1. fejezet

Sziasztok! Ez lenne akkor az első fejezet. Szívesen adnék címet a részeknek, de az az igazság, hogy elég béna vagyok ebben, szóval maradok az unalmas, de biztos számozásnál. Nem lett ez sem az a hosszúság, amit én szerettem volna, de egyelőre úgy gondoltam ennyi elég. :D A következő rész lesz és érkezni fog... valamikor. Nem tudok határidőt mondani és nem is akarok, mert biztos vagyok benne, hogy nem tudnám betartani. Mit akartam még? Ja, igen.
Jó olvasást! ♥

Nina

Mire gondolnál, ha mondjuk egyik reggel egy olyan éjszaka képeivel a fejedben ébrednél, amin Justin Bieberrel táncoltál? Hát én nem tudtam mire vélni az egészet. 
Sokat ittam? Én kezdtem ki Justinnal vagy ő velem? Mit gondol rólam most? És a legfontosabb: Hogy kerültem haza? 
Oké, szedjük össze az emlékeket az elejétől. Scooterrel érkeztem a bulira, aztán bemutatott Justinnak és a lelkünkre kötötte, hogy a közös munka érdekében próbáljunk egymásra hangolódni. Alapjában véve nem szeretem, ha megmondják, hogy kit kell kedvelnem és kit nem, szóval nem igazán törtem magam, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, még ha tudtam is, hogy később valószínűleg sok mindent köszönhetek majd neki. Szerencsére volt ott még rajta kívül jó néhány ember, akivel beszélgethettem. Emlékszem is egy aranyos srácra, akit Fredonak hívtak, de volt néhány olyan is, akit szinte úgy kellett levakarni, amit én egy-egy nem túl kedves beszólással intéztem el. Ráfoghatnám az alkoholra, de az hazugság lenne, ugyanis sajnos elég sűrűn csak a természetemből adódóan bunkón viselkedem az emberekkel. És amúgy sem ittam annyit.
Na és, hogy jött a képbe Justin? Fredo egyszerűen nem bírta levenni a szemét rólam, miközben mindenféle butaságról fecsegtem neki - jó, bevallom, kicsit flörtöltem vele - aztán egyszer csak megjelent Mr. Olyan-jól-nézek-ki-hogy-még-a-saját-neved-is-elfelejted-ha-rám-nézel Bieber, és az este hátralévő részében Fredo kicsit háttérbe szorult. Na, a nevem ugyan nem felejtettem el tőle, viszont akaratlanul vonzotta a tekintetem, ahogy lazán a pultnak dőlt és felém fordulva a következőket mondta:
- Úgy vettem észre, nem repesel az örömtől, hogy velem kell majd dolgoznod. 
- Ha meghívnál egy italra lehet, hogy jobban belopnád magad a szívembe.- mosolyodtam el kissé gúnyosan. 
Ő viszont nagyon is komolyan gondolta, ugyanis kért egy koktélt, majd legnagyobb meglepetésemre elém csúsztatta a poharat.
- Javíts ki, ha tévedek, de úgy tűnik az édes italokat szereted.- húzta mosolyra az ajkait.
- Most jön az a duma, hogy nyilván azért, mert én is ilyen édes vagyok?- nevettem fel.
- A fenébe, átlátsz a csajozós dumámon.- mondta tettetett csalódottsággal az arcán, de végül ő is felnevetett. 
Belekortyoltam az italba és rá kellett jönnöm, hogy pontosan eltalálta az ízlésemet. Közben felcsendült egy gyors, ritmusos zene, aminek ütemére akaratlanul mozgatni kezdtem a csípőm. Oldalra sandítottam és elégedetten nyugtáztam, ahogy Justin végig vezeti rajtam a pillantását.
- Ha csak fele annyira jól táncolsz, mint, ahogy énekelsz, akkor te vagy az én partnerem ma éjszakára.- szólalt meg váratlanul.
- Talán még jobban is.- vigyorodtam el magabiztosan. 
Justin egy sokat sejtető félmosollyal az arcán felém nyújtotta a kezét és a tánctér felé kezdett húzni. 
Valóban szeretek táncolni, főleg, ha a partnerem is megfelelő hozzá. Utáltam, amikor egy fiú táncközben rám tapad és idiótán próbálja utánozni a különféle helyekről összeszedett mozdulatokat. Justin viszont egyáltalán nem ilyen volt. Közel voltunk egymáshoz, de nem korlátolt ez egyikünket sem a szabad mozgásban, és neki nem voltak lemásolt mozdulatai, minden amit csinált természetes és ösztönös volt. Határozottan jó táncosnak bizonyult. 
- Szerinted Scooter ilyen egymásra hangolódásra gondolt?- súgtam a fülébe tánc közben. 
Megéreztem az egész tenyerét a derekamra simulni, de nem gondoltam, hogy egy egyszerű mozdulattal magához is ránt, olyannyira, hogy a melleim az ő mellkasának feszüljenek. 
- Biztos vagyok benne, hogy nem.- súgta vissza.
Közel volt a nyakamhoz, sőt azt is megmerem kockáztatni, hogy direkt beszélt úgy, hogy a nyakamon érezzem a leheletét. Jól eső borzongás futott végig rajtam és beismerem, egy pillanatig elhittem, sőt akartam, hogy megcsókolja a nyakam. Nem tette, ehelyett egy ügyes mozdulattal fordított rajtam egyet, úgy, hogy a hátam és a fenekem hozzápréselődjön. Innentől tudtam, hogy mit tegyek. A tőlem telhető legvisszafogottabb, de mégis szexi csípőmozgásokkal alig néhány perc alatt sikerült elérnem, hogy Justin halkan a fülembe nyögjön és a nyakamhoz hajoljon, hogy ott hagyja az ajkai bizsergető emlékét. Többször is végigjárta az utat a fülemtől a vállamig, amit a felsőm szabadon hagyott, és ezalatt a kezeit a csípőmön pihentetve vont közel magához.
Gondoltam-e szexre? Igen. Hogyhogy nem tettük meg? Meghátráltam. Elég biztos vagyok benne, hogy rajtam múlott a dolog. Amikor az ajkamhoz hajolt, hogy csókot kezdeményezzen én voltam az, aki leállította és ő volt az, aki bár elég döbbent képet vágott, de mégis készségesen távolabb húzódott.
- Azt hittem elmúlt az ellenszenved.- mondta, de a táncolást nem hagytuk abba egy percre sem.
- Lehet, hogy elmúlt, de ettől még ne gondold, hogy könnyen kapható lány vagyok.- mondtam keményen. 
Igazából nem volt okom dühösnek lenni rá, ha ezt is feltételezte rólam. Talán tényleg úgy viselkedtem. Végtére is mióta ismerem?! Kb. 2 órája. Ugyanakkor meg kit érdekel? Nem ez lenne az első eset, hogy könnyen kaphatónak néznek a férfiak, csak azért, mert tánc közben nem tudom fékezni magam. 
- Meg sem fordult a fejemben.- felelte egyszerűen, és úgy tűnt igazat mond, így ennyiben hagytam a dolgot.
Tovább táncoltam, most már egy kicsit sem figyelve Justinra, amit ő hamarosan meg is elégelt. Elkapta a derekam és a pult felé kezdett navigálni. 
- Elég lesz már.- suttogta.- Le sem tudják venni rólad a szemüket a pasik, hagyj egy kis pihenőt nekik és magadnak is.
- Hé, kislány azt hittem énekesnőnek készülsz, nem profi táncosnak.- vigyorgott rám Fredo.
- Az egyik nem zárja ki a másikat.- mosolyodtam el és belekortyoltam az italomba.
- Nem kéne innod, nekünk holnap dolgunk van. Emlékszel?- figyelmeztetett Justin, majd el is húzta előlem a poharat.
- Ne akard megmondani, hogy mit csináljak.
Visszahúztam a poharat, de megint eltűnt előlem.
- Kérlek, a kedvemért.- mosolygott rám kisfiúsan, amitől azt hitte rögtön megenyhülök.
- Justin, nincs valaki más, akit idegesíthetnél?- kérdeztem és tüntetőleg körbe néztem a helyiségben.
- Az nem lenne ilyen szórakoztató.- vigyorodott el. 
- Tényleg nem kéne innod.- szólt közbe Fredo is.-  Ha jól tudom nem vagy még 21.
- Összebeszéltetek?- kapkodtam a fejem köztük.- Jó, nem iszok.- toltam el végül az italt magamtól sóhajtva. 
- Kösz.- biccentett Justin.- Cserébe felajánlom, hogy táncolok még veled.
- Viccelsz? Jó táncos vagy, de nem vagyok rászorulva, hogy táncolj velem.- nevettem fel.- Mutass valakit.- kértem hirtelen.
- Mi?
- Mutass valakit és én elhívom táncolni. 
- Szóval azt gondolod bárkit megkaphatsz?- nézett rám hatalmas, kihívó mosollyal az arcán.
- Nem, ezt te gondolod. Én csak azt gondolom, hogy elérhetem a céljaimat, jelen esetben azt, hogy azzal táncoljak, akivel csak akarok. Illetve, akit te kiválasztasz.
- Ugye tudod, hogy itt a legtöbben híres emberek?
- Persze.- bólintottam.
- Jó, akkor... Látod ott azt a fekete pólós férfit?- mutatott előre.
- Drakere gondolsz?
- Aha, ha őt elhívod, akkor elhiszem, hogy tényleg ilyen kitartó és határozott vagy.
- Figyelj csak!- paskoltam meg a karját mosolyogva, aztán ott hagytam.
Végig éreztem a pillantását magamon, miközben odamentem az említett  pasihoz és a haverjához. A legszebb mosolyomat elővéve felvázoltam neki, hogy ki is vagyok és, hogy mennyire tetszik, amit csinál stb, stb. Egyszerűen fogalmazva: behízelegtem magam. Azt hittem, hogy nyert ügyem lesz innentől, de nagyon nehezen adta be a derekát egy tánc erejéig, holott tudtam, hogy élvezi a kis műsort. Hát, még Justin mennyire élvezhette. Drake azt mondta, nem táncol, de ellenkezést nem tűrve megragadtam a karját és a csípőmet riszálva előtte indultam meg a kisebb fajta tömeg felé.
Közel sem volt olyan intenzív a táncunk, mint az imént Justinnal, de azért egy idő után egész jól belemelegedett ő is és miután véget ért a zene, elkérte a számom. Wow! Na, ez nem volt benne a tervben, de azért elégedetten mosolyogva lefirkantottam. 
- Komolyan elkérte a számod vagy csak én láttam rosszul?- hitetlenkedett Justin, amikor egy szó nélkül visszaültem mellé. 
- Erre mondod te, hogy kihívás? Egyszerűbb volt meggyőzni, mint hittem.- válaszoltam könnyed hangon.
- Tényleg? Innen nem úgy látszott, és Drake amúgy sem szokott csak úgy táncolni.
- Akkor lehet, hogy ma csak szerencsém volt.- vontam vállat mosolyogva és a világért sem árultam volna el, hogy valójában milyen beszélgetés zajlott le közöttünk. 

                                                                               ***

- Anya, itt van Scooter értem. Beengednéd?- kiáltottam le az emeletről, miközben egy táskába próbáltam minden szükséges dolgot beledobálni. 
Belenéztem még egyszer a tükörbe, aztán felvettem a cipőmet és már trappoltam is lefelé a lépcsőn, hogy elinduljunk a stúdióba.
- Szia, Scoo.- köszöntöttem és először az ő, majd anya arcára nyomtam egy puszit.
- Mehetünk, Nina?- mosolygott rám, mire bólintottam.- Biztos nem jössz velünk, Jenny?- fordult anyához.
- Sajnos be kell mennem az üzletbe.- válaszolta.
- Akkor mi megyünk. Szia.- intettem neki, aztán Scootert magammal rángatva  kiléptem az ajtón. 
- Mi bajod? Nem sietünk.- nevetett fel és kinyitotta nekem a kocsiajtót.- Izgatott vagy? 
- Kicsit.- vontam vállat.- Ne hívd el anyát többet.
- Miért? 
- Mert nem szeretem, amikor elkezd kioktatni, holott nem is ő a zenész a családban, hanem apa. Te még nem tudod, de idegesítően segítőkész.- mosolyodtam el a végére.
- Oké, oké. Milyen volt a tegnap este? Remélem nem öltétek meg egymást miután ott hagytalak benneteket.  
- Miért öltük volna? Nem vagyunk gyerekek. 
- Szóval menni fog a közös munka Justinnal?
- Egyelőre csak szóló dalokat veszünk fel, nem? Azt mondtad, csak próbálgatunk. 
- Igen, de ő is ott lesz. Egyébként tudom, hogy elmondtam már, de elmondom megint, hogy ne érjen majd csalódás. Nem garantálhatok neked semmit, hiába vagy nagyon tehetséges, az, hogy befutsz-e nagyban függ attól, hogy milyen lesz az első dalod, hogy kik állnak majd melletted, és egyáltalán, hogy milyen ember vagy te.
- Tudom, Scoo. Én hiszek benne, hogy sikerülni fog. Te nem?
- De igen.- mosolygott rám.
- Hálás vagyok neked, nagyon.- mondtam őszintén. 
- Úgy tudod legjobban meghálálni, ha a saját érdekeidet nézve mindent beleadsz és küzdeni fogsz.
- Úgy lesz.- bólintottam és kifelé kezdtem bámulni az ablakon, azon ábrándozva, hogy tavaly ilyenkor még nem is gondoltam volna, hogy egy év múlva ilyen közel leszek az álmaimhoz.- Egyébként az első számhoz van egy ötletem. Saját dal?- vetettem fel, mire Scooter nagy szemeket meresztett rám és azonnal követelte, hogy ezt fejtsem ki bővebben.