18. fejezet

Most igazán kíváncsi vagyok a véleményetekre. :)

 
Elhatároztam, hogy amint hazaérek az interjúról, azonnal bedőlök az ágyba és legalább 12 órán keresztül fel sem kelek. A tegnapi forgatás is elhúzódott így nem volt valami hosszú alvásom, még úgysem, hogy a félnapot átaludtam.
Scooter dudálva jelezte, hogy megérkezett, ezért gyorsan leszaladtam, fogtam a kabátom és már kint is voltam.
- Szia - köszöntem, amikor beültem mellé.
- Szia. Tessék - nyomott a kezembe egy poharat. - Kávé.
- Ó, honnan tudtad, hogy éppen a halálomon vagyok? - kérdeztem hálálkodva.
- Tapasztalat - vigyorgott. - Na és mi a helyzet veled?
- Megvagyok.
- A szüleid meg... úgy minden egyéb? - érdeklődött, és nem kellett nagy észlénynek lennem, hogy kitaláljam a minden egyéb Justint takarja.
- Minden rendben.
- Oké, de ha mégis beszélgetni akarsz...
- Tudom, köszönöm - mosolyogtam őszintén, amit ő ugyanígy viszonzott.
Amikor odaértünk egy kedves nő Allison fogadott minket, aki eszeveszetten kereste Justint, hogy megbeszélje velünk, hogy kb miket válaszoljunk, ha kapunk egy-egy kínos kérdést. Justin persze késett, viszont, amikor megérkezett, szinte elállt a lélegzetem.Semmivel sem volt különlegesebb az öltözéke, mint máskor. Egyszerű fekete nadrágot és fehér pólót viselt egy bőrdzsekivel, a haja a szokásos módon volt beállítva valamiért mégis izgatott lettem, ahogy megláttam. Legszívesebben azonnal jó alaposan megcsókoltam volna. Nem érdekelt, hogy éppen azt sem tudom, hogy mi van köztünk.
- Szia - köszönt oda nekem, amikor elsétált mellettem, majd megtorpant, egy pillanatra visszanézett rám és jól végigmért.
- Szia - köszöntem én is kiszáradt torokkal.
Nem értettem, hogy mi volt ez a nézés tőle. A ruhám talán kicsit merész volt, de hozzám képest egyáltalán nem szokatlan. Fekete testhezálló ruha, ami a combomon ért véget és a hátamat fedetlenül hagyta, az ujja csupa csipke volt. 
Mialatt Allison beszélt végig őt figyeltem, egyszerűen nem értettem, hogy miért látom hirtelen még tökéletesebbnek és ellenállhatatlanabbnak, mint eddig.
- Izgulsz? - kérdezte, amikor már csak percek voltak hátra, hogy szólítsanak minket.
Bólintottam. Éreztem, ahogy mögém lépett és finoman megérintette a bőrömet a ruha kivágásánál.
- Gyönyörű vagy - suttogta a fülembe, ettől bennem rekedt a levegő.
Éppen akkor intettek, hogy mi jövünk így szó nélkül hagytam a dicséretet. Justin megfogta a kezem és együtt lépkedtünk le a lépcsőn, majd miután a műsorvezetőnő, Elisa - akivel egyébként két szót beszéltem műsor előtt - üdvözölt minket, mintha régi barátok lennénk, leültünk.
Elmondta, hogy mennyire örül, hogy itt vagyunk és úgy tűnt, Justin valóban régóta ismeri, mert egész jól elviccelődtek.
- Nina, elmesélnéd, hogy hogyan talált rád Justin és a menedzseretek, Scooter, kérlek - mosolygott rám.
- Ez teljesen véletlenül történt - mosolyodtam el én is. - Egy jó barátommal elküldtünk néhány felvett dalt, amin együtt énekeltünk és zenéltünk az egyik kiadóhoz, ahol Scooternek vannak ismerősei. A kiadó vezetője nem akart kezdeni velünk semmit, azt mondta, hogy hiába vagyunk jók, elvesznénk a több tucat hasonló énekescsapat mellett.
- Akkor most, hogyhogy csak egyedül ülsz itt és nem a barátoddal?
- Napokkal azután, hogy a kiadó visszautasított minket, kaptam egy hívást Scootertől. Azt mondta szeretne velem találkozni és bemutatni néhány embernek, ha én is akarom, de csak egyedül. Egy ideig fontolgattam, hogy így is elfogadjam-e az ajánlatot, de végül meggyőztek a barátaim, hogy kár lenne kihagyni.
- Szerencsére - tette hozzá Justin. - Amikor Scooter megmutatta a felvételt még nem tetszett annyira Nina előadás módja, viszont azt egyből el kellett ismernem, hogy nagyon jó hangja van - rám mosolygott.
- Ó, igen. Azt hallottam, hogy azóta valósággal rajongasz érte, Justin - nevetett Elisa.
- Ez így van. Csodálatos embernek tartom - nevetve átölelte a vállam én meg azonnal elpirultam.
- Nina, reagálj valamit erre a bókra.
- Én is csodálatos embernek tartom Justint - nyeltem egyet, majd folytattam. - Ha szabad ezt mondanom, mióta együtt dolgozunk ő lett a példaképem - mosolyogtam őszintén, Justin pedig csillogó szemekkel nézett vissza rám.
- Na és mit szól a barátságotokhoz a barátnőd, Selena? - fordult újra Justinhoz a nő.
- Minden rendben vele - bólintott.
- Nem szeretnétek erről beszélni? Bizonyára tudjátok, hogy miféle találgatások láttak napvilágot.
- Nem, nem szeretnénk erről beszélni - zárta le Justin, így Elisa is másra terelte a témát. Néhány szerintem teljesen felesleges kérdés után, újra szóba került a közös munka.
- Említettétek már, hogy mennyire jó volt együtt dolgozni és őszintén megmondom, hogy imádom a dalotokat. Szeretnénk, ha elénekelnétek nekünk itt és most.
- Igen, az jó lenne - helyeselt Justin.
- Hát akkor a színpad a tiétek - intett az emelvény felé, mire a közönség tapsban tört ki.
Justin újra megfogta a kezem és odavezetett a színpadhoz, ahol már ott volt a zenekar. A fények megváltoztak, az egész stúdiót betakarta a félhomály és felhangzottak az első akkordok a dalból.
Mindig lenyűgözött, ha Justint előadás közben láttam, de mivel még sosem adtuk elő közönség előtt élőben a dalt így ez most egy teljesen más élmény volt. Igyekeztem leplezni a hangom remegését és ez nagyjából sikerült is, ám közbe jött valami más, amire nem számítottam. A refrént együtt énekeltük, Justin megfogta a kezem, közel lépett hozzám, és egymás szemébe néztünk. A dal ahhoz a részhez ért, amikor azt énekeltük, szeretlek engem pedig valósággal leforrázott a tény, hogy milyen őszintén énekeltem ezt. Nem is csak egyszerűen énekeltem, hanem pontosan Justinnak énekeltem. Olyannyira ledöbbentem ezen, hogy egy pillanatra elfelejtettem énekelni, de Justin szerencsére észnél volt és folytatta tovább, majd rászorított a kezemre így együtt fejeztük be a dalt.
Nagy tapsot kaptunk és a műsorvezető is odalépett mellénk, hogy velünk együtt köszönjön el. Én ebből már szinte semmit nem érzékeltem. Amint vége lett az egésznek, kirántottam Justin kezéből az enyémet és az öltözőbe rohanva felkaptam a kabátom, majd nem törődve azzal, hogy lenne-e még dolgunk kirontottam az épületből.
Minden felborult bennem, ahogy azt az egy szót kimondtam - énekeltem - neki. Lesokkolt, de ugyanakkor örültem is a felfedezésemnek.  Hát nem ezt akartam mindig? Szerelmes akartam lenni, akárhányszor csak megismerkedtem valakivel, de nem éreztem soha azt a mindent elsöprő érzést, amiről az emberek annyit képesek beszélni. A vágyat, a szenvedélyt, a fájdalmat vagy a boldogságot... Soha nem éreztem ilyen intenzíven azelőtt senki iránt. Csak mentem előre, amerre a lábam vitt, túl zaklatott voltam ahhoz, hogy végiggondoljam, hová és miért megyek. 
Most mi a fenét kezdjek ezzel az érzéssel? Nem tűnt olyan kilátástalannak a helyzetem, mivel volt egy kis reményem arra, hogy ez az érzés nem marad viszonzatlanul, de mégsem tudtam, hogy mit kéne tennem. Elképesztő volt, hogy egyetlen kis szó kellett ahhoz, hogy rádöbbenjek, hogy mit érzek. Pedig nyilvánvalóan már nem most kezdődött. 
Beszélnem kellett Justinnal. Vele akartam lenni, jobban mint bármikor. 
Amikor visszaértem a stúdióba alig tettem pár lépést az öltözőm felé, de máris Justin lépett elém és egyszerűen csak magához vont.
- Hol voltál, Nina? - mormolta a hajamba. - Aggódtam érted.
- Miért? - nyögtem ki meglepetten.
- Nem tudtam, hová tűntél. Megijesztettél - dorgált szelíden, aztán  befelé kezdett húzni az öltözőbe és ránk csukta az ajtót. - Ne csinálj többet ilyet! - kérte aztán már meg is csókolt. Éppen úgy, ahogy vágytam rá, hogy megcsókoljon.
- Tényleg aggódtál értem? - kérdeztem kifulladva, amikor megszakítottam a csókot.  
- Persze, olyan hirtelen eltűntél.
- Csak gondolkodnom kellett.
- Miről? - kérdezte, miközben puszikat nyomott a nyakamra. Elvette az eszem ezzel a tettével. - Hm, Nina, miről? - mormolta újra.
- Majd később elmesélem - válaszoltam.
- Gyere haza velem - kérte rekedten és végre rám nézett. Csodáltam a gyönyörű barna szemeit, az ajkát, minden egyes vonását, mintha ezerszer élesebben láttam volna. 
- Oké, menjünk.
Justin háza nem volt messze innen, ami különösen jól jött, mert tudtam, hogy nem bírnék ki egy hosszú utat. Minden, amit akartam az az volt, hogy Justint érinthessem és csókolhassam. 
- Velem töltöd az éjszakát? - kérdezte, amikor beléptünk a házba. - Kérlek.
Bólintottam, ő pedig átölelte a derekam és magához húzott.
- Mióta megláttam rajtad ezt a ruhát csak arra tudok gondolni, hogy letépem rólad - végig húzta az ujjait a gerincemen én pedig megborzongtam ettől..
- Menjünk fel - súgtam az ajkára elfúlón. Justin édes vigyorra húzta a száját és kézen fogva felvezetett a szobájába.
- Azt akarom, hogy lassan haladjunk - mondta. - Legutóbb mikor itt voltál olyan kapkodó volt minden.
- Akkor nem panaszkodtál - emlékeztettem.
- Persze, hogy nem. Elvetted az eszem. Fordulj meg - kérte én pedig megtettem. Éreztem, ahogy lehúzta a ruhám a cipzárját, majd az ajkait a bőrömön újra és újra, miközben finoman lecsúsztatta a ruhát a vállamról. Végigcsókolta hátamat és a derekamat a kezei pedig közben az oldalamon siklottak végig. Mikor már csak a fehérnemű volt rajtam, Justin a hasamra vezette a kezét és szorosan magához húzott. 
- Komolyan gondoltad, amit ma mondtál? - kérdeztem váratlanul.
- Hm? - az orrával a nyakamon körözött, cirógatta a bőrömet. - Imádom az illatodat.
- A műsorban.
- Igen - morogta, aztán hirtelen szembefordított magával és megcsókolt.
- Én is komolyan gondoltam - mondtam, amikor elszakítottam tőle a számat. Ő újra csókolni kezdett és a fenekembe markolt. - Azt mondtad nem sietünk - motyogtam a csók közben. Felsóhajtott.
- Imádom azt az okos, nagy szádat, de most fogd be - kérte szelíden, és ha akartam volna sem tudtam volna újra szólni, mert erőszakosan fúrta át a nyelvét a számba. Az ágy felé kezdtem tolni, és ő készségesen hátrált, majd amikor elérte a szélét leült és az ölébe rántott engem is.
 A pólója alányúltam és egy egyszerű mozdulattal lerántottam róla.
- Csússz feljebb - kértem. Lerúgta a cipőjét, és én is kiléptem a sajátomból, majd fölé másztam. Végigfeküdtem a mellkasán, a kezemet a hajába vezettem és finoman cirógatni kezdtem, miközben a számat a bőrére tapasztottam. 
Istenem, miért nem tudok betelni vele? Már a hasánál jártam, amikor meghallottam, hogy egyre élésebben veszi a levegőt. Hm, szóval imádja a számat... Kigomboltam a nadrágját és lehúztam róla, de amikor a boxerével is ezt akartam tenni, elkapta a kezem.
Mellkasára tapasztottam a kezem, hogy visszadöntsem. Felsóhajtott és a hátát neki döntötte az ágytámlájának, majd készségesen megemelte a csípőjét. Levettem róla az utolsó ruhadarabot is, csókolni kezdtem a hasát és a gyorsuló légzéséből arra következtettem, hogy pontosan tudja, mi a tervem vele. Újra felmásztam hozzá és a szájához hajoltam egy csókért.
- Fogalmad sincs róla, hogy milyen hatással vagy rám, igaz?  - morogta rekedtes hangon, miközben erősen rámarkolt a csípőmre. 
- Engedd el magad - súgtam neki, aztán lecsúsztam megint. Az ujjaimat körülfontam rajta, amitől Justin felnyögött, ettől bátrabb lettem, apró puszikat nyomtam a csípőcsontjára mindkét oldalon, majd nagyon lassan közelíteni kezdtem a számmal is felé. Rátapasztottam az ajkam és óvatosan, kicsit bizonytalanul mozgatni kezdtem a fejem. Justin újra felnyögött és kicsit emelt a csípőjén, így még mélyebbre került a számba. Bevontam a nyelvemet is a játékba, ő pedig a hajamba markolt. Felpillantottam rá és láttam, hogy lehunyt szemmel élvezi, amit teszek vele. Elégedetten hallgattam a fojtott nyögéseket és sóhajokat. Egyre sűrűbben feszült meg a teste én pedig ösztönzőleg belemarkoltam a combjába és gyorsítottam a tempón. 
- Nina - zihált és figyelmeztető volt a hangja, de én nem akartam abbahagyni, meg akartam adni neki mindent, amit csak lehet.
Még erősebben fogadtam a számba, és ez elég volt neki ahhoz, hogy megfeszülve, hangosan felnyögve elélvezzen. A keze erőtlenül csúszott ki a hajamból én pedig nagyot nyeltem. Nem volt olyan rossz, mint amire számítottam. 
- Jézusom, Nina - zihálta még mindig rekedten, csillogó szemekkel, aztán megragadta a karomat és magához húzott egy csókra. - Csodálatos vagy - súgta, aztán újra a számra nyomta a sajátját, sokkal gyengédebben, mint az imént.
- Még mindig imádod a számat? - kérdeztem kacérkodva. Justin felnevetett.
- Nagyon is, bébi. Nagyon élvezem, amikor te irányítasz, de most én jövök - mondta és egy egyszerű mozdulattal maga alágyűrt. - Mit tegyek most veled? -mormolta az ajkamra. - Ezt nem hagyhatom viszonzás nélkül.
Lágy puszikkal kezdte borítani a nyakam és az arcom én pedig lehunyt szemmel hagytam, hogy tegye, amit csak akar, hiszen erre vágytam, mióta megláttam ma a stúdióban. Olyan voltam a karjaiban, mint egy báb. Engedtem, hogy levegye rólam a melltartómat, hogy aztán édes csókokkal kezdjen kényeztetni.
- Olyan finom és puha a bőröd - mondta halkan, majd a száját körbezárta a mellemen és a nyelvével lágyan ingerelni kezdte. Megfeszültem és éreztem, ahogy minden kis idegvégződés a testemben Justin érintéséért könyörög. Ráfogott a derekamra, felemelt, majd megszabadított a bugyimtól. Teljesen meztelenül feküdtem alatta, de nem zavart, mert Justin csillogó, vággyal teli pillantással nézett rajtam végig, a kezét végighúzta a melleim között egészen le a hasamon, majd egész tenyerét rásimította a szeméremdombomra. Elakadt a lélegzetem, ő pedig csak elégedetten mosolygott rám, miközben eltüntette bennem az ujját. Lecsúszott a két lábam közé és mielőtt az ujjait felváltotta volna az ajka, még végigcsókolta a hasamat. A térdem alányúlt ösztönözve ezzel, hogy húzzam fel a lábaimat, aztán a következő pillanatban megéreztem a száját magamon. A keze helyett most a nyelvével gyötörte a legérzékenyebb pontomat, ami hangos nyögést váltott ki belőlem. Finom és gyengéd mozdulatok voltak, minden egyes nyelvcsapása közelebb sodort engem az orgazmus felé. Justin a csípőmbe markolt, így még közelebb kerültem a szájához, szinte felfalt vele. Újra megéreztem az ujjait is mozogni bennem és ez már túl sok volt. A következő pillanatban mintha darabjaimra hullottam volna szét, egyetlen nyögéssel átléptem a határt és remegve, lehunyt szemmel feküdtem Justin alatt.
Ő nem vesztegette tovább az időt, a testem még le sem csillapodott, amikor hallottam a fólia szakadását, majd megéreztem, ahogy belém hatolt. Meglepő és mámorító volt az érzés, ahogy mozogni kezdett bennem. Újra és újra felnyögtem.
- Imádom hallani a hangodat, Nina - a számra hajolt és vadul csókolni kezdett. 
- Gyorsabban - kértem suttogva, ő pedig teljesítette a kérésem. Öleltem a nyakát, a hajába túrtam és figyeltem az arcát. Szeretem - gondoltam magamban mosolyogva.
- Olyan... gyönyörű vagy - zihálta a lökések között. 
- Justin - nyögtem a nevét.
- Hm? - morogta és a hajamba temette az arcát, egyik kezét, amivel eddig a fejemnél támaszkodott, a mellemre vezette és finoman masszírozni kezdte. - Mit szeretnél, Nina? 
- Gyorsíts - nyöszörögtem fájdalmasan. 
Tempót váltott és én is kezdtem a csípőmmel bekapcsolódni a ritmusba. Minden lökését mélyebben éreztem így és csak folytattam tovább, hogy mindketten elérjük a kielégülést. A kezem a vállán pihent és éreztem, ahogy egyre többször feszülnek meg az izmai, de mégis engem kapott el előbb az örvény. Az újabb orgazmus villámcsapásként ért. Szétestem Justin karjaiban újra és még akkor is remegtem, amikor ő is követett engem. Hangtalanul élvezett, az izmai megfeszültek és a nyakamba fúrta az arcát. Magamhoz öleltem és vártuk, amíg mindkettőnk légzése rendeződik, Justin csak ezután húzódott ki belőlem. Csak feküdtem teljes eufóriába esve és nem tudtam elhinni, hogy ennyire jó volt.
- Nem tudom elhinni, hogy ilyen dolgokat váltasz ki belőlem - mondtam mosolyogva néhány perc múlva.
- Milyen dolgokat? - kérdezett vissza. A fejünk egy vonalban volt, csak néhány centi volt köztünk így jól láttam, milyen kíváncsian várja a válaszom.
- Sosem csináltam még ilyet - suttogtam elpirulva, Justin összevont szemöldökkel nézett rám. - A számmal... neked - magyaráztam. 
- Komolyan mondod? - lepődött meg, mire bólintottam. - Nagyon jól csináltad - puszit nyomott a homlokomra. - Ígérd meg, hogy reggel nem fogsz megint elmenekülni előlem - kérte suttogva. 
- Nem fogok - feleltem őszintén. 
- Jó - fújta ki a levegőt megkönnyebbülten. - Gyere, bújj ide hozzám.
Közelebb csúsztam hozzá, mire ő magunkra borította a takarót, átölelte a derekam és az egyik lábát átvetette az enyémeken. A fejem pont a nyakának hajlatánál pihent, közel voltam a mellkasához így néhány perc múlva észrevettem, hogy a légzése már egyenletes szuszogássá vált. Csókot nyomtam a mellkasára és lehunytam a szemem. 
- Szeretlek - suttogtam, de tudtam, hogy úgysem hallja már. Nem féltem attól, hogy csak a mámor mondatja velem és nagyon jól esett kimondani végre. Megkönnyebbülten és boldogan aludtam el, bár arról még fogalmam sem volt, hogy mikor lesz bátorságom bevallani neki ezt szemtől szembe.