4. fejezet

Nina

- Emlékszel, Kyle?- néztem fel a nálam egy fejjel magasabb fiúra.- This time, this place misused, mistakes. Too long, too late who was I to make you wait- kezdtem énekelni.
- Just one chance just one breath just in case there's just one left- folytatta Kyle az ő mély hangján.
- 'Cause you know, you know, you know.- kapcsolódtam be újra és gitározni kezdtem hozzá.- That I love you I have loved you all along and I miss you been far away for far too long...
- Várj, várj. -állított le Kyle és elkérte a gitárom.- Inkább ezt. Tudom, hogy szereted.- mosolygott rám a sötét tincsei alól, aztán játszani kezdett.- I could stay awake just to hear you breathing, watch you smile, while you are sleeping while you're far away and dreaming.
- I could spend my life in this sweet surrender, I could stay lost in this moment forever, where every moment I spent with you is a moment I treasure.- folytattam mosolyogva, mivel tényleg az egyik kedvencem volt. 
- Don't want to close my eyes I don't want to fall aslee cause I'd miss you babe and I don't want to miss a thing, cause even when I dream of you the sweetest dream will never do I'd still miss you babe and I don't want to miss a thing.
- Az Aerosmith számokról mindig Nathan jut eszembe.- jegyeztem meg halkan, amikor már egy ideje abbahagytuk az éneklést.
- Nekem is, de azt hittem, hogy te nem szeretsz rágondolni. Nagyon régóta nem merem szóba hozni, nehogy felzaklassalak vele.
- Szoktam rágondolni, de...
- Szomorúvá tesz téged.- fejezte be helyettem.
Falnak vetett háttal és lehunyt szemekkel próbáltam valami másra gondolni a fájdalmas emlékek helyett, aztán megéreztem Kyle kezét, ahogy átölelte a vállam és odahúzott a mellkasára.
- Kiskorunkban is mindig ezt csináltad.- mosolyodtam el.
- Mit?
- Mindig meg akartál vigasztalni, pedig nem is voltam sírós kislány.
- Nathan után elég sírós voltál és azt rossz volt látni.- emlékeztetett.
- Olyan többet nem lesz.- mondtam határozottan.
- Remélem is, de... Tudod, hogy nekem mi a véleményem erről.
- Nekem tök jó így. 
- Magadba zárkózva?- kérdezte értetlenül.
- Nem, nem vagyok magamba zárkózva.- tiltakoztam.
- Te is tudod, hogy ez csak egy álca. Nem baj, ha nem leszel már az, aki 5 évvel ezelőtt, de attól még lehetsz önmagad.
- Ne kezd, Kyle. Kérlek...
- Hiányzik az a Nina.- suttogta a hajamba.
Mosolyogva felnéztem rá és egy puszit nyomtam az arcára. Nem akartam azt mondani neki, hogy annak a Ninának egy igen jelentős részét Nathan elvitte, pedig valahogy pontosan ezt éreztem.

                                                                              ***

- Anya, menjünk már. Apának mindjárt leszáll a gépe.
- Nem lehet bírni veled egész nap. Kíváncsi lennék, ha engem várnátok haza akkor is ilyen izgatott lennél-e.
- Biztosan, de gyere már.- kérleltem tovább. 
Közben átnéztem a szomszédházba, hátha meglátom Kyle kocsiját, de nem volt otthon még, pedig szívesebben mentem volna vele a reptérre, mint anyával. 
Ha megkérdeznék tőlem, hogy kik állnak hozzám a legközelebb, akkor talán Kyle-t és Kate-et előrébb sorolnám, mint a saját anyámat. Apát viszont biztos, hogy előrébb sorolnám. Megőrjítenénk egymást anyával, ha csak ketten élnénk itt. Úgy is mondhatjuk, hogy apa a mi összekötőnk. 
- Mehetünk.- állt meg előttem anya, aztán percek múlva már a reptér felé autóztunk.

Sokat kellett várnunk, de megérte. Nagyon hiányzott már apa, és egész hazafelé vezető úton be nem állt a szám. Mindig is ő volt az, aki jobban támogatott a zenélést illetően, míg anya azt gondolta, hogy ez csak hobbi. Apa tanított meg gitározni, később segített az éneklésben, most pedig azt hiszem, nagyon büszke, hogy ilyen közel járok, ahhoz, amit ő is megálmodott magának fiatalabb korában. Ehelyett most a zenéléstől elég távol álló foglalkozása van: tolmács, ami elég sok utazással jár, de szereti csinálni. 
Látszott apán, hogy alig várja, hogy végre aludhasson, szóval megbeszéltük, hogy másnap elmegyünk Scooterhez - mert apa mindenképpen meg akarja ismerni - aztán úgy döntöttem, hogy mára elég az elmúlt két hét eseményeiből és felmentem a szobámba.
Lezuhanyoztam és lefeküdtem. Tudom, hogy mások olvasnak vagy zenét hallgatnak, esetleg álmodoznak elalvás előtt, de én nem. Azt szeretem, amikor teljesen el tudok felejteni mindent és szinte kitisztult fejjel alszom el. Ilyenkor mindig nyugodtabb az éjszakám, ami most így történt, addig, amíg fel nem ébredtem valami zajra. Láttam néhány horrort és nem mondom, hogy nem ijedtem meg, amikor rájöttem, hogy az ablakom felől jön a hang, de aztán, amikor rendesen magamhoz tértem inkább odamentem, hogy kinézzek. Ennél jobban azt hiszem az sem lepett volna meg, ha egy zombi állt volna az ablakom alatt.
- Justin, mit akarsz itt?
- Miért nem vagy képes felvenni a telefont?- kiabált fel.
- Ne ordíts!- szóltam rá.- Nincs mondanivalóm, és a néhány napja történtekből úgy tűnt, neked sincs. 
- Gyere le!- kérte.
- Dehogy megyek. Menj haza, Justin, késő van.- mondtam, aztán már becsuktam volna az ablakot, de megint utánam szólt elég nagy hangerővel.
- Gyere már. Addig úgy sem hagylak békén.- mondta és tudtam, hogy van annyira őrült, hogy tényleg ne hagyjon aludni.
- Mindjárt megyek, próbálj addig csendben maradni.
Felkaptam magamra egy normálisabb pólót és nadrágot, majd halkan kiléptem a házból.
- Akkora idióta vagy!- morogtam neki, amikor a vigyorgó képével találtam szembe magam.
- Na, most megint kezdjük egymás sértegetését?
- Miért jöttél?
- Három napja nem vetted fel a telefont. Ennyire nem utálhatsz.
- Ó, annyira jól estek azok a szavak, amiket a fejemhez vágtál. Már éppen azon gondolkodtam, hogy vajon hogy fogok tudni a kedvességed nélkül élni.
- Hagyjuk a gúnyolódást. Leírtam már, hogy sajnálom és komolyan is gondoltam.
- Oké.- mondtam unottan.
- Esetleg mondhatnád, hogy te is sajnálod...- nézett rám reménykedve.
- De én nem sajnálom. Tényleg felszínesnek tartalak, azután a mondat után. 
- Nem gondoltam komolyan, én...
- Beszéltem Scooterrel, tudom, hogy mit mondott neked, és, ha csak amiatt...
- Nem amiatt, Nina. Hallgass már végig!- emelte fel a hangját.- Szeretnék segíteni neked.- mondta halkabban.- Legyen duett, hozzuk össze ketten azt a számot.
- Nem akarok veled dolgozni. Azt hittem, hogy majd remekül megértjük egymást, de te nem olyan vagy, mint amilyenek Scooter beállított. 
- De olyan vagyok. Nem tudom, mit mondott rólam, de az egyike azoknak az embereknek, akik a legjobban ismernek engem. Próbáljuk meg, oké?
- És mi a garancia arra, hogy nem kezdesz megint hisztizni?- sóhajtottam fel.
- Hé, én nem hisztizek.- tiltakozott egyből, de amikor látta, hogy elnevettem magam ő is megenyhült.- Oké, jó fiú leszek. Megígérem.- mosolyodott el.
- Azt is megígéred, hogy normális emberként, és nem világsztárként fogsz viselkedni?
- Kezdesz megint átmenni sértegetésbe, de megígérem.- nevetett fel.
- És nem ébresztesz fel többet az éjszaka közepén.- tettem hozzá csak azért is.
- Oké, de most már fejezd be és inkább ülj be a kocsiba.- mutatott a járművére.
- Minek?- néztem rá értetlenül.
- Éhes vagyok, három napja nem bírtam enni, mert azt hittem, hogy nem fogsz megbocsátani. 
- Mi van?- kérdeztem vissza nevetve.
- Bár kétség sem fér hozzá, nem tudtál ellenállni ennek a remek ablakos ébresztőnek. Romantikus, nem?
- Te nem vagy normális.- nevettem tovább.
- Ülj már be.- mosolygott rám és még az ajtót is kinyitotta.
- Tudod, néha egész vicces tudsz lenni, ha akarsz. 
- Te meg még éjjel két órakor is képes vagy ilyen gyönyörű lenni.- mondta, mintegy tény megállapításként, aztán indított.
- A hazudozás mennyire szorosan kapcsolódik a mindennapjaidhoz? Csak, mert elég jól csinálod.- nevettem.
- Miért nem értékeled a bókjaimat? 
- Mert tudom, hogy mire megy ki a játék. Nem vagyok olyan naiv, mint ahogy te azt hiszed.
- Mire megy ki a játék szerinted? 
- Hova megyünk?- kérdeztem, figyelmen kívül hagyva az ő kérdését.
- Nem is tudok rólad semmit még, de arra már most rájöttem, hogy nem vagy naiv. Nagyon is tudod, hogy mit akarsz elérni és, hogy ehhez mit kell tenned.- folytatta tovább, mintha meg sem szólaltam volna az imént.
- Igazad van, semmit nem tudsz rólam, de ezzel a legtöbb ember így van. 
- Ez mit jelent?
- Nem sok embert engedek közel magamhoz.- válaszoltam őszintén.
- Na, már is van egy közös tulajdonságunk.- mondta elégedetten vigyorogva.
- Most éppen össze akarsz haverkodni velem, nem? Mi ez, ha nem közel kerülés?
- Akkor kijavítom magam.- mondta.- Csak azokat az embereket engedem közel magamhoz, akikről azt gondolom, hogy érdemes.
- Hm, oké.- mosolyodtam el.
- Tehetnél kivételt velem te is.- nézett rám egy fél oldalas mosollyal.
- Majd meglátom, hogy milyen helyre viszel, és ha tetszik akkor lehet róla szó.
Justin felnevetett, aztán hosszú ideig csend volt,  és már kezdtem kínosan érezni magam, de végül újra megszólalt. 
- Mióta énekelsz?
- Kicsi gyerekkorom óta.
- Játszol valamin?
- Gitáron.
- Hm.- csak ennyit reagált, de láttam, hogy ez tetszik neki.- Hány éves vagy pontosan?
- Elmúltam már 18, ne aggódj.- nevettem fel.
- Oké.- nevetett ő is.- Van barátod?
- Justin, te összeírtál egy kérdés listát vagy mi? Most jön az, hogy mi a kedvenc színem, kajám és, hogy mi a hobbim?
- Nem, csak érdekel.- mosolygott rám én pedig nem tudtam megállni, hogy ne viszonozzam.
- Nincs.- válaszoltam.- De ezért most én is kérdezhetek.
- Nyugodtan.
- Komolyan három napig tartott, hogy feladd a büszkeséged és elgyere személyesen is bocsánatot kérni?
- Hát... Nem azért nem jöttem, csak... Volt az az izé... 
- Ezt nem hiszem el.- nevettem fel.- Bocs, visszavonom, mégsem vagy jó hazudozó.
- Nem számítottam erre a kérdésre.- mondta sértődötten.
- Miért, arra számítottál, hogy majd én is megkérdezem, hogy van-e barátnőd?- kérdeztem, próbálva visszatartani a nevetést.
- Hát... igen.
- Jó, akkor arra mit válaszoltál volna?
- Így már nem ér. Tudom, hogy nem is érdekel igazán.- mondta némileg csalódottan, aztán mivel megérkeztünk kiszállt és újra kinyitotta az ajtót nekem is.
- Miért kérdezném meg, amikor mindenhonnan azt hallani, hogy te és Selena mennyire tökéletes pár vagytok?- kérdeztem, mivel láttam rajta, hogy még mindig duzzog.- Az egész életedet megtudhatom egy újságból.
- Nem kell mindent elhinni az újságoknak, erre majd te is rájössz.
Ezen meglepődtem. Most akkor ez mit jelent? Nem akartam már kérdezősködni, nehogy még a végén azt higgye, hogy tényleg ennyire foglakoztat a magánélete, helyette körbe néztem.
- Hol vagyunk? 
- Mondtam, hogy éhes vagyok. Szereted az indiai kaját?- kérdezte, aztán felém nyújtotta a kezét, mire én csak értetlenül bámultam rá.- Na, mi az? Imádom az indiai ételeket. Ezt még nem olvastad egy újságban sem, ugye?- mosolygott rám.- Gyere már.- ragadta meg a kezem, én meg hagytam, hogy magával húzzon, pedig eszem ágában sem volt megfogni a kezét, de ha már így alakult, mégsem bántam annyira.

3. fejezet

Nina helyett egy ismeretlen szőke lány nyitott nekem ajtót, aki sejtéseim szerint a rajongóm lehet, mivel a következők hagyták el a száját, amikor meglátott:
- Úristen! Ninaaa!- sikította, aztán anélkül, hogy bármit reagálhattam volna a nyakamba vetette magát.
- Mi van már?- lépett elő Nina is, akit csak félig láttam a szőke hajzuhatag miatt, ami konkrétan a fél arcomat betemette.- Kate, szállj le Justinról.- szólt oda unottan a lánynak.
- Megígérem, hogy nem szökök el, ha elengedsz, csak kérlek, ne fojts meg.- mondtam levegőért könyörögve, mire az említett Kate elengedett, de a szemét továbbra is rajtam tartotta, mintha csak tényleg attól félne, hogy a következő percben eltűnök.
- Gyere be.- intett nekem Nina.
Követtem őt a konyhába, engem meg követett a szöszi, akiről még mindig nem tudtam, hogy milyen  kapcsolatban áll Ninával. A tesója nem lehet, hiszen nem hasonlítanak. Nina barna hajú és barna szemű ez a lány pedig szőke, kék szemekkel.
- Az a jegyzet füzetem nálad?!- kapta ki a kezemből hirtelen Nina a kis könyvet, amíg őt bámultam.- Mit keres ez nálad? Elolvastad?- kiabált rám.
- Igen, sajnálom. Tudom, hogy nem lett volna jogom, de...
- Még jó, hogy nem lett volna jogod! Egy idegen vagy nekem. Hogy volt képed...? Ezek a személyes gondolataim, Justin!
- Tudom, nagyon sajnálom, Nina. Komolyan, de beszélni akarok veled ezekről a jegyzetekről.- nyugodt hangon beszéltem hozzá, próbáltam csillapítani a dühét.
- Beszélni akarsz róla? Nem volt elég elolvasni, még kritizálni is lenne kedved? Nem érdekel, oké?!
- Miről beszéltek?- szólt közbe Kate is.
- Nem akarom kritizálni, Nina.- válaszoltam, figyelmen kívül hagyva a másik kérdést.- Tetszik, amiket írtál. Nagyon is. Annyira, hogy szeretném megvenni az egyik dalszövegedet.
- Tessék?- kérdezett vissza Nina halk, döbbent hangon.
- Ez a részlet- mutattam meg neki a néhány sorból álló szöveget- pontosan illene az egyik félkész dalomhoz.
- Meg akarod venni, amit írtam? Amit én írtam?- értetlenkedett, mire bólintottam.- Miért akarnád te pont az én szövegem?
- Mert jó, van tehetséged az íráshoz.
- Ezt nem dalszövegnek szántam.- mondta és rámutatott az asztalon lévő füzetre.
- Pedig annak sikerült.- mosolyodtam el.- Na, akkor megegyezhetünk?

Scooter, Nina, Kate - aki nem tudom miért, de maradt - és én még órákkal később is a nappaliban lévő asztalnál ültünk, hogy megbeszéljük a részleteket.
- Akkor így rendben lesz?- kérdezte Scooter sokadszorra.- A napokban írunk egy szerződést és onnantól Justiné a dal.
- Oké.- bólintott Nina, én pedig elégedetten dőltem hátra a kanapén.
- Én akkor megyek is. Jó éjt!- köszönt el tőlünk Scoo, aztán Nina kikísérte.
- Figyelj, Justin!- szólított meg Kate.- Bocsi, hogy olyan hülyén viselkedtem, nem vagyok ám ilyen gyerekes.
- Ne aggódj, volt már részem durvább lerohanásokban is.- mosolyogtam rá.
- Oké, de ez így olyan ciki.- pirult el.
- Tényleg nincs semmi gond. Szerintem vicces volt.- nevettem fel.
- Mindig hülyét csinálok magamból.- nevetett ő is.- Amúgy Nina gyerekkori barátnője vagyok és itt lakom a szomszédban. Csak, hogy legyen rólam más infód is azon kívül, hogy szeretem a zenédet.
- Szereted a zenémet vagy hatalmas rajongó vagy?- cukkoltam kicsit, mire még jobban elpirult, mint eddig.
Jól megfigyeltem és megállapítottam, hogy szép lány. Hosszú szőke hajjal, hatalmas kék szemekkel és halvány barnasággal.
- Szeretlek téged is, mármint... a zenédet... meg téged, hogy... ilyen vagy, meg minden.
- Milyen vagyok?- vigyorodtam el.
- Ne csábítsd el a barátnőmet! Szegénynek mindjárt kigyullad az arca.- jelent meg Nina és leült a barátnője mellé.
- Kösz, és akkor még te is ráteszel egy lapáttal.- ütötte meg Kate a vállát.
- Nyugi már. Beárullak Kyle-nak.- mondta Nina játékos fenyegetéssel.
- Kyle? Csak nem?- néztem Kate-re szomorú szemekkel.- Foglalt vagy és csak ilyen egyszerűen mondod nekem, hogy szeretsz?
- Kyle a bátyám. És úgy tűnik, Nina védelmezője is.- nézett szúrós szemekkel barátnőjére, miközben válaszolt.
- De attól még Kate egyáltalán nem szabad préda a számodra, Justin.
- Féltékeny vagy?- vontam fel a szemöldökömet és elégedett mosolyra húztam a számat.
- Álmodj csak.- nevetett fel.
- Tegnap este nem úgy tűnt, hogy hidegen hagylak.
- Tegnap? Mi történt?- csapott le a témára Kate.
- Táncoltunk.- válaszolta Nina.- Tudod milyen vagyok, ha táncolok.- magyarázta a barátnőjének.- Justin ezzel még nem volt tisztába eddig.
- Szóval te ilyen vagy, ha bulizol? Mindenkivel ilyen kézséges és kedves szoktál lenni vagy csak azokkal, akik bejönnek?- kérdeztem szemtelenül.
- Ha bejönnél nekem, hidd el, hogy tudtodra adtam volna.
- Oké, kezdem elveszíteni a fonalat.- állt fel a szöszi lány.- Holnap beszélünk.- fordult Nina felé, aztán hozzám intézte a szavait.- Remélem látlak még most, hogy a barátnőm dalát fogod énekelni.- kuncogott fel.
- Biztosan.- bólintottam mosolyogva, majd felálltam, hogy puszit adjak az arcára, és a várt reakció nem maradt el.
- Jó éjt!- suttogta elpirult arccal, aztán még az ajtóból is visszaintegetett, mielőtt becsukta volna.
- Ez tisztességtelen volt.- rázta a fejét Nina.- Vele is és velem is.
-Tudtam, hogy mégis csak érdekellek.- ültem a fotelja karfájára és átvetettem a karomat a feje felett.
- Nem, viszont szegény most nem bír majd magával, és fogadni merek, hogy hetekig hallgathatom a "Justin megpuszilta az arcomat" című sztorit.
- Te meg elmesélheted a "Justin majdnem megcsókolt, de annak ellenére, hogy én voltam, aki felhúzta mégis eltoltam magamtól" címűt.
- Valószínűleg soha nem fogom elmesélni.
- Sejtettem, de nekem elmondhatnád az indokaidat.- hajoltam közelebb hozzá.
- Megmondtam akkor is. Egyébként meg még csak nem is vonzódom hozzád.
- Nem?- nevettem fel halkan.- Pedig a szemeid csillogása nem azt mondja.
- Szerinted, ha vonzódnék hozzád kibírnám ezt a közelséget?- kérdezte és hirtelen mozdulattal átölelte a nyakam, aztán közel hajolt a fülemhez.- Nálam nem jönnek be a trükkjeid, azt hittem erre tegnap rájöttél.
- Szóval adjam fel, amit még el sem kezdtem?- fúrtam a pillantásom a gesztenye színű szemeibe.
- Igen, jobban tennéd.- bólintott, aztán elengedte a nyakam és távolabbról nézett a szemeimbe továbbra is.
- Alábecsülsz engem, Nina.- ráztam a fejem és felálltam, majd a kabátomért nyúltam.
- Bemutatnálak anyáéknak szívesen, de...
- Tudom, egy idegen vagyok, azokat pedig nem szokás bemutatni.- legyintettem.
- Azt akartam mondani, hogy de nincsenek itthon. Egyébként nem akartam kiabálni veled, csak dühít, ha valaki a személyes holmijaim között turkál.
- Hú, Nina ez már majdnem bocsánatkérés volt.- mondtam tettettet elismeréssel és felmutattam a hüvelykujjamat is.
- Nem kérek bocsánatot.
- Gondoltam. Jó éjt!- válaszoltam, aztán mielőtt bármit mondhatott volna kiléptem az ajtón. 
- Várj, Justin!- szaladt ki utánam, amikor már a kocsim ajtaját nyitottam.- Bent hagytad.- nyújtotta felém a telefonom.
- Kösz.- biccentettem, aztán tényleg beültem az autóba és elhajtottam.
Miért voltam olyan hülye, hogy egy percig azt gondoltam, hogy azt fogja mondani, sajnálja?! Az ilyen lányok, mint ő nem sajnálnak soha semmit. 

                                                                          ***

Telefon csörgésre ébredtem. A szemeimet nem bírtam kinyitni, szóval vakon tapogatózva kerestem elő a párnák alól a telefont és felismerhetetlen motyogással szóltam bele.
- Justin, hol a fenébe vagy?- kérdezte Nick idegesen.
- Itthon.
- Mi ugrik be neked arról, hogy tánc próba 9-től?
- Mi? Hány óra van?- pattantam fel egyből.- Hú, basszus. Tíz perc és ott vagyok.- mondtam, aztán letettem.
Fél tízet mutatott a telefonom kijelzője, úgyhogy nem csodálom, hogy Nick ideges volt. Gyorsan magamra kapkodtam a ruhákat, fogat mostam, aztán fogtam a cuccaimat és indultam.
Tudtam, hogy innentől kezdve katasztrófa lesz a napom, de igazán rosszá csak akkor vált, amikor délután felhívott Scooter, hogy menjek át hozzá aláírni a szerződést.
- Szóval Ninának van egy kis problémája ezzel az egésszel.- mondta Scoo, amikor odaért az említett lány is.
- Mi? Mégsem adod nekem a dalt? Ne csináld már. Fel leszel tüntetve, mint szerző.
- Kompromisszumot ajánlok.- mondta Nina.
- Mi az?- sóhajtottam a legrosszabbra is felkészülve.
- Neked adom a részletet, de csak úgy, ha ketten énekeljük a dalt.
- Tessék? Úgy érted duettben? Mi ketten?- értetlenkedtem.
- Szerintem ez egy tök jó ötlet.- szólt közbe Scooter.
- Nem. Nekem teljesen más terveim voltak ezzel. Ki akarom adni minél előbb. Ez így nem lesz jó. Van még rengeteg másik dalszöveged. Miért pont ezt akarod énekelni te is?
- Nem a dalon van a hangsúly. Veled énekelne.- adta meg a választ Scooter.
- Szóval jó beugró lennék? Gondoltad, biztos, ami biztos a több milliós rajongó táboromat jó lenne magad mellé állítani?
- Tudod mit? Felejtsd el és azt is, hogy létezik ez a szöveg, amit írtam, mert nem adom el neked. Milyen felszínes és nagyképű vagy te, Justin.- mondta megvetően, amivel engem csak még jobban feldühített.
- Nina!- szólt rá Scooter.
- Semmi gond, egy álszent kislánytól ezt nem veszem sértésnek.
- Justin!- fordult most felém a menedzserünk.
- Ne haragudj Scooter, de nem fogok Justinnal dolgozni. Semmilyen tekintetben sem.- mondta, aztán erősen becsapva maga után az ajtót ott hagyott bennünket.
- Mi a fene bajotok van? Miért nem segítesz neki?- kérdezte Scooter szinte kiabálva.
- Nincs kedvem promóciós irodát játszani.
- Milyen szép is lett volna, ha néhány évvel ezelőtt mi is ezt mondjuk neked. Szerintem elfelejtetted már, hogy honnan is indultál. Csalódtam benned, Justin, ez nem te vagy.- mondta még, aztán ott hagyott engem a nappali közepén.
Az a jó Scooterben, hogy mindig észhez tud téríteni, és tudtam most is, hogy tényleg csúnyán viselkedtem Ninával. Bevágódtam a kocsiba és hozzájuk indultam, de aztán félúton meggondoltam magam. Ő sem volt képes bocsánatot kérni, én sem fogok. Egy perc alatt váltam újra dühössé és a nap további részében már nem is tudtam visszaváltani a jó kedvű üzemmódra. Miért tud ennyire dühíteni egy idegen - hogy az ő szavaival éljek - , aki még csak nem is volt kedves hozzám soha?
Nem szeretem az ilyen lányokat, nem akarok vele dolgozni, és jobb is, hogy ki mondtuk, amit gondolunk a másikról. Így legalább tisztázódott, hogy mi ketten sosem leszünk jó barátok, de még csak jó kollégák sem. Idegesítő, gyerekes, elkényeztetett kislány. De a fenébe is, mégis voltam olyan idióta, hogy küldjek egy sajnálom üzenetet neki, mielőtt lefeküdtem. Hülye vagy, Justin, hogy te még is akarod, hogy jóba legyetek!

2. fejezet

Miután a előadtam a Scooter szerint fantasztikus tervemet, miszerint van egy dalom és az lehetne a befutó számom, nem mertem előhozakodni azzal, hogy ez a dal igazából nincs is. Illetve van a fejemben egy dallam, és van néhány szöveg részletem is, de nem tudtam még összerakni a kettőt. Nem tartom magam nagy dalszerzőnek, de írtam már egy-két számot, ami a barátaimnak és a családomnak tetszett, de az, hogy az egyik szerzeményemet a világ elé tárjam most kicsit megrémített.
- Nina, kész vagy?- szólalt meg az üvegfal túl oldaláról Paul, a stúdiós. 
- Mehet.- bólintottam, mire meghallottam a zenét, aztán énekelni kezdtem.
Nem néztem fel közben, hanem egyetlen pontot bámultam magam előtt, ezért is lepett meg, hogy mikor vége lett a dalnak Justin is ott állt a falnak támaszkodva, összefont karokkal. 
Scooter intett, hogy menjek ki, úgyhogy levettem a fejhallgatót és kiléptem.
- Ez nagyon jó volt, csak úgy, mint az előző dalok. Szerintem végeztünk mára.- csapta össze a tenyerét Scoo.
- Ennyi?- kérdeztem.- Azt hittem, nem szabadulok sötétedés előtt.
- Egyelőre ennyi. Menj csak nyugodtan.- azzal ott hagyott és kiment telefonálni.
- Oké.- vidultam fel, aztán kérdőn Justinra néztem.- Te csak úgy beugrottál az utolsó két percre?
- Nem forog minden körülötted, szóval ki kell ábrándítsalak. Nem miattad jöttem.- rázta a fejét jót derülve a beégésemen.- Dolgom van itt.
- Helyes, amúgy sem akartam előtted énekelni.
- Na és miért nem? Zavarba ejtő a közelségem?- húzta széles mosolyra a száját.
- Nem forog minden körülötted.- ismételtem gúnyosan, amit az imént mondott.- De főleg az én életem nem.- veregettem meg a vállát, ahogy elhaladtam mellette. 
Intettem még egyet Paulnak aztán kiléptem a stúdió kapuján. Gondolkodtam, hogy esetleg hívok egy taxit, mivel Scooter kedvesen idehozott, de a hazajutásomról már nem gondoskodott, de aztán jobb ötletem támadt. Felhívtam legjobb barátnőmet Kate-et, de nem vette fel, ezért próbálkoztam a legjobb barátomnál Kyle-nál.
- Nina, órán vagyok. Mi van?- szólt bele fojtott hangon.
- Mennyire fontos órán?
- Mondd már, mi van!
- Eljönnél értem? Megvárlak a...
- A szokásos helyünkön. Szia.- mondta aztán már le is tette.
Alig két saroknyira volt a kedvenc kávézónk, úgyhogy elsétáltam addig. Kate vajon hol a fenében van? Ha a bátyja fel tudta venni a telefont akkor elvileg ő is fel tudta volna. Pedig most szívesen beszélgettem volna egyet a kedvenc ikreimmel, de így be kell érnem az egyikükkel.
Kyle alig tíz perc múlva megérkezett, és nem túlzok, ha azt mondom, hogy az kávézóban lévő lányok minimum felének, de lehet, hogy az összesnek elállt a lélegzete. Gyerekkori legjobb barátom és szomszédom egy természetellenesen jó pasi, akibe lehetetlen nem beleszeretni. Na, igen én sem voltam ez alól kivétel. Gimis korunk első felében teljesen bele voltam esve, de soha nem történt köztünk semmi egyetlen pici csókon kívül. Viszont akkor még egészen kicsi gyerekek voltunk, szóval nem is számít. 
- Hé, Nina! Régóta vársz?- hajolt le hozzám, hogy puszit nyomjon az arcomra.
- Hm, imádom az illatod.- mormoltam, ahogy megcsapott a parfümje.- Nem rég jöttem. Mi van a húgoddal? 
- Miért?
- Nem értem el, pedig hívtam. 
- Megölöm, ha megint lóg.- morogta Kyle. 
- Nem akarok okoskodni, de... Szerinted te mit csinálsz éppen?- nevettem.
- Ha nem akarsz okoskodni, akkor ne okoskodj, bébi.- mosolyodott el.- Inkább arról beszélj, hogy milyen volt tegnap. És hol voltál most?
- Annyira, de annyira jól éreztem magam tegnap. Rengeteg táncoltam, kicsit izomlázam is van.- húztam el a számat, ahogy eszembe jutott milyen érzés volt felkelni reggel.
- És kiket ismertél meg? 
- Hát, Scooter Justinnak akart bemutatni, mivel, hogy együtt dolgozunk majd vagy mi.- vontam vállat.
- Most tényleg úgy kell minden kihúzni belőled? Máskor be nem áll a szád. 
- Mit akarsz hallani?- mosolyodtam el.- Most a stúdióból jövök, énekeltem kicsit, de aztán jött Mr. Bieber és Scoo azt mondta végeztünk.
- Ne gúnyoskodj, tudom, hogy oda vagy, hogy Justinnal dolgozhatsz.- nevetett fel Kyle.
- Jó, hogy oda vagyok, mivel ő egy világsztár, érted? Ez nagy lehetőség. El sem tudom hinni, hogy ez tényleg megtörténik.
- És hol van már az a lány, aki az ablakomban ülve gitározott nekem?- mosolyodott el halványan.
- Itt ül, Kyle. És nagyon sajnálja, hogy elvette tőled a lehetőséget, hogy...
- Hé, hé! Ezt el se kezd. Megbeszéltük már az elején, ugye?- odacsúszott mellém és átölelte a vállamat.- Megérdemelted, Nina.
- Tudom, hogy megbeszéltük, de azt akartam, hogy együtt csináljuk.- mondtam és közben zavartan forgattam a kávés poharamat.- Te is megérdemelnéd.- néztem fel rá.
- Lehet még lehetőségem nekem is.- mosolygott biztatóan.
- Hogy lehet az, hogy mindig te vigasztalsz engem, amikor pont fordítva kéne, hogy történjen? Amikor Scooter... hát, nos, amikor engem választott, akkor is te voltál az, aki lelket öntött belém.
- Mert ez a dolgom, bébi.- kacsintott rám.- Ez nem a te telefonod?
Előkotortam a táskámból és értetlenül bámultam az ismeretlen számra.
- Igen? 
- Justin vagyok.- szólt bele az ismerős hang.- Te hogy jutottál haza?
- Kedves, hogy kérdezed, de tudod előbb is eszetekbe juthatott volna.
- Hol vagy? Elmegyek érted
- Egy barátommal vagyok. 
- Oké, azért legközelebb szólj, hazaviszlek.
- Nem ülnék be a kocsidba, Justin.- nevettem fel és közben elhúzódtam Kyle-tól, aki hallgatózott.
- Tényleg? Szerinted ki vitt haza tegnap?- kérdezte és hallottam a hangján, hogy már megint jól szórakozik rajtam.
- Te? Csoda, hogy még élek. 
- Persze, Nina, szívesen máskor is.
- Van még mondani valód? Nincs? Szia, Justin.- köszöntem el.- Idióta.-  ráztam a fejem mosolyogva.
- Mr. Bieber?- kérdezte Kyle.
- Na és most ki a gúnyos?- vontam fel a szemöldököm.- El akart vinni haza. Kicsit sem számít, hogy már legalább egy fél órája eljöttem.- nevettem fel.
- A szándék a fontos.
- Szándék... Meg vagyok győződve Justin szándékai felől.
- Rád hajtott?
- Hát, nem konkrétan...- pirultam el, mivel határozottan én is benne voltam a tegnap történtekbe. 
- Azért remélem az feltűnt, hogy most is flörtöltél vele.- nevetett ki Kyle.
- Menj már, nem is flörtöltem.- kértem ki magamnak nevetve.
- Ígérd meg, Nina.- nézett rám komolyan és megszorította a kezemet.
- Mit?
- Ígérd meg, hogy én, egyedül csak is én lehetek a gyerekeitek keresztapja. 
- Hülye.- mondtam fuldokolva a nevetéstől.
- Hazaviszlek, jó?- mondta hirtelen, aztán az asztalra tette a kávék árát és engem kézen fogva indult a kijárat felé.
Ahogy az ujjai rásimultak az enyémekre, valahogy az a gondolatom támadt, hogy talán kicsit még mindig bele vagyok zúgva Kyle-ba.


                                                                      ***

Justin

Nem sokkal később, mikor Nina ott hagyott minket a stúdióban találtam egy kis jegyzet füzetet, éppen ott, ahonnan felkapta a cuccait, így sejtettem, hogy a táskájából eshetett ki. Tudom nem szép dolog, de muszáj volt belenéznem, és ráadásul milyen jól tettem. Versek, illetve dalszövegek voltak benne, még hozzá nagyon jók. Megmutattam volna Scooternek, de nem voltam benne biztos, hogy Nina akarná-e, hogy lássa ezeket bárki. Ami ugyan azt is jelentette volna, hogy nekem sem szabadna elolvasnom, mégis örültem, hogy megtaláltam őket. Őszintének tűnt minden egyes szöveg, és némelyiknél nem is tudtam eldönteni, hogy miről szól pontosan.  
Egész nap ez járt a fejemben, és egy, ami még befejezetlennek látszott különösen megfogott, de csak este a szobámba döbbentem rá, hogy miért. Pontosan illet ahhoz a félig kész dalszövegemhez, amit már hetek óta nem tudtam befejezni. Gondolkodás nélkül hívtam fel Scootert és kértem el tőle Nina címét, majd a füzetet magamhoz véve indultam hozzá. Mikor olvastam a jegyzeteket, akkor még az volt a tervem, hogy úgy adom vissza, mintha azt sem tudnám mi az és miket tartalmat, de most már muszáj volt elmondanom neki, hogy elolvastam, mert kellett nekem az a szövegrészlet a dalomhoz.

1. fejezet

Sziasztok! Ez lenne akkor az első fejezet. Szívesen adnék címet a részeknek, de az az igazság, hogy elég béna vagyok ebben, szóval maradok az unalmas, de biztos számozásnál. Nem lett ez sem az a hosszúság, amit én szerettem volna, de egyelőre úgy gondoltam ennyi elég. :D A következő rész lesz és érkezni fog... valamikor. Nem tudok határidőt mondani és nem is akarok, mert biztos vagyok benne, hogy nem tudnám betartani. Mit akartam még? Ja, igen.
Jó olvasást! ♥

Nina

Mire gondolnál, ha mondjuk egyik reggel egy olyan éjszaka képeivel a fejedben ébrednél, amin Justin Bieberrel táncoltál? Hát én nem tudtam mire vélni az egészet. 
Sokat ittam? Én kezdtem ki Justinnal vagy ő velem? Mit gondol rólam most? És a legfontosabb: Hogy kerültem haza? 
Oké, szedjük össze az emlékeket az elejétől. Scooterrel érkeztem a bulira, aztán bemutatott Justinnak és a lelkünkre kötötte, hogy a közös munka érdekében próbáljunk egymásra hangolódni. Alapjában véve nem szeretem, ha megmondják, hogy kit kell kedvelnem és kit nem, szóval nem igazán törtem magam, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, még ha tudtam is, hogy később valószínűleg sok mindent köszönhetek majd neki. Szerencsére volt ott még rajta kívül jó néhány ember, akivel beszélgethettem. Emlékszem is egy aranyos srácra, akit Fredonak hívtak, de volt néhány olyan is, akit szinte úgy kellett levakarni, amit én egy-egy nem túl kedves beszólással intéztem el. Ráfoghatnám az alkoholra, de az hazugság lenne, ugyanis sajnos elég sűrűn csak a természetemből adódóan bunkón viselkedem az emberekkel. És amúgy sem ittam annyit.
Na és, hogy jött a képbe Justin? Fredo egyszerűen nem bírta levenni a szemét rólam, miközben mindenféle butaságról fecsegtem neki - jó, bevallom, kicsit flörtöltem vele - aztán egyszer csak megjelent Mr. Olyan-jól-nézek-ki-hogy-még-a-saját-neved-is-elfelejted-ha-rám-nézel Bieber, és az este hátralévő részében Fredo kicsit háttérbe szorult. Na, a nevem ugyan nem felejtettem el tőle, viszont akaratlanul vonzotta a tekintetem, ahogy lazán a pultnak dőlt és felém fordulva a következőket mondta:
- Úgy vettem észre, nem repesel az örömtől, hogy velem kell majd dolgoznod. 
- Ha meghívnál egy italra lehet, hogy jobban belopnád magad a szívembe.- mosolyodtam el kissé gúnyosan. 
Ő viszont nagyon is komolyan gondolta, ugyanis kért egy koktélt, majd legnagyobb meglepetésemre elém csúsztatta a poharat.
- Javíts ki, ha tévedek, de úgy tűnik az édes italokat szereted.- húzta mosolyra az ajkait.
- Most jön az a duma, hogy nyilván azért, mert én is ilyen édes vagyok?- nevettem fel.
- A fenébe, átlátsz a csajozós dumámon.- mondta tettetett csalódottsággal az arcán, de végül ő is felnevetett. 
Belekortyoltam az italba és rá kellett jönnöm, hogy pontosan eltalálta az ízlésemet. Közben felcsendült egy gyors, ritmusos zene, aminek ütemére akaratlanul mozgatni kezdtem a csípőm. Oldalra sandítottam és elégedetten nyugtáztam, ahogy Justin végig vezeti rajtam a pillantását.
- Ha csak fele annyira jól táncolsz, mint, ahogy énekelsz, akkor te vagy az én partnerem ma éjszakára.- szólalt meg váratlanul.
- Talán még jobban is.- vigyorodtam el magabiztosan. 
Justin egy sokat sejtető félmosollyal az arcán felém nyújtotta a kezét és a tánctér felé kezdett húzni. 
Valóban szeretek táncolni, főleg, ha a partnerem is megfelelő hozzá. Utáltam, amikor egy fiú táncközben rám tapad és idiótán próbálja utánozni a különféle helyekről összeszedett mozdulatokat. Justin viszont egyáltalán nem ilyen volt. Közel voltunk egymáshoz, de nem korlátolt ez egyikünket sem a szabad mozgásban, és neki nem voltak lemásolt mozdulatai, minden amit csinált természetes és ösztönös volt. Határozottan jó táncosnak bizonyult. 
- Szerinted Scooter ilyen egymásra hangolódásra gondolt?- súgtam a fülébe tánc közben. 
Megéreztem az egész tenyerét a derekamra simulni, de nem gondoltam, hogy egy egyszerű mozdulattal magához is ránt, olyannyira, hogy a melleim az ő mellkasának feszüljenek. 
- Biztos vagyok benne, hogy nem.- súgta vissza.
Közel volt a nyakamhoz, sőt azt is megmerem kockáztatni, hogy direkt beszélt úgy, hogy a nyakamon érezzem a leheletét. Jól eső borzongás futott végig rajtam és beismerem, egy pillanatig elhittem, sőt akartam, hogy megcsókolja a nyakam. Nem tette, ehelyett egy ügyes mozdulattal fordított rajtam egyet, úgy, hogy a hátam és a fenekem hozzápréselődjön. Innentől tudtam, hogy mit tegyek. A tőlem telhető legvisszafogottabb, de mégis szexi csípőmozgásokkal alig néhány perc alatt sikerült elérnem, hogy Justin halkan a fülembe nyögjön és a nyakamhoz hajoljon, hogy ott hagyja az ajkai bizsergető emlékét. Többször is végigjárta az utat a fülemtől a vállamig, amit a felsőm szabadon hagyott, és ezalatt a kezeit a csípőmön pihentetve vont közel magához.
Gondoltam-e szexre? Igen. Hogyhogy nem tettük meg? Meghátráltam. Elég biztos vagyok benne, hogy rajtam múlott a dolog. Amikor az ajkamhoz hajolt, hogy csókot kezdeményezzen én voltam az, aki leállította és ő volt az, aki bár elég döbbent képet vágott, de mégis készségesen távolabb húzódott.
- Azt hittem elmúlt az ellenszenved.- mondta, de a táncolást nem hagytuk abba egy percre sem.
- Lehet, hogy elmúlt, de ettől még ne gondold, hogy könnyen kapható lány vagyok.- mondtam keményen. 
Igazából nem volt okom dühösnek lenni rá, ha ezt is feltételezte rólam. Talán tényleg úgy viselkedtem. Végtére is mióta ismerem?! Kb. 2 órája. Ugyanakkor meg kit érdekel? Nem ez lenne az első eset, hogy könnyen kaphatónak néznek a férfiak, csak azért, mert tánc közben nem tudom fékezni magam. 
- Meg sem fordult a fejemben.- felelte egyszerűen, és úgy tűnt igazat mond, így ennyiben hagytam a dolgot.
Tovább táncoltam, most már egy kicsit sem figyelve Justinra, amit ő hamarosan meg is elégelt. Elkapta a derekam és a pult felé kezdett navigálni. 
- Elég lesz már.- suttogta.- Le sem tudják venni rólad a szemüket a pasik, hagyj egy kis pihenőt nekik és magadnak is.
- Hé, kislány azt hittem énekesnőnek készülsz, nem profi táncosnak.- vigyorgott rám Fredo.
- Az egyik nem zárja ki a másikat.- mosolyodtam el és belekortyoltam az italomba.
- Nem kéne innod, nekünk holnap dolgunk van. Emlékszel?- figyelmeztetett Justin, majd el is húzta előlem a poharat.
- Ne akard megmondani, hogy mit csináljak.
Visszahúztam a poharat, de megint eltűnt előlem.
- Kérlek, a kedvemért.- mosolygott rám kisfiúsan, amitől azt hitte rögtön megenyhülök.
- Justin, nincs valaki más, akit idegesíthetnél?- kérdeztem és tüntetőleg körbe néztem a helyiségben.
- Az nem lenne ilyen szórakoztató.- vigyorodott el. 
- Tényleg nem kéne innod.- szólt közbe Fredo is.-  Ha jól tudom nem vagy még 21.
- Összebeszéltetek?- kapkodtam a fejem köztük.- Jó, nem iszok.- toltam el végül az italt magamtól sóhajtva. 
- Kösz.- biccentett Justin.- Cserébe felajánlom, hogy táncolok még veled.
- Viccelsz? Jó táncos vagy, de nem vagyok rászorulva, hogy táncolj velem.- nevettem fel.- Mutass valakit.- kértem hirtelen.
- Mi?
- Mutass valakit és én elhívom táncolni. 
- Szóval azt gondolod bárkit megkaphatsz?- nézett rám hatalmas, kihívó mosollyal az arcán.
- Nem, ezt te gondolod. Én csak azt gondolom, hogy elérhetem a céljaimat, jelen esetben azt, hogy azzal táncoljak, akivel csak akarok. Illetve, akit te kiválasztasz.
- Ugye tudod, hogy itt a legtöbben híres emberek?
- Persze.- bólintottam.
- Jó, akkor... Látod ott azt a fekete pólós férfit?- mutatott előre.
- Drakere gondolsz?
- Aha, ha őt elhívod, akkor elhiszem, hogy tényleg ilyen kitartó és határozott vagy.
- Figyelj csak!- paskoltam meg a karját mosolyogva, aztán ott hagytam.
Végig éreztem a pillantását magamon, miközben odamentem az említett  pasihoz és a haverjához. A legszebb mosolyomat elővéve felvázoltam neki, hogy ki is vagyok és, hogy mennyire tetszik, amit csinál stb, stb. Egyszerűen fogalmazva: behízelegtem magam. Azt hittem, hogy nyert ügyem lesz innentől, de nagyon nehezen adta be a derekát egy tánc erejéig, holott tudtam, hogy élvezi a kis műsort. Hát, még Justin mennyire élvezhette. Drake azt mondta, nem táncol, de ellenkezést nem tűrve megragadtam a karját és a csípőmet riszálva előtte indultam meg a kisebb fajta tömeg felé.
Közel sem volt olyan intenzív a táncunk, mint az imént Justinnal, de azért egy idő után egész jól belemelegedett ő is és miután véget ért a zene, elkérte a számom. Wow! Na, ez nem volt benne a tervben, de azért elégedetten mosolyogva lefirkantottam. 
- Komolyan elkérte a számod vagy csak én láttam rosszul?- hitetlenkedett Justin, amikor egy szó nélkül visszaültem mellé. 
- Erre mondod te, hogy kihívás? Egyszerűbb volt meggyőzni, mint hittem.- válaszoltam könnyed hangon.
- Tényleg? Innen nem úgy látszott, és Drake amúgy sem szokott csak úgy táncolni.
- Akkor lehet, hogy ma csak szerencsém volt.- vontam vállat mosolyogva és a világért sem árultam volna el, hogy valójában milyen beszélgetés zajlott le közöttünk. 

                                                                               ***

- Anya, itt van Scooter értem. Beengednéd?- kiáltottam le az emeletről, miközben egy táskába próbáltam minden szükséges dolgot beledobálni. 
Belenéztem még egyszer a tükörbe, aztán felvettem a cipőmet és már trappoltam is lefelé a lépcsőn, hogy elinduljunk a stúdióba.
- Szia, Scoo.- köszöntöttem és először az ő, majd anya arcára nyomtam egy puszit.
- Mehetünk, Nina?- mosolygott rám, mire bólintottam.- Biztos nem jössz velünk, Jenny?- fordult anyához.
- Sajnos be kell mennem az üzletbe.- válaszolta.
- Akkor mi megyünk. Szia.- intettem neki, aztán Scootert magammal rángatva  kiléptem az ajtón. 
- Mi bajod? Nem sietünk.- nevetett fel és kinyitotta nekem a kocsiajtót.- Izgatott vagy? 
- Kicsit.- vontam vállat.- Ne hívd el anyát többet.
- Miért? 
- Mert nem szeretem, amikor elkezd kioktatni, holott nem is ő a zenész a családban, hanem apa. Te még nem tudod, de idegesítően segítőkész.- mosolyodtam el a végére.
- Oké, oké. Milyen volt a tegnap este? Remélem nem öltétek meg egymást miután ott hagytalak benneteket.  
- Miért öltük volna? Nem vagyunk gyerekek. 
- Szóval menni fog a közös munka Justinnal?
- Egyelőre csak szóló dalokat veszünk fel, nem? Azt mondtad, csak próbálgatunk. 
- Igen, de ő is ott lesz. Egyébként tudom, hogy elmondtam már, de elmondom megint, hogy ne érjen majd csalódás. Nem garantálhatok neked semmit, hiába vagy nagyon tehetséges, az, hogy befutsz-e nagyban függ attól, hogy milyen lesz az első dalod, hogy kik állnak majd melletted, és egyáltalán, hogy milyen ember vagy te.
- Tudom, Scoo. Én hiszek benne, hogy sikerülni fog. Te nem?
- De igen.- mosolygott rám.
- Hálás vagyok neked, nagyon.- mondtam őszintén. 
- Úgy tudod legjobban meghálálni, ha a saját érdekeidet nézve mindent beleadsz és küzdeni fogsz.
- Úgy lesz.- bólintottam és kifelé kezdtem bámulni az ablakon, azon ábrándozva, hogy tavaly ilyenkor még nem is gondoltam volna, hogy egy év múlva ilyen közel leszek az álmaimhoz.- Egyébként az első számhoz van egy ötletem. Saját dal?- vetettem fel, mire Scooter nagy szemeket meresztett rám és azonnal követelte, hogy ezt fejtsem ki bővebben.

Bevezető

Justin

A legnagyobb utálattal az arcomon léptem ki a házunk ajtaján, mivel tudtam, hogy várnak rám odakint. Na, nem az autóban ülő Ryanre és Kennyre gondolok, hanem az undok, fényképezőgépüket nem kímélő fotósokra. Mi a fene olyan érdekes azon, hogy reggel kilenc órakor elhagyom a házat?
Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni őket és a legsietősebben bevágódtam a kocsi hátsóülésére.
- Jó reggelt!
- Helló, kölyök. Mi a helyzet?- fordult hátra Kenny, Ryan pedig furcsán méregetett a jobb oldalamról.
- Semmi - vontam vállat. - Menjünk arra a hülye ruhapróbára, vagy bármi is az, amit terveztek velem.
- Eddig szeretted a ruhapróbákat.- emlékeztetett Ry.
- Ma reggel semmit nem szeretek.
- Valakinek hiányzik a barátnője?- húzogatta a szemöldökét Kenny, amit én a visszapillantóból láttam.
- Sel és én nem vagyunk már együtt.- mondtam el a közelmúltban sokszor elismételt mondatot.
- De a múlthéten is nála aludtál.
- Komolyan a magánéletem lesz a téma, amíg odaérünk?- csattantam fel.
- Igen, mert egyáltalán nem tetszik egyikünknek sem, ahogy mostanában a lányokkal a viselkedsz. Tudod te, hogy Pattie mennyire aggódik miattad?
- Pedig nincs miért. Nem játszok a lányokkal, csak élvezem a társaságukat.- mosolyodtam el.
- Ami annyit jelent, kihasználod őket.- mondta Ryan.
Nem feleltem, hiszen mit mondhatnék? Hogy nekem is megfordul ez a fejemben, mindahányszor megpillantok egy csinos lányt?! Hogy bűntudatom van, amikor csak szóba állok velük, mert tudom, hogy úgyis mindnél elérem a célom?! Egy fenét! Nem hagyom, hogy ellepjen a mardosó bűntudat, mivel azokat sem mardosta, akik velem játszottak. Selenával egy afféle se veled se nélküled viszonyban vagyunk, ami nekem egyelőre tökéletesen megfelel, mivel nem kérheti számon rajtam, hogy kivel voltam, hol és mit csináltam.
Kenny leparkolt és, ha lehet ezt mondanom most még inkább utáltam a ruhapróba gondolatát, mint, amikor elindultunk, de nem volt mit tenni. Követtem Ryant és felkészítettem magam lelkiekben az elkövetkezendő néhány órára. 

                                                                           ***

Fáradtan estem be a szobám ajtaján este hat óra körül. Túl voltam a ruha- és táncpróbán, aztán beültünk kajálni a srácokkal, de nem igazán voltam ott lelkiekben. Azon törtem a fejem, hogy mivel foglalhatnám le magam este. Ha itthon lenne Sel talán felhívhatnám, de ő csak egy hét múlva jön vissza a városba és tudtam, hogy akkor nem fogom kihagyni az alkalmat. Bár jobban belegondolva nem is volt annyira kedvem hozzá. Az oké, hogy én elveszem, ami nekem kell, de mivel még mindig nem vagyok akkora tapló, rohadék így minden alkalommal kénytelen voltam meghallgatni és kedvesen viselkedni vele, pedig néha egyszerűen csak lekoptattam volna a dolgunk elintézése után. Határozottan nem akartam most az összebújós, óvatoskodó szexet, ami kettőnk között legtöbbször előfordult. 
Ösztönösen nyúltam a zsebembe a rezgő telefonomért, majd ahogy a kijelzőre pillantottam egyből elhúztam a számat. Még ez is.
- Mondjad, Scoo.
- Justin, szükségem lesz a segítségedre.- hadarta gyorsan.- Nem mondhatsz nemet, sőt szerintem nem is akarsz majd. Találtam egy lányt, gyönyörű hanggal, eszméletlenül jó. Ha a szárnyaink alá vesszük hihetetlenül sikeres lehet.
- A szárnyaink alá? Úgy érted te és én?- értetlenkedtem.
- Igen, mostantól egy csapatban dolgoztok, aláírtunk egy szerződést. Átküldök egy hanganyagot.- mondta majd, hallottam, ahogy a klaviatúrán pötyög.- Ninának hívják, és ma este szeretnélek bemutatni titeket egymásnak. Tudod lesz Seannak az a bulija, legyél ott.- mondta izgatottan, aztán választ sem várva letette.

Megmondom az igazat engem is izgatottá tett a gondolat, hogy Scooterrel lesz egy felfedezettünk, mert, akiről ő azt állítja, iszonyú tehetséges az biztos, hogy úgyis van. Amikor aztán meghallgattam, amit Scoo átküldött még kíváncsibb lettem, hogy ehhez a valóban gyönyörű és különleges hanghoz milyen arc párosulhat. Egy gyors zuhany és átöltözés után már kocsiba is pattantam, hogy az adott helyszínre menjek. 
Szinte azonnal megpillantottam Scootert és a mellette álló fiatal, feltűnően csinos lányt, akivel beszélgetett. Hosszú barna haját összefogta miközben beszélt és a válla bal oldalára dobta, felfedve így a nyaka jobb felét. Alaposan megnéztem a formás, hosszú lábait, amit csak egy kis sort fedett, majd a felsőtestén lévő apró topot és az általa rejtegetett testrészeit vettem szemügyre. Csinos? Ez a lány észvesztően gyönyörű. És éppen nekem való. A legcsábítóbb mosolyaim egyikét elővéve, magabiztosan indultam meg felé, nem is sejtve, hogy mekkora pofára esést tartogat nekem ez a bemutatkozás.