19. fejezet

 Az első, amit megláttam egy ismeretlen éjjeliszekrény volt, aztán megéreztem egy puha kéz érintését a derekamon, majd a lágy puszikat az arcomon.
- Szia - suttogta Justin, amikor szembe fordultam vele.
- Szia - puszit nyomtam a szájára. Már ilyenkor reggel is csillogtak a csodás szemei, én pedig elvesztem bennük.
- Jól aludtál?
- Igen. És te? - kérdeztem vissza mosolyogva.
- El sem tudod képzelni, mennyire - bólintott vigyorogva és közben egy hajtincsemet kezdte csavargatni. - Nem szeretnél mondani nekem valamit?
Rögtön megdermedtem. Az nem lehet, hogy hallotta! Még nem állok készen, hogy elmondjam neki.
- Mire gondolsz? - nyeltem egy nagyot.
- Valami olyasmire gondoltam, hogy "Csodálatos voltál tegnap, Justin" - miközben ezt mondta, egyre szélesedett a vigyora, és a bennem lévő feszültség is engedett.
- Csodálatos voltál - mosolyogtam rá, majd a nyakához nyomtam az orromat és beszívtam az illatát. - Köszönöm.
- Mit köszönsz?
Mit is köszönök? Az éjszakát? Azt, hogy ilyen boldogan ébredtem mellette? Talán azt, hogy megmutatta, hogy a szex a megfelelő emberrel sokkal több, mint amit én eddig gondoltam? Hm, talán... Talán csak azt, hogy itt van velem és ilyen elkápráztatóan mosolyog rám.
Válasz helyett egyszerűen csak megcsókoltam és el sem engedtem mindaddig, amíg bírtuk levegővel. Justin ezután is az arcomon hagyta az eddig hajamban lévő kezét és finoman cirógatta a bőrömet, miközben egymást néztünk. Egy idő után a mosolya egyre szélesedett, sőt valóságos vigyorrá változott.
- Mi az? Mi olyan vicces? - kérdeztem, és nem tehettem róla, az ő jó kedve nekem is mosolyt csalt az arcomra. - Tudom, hogy nem valami szexi az elaludt hajam - próbáltam lesimítgatni az ágaskodó hajszálaimat, persze sikertelenül.
- Az igazat megvallva nagyon is szexi - nyalta meg csábítóan az alsó ajkát Justin, majd az arca kicsit komolyabbra váltott és halkan suttogott. - Olyan szép vagy.
Igyekeztem nem elpirulni, de valószínűleg nem sikerült, mert Justin újra széles mosolyt villantott rám.
- Szerinted ez szórakoztató? Hogy folyton zavarba jövök tőled? Sosem voltam az a pirulós fajta - közöltem elfojtott mosollyal. 
- Örülök, hogy ilyen hatással vagyok Önre, kisasszony - nevetgélt kedvesen, és fölém kerekedett. 
- Ó, ha tudnád még milyen hatással vagy rám - suttogtam, aztán két kézzel átöleltem a nyakát és megcsókoltam.
Még parázslott bennem a tegnap esti vágy minden szikrája, és ahogy a meztelen testünk egymásnak feszült ez csak tovább fokozódott. Justin nyelve finoman kutakodott a számban, a keze minduntalan simogatott és végtelenül gyengéd volt hozzám. Erősen belemarkoltam a hajába és gyorsításra ösztönöztem.
- Valaki nagyon telhetetlen - mosolygott bele a csókunkba, majd ráérősen körözgetni kezdett az ujjával a kulcscsontomon, ami nem mellesleg őrjítő művelet volt, ő pedig tökéletesen tisztában is volt ezzel. - Szeretem az illatod - mondta, és orrát a nyakamhoz dörzsölte. 
Hm, én pedig még mindig szerettem őt, ez valamiért megnyugvással töltött el. 
Nem tudom, mi ez nála az illatommal, de folyton ezzel jött. Kétségkívül rám is nagy hatással volt az ő illata, de még inkább az íze.
Újra az ajkamra nyomta a sajátját, nyelve összefonódott az enyémmel, a kezeimet pedig óvatosan lefejtette a nyakáról és a fejem mellett a párnára nyomta őket. A puha szája bejárta az egész arcomat, a nyakamat és a mellkasomat is. Édes és gyengéd érintés volt, olyan amitől tompa zsibbadtság töltötte el a testem, az agyam minden idegszála Justinra koncentrálódott és nem figyeltem többé semmi másra.
Justin váratlanul felemelte a fejét, nekem pedig kipattantak az eddig lehunyt szemeim. Csak akkor fogtam fel, hogy valahol csörög egy mobil, amikor már kellő távolságra elhúzódott tőlem, és elővette a nadrágjából.
- Szia - köszönt barátságos hangon. - Nem, nem felejtettem el... Ott leszek... - a beszélgetésből azt szűrtem le, hogy mennie kell, ezért én is felültem és a ruháimért nyúltam. Ahogy ezt Justin meglátta, egyből megrázta a fejét, és a könyökömnél fogva rántott vissza az ágyba, amitől majdnem egy sikkantás hagyta el a számat. - Biztos, hogy Kenny elintézi - szólt megint a telefonba, közben persze jót derült a szerencsétlenségemen. - Oké. És, Sel... beszélnem kell veled. 
Selena? Komolyan ilyen nyugodtan beszélget Selenával - a barátnőjével! - miközben engem csábítgat vissza az ágyba?
- Megbeszéljük majd. Szia - ezzel letette. - Mégis hova indultál? - érdeklődött újra azt a hangot használva, amivel rendszerint elcsábít, és átfogta a derekam.
- Selenával beszéltél? - kérdeztem vissza és picit távolabb húzódtam tőle. Most nem hatott rám a hangja.
- Igen, forgatási szünet van és magángéppel jön haza - mindezt úgy közölte velem, mintha semmi jelentősége nem volna. 
- Akkor menned kell, nem? - próbáltam én is ezen a közömbös hangon beszélni, de nem ment. A fenébe is, féltékeny voltam. 
- Még nem. Gyere és folytassuk - suttogott a fülembe, minden egyes szóval borzongatva. Félre söpörte a hajamat a bal vállamról és csókokat nyomott rá. - Na, kérlek - újabb csókok és könnyed simogatás. 
Nem, nem szabad! Most nemet kell mondanod, Nina - próbáltam emlékeztetni magam.
- Megígérted, hogy nem mész el - emlékeztetett. - Maradjunk még - súgta és könnyű csókot nyomott a számra, majd folytatta az arcomon és a nyakamon.
- Miért kínzol? - nyögtem, amikor rátért a fülem mögötti érzékeny felületre.
- Ez kínzás számodra, bébi?  - éreztem a mosolyát a bőrömön. - Pedig minden szándékom az, hogy jól érezd magad - mormolta immár az ajkaim közé mielőtt megcsókolt volna. Végigsimított a nyelvével az alsó ajkamon és finoman a fogai közé fogta azt.
- Miért nem tudok nemet mondani neked? - nyöszörögtem szenvedőn, holott egyáltalán nem szenvedtem, hacsak attól nem, hogy a csókjára vártam.
- Túl jó a meggyőzőképességem - mondta elégedetten, aztán végre megcsókolt, én pedig nem állítottam le. 

Délutánra teljesen biztos voltam benne, hogy a legnagyobb változás az életemben nem az éneklés és a videoklipek, de még csak nem is a felhajtás, hanem Justin érkezése volt.
- Mikor látjuk egymást? - kérdeztem tőlem szokatlan hanglejtéssel. Csalódott voltam, hogy el kell búcsúzunk ez után a csodás délelőtt után, de közben izgatott is, mert alig vártam, hogy újra alkalmunk legyen megismételni.
 - Nem tudom - rázta a fejét Justin. - De már most alig várom - mosolyogva puszit nyomott a számra és kézen fogott, miközben lementünk a lépcsőn. 
- Beszélni fogsz Selenával? - kérdeztem rá félve.
- Igen, tudod lehet, hogy fura, de szoktunk beszélgetni - nevetett fel, de amikor észrevette a csúnya pillantást, amivel ránéztem, abbahagyta. - Most mi a baj? - sóhajtott fel.
- Úgy értettem, hogy rólunk beszélsz-e vele? 
- Nem akarod, hogy beszéljek? - pillantott rám a szeme sarkából.
Vállat vontam. Persze, hogy nem akartam, tudtam, hogy ez fájdalmas beszélgetés lesz köztük. Viszont azt nagyon is akartam, hogy Justin végre szabad legyen.
- Szeretnék végre veled lenni bűntudat nélkül - motyogtam, de olyan halkan, hogy abban sem voltam biztos, hallotta-e.
Már az ajtóban álltunk és Justin szembefordult velem, aztán az állam alá nyúlt egyik kezével, hogy a szemébe nézzek.
- Valóban hatással vagyok rád - mosolygott kedvesen. - Hol van az én mindig harcias Ninám? 
A szerelem lerombolta - válaszoltam volna legszívesebben.
- Ne aggódj ő is itt van még, arra várva, hogy tegyél valami rosszaságot - nevettem. Justin is elvigyorodott, megcsókolt még egyszer, aztán kiléptünk az ajtón.  
Odakint hirtelen, mintha csak égetném, elengedte a kezem és amikor a kocsiban ültünk láttam, hogy a korábbi jókedve semmisé lett. 
- Ebből baj lesz - morogta indítás közben. 
- Tessék? Mi a baj? - értetlenkedtem.
- Kapcsold be az öved - szólt rám, aztán mint valami őrült már hajtott is.
- Justin, mi a fene bajod van?
Időről időre a visszapillantókat nézte, de nem válaszolt. Hátra fordultam, de semmi különöset nem vettem észre.
- Fordulj előre, még a végén rosszul leszel - szólt egy fokkal szelídebben, mint az előbb. - Ott volt egy fotós a házam előtt. Vagy lehet, hogy akár több is. 
- Tessék? Honnan tudod? 
- Az a fekete Audi - nézett újra a visszapillantóba. - Láttam, hogy fényképezett a pasi. 
- A házad óta követ minket? - kérdeztem elképedve.
- Igen, megpróbálom lerázni. Még nem kell, hogy meg tudják, hogy hol laksz.
Azzal újra beletaposott a gázba és egy ismeretlen utca felé hajtott. Folyamatosan figyeltem, hogy még mindig mögöttünk van-e az autó, de kb 10 perc után nem láttam már.
- Már nem látom - közöltem Justinnal. Idegesen markolta a kormányt és ezt is csak egy bólintással reagálta le. Nem mertem, vagy inkább nem tudtam megszólalni egészen addig, amíg haza nem értünk. Komolyan üldöznek minket a fotósok? Mégis miféle hülyeség ez, könyörgöm?
- Ne aggódj, ha lehozzák a képet, márpedig le fogják, majd én beszélek Scooterrel - mondta Justin, amikor leparkolt előttünk. 
- Nem, nem. Ez a kettőnk dolga, nem akarom, hogy mindent magadra vállalj - mint legutóbb, ezt nem mondtam ki, de gondolom Justin is tudta.
- Csak szerettem volna egy jó napot veled - mondta és kihallottam a csalódottságot a hangjából.
Kikapcsoltam az övem és átöleltem, Justin is viszonozta az ölelést, tudván, hogy itt nem láthatnak minket fotósok. Még... Ki tudja még meddig.
- Nagyon jó nap volt - mormoltam a fülébe. - Az egyik legszebb - megpusziltam az arcát és ezzel egy időben észrevettem Kate-et és egy fekete hajú, ismerős, idegen lányt a teraszukon.
- Nem sokára még szebbek lesznek - suttogta a fülembe Justin, mikor elengedett.  Ez egy ígéret lett volna?
Ránéztem Justin arcára, ami már újra nyugodt volt, a szemei is megint csillogtak, és tudtam, hogy igen. Ez egy ígéret. 
- Később látjuk egymást - búcsúzóul még egyszer megcsókolt mielőtt kiszálltam, majd elhajtott.
Kate hevesen integetett felém, úgyhogy egyenesen arra vettem az irányt, ahol ők ültek.
- Hát te meg hol voltál?  - kérdezte mindenféle köszönés nélkül és alaposan végigmért. A műsorban viselt ruhám volt rajtam és Justin egyik kabátja, mivel az enyémet valahol a stúdióban hagytam. 
- Hosszú - legyintettem, de közben nem tudtam levakarni a vigyort a képemről.
- Láttalak ám - nevetett. - Nála aludtál?
Bólintottam és közben azon gondolkodtam, hogy nem túlzás-e kijelenteni, azt, hogy nála aludtam. Végül is... aludtunk valamennyit. 
- Nina, ha visszatértél a Földre közénk, akkor bemutatnám Liv-et - mosolygott Kate.
- Nina Blake -  nyújtottam a kezem a fekete hajú lány felé mosolyogva, amit ő szintén mosollyal el is fogadott.
- Liv Roth - mint egy végszóra, megjelent Kyle is az ajtóban és egyből eszembe jutott, hogy honnan volt olyan ismerős a lány. Az ő barátnője.
- Hé, Nins, te meg merre jártál így kiöltözve? - jegyezte meg Kyle is rögtön.
- Ez hosszú történet, Kyle - legyintett Kate úgy, ahogy az imént én is. - Vagyis egy érdekes történt, amit Nina mindjárt el fog mesélni nekünk.
- Összeismerkedtetek? - fordult Liv felé mosolyogva, mire a lány is Kyle felé fordult és mosolyogva bólintott.
- Te vagy a szomszéd-legjobb barátnő, ugye? - kérdezte aztán tőlem.
- Igen. Már elég régóta elviselem ezt a két idiótát a közelemben - nevettem, és úgy tűnt, ő is vette a poént, mert velem együtt nevetett.
Kyle egy puszit nyomott a lány hajára és átölelte a vállát. Nem volt semmi különös a mozdulatban, de nekem mégis felkeltette a figyelmemet. Az eddigi féltékenység helyett, amit akkor éreztem, ha Kyle közelében volt egy lány, most csak egy egyszerű ténymegállapítást tettem, miszerint jól mutatnak együtt.
- Na mi az az érdekes sztori? - állt fel Kate és belém karolva indult meg a bejárat felé. 
- Nincs semmi érdekes - ellenkeztem, bár úgyis tudtam, hogy hiába. Ha Kate tudni akar valamit akkor azt akár kínvallatással is kiszedi belőlem.
- Most még elmenekülhetünk - súgta Kyle nem is olyan halkan Liv fülébe. - Szerintem nem akarod látni, ahogy a húgom és Nina vitatkozni kezdenek ezen.
- Haha - gúnyoskodott Kate. - Egy szavát se hidd el, Liv.
Ahogy elhaladtam mellettük újra megnéztem őket magamnak és mikor nem jelentkezett a féltékenység, elégedetten ültem le Kate mellé a szőnyegre. Hú, úgy tűnik Justin tényleg változást hozott az életembe, még hozzá nagyon jó változást. Ezerszer jobb érzés volt úgy Kyle-lal tölteni a délutánt, hogy közben egyszer sem gondoltam rá másként, mint ahogy szabadott. Helyette annál többször gondoltam Justinra és az elmúlt 24 órára, ez valahogy kellemesebb érzés volt, mint bármi más eddig az életemben.