtam végig, a kezét végighúzta a melleim között egészen le a hasamon, majd egész tenyerét rásimította a szeméremdombomra. Elakadt a lélegzetem, ő pedig csak elégedetten mosolygott rám, miközben eltüntette bennem az ujját. Lecsúszott a két lábam közé és mielőtt az ujjait felváltotta volna az ajka, még végigcsókolta a hasamat. A térdem alányúlt ösztönözve ezzel, hogy húzzam fel a lábaimat, aztán a következő pillanatban megéreztem a száját magamon. A keze helyett most a nyelvével gyötörte a legérzékenyebb pontomat, ami hangos nyögést váltott ki belőlem. Finom és gyengéd mozdulatok voltak, minden egyes nyelvcsapása közelebb sodort engem az orgazmus felé. Justin a csípőmbe markolt, így még közelebb kerültem a szájához, szinte felfalt vele. Újra megéreztem az ujjait is mozogni bennem és ez már túl sok volt. A következő pillanatban mintha darabjaimra hullottam volna szét, egyetlen nyögéssel átléptem a határt és remegve, lehunyt szemmel feküdtem Justin alatt.
Ő nem vesztegette tovább az időt, a testem még le sem csillapodott, amikor hallottam a fólia szakadását, majd megéreztem, ahogy belém hatolt. Meglepő és mámorító volt az érzés, ahogy mozogni kezdett bennem. Újra és újra felnyögtem.
- Imádom hallani a hangodat, Nina - a számra hajolt és vadul csókolni kezdett.
- Gyorsabban - kértem suttogva, ő pedig teljesítette a kérésem. Öleltem a nyakát, a hajába túrtam és figyeltem az arcát. Szeretem - gondoltam magamban mosolyogva.
- Olyan... gyönyörű vagy - zihálta a lökések között.
- Justin - nyögtem a nevét.
- Hm? - morogta és a hajamba temette az arcát, egyik kezét, amivel eddig a fejemnél támaszkodott, a mellemre vezette és finoman masszírozni kezdte. - Mit szeretnél, Nina?
- Gyorsíts - nyöszörögtem fájdalmasan.
Tempót váltott és én is kezdtem a csípőmmel bekapcsolódni a ritmusba. Minden lökését mélyebben éreztem így és csak folytattam tovább, hogy mindketten elérjük a kielégülést. A kezem a vállán pihent és éreztem, ahogy egyre többször feszülnek meg az izmai, de mégis engem kapott el előbb az örvény. Az újabb orgazmus villámcsapásként ért. Szétestem Justin karjaiban újra és még akkor is remegtem, amikor ő is követett engem. Hangtalanul élvezett, az izmai megfeszültek és a nyakamba fúrta az arcát. Magamhoz öleltem és vártuk, amíg mindkettőnk légzése rendeződik, Justin csak ezután húzódott ki belőlem. Csak feküdtem teljes eufóriába esve és nem tudtam elhinni, hogy ennyire jó volt.
- Nem tudom elhinni, hogy ilyen dolgokat váltasz ki belőlem - mondtam mosolyogva néhány perc múlva.
- Milyen dolgokat? - kérdezett vissza. A fejünk egy vonalban volt, csak néhány centi volt köztünk így jól láttam, milyen kíváncsian várja a válaszom.
- Sosem csináltam még ilyet - suttogtam elpirulva, Justin összevont szemöldökkel nézett rám. - A számmal... neked - magyaráztam.
- Komolyan mondod? - lepődött meg, mire bólintottam. - Nagyon jól csináltad - puszit nyomott a homlokomra. - Ígérd meg, hogy reggel nem fogsz megint elmenekülni előlem - kérte suttogva.
- Nem fogok - feleltem őszintén.
- Jó - fújta ki a levegőt megkönnyebbülten. - Gyere, bújj ide hozzám.
Közelebb csúsztam hozzá, mire ő magunkra borította a takarót, átölelte a derekam és az egyik lábát átvetette az enyémeken. A fejem pont a nyakának hajlatánál pihent, közel voltam a mellkasához így néhány perc múlva észrevettem, hogy a légzése már egyenletes szuszogássá vált. Csókot nyomtam a mellkasára és lehunytam a szemem.
- Szeretlek - suttogtam, de tudtam, hogy úgysem hallja már. Nem féltem attól, hogy csak a mámor mondatja velem és nagyon jól esett kimondani végre. Megkönnyebbülten és boldogan aludtam el, bár arról még fogalmam sem volt, hogy mikor lesz bátorságom bevallani neki ezt szemtől szembe.
Elhatároztam, hogy amint hazaérek az interjúról, azonnal bedőlök az ágyba és legalább 12 órán keresztül fel sem kelek. A tegnapi forgatás is elhúzódott így nem volt valami hosszú alvásom, még úgysem, hogy a félnapot átaludtam.
Scooter dudálva jelezte, hogy megérkezett, ezért gyorsan leszaladtam, fogtam a kabátom és már kint is voltam.
- Szia - köszöntem, amikor beültem mellé.
- Szia. Tessék - nyomott a kezembe egy poharat. - Kávé.
- Ó, honnan tudtad, hogy éppen a halálomon vagyok? - kérdeztem hálálkodva.
- Tapasztalat - vigyorgott. - Na és mi a helyzet veled?
- Megvagyok.
- A szüleid meg... úgy minden egyéb? - érdeklődött, és nem kellett nagy észlénynek lennem, hogy kitaláljam a minden egyéb Justint takarja.
- Minden rendben.
- Oké, de ha mégis beszélgetni akarsz...
- Tudom, köszönöm - mosolyogtam őszintén, amit ő ugyanígy viszonzott.
Amikor odaértünk egy kedves nő Allison fogadott minket, aki eszeveszetten kereste Justint, hogy megbeszélje velünk, hogy kb miket válaszoljunk, ha kapunk egy-egy kínos kérdést. Justin persze késett, viszont, amikor megérkezett, szinte elállt a lélegzetem.Semmivel sem volt különlegesebb az öltözéke, mint máskor. Egyszerű fekete nadrágot és fehér pólót viselt egy bőrdzsekivel, a haja a szokásos módon volt beállítva valamiért mégis izgatott lettem, ahogy megláttam. Legszívesebben azonnal jó alaposan megcsókoltam volna. Nem érdekelt, hogy éppen azt sem tudom, hogy mi van köztünk.
- Szia - köszönt oda nekem, amikor elsétált mellettem, majd megtorpant, egy pillanatra visszanézett rám és jól végigmért.
- Szia - köszöntem én is kiszáradt torokkal.
Nem értettem, hogy mi volt ez a nézés tőle. A ruhám talán kicsit merész volt, de hozzám képest egyáltalán nem szokatlan. Fekete testhezálló ruha, ami a combomon ért véget és a hátamat fedetlenül hagyta, az ujja csupa csipke volt.
Mialatt Allison beszélt végig őt figyeltem, egyszerűen nem értettem, hogy miért látom hirtelen még tökéletesebbnek és ellenállhatatlanabbnak, mint eddig.
- Izgulsz? - kérdezte, amikor már csak percek voltak hátra, hogy szólítsanak minket.
Bólintottam. Éreztem, ahogy mögém lépett és finoman megérintette a bőrömet a ruha kivágásánál.
- Gyönyörű vagy - suttogta a fülembe, ettől bennem rekedt a levegő.
Éppen akkor intettek, hogy mi jövünk így szó nélkül hagytam a dicséretet. Justin megfogta a kezem és együtt lépkedtünk le a lépcsőn, majd miután a műsorvezetőnő, Elisa - akivel egyébként két szót beszéltem műsor előtt - üdvözölt minket, mintha régi barátok lennénk, leültünk.
Elmondta, hogy mennyire örül, hogy itt vagyunk és úgy tűnt, Justin valóban régóta ismeri, mert egész jól elviccelődtek.
- Nina, elmesélnéd, hogy hogyan talált rád Justin és a menedzseretek, Scooter, kérlek - mosolygott rám.
- Ez teljesen véletlenül történt - mosolyodtam el én is. - Egy jó barátommal elküldtünk néhány felvett dalt, amin együtt énekeltünk és zenéltünk az egyik kiadóhoz, ahol Scooternek vannak ismerősei. A kiadó vezetője nem akart kezdeni velünk semmit, azt mondta, hogy hiába vagyunk jók, elvesznénk a több tucat hasonló énekescsapat mellett.
- Akkor most, hogyhogy csak egyedül ülsz itt és nem a barátoddal?
- Napokkal azután, hogy a kiadó visszautasított minket, kaptam egy hívást Scootertől. Azt mondta szeretne velem találkozni és bemutatni néhány embernek, ha én is akarom, de csak egyedül. Egy ideig fontolgattam, hogy így is elfogadjam-e az ajánlatot, de végül meggyőztek a barátaim, hogy kár lenne kihagyni.
- Szerencsére - tette hozzá Justin. - Amikor Scooter megmutatta a felvételt még nem tetszett annyira Nina előadás módja, viszont azt egyből el kellett ismernem, hogy nagyon jó hangja van - rám mosolygott.
- Ó, igen. Azt hallottam, hogy azóta valósággal rajongasz érte, Justin - nevetett Elisa.
- Ez így van. Csodálatos embernek tartom - nevetve átölelte a vállam én meg azonnal elpirultam.
- Nina, reagálj valamit erre a bókra.
- Én is csodálatos embernek tartom Justint - nyeltem egyet, majd folytattam. - Ha szabad ezt mondanom, mióta együtt dolgozunk ő lett a példaképem - mosolyogtam őszintén, Justin pedig csillogó szemekkel nézett vissza rám.
- Na és mit szól a barátságotokhoz a barátnőd, Selena? - fordult újra Justinhoz a nő.
- Minden rendben vele - bólintott.
- Nem szeretnétek erről beszélni? Bizonyára tudjátok, hogy miféle találgatások láttak napvilágot.
- Nem, nem szeretnénk erről beszélni - zárta le Justin, így Elisa is másra terelte a témát. Néhány szerintem teljesen felesleges kérdés után, újra szóba került a közös munka.
- Említettétek már, hogy mennyire jó volt együtt dolgozni és őszintén megmondom, hogy imádom a dalotokat. Szeretnénk, ha elénekelnétek nekünk itt és most.
- Igen, az jó lenne - helyeselt Justin.
- Hát akkor a színpad a tiétek - intett az emelvény felé, mire a közönség tapsban tört ki.
Justin újra megfogta a kezem és odavezetett a színpadhoz, ahol már ott volt a zenekar. A fények megváltoztak, az egész stúdiót betakarta a félhomály és felhangzottak az első akkordok a dalból.
Mindig lenyűgözött, ha Justint előadás közben láttam, de mivel még sosem adtuk elő közönség előtt élőben a dalt így ez most egy teljesen más élmény volt. Igyekeztem leplezni a hangom remegését és ez nagyjából sikerült is, ám közbe jött valami más, amire nem számítottam. A refrént együtt énekeltük, Justin megfogta a kezem, közel lépett hozzám, és egymás szemébe néztünk. A dal ahhoz a részhez ért, amikor azt énekeltük, szeretlek engem pedig valósággal leforrázott a tény, hogy milyen őszintén énekeltem ezt. Nem is csak egyszerűen énekeltem, hanem pontosan Justinnak énekeltem. Olyannyira ledöbbentem ezen, hogy egy pillanatra elfelejtettem énekelni, de Justin szerencsére észnél volt és folytatta tovább, majd rászorított a kezemre így együtt fejeztük be a dalt.
Nagy tapsot kaptunk és a műsorvezető is odalépett mellénk, hogy velünk együtt köszönjön el. Én ebből már szinte semmit nem érzékeltem. Amint vége lett az egésznek, kirántottam Justin kezéből az enyémet és az öltözőbe rohanva felkaptam a kabátom, majd nem törődve azzal, hogy lenne-e még dolgunk kirontottam az épületből.
Minden felborult bennem, ahogy azt az egy szót kimondtam - énekeltem - neki. Lesokkolt, de ugyanakkor örültem is a felfedezésemnek. Hát nem ezt akartam mindig? Szerelmes akartam lenni, akárhányszor csak megismerkedtem valakivel, de nem éreztem soha azt a mindent elsöprő érzést, amiről az emberek annyit képesek beszélni. A vágyat, a szenvedélyt, a fájdalmat vagy a boldogságot... Soha nem éreztem ilyen intenzíven azelőtt senki iránt. Csak mentem előre, amerre a lábam vitt, túl zaklatott voltam ahhoz, hogy végiggondoljam, hová és miért megyek.
Most mi a fenét kezdjek ezzel az érzéssel? Nem tűnt olyan kilátástalannak a helyzetem, mivel volt egy kis reményem arra, hogy ez az érzés nem marad viszonzatlanul, de mégsem tudtam, hogy mit kéne tennem. Elképesztő volt, hogy egyetlen kis szó kellett ahhoz, hogy rádöbbenjek, hogy mit érzek. Pedig nyilvánvalóan már nem most kezdődött.
Beszélnem kellett Justinnal. Vele akartam lenni, jobban mint bármikor.
Amikor visszaértem a stúdióba alig tettem pár lépést az öltözőm felé, de máris Justin lépett elém és egyszerűen csak magához vont.
- Hol voltál, Nina? - mormolta a hajamba. - Aggódtam érted.
- Miért? - nyögtem ki meglepetten.
- Nem tudtam, hová tűntél. Megijesztettél - dorgált szelíden, aztán befelé kezdett húzni az öltözőbe és ránk csukta az ajtót. - Ne csinálj többet ilyet! - kérte aztán már meg is csókolt. Éppen úgy, ahogy vágytam rá, hogy megcsókoljon.
- Tényleg aggódtál értem? - kérdeztem kifulladva, amikor megszakítottam a csókot.
- Persze, olyan hirtelen eltűntél.
- Csak gondolkodnom kellett.
- Miről? - kérdezte, miközben puszikat nyomott a nyakamra. Elvette az eszem ezzel a tettével. - Hm, Nina, miről? - mormolta újra.
- Majd később elmesélem - válaszoltam.
- Gyere haza velem - kérte rekedten és végre rám nézett. Csodáltam a gyönyörű barna szemeit, az ajkát, minden egyes vonását, mintha ezerszer élesebben láttam volna.
- Oké, menjünk.
Justin háza nem volt messze innen, ami különösen jól jött, mert tudtam, hogy nem bírnék ki egy hosszú utat. Minden, amit akartam az az volt, hogy Justint érinthessem és csókolhassam.
- Velem töltöd az éjszakát? - kérdezte, amikor beléptünk a házba. - Kérlek.
Bólintottam, ő pedig átölelte a derekam és magához húzott.
- Mióta megláttam rajtad ezt a ruhát csak arra tudok gondolni, hogy letépem rólad - végig húzta az ujjait a gerincemen én pedig megborzongtam ettől..
- Menjünk fel - súgtam az ajkára elfúlón. Justin édes vigyorra húzta a száját és kézen fogva felvezetett a szobájába.
- Azt akarom, hogy lassan haladjunk - mondta. - Legutóbb mikor itt voltál olyan kapkodó volt minden.
- Akkor nem panaszkodtál - emlékeztettem.
- Persze, hogy nem. Elvetted az eszem. Fordulj meg - kérte én pedig megtettem. Éreztem, ahogy lehúzta a ruhám a cipzárját, majd az ajkait a bőrömön újra és újra, miközben finoman lecsúsztatta a ruhát a vállamról. Végigcsókolta hátamat és a derekamat a kezei pedig közben az oldalamon siklottak végig. Mikor már csak a fehérnemű volt rajtam, Justin a hasamra vezette a kezét és szorosan magához húzott.
- Komolyan gondoltad, amit ma mondtál? - kérdeztem váratlanul.
- Hm? - az orrával a nyakamon körözött, cirógatta a bőrömet. - Imádom az illatodat.
- A műsorban.
- Igen - morogta, aztán hirtelen szembefordított magával és megcsókolt.
- Én is komolyan gondoltam - mondtam, amikor elszakítottam tőle a számat. Ő újra csókolni kezdett és a fenekembe markolt. - Azt mondtad nem sietünk - motyogtam a csók közben. Felsóhajtott.
- Imádom azt az okos, nagy szádat, de most fogd be - kérte szelíden, és ha akartam volna sem tudtam volna újra szólni, mert erőszakosan fúrta át a nyelvét a számba. Az ágy felé kezdtem tolni, és ő készségesen hátrált, majd amikor elérte a szélét leült és az ölébe rántott engem is.
A pólója alányúltam és egy egyszerű mozdulattal lerántottam róla.
- Csússz feljebb - kértem. Lerúgta a cipőjét, és én is kiléptem a sajátomból, majd fölé másztam. Végigfeküdtem a mellkasán, a kezemet a hajába vezettem és finoman cirógatni kezdtem, miközben a számat a bőrére tapasztottam.
Istenem, miért nem tudok betelni vele? Már a hasánál jártam, amikor meghallottam, hogy egyre élésebben veszi a levegőt. Hm, szóval imádja a számat... Kigomboltam a nadrágját és lehúztam róla, de amikor a boxerével is ezt akartam tenni, elkapta a kezem.
Mellkasára tapasztottam a kezem, hogy visszadöntsem. Felsóhajtott és a hátát neki döntötte az ágytámlájának, majd készségesen megemelte a csípőjét. Levettem róla az utolsó ruhadarabot is, csókolni kezdtem a hasát és a gyorsuló légzéséből arra következtettem, hogy pontosan tudja, mi a tervem vele. Újra felmásztam hozzá és a szájához hajoltam egy csókért.
- Fogalmad sincs róla, hogy milyen hatással vagy rám, igaz? - morogta rekedtes hangon, miközben erősen rámarkolt a csípőmre.
- Engedd el magad - súgtam neki, aztán lecsúsztam megint. Az ujjaimat körülfontam rajta, amitől Justin felnyögött, ettől bátrabb lettem, apró puszikat nyomtam a csípőcsontjára mindkét oldalon, majd nagyon lassan közelíteni kezdtem a számmal is felé. Rátapasztottam az ajkam és óvatosan, kicsit bizonytalanul mozgatni kezdtem a fejem. Justin újra felnyögött és kicsit emelt a csípőjén, így még mélyebbre került a számba. Bevontam a nyelvemet is a játékba, ő pedig a hajamba markolt. Felpillantottam rá és láttam, hogy lehunyt szemmel élvezi, amit teszek vele. Elégedetten hallgattam a fojtott nyögéseket és sóhajokat. Egyre sűrűbben feszült meg a teste én pedig ösztönzőleg belemarkoltam a combjába és gyorsítottam a tempón.
- Nina - zihált és figyelmeztető volt a hangja, de én nem akartam abbahagyni, meg akartam adni neki mindent, amit csak lehet.
Még erősebben fogadtam a számba, és ez elég volt neki ahhoz, hogy megfeszülve, hangosan felnyögve elélvezzen. A keze erőtlenül csúszott ki a hajamból én pedig nagyot nyeltem. Nem volt olyan rossz, mint amire számítottam.
- Jézusom, Nina - zihálta még mindig rekedten, csillogó szemekkel, aztán megragadta a karomat és magához húzott egy csókra. - Csodálatos vagy - súgta, aztán újra a számra nyomta a sajátját, sokkal gyengédebben, mint az imént.
- Még mindig imádod a számat? - kérdeztem kacérkodva. Justin felnevetett.
- Nagyon is, bébi. Nagyon élvezem, amikor te irányítasz, de most én jövök - mondta és egy egyszerű mozdulattal maga alágyűrt. - Mit tegyek most veled? -mormolta az ajkamra. - Ezt nem hagyhatom viszonzás nélkül.
Lágy puszikkal kezdte borítani a nyakam és az arcom én pedig lehunyt szemmel hagytam, hogy tegye, amit csak akar, hiszen erre vágytam, mióta megláttam ma a stúdióban. Olyan voltam a karjaiban, mint egy báb. Engedtem, hogy levegye rólam a melltartómat, hogy aztán édes csókokkal kezdjen kényeztetni.
- Olyan finom és puha a bőröd - mondta halkan, majd a száját körbezárta a mellemen és a nyelvével lágyan ingerelni kezdte. Megfeszültem és éreztem, ahogy minden kis idegvégződés a testemben Justin érintéséért könyörög. Ráfogott a derekamra, felemelt, majd megszabadított a bugyimtól. Teljesen meztelenül feküdtem alatta, de nem zavart, mert Justin csillogó, vággyal teli pillantással nézett rajtam végig, a kezét végighúzta a melleim között egészen le a hasamon, majd egész tenyerét rásimította a szeméremdombomra. Elakadt a lélegzetem, ő pedig csak elégedetten mosolygott rám, miközben eltüntette bennem az ujját. Lecsúszott a két lábam közé és mielőtt az ujjait felváltotta volna az ajka, még végigcsókolta a hasamat. A térdem alányúlt ösztönözve ezzel, hogy húzzam fel a lábaimat, aztán a következő pillanatban megéreztem a száját magamon. A keze helyett most a nyelvével gyötörte a legérzékenyebb pontomat, ami hangos nyögést váltott ki belőlem. Finom és gyengéd mozdulatok voltak, minden egyes nyelvcsapása közelebb sodort engem az orgazmus felé. Justin a csípőmbe markolt, így még közelebb kerültem a szájához, szinte felfalt vele. Újra megéreztem az ujjait is mozogni bennem és ez már túl sok volt. A következő pillanatban mintha darabjaimra hullottam volna szét, egyetlen nyögéssel átléptem a határt és remegve, lehunyt szemmel feküdtem Justin alatt.
Ő nem vesztegette tovább az időt, a testem még le sem csillapodott, amikor hallottam a fólia szakadását, majd megéreztem, ahogy belém hatolt. Meglepő és mámorító volt az érzés, ahogy mozogni kezdett bennem. Újra és újra felnyögtem.
- Imádom hallani a hangodat, Nina - a számra hajolt és vadul csókolni kezdett.
- Gyorsabban - kértem suttogva, ő pedig teljesítette a kérésem. Öleltem a nyakát, a hajába túrtam és figyeltem az arcát. Szeretem - gondoltam magamban mosolyogva.
- Olyan... gyönyörű vagy - zihálta a lökések között.
- Justin - nyögtem a nevét.
- Hm? - morogta és a hajamba temette az arcát, egyik kezét, amivel eddig a fejemnél támaszkodott, a mellemre vezette és finoman masszírozni kezdte. - Mit szeretnél, Nina?
- Gyorsíts - nyöszörögtem fájdalmasan.
Tempót váltott és én is kezdtem a csípőmmel bekapcsolódni a ritmusba. Minden lökését mélyebben éreztem így és csak folytattam tovább, hogy mindketten elérjük a kielégülést. A kezem a vállán pihent és éreztem, ahogy egyre többször feszülnek meg az izmai, de mégis engem kapott el előbb az örvény. Az újabb orgazmus villámcsapásként ért. Szétestem Justin karjaiban újra és még akkor is remegtem, amikor ő is követett engem. Hangtalanul élvezett, az izmai megfeszültek és a nyakamba fúrta az arcát. Magamhoz öleltem és vártuk, amíg mindkettőnk légzése rendeződik, Justin csak ezután húzódott ki belőlem. Csak feküdtem teljes eufóriába esve és nem tudtam elhinni, hogy ennyire jó volt.
- Nem tudom elhinni, hogy ilyen dolgokat váltasz ki belőlem - mondtam mosolyogva néhány perc múlva.
- Milyen dolgokat? - kérdezett vissza. A fejünk egy vonalban volt, csak néhány centi volt köztünk így jól láttam, milyen kíváncsian várja a válaszom.
- Sosem csináltam még ilyet - suttogtam elpirulva, Justin összevont szemöldökkel nézett rám. - A számmal... neked - magyaráztam.
- Komolyan mondod? - lepődött meg, mire bólintottam. - Nagyon jól csináltad - puszit nyomott a homlokomra. - Ígérd meg, hogy reggel nem fogsz megint elmenekülni előlem - kérte suttogva.
- Nem fogok - feleltem őszintén.
- Jó - fújta ki a levegőt megkönnyebbülten. - Gyere, bújj ide hozzám.
Közelebb csúsztam hozzá, mire ő magunkra borította a takarót, átölelte a derekam és az egyik lábát átvetette az enyémeken. A fejem pont a nyakának hajlatánál pihent, közel voltam a mellkasához így néhány perc múlva észrevettem, hogy a légzése már egyenletes szuszogássá vált. Csókot nyomtam a mellkasára és lehunytam a szemem.
- Szeretlek - suttogtam, de tudtam, hogy úgysem hallja már. Nem féltem attól, hogy csak a mámor mondatja velem és nagyon jól esett kimondani végre. Megkönnyebbülten és boldogan aludtam el, bár arról még fogalmam sem volt, hogy mikor lesz bátorságom bevallani neki ezt szemtől szembe.
2012. december 1., szombat
17. fejezet
Sziasztok! Már megint egy olyan helyzetbe kerültem, hogy a következő részre vannak inkább nagy terveim, szóval ez csak olyan szükséges időhúzás, talán éppen ezért nem vagyok megelégedve vele. Remélem, nektek azért tetszik. :) Köszönöm szépen az eddigi véleményeket! Jó olvasást! ♥
Justin akkor éjjel kétszer hívott, de nem lettem volna képes beszélni vele. Mire hazaértem elmúlt a sírásom, nem akartam még szánalmasabban viselkedni. Nem is érzékeltem, hogy elmúlt a fél éjszaka, mire el tudtam aludni végre. Mivel reggel megint táncpróbára kellett mennem, így korán keltem és kialvatlan voltam.
- Nina, te vagy az? - hallottam anya hangját a nappaliból, amikor mentem lefelé a lépcsőn. Miért ki lenne a házban reggel fél 7-kor?
- Én - válaszoltam, aztán rá sem nézve folytattam utamat a konyhába.
- Beszélni szeretnék veled - jött utánam, én meg felé fordultam jelezve, hogy figyelek. - Jól vagy? Betegnek tűnsz, kicsim - vette elő az aggódó hangját, amit gondolom a sápadtságom idézett elő.
- Jól vagyok.
- Beszéltél apáddal?
- Igen.
- Akkor tudod, hogy... - elcsuklott a hangja. Jaj, ne! Most jön a drámázás?
- Igen, tudom, hogy elváltok - fejeztem be helyette.
- Sajnálom, hogy így alakult. Nem akartam, hogy bármikor is túl kelljen esned ezen. Hidd el, én azon voltam, hogy megoldjuk a problémáinkat - mentegetőzött.
- Anya, ne csinálj úgy, mintha ez olyan váratlan dolog lett volna. Nem vagyok már gyerek, túlélem.
- Nem akartalak kitenni ennek. Tudom, hogy fontos, hogy jó családi háttered legyen most, hogy elindult a karriered.
- A családi támogatás lenne fontos. Szerinted kit érdekel, hogy elváltak a szüleim? Nem fognak ezen csámcsogni, megnyugodhatsz - mondtam és ezzel lezártnak tekintettem a témát, aztán eszembe jutott még valami. - Hol voltál éjjel?
- Én csak... - habozott, nagyon úgy tűnt, hogy nem fog válaszolni.
- Ja, tudom. Mindegy - legyintettem, aztán öntöttem egy csésze kávét magamnak, gyorsan kiittam és már indultam is.
- Hova mész? - kiabált utánam anyám, amikor már az ajtónál voltam.
- Dolgozni? - vontam fel a szemöldököm szarkasztikusan.
- Most már soha nem fogsz velem normálisan beszélni?
- Még nem igazán döntöttem el, anya. Maradj ki talán még néhány éjszakát, addigra kitalálom - mondtam és ezzel ott is hagytam.
Odakint összefutottam Kate-tel, aki felajánlotta, hogy elvisz mivel éppen az egyetemre indult.
- Mi a jó istent csináltál te éjjel? - fordult félig felém, amikor kihajtott az utcánkból.
- Hát nem aludtam.
- Azt látom. Miért?
- Lelepleződtünk, lesokkolt, aztán meg rájöttem, hogy hazudott. Szerinted elég ok a nem alvásra? - kérdeztem sóhajtva.
- Miről beszélsz? - ráncolta a szemöldökét.
- Inkább kiről...
- Ó, Istenem... Justin? - kérdezte, mire bólintottam és előadtam neki a tegnapi történet rövidített változatát. - Azt mondta, hogy szeret? Te jó ég, Nina!
- Tudom - bólintottam. - Tök értelmetlen az egész.
- Mi? Dehogy! Ez hihetetlen.
- Hát én is ezt mondom.
- Nem úgy értem. Hihetetlen, de jó értelemben. Te mit érzel?
Vállat vontam.
- Tudod, hogy mi a helyzet a szerelemmel és velem. Fogalmam sincs, mi az, amit érzek, de...
- Justin megőrjített - fejezte be helyettem.
- Az nem kifejezés. Tudod mit éreztem, miután szeretkeztünk?
- Uh... hát vannak fogalmaim róla - nevetett fel.
- Hülye - forgattam meg a szemem és én is elmosolyodtam. - Nem úgy értem. Akkor nagyon szerettem volna azt mondani neki, hogy szeretem, de tegnap... Nem tudtam viszonozni a vallomását.
- Mert nem bíztál benne.
- De akkor miért voltam olyan csalódott?
- Mert elhitted - adta meg a választ, amit már én is tudtam. - Figyelj, szerintem beszélned kéne vele - mondta, amikor megállt a próbaterem előtt. - Adj neki egy esélyt, hogy megmagyarázza.
A srácok már a teremben vártak rám. Nem voltam meglepve azon, hogy megint mind mennyire fel voltak töltődve energiával, ehhez képest én ahogy megláttam magam a tükörben szinte megijedtem. A mozdulatok sem mentek valami fényesen, és amikor Mario odajött hozzám, hogy segítsen akaratlanul bevillant a tegnap este, amikor Justin tette ugyanezt. A próba alatt folyton ásítoztam és sorjában ittam a kávékat.
- Rossz éjszaka, mi? - morogta Mario, amikor beállt közvetlenül mellém, hogy még egyszer utoljára elpróbáljuk az egészet.
- El sem hinnéd... - sóhajtottam fel és igyekeztem lemásolni a mozdulatait.
- Mi történt? - faggatózott a másik oldalamról Ashley. - Bocs, nem tartozik rám - szabadkozott, amikor percek múlva sem válaszoltam.
- Nem, semmi gond - vontam vállat forgás közben. - Pasi.
Ashley megértően bólogatott, Mario viszont felnyögött.
- Van barátod?
- Srácok, most próba van. Minden más ráér később - hallottuk meg Nick figyelmeztető hangját.
Küldtem egy halvány mosolyt Mario felé, közben pedig hálás voltam Nicknek, amiért közbe szólt. Fogalmam sem volt, hogy mit kellett volna válaszolnom erre a kérdésre. Barátom nem volt, csak egy Justinom, akinek nagyon szerettem volna belelátni a fejébe.
- Elmegyünk kajálni, és nem utasíthatod vissza a meghívást - közölte velem Vanessa a próba után.
- Oké, benne vagyok - mosolyogtam rá.
A csapat egy részének volt valami dolga így csak Ashley, Van, Mario, Nick és én indultunk át a közeli étterembe.
- Várjatok - szólt utánunk Mario, aztán megállt a tükör előtt- Csináljunk egy képet.
Azzal már át is karolta a vállam az egyik karjával a másikkal pedig Ashleyt húzta magához, Van pedig beállt elénk Mario telefonjával a kezében. Nick éppen abban a pillanatban bújt elő mögülem, amikor Van fotózott.
- Ezt muszáj megosztanom - nevetett Mario.
- Nina, elfelejtetted megemlíteni, hogy így bámulni fognak az emberek, ha megjelenünk veled - mondta Ashley. Tényleg elég sok ember figyelt fel az érkezésünkre, és az étterem előtt is feltűnően nagy volt a tömeg. Nem értettem.
- Nem miattam van. Biztos miattad néznek minket - vigyorogtam rá.
- Aha, vagy azért, mert Van elfelejtette felvenni a nadrágját - nézett felvont szemöldökkel a lányra.
- Miről beszélsz? Van rajtam nadrág - ellenkezett és felhúzta a hosszú felsőjét, hogy megmutassa tényleg visel alatta valamit.
- Tudom, csak látni akartam a combodat - kacsintott rá Mario és összepacsizott Nickkel, mire mi Ashleyvel nevetésben törtünk ki.
- Megvagyunk sértve - húzta fel az orrát Ash. - Nem gondolod, hogy pofátlanság csak Vanessának udvarolni, amikor mi is itt vagyunk?
- Az a helyzet lányok, hogy titeket már meglestelek - húzta pimasz vigyorra az ajkait.
Először csak döbbenten néztem rá, aztán mikor leesett, hogy csak ugrat minket, nevetve csaptam a mellkasára.
Nick telefonja csörrent meg a következő pillanatban úgyhogy mind elhallgattunk.
- Hé, haver. Mi újság? - vette fel vidáman, majd kis hallgatás után összevont szemöldökkel válaszolt. - Igen, itt - újabb hallgatás. - Nem tudom, tesó, lehet, hogy nem kéne - húzta el a száját és rám sandított. - Aha, itt vagyunk a próbateremmel szemben. Oké - azzal letette. - Na akkor eszünk? - csapta össze a tenyerét így újra beindult a beszélgetés.
- Istenem, fejezd már be az evést - nevettem fel, amikor Mario még kifelé menet is a csirkeszárnyat majszolta.
- Nem lehet abbahagyni, túl finom - morogta teli szájjal.
- Aha, vagy inkább te vagy ilyen mohó - nevettem és kiléptem az ajtón.
- Visszajöttök velem? Az öltözőben hagytam a mobil - mondta Ashley és én már indultam is volna arra felé vele, de akkor megpillantottam az ismerős autót, majd a tulajdonosát is, amikor kiszállt.
- Szerintem rád várnak - súgta Nick és Justin felé pillantgatott, akit persze egyből kiszúrtak az emberek.
- Vele beszéltél? - hitetlenkedtem és visszaemlékeztem a telefonhívásra. Ő csak vállat vont és halványan elmosolyodott.
- Menj, mert szétszedik.
- Ah. Nem akartam beszélni vele - sóhajtottam fel.
Justin várakozva pillantott felém, miközben kedvesen dedikált egy fiatal lánynak és váltott vele pár szót. Odasétáltam hozzá és vártam, amíg egyedül marad, csak azután szólaltam meg.
- Honnan tudtad, hogy Nickkel vagyok?
- Szia neked is - mosolygott. - Megbeszélhetjük ezt a kocsiba? - nyitotta ki nekem az ajtót.
- Nem megyek veled.
- Kérlek - nézett rám félrebillentett fejjel és apró mosollyal az arcán. - Figyelj, elég nagy látványosság vagyunk, szóval ha csak nem akarod, hogy itt töltsünk egy órát, akkor szállj be - szólt rám szigorúan.
- Lehetetlen vagy - morogtam és bemásztam a kocsijába.
- Köszönöm - bólintott mosolyogva és megkerülve a kocsit beült mellém.
Egy darabig nem szólt semmit vezetés közben. Zavartnak tűnt, de nem értettem az okát.
- Hazavigyelek? Vagy ráérsz? - kérdezte.
- Mondd, hogy miért jöttél ide.
- Volt egy olyan sejtésem, hogy nem csak lemerült a telefonod, hanem direkt nekem nem válaszolsz. Érdekelne, hogy miért.
- Miből gondolod ezt?
- Láttam a képet Marionál. Elég vidámnak tűntél a mostani hangulatodhoz képest.
- Minden ember mást vált ki belőlem - vontam vállat.
- Jobban szeretem, amikor nem haragot váltok ki belőled.
- Nem haragszom rád, Justin.
- Ne hazudj.
- Nem hazudok - néztem rá szúrósan.
- De igen. Mondd el, hogy mi a baj.
- Jó. Az a baj, hogy nem értelek téged - csattantam fel. - Szeretném tudni, hogy mi jár a fejedben és, hogy mit akarsz tőlem. Hogy mit jelentett neked az, ami történt köztünk... és legfőképpen, hogy miért hazudtál - halkítottam le a hangom.
- Én ugyanígy nem értelek téged - rázta a fejét. - Én is szeretném tudni, hogy mit jelentett neked az, amit történt. Azt hiszem tegnap már elmondtam, hogy nekem mit jelentett. Ennél jobban, ha akarnám sem tudnám az értésedre adni.
- De hazudtál.
- Nem hazudtam, Nina! Istenem, hidd már el - kérte.
- Azt mondtad, hogy felejtsem el - motyogtam. - Akkor miért kéne elhinnem?
- Igen, mert láttam, hogy megrémített. De komolyan mondtam.
- Mi van Scooterékkel?
- Hogy érted ezt? - kérdezte.
- Tegnap este, amikor anyukád Selenáról beszélt... Te nem mondtál semmit rólunk - suttogtam.
- Mit kellett volna mondom? Elég egyértelmű volt a helyzet, ahogy láttak minket.
- Azt is mondtad, hogy nem fog kiderülni kettőnkről semmi.
- Nina, én is emlékszem, hogy miket mondtam. Bökd ki, hogy mi a bajod - csattant fel dühösen.
- Miért kiabálsz velem? - emeltem fel a hangom én is. - Utálom, hogy hitegetsz, Justin. Ez a bajom.
- Már megint itt tartunk... - csapott a kormányra. - Mit csináljak, hogy higgy nekem? - nézett rám egy pillanatra.
- Már számtalanszor elmondtam, hogy mit szeretnék. Én nem vagyok pótlék.
- Tudom. Nagyon jól tudom, hogy nem vagy az - enyhült meg egy kicsit a hangja.
- Nem akarom ezt játszani, Justin. Nem akarok a titkod lenni - mondtam, amikor megállt a házunk előtt.
- Nem akarsz engem? - kérdezte halkan.
- Ha csak titokban lehetek veled, nem akarom ezt - ráztam a fejem.
- Figyelj rám - hosszú ujjaival a hajába túrt, miközben beszélt. - Megígérem, hogy rendbe...
- Ne, Justin! Ne ígérj semmit, kérlek - tettem a szájára az ujjam.
- De... - ellenkezett.
- Nem akarom, hogy megígérd.
- Jó akkor nem ígérek semmit, csak megkérlek, hogy bízz bennem, jó? - két keze közé fogta az enyémet és puszit nyomott rá.
- Jó - bólintottam és minél előbb be akartam már menni. Most először kényelmetlenül éreztem magam Justin közelében. - Szia - köszöntem el tőle halkan és kiszálltam.
- Várj - szólt utánam a lehúzott ablakon. - Scooter azt üzeni, hogy ne felejtsd el a holnaputáni showt.
- Milyen show?
- Mindkettőnket hívtak. Csak egy rövid interjú és elénekeljük a közös dalt - magyarázta, mire bólintottam.
- Sok sikert a forgatáshoz holnapra - mosolygott még.
- Köszönöm - feleltem, de a mosolyt nem tudtam viszonozni, így egyszerűen csak besétáltam.
Furcsa módon nem éreztem jobban magam, most, hogy tisztáztuk. Még mindig bizonytalan volt ez az egész köztünk, és Justin nem adott egyértelmű választ arra, hogy miért nem mondta el Scooternek és Pattienek, hogy mit tervez velem. Melyikünknek hazudik? Hirtelen kiabálni támadt kedvem. Talán jobban éreztem volna magam, ha Justinnal kiabáltam volna egy sort.
Justin akkor éjjel kétszer hívott, de nem lettem volna képes beszélni vele. Mire hazaértem elmúlt a sírásom, nem akartam még szánalmasabban viselkedni. Nem is érzékeltem, hogy elmúlt a fél éjszaka, mire el tudtam aludni végre. Mivel reggel megint táncpróbára kellett mennem, így korán keltem és kialvatlan voltam.
- Nina, te vagy az? - hallottam anya hangját a nappaliból, amikor mentem lefelé a lépcsőn. Miért ki lenne a házban reggel fél 7-kor?
- Én - válaszoltam, aztán rá sem nézve folytattam utamat a konyhába.
- Beszélni szeretnék veled - jött utánam, én meg felé fordultam jelezve, hogy figyelek. - Jól vagy? Betegnek tűnsz, kicsim - vette elő az aggódó hangját, amit gondolom a sápadtságom idézett elő.
- Jól vagyok.
- Beszéltél apáddal?
- Igen.
- Akkor tudod, hogy... - elcsuklott a hangja. Jaj, ne! Most jön a drámázás?
- Igen, tudom, hogy elváltok - fejeztem be helyette.
- Sajnálom, hogy így alakult. Nem akartam, hogy bármikor is túl kelljen esned ezen. Hidd el, én azon voltam, hogy megoldjuk a problémáinkat - mentegetőzött.
- Anya, ne csinálj úgy, mintha ez olyan váratlan dolog lett volna. Nem vagyok már gyerek, túlélem.
- Nem akartalak kitenni ennek. Tudom, hogy fontos, hogy jó családi háttered legyen most, hogy elindult a karriered.
- A családi támogatás lenne fontos. Szerinted kit érdekel, hogy elváltak a szüleim? Nem fognak ezen csámcsogni, megnyugodhatsz - mondtam és ezzel lezártnak tekintettem a témát, aztán eszembe jutott még valami. - Hol voltál éjjel?
- Én csak... - habozott, nagyon úgy tűnt, hogy nem fog válaszolni.
- Ja, tudom. Mindegy - legyintettem, aztán öntöttem egy csésze kávét magamnak, gyorsan kiittam és már indultam is.
- Hova mész? - kiabált utánam anyám, amikor már az ajtónál voltam.
- Dolgozni? - vontam fel a szemöldököm szarkasztikusan.
- Most már soha nem fogsz velem normálisan beszélni?
- Még nem igazán döntöttem el, anya. Maradj ki talán még néhány éjszakát, addigra kitalálom - mondtam és ezzel ott is hagytam.
Odakint összefutottam Kate-tel, aki felajánlotta, hogy elvisz mivel éppen az egyetemre indult.
- Mi a jó istent csináltál te éjjel? - fordult félig felém, amikor kihajtott az utcánkból.
- Hát nem aludtam.
- Azt látom. Miért?
- Lelepleződtünk, lesokkolt, aztán meg rájöttem, hogy hazudott. Szerinted elég ok a nem alvásra? - kérdeztem sóhajtva.
- Miről beszélsz? - ráncolta a szemöldökét.
- Inkább kiről...
- Ó, Istenem... Justin? - kérdezte, mire bólintottam és előadtam neki a tegnapi történet rövidített változatát. - Azt mondta, hogy szeret? Te jó ég, Nina!
- Tudom - bólintottam. - Tök értelmetlen az egész.
- Mi? Dehogy! Ez hihetetlen.
- Hát én is ezt mondom.
- Nem úgy értem. Hihetetlen, de jó értelemben. Te mit érzel?
Vállat vontam.
- Tudod, hogy mi a helyzet a szerelemmel és velem. Fogalmam sincs, mi az, amit érzek, de...
- Justin megőrjített - fejezte be helyettem.
- Az nem kifejezés. Tudod mit éreztem, miután szeretkeztünk?
- Uh... hát vannak fogalmaim róla - nevetett fel.
- Hülye - forgattam meg a szemem és én is elmosolyodtam. - Nem úgy értem. Akkor nagyon szerettem volna azt mondani neki, hogy szeretem, de tegnap... Nem tudtam viszonozni a vallomását.
- Mert nem bíztál benne.
- De akkor miért voltam olyan csalódott?
- Mert elhitted - adta meg a választ, amit már én is tudtam. - Figyelj, szerintem beszélned kéne vele - mondta, amikor megállt a próbaterem előtt. - Adj neki egy esélyt, hogy megmagyarázza.
A srácok már a teremben vártak rám. Nem voltam meglepve azon, hogy megint mind mennyire fel voltak töltődve energiával, ehhez képest én ahogy megláttam magam a tükörben szinte megijedtem. A mozdulatok sem mentek valami fényesen, és amikor Mario odajött hozzám, hogy segítsen akaratlanul bevillant a tegnap este, amikor Justin tette ugyanezt. A próba alatt folyton ásítoztam és sorjában ittam a kávékat.
- Rossz éjszaka, mi? - morogta Mario, amikor beállt közvetlenül mellém, hogy még egyszer utoljára elpróbáljuk az egészet.
- El sem hinnéd... - sóhajtottam fel és igyekeztem lemásolni a mozdulatait.
- Mi történt? - faggatózott a másik oldalamról Ashley. - Bocs, nem tartozik rám - szabadkozott, amikor percek múlva sem válaszoltam.
- Nem, semmi gond - vontam vállat forgás közben. - Pasi.
Ashley megértően bólogatott, Mario viszont felnyögött.
- Van barátod?
- Srácok, most próba van. Minden más ráér később - hallottuk meg Nick figyelmeztető hangját.
Küldtem egy halvány mosolyt Mario felé, közben pedig hálás voltam Nicknek, amiért közbe szólt. Fogalmam sem volt, hogy mit kellett volna válaszolnom erre a kérdésre. Barátom nem volt, csak egy Justinom, akinek nagyon szerettem volna belelátni a fejébe.
- Elmegyünk kajálni, és nem utasíthatod vissza a meghívást - közölte velem Vanessa a próba után.
- Oké, benne vagyok - mosolyogtam rá.
A csapat egy részének volt valami dolga így csak Ashley, Van, Mario, Nick és én indultunk át a közeli étterembe.
- Várjatok - szólt utánunk Mario, aztán megállt a tükör előtt- Csináljunk egy képet.
Azzal már át is karolta a vállam az egyik karjával a másikkal pedig Ashleyt húzta magához, Van pedig beállt elénk Mario telefonjával a kezében. Nick éppen abban a pillanatban bújt elő mögülem, amikor Van fotózott.
- Ezt muszáj megosztanom - nevetett Mario.
- Nina, elfelejtetted megemlíteni, hogy így bámulni fognak az emberek, ha megjelenünk veled - mondta Ashley. Tényleg elég sok ember figyelt fel az érkezésünkre, és az étterem előtt is feltűnően nagy volt a tömeg. Nem értettem.
- Nem miattam van. Biztos miattad néznek minket - vigyorogtam rá.
- Aha, vagy azért, mert Van elfelejtette felvenni a nadrágját - nézett felvont szemöldökkel a lányra.
- Miről beszélsz? Van rajtam nadrág - ellenkezett és felhúzta a hosszú felsőjét, hogy megmutassa tényleg visel alatta valamit.
- Tudom, csak látni akartam a combodat - kacsintott rá Mario és összepacsizott Nickkel, mire mi Ashleyvel nevetésben törtünk ki.
- Megvagyunk sértve - húzta fel az orrát Ash. - Nem gondolod, hogy pofátlanság csak Vanessának udvarolni, amikor mi is itt vagyunk?
- Az a helyzet lányok, hogy titeket már meglestelek - húzta pimasz vigyorra az ajkait.
Először csak döbbenten néztem rá, aztán mikor leesett, hogy csak ugrat minket, nevetve csaptam a mellkasára.
Nick telefonja csörrent meg a következő pillanatban úgyhogy mind elhallgattunk.
- Hé, haver. Mi újság? - vette fel vidáman, majd kis hallgatás után összevont szemöldökkel válaszolt. - Igen, itt - újabb hallgatás. - Nem tudom, tesó, lehet, hogy nem kéne - húzta el a száját és rám sandított. - Aha, itt vagyunk a próbateremmel szemben. Oké - azzal letette. - Na akkor eszünk? - csapta össze a tenyerét így újra beindult a beszélgetés.
- Istenem, fejezd már be az evést - nevettem fel, amikor Mario még kifelé menet is a csirkeszárnyat majszolta.
- Nem lehet abbahagyni, túl finom - morogta teli szájjal.
- Aha, vagy inkább te vagy ilyen mohó - nevettem és kiléptem az ajtón.
- Visszajöttök velem? Az öltözőben hagytam a mobil - mondta Ashley és én már indultam is volna arra felé vele, de akkor megpillantottam az ismerős autót, majd a tulajdonosát is, amikor kiszállt.
- Szerintem rád várnak - súgta Nick és Justin felé pillantgatott, akit persze egyből kiszúrtak az emberek.
- Vele beszéltél? - hitetlenkedtem és visszaemlékeztem a telefonhívásra. Ő csak vállat vont és halványan elmosolyodott.
- Menj, mert szétszedik.
- Ah. Nem akartam beszélni vele - sóhajtottam fel.
Justin várakozva pillantott felém, miközben kedvesen dedikált egy fiatal lánynak és váltott vele pár szót. Odasétáltam hozzá és vártam, amíg egyedül marad, csak azután szólaltam meg.
- Honnan tudtad, hogy Nickkel vagyok?
- Szia neked is - mosolygott. - Megbeszélhetjük ezt a kocsiba? - nyitotta ki nekem az ajtót.
- Nem megyek veled.
- Kérlek - nézett rám félrebillentett fejjel és apró mosollyal az arcán. - Figyelj, elég nagy látványosság vagyunk, szóval ha csak nem akarod, hogy itt töltsünk egy órát, akkor szállj be - szólt rám szigorúan.
- Lehetetlen vagy - morogtam és bemásztam a kocsijába.
- Köszönöm - bólintott mosolyogva és megkerülve a kocsit beült mellém.
Egy darabig nem szólt semmit vezetés közben. Zavartnak tűnt, de nem értettem az okát.
- Hazavigyelek? Vagy ráérsz? - kérdezte.
- Mondd, hogy miért jöttél ide.
- Volt egy olyan sejtésem, hogy nem csak lemerült a telefonod, hanem direkt nekem nem válaszolsz. Érdekelne, hogy miért.
- Miből gondolod ezt?
- Láttam a képet Marionál. Elég vidámnak tűntél a mostani hangulatodhoz képest.
- Minden ember mást vált ki belőlem - vontam vállat.
- Jobban szeretem, amikor nem haragot váltok ki belőled.
- Nem haragszom rád, Justin.
- Ne hazudj.
- Nem hazudok - néztem rá szúrósan.
- De igen. Mondd el, hogy mi a baj.
- Jó. Az a baj, hogy nem értelek téged - csattantam fel. - Szeretném tudni, hogy mi jár a fejedben és, hogy mit akarsz tőlem. Hogy mit jelentett neked az, ami történt köztünk... és legfőképpen, hogy miért hazudtál - halkítottam le a hangom.
- Én ugyanígy nem értelek téged - rázta a fejét. - Én is szeretném tudni, hogy mit jelentett neked az, amit történt. Azt hiszem tegnap már elmondtam, hogy nekem mit jelentett. Ennél jobban, ha akarnám sem tudnám az értésedre adni.
- De hazudtál.
- Nem hazudtam, Nina! Istenem, hidd már el - kérte.
- Azt mondtad, hogy felejtsem el - motyogtam. - Akkor miért kéne elhinnem?
- Igen, mert láttam, hogy megrémített. De komolyan mondtam.
- Mi van Scooterékkel?
- Hogy érted ezt? - kérdezte.
- Tegnap este, amikor anyukád Selenáról beszélt... Te nem mondtál semmit rólunk - suttogtam.
- Mit kellett volna mondom? Elég egyértelmű volt a helyzet, ahogy láttak minket.
- Azt is mondtad, hogy nem fog kiderülni kettőnkről semmi.
- Nina, én is emlékszem, hogy miket mondtam. Bökd ki, hogy mi a bajod - csattant fel dühösen.
- Miért kiabálsz velem? - emeltem fel a hangom én is. - Utálom, hogy hitegetsz, Justin. Ez a bajom.
- Már megint itt tartunk... - csapott a kormányra. - Mit csináljak, hogy higgy nekem? - nézett rám egy pillanatra.
- Már számtalanszor elmondtam, hogy mit szeretnék. Én nem vagyok pótlék.
- Tudom. Nagyon jól tudom, hogy nem vagy az - enyhült meg egy kicsit a hangja.
- Nem akarom ezt játszani, Justin. Nem akarok a titkod lenni - mondtam, amikor megállt a házunk előtt.
- Nem akarsz engem? - kérdezte halkan.
- Ha csak titokban lehetek veled, nem akarom ezt - ráztam a fejem.
- Figyelj rám - hosszú ujjaival a hajába túrt, miközben beszélt. - Megígérem, hogy rendbe...
- Ne, Justin! Ne ígérj semmit, kérlek - tettem a szájára az ujjam.
- De... - ellenkezett.
- Nem akarom, hogy megígérd.
- Jó akkor nem ígérek semmit, csak megkérlek, hogy bízz bennem, jó? - két keze közé fogta az enyémet és puszit nyomott rá.
- Jó - bólintottam és minél előbb be akartam már menni. Most először kényelmetlenül éreztem magam Justin közelében. - Szia - köszöntem el tőle halkan és kiszálltam.
- Várj - szólt utánam a lehúzott ablakon. - Scooter azt üzeni, hogy ne felejtsd el a holnaputáni showt.
- Milyen show?
- Mindkettőnket hívtak. Csak egy rövid interjú és elénekeljük a közös dalt - magyarázta, mire bólintottam.
- Sok sikert a forgatáshoz holnapra - mosolygott még.
- Köszönöm - feleltem, de a mosolyt nem tudtam viszonozni, így egyszerűen csak besétáltam.
Furcsa módon nem éreztem jobban magam, most, hogy tisztáztuk. Még mindig bizonytalan volt ez az egész köztünk, és Justin nem adott egyértelmű választ arra, hogy miért nem mondta el Scooternek és Pattienek, hogy mit tervez velem. Melyikünknek hazudik? Hirtelen kiabálni támadt kedvem. Talán jobban éreztem volna magam, ha Justinnal kiabáltam volna egy sort.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)