3. fejezet

Nina helyett egy ismeretlen szőke lány nyitott nekem ajtót, aki sejtéseim szerint a rajongóm lehet, mivel a következők hagyták el a száját, amikor meglátott:
- Úristen! Ninaaa!- sikította, aztán anélkül, hogy bármit reagálhattam volna a nyakamba vetette magát.
- Mi van már?- lépett elő Nina is, akit csak félig láttam a szőke hajzuhatag miatt, ami konkrétan a fél arcomat betemette.- Kate, szállj le Justinról.- szólt oda unottan a lánynak.
- Megígérem, hogy nem szökök el, ha elengedsz, csak kérlek, ne fojts meg.- mondtam levegőért könyörögve, mire az említett Kate elengedett, de a szemét továbbra is rajtam tartotta, mintha csak tényleg attól félne, hogy a következő percben eltűnök.
- Gyere be.- intett nekem Nina.
Követtem őt a konyhába, engem meg követett a szöszi, akiről még mindig nem tudtam, hogy milyen  kapcsolatban áll Ninával. A tesója nem lehet, hiszen nem hasonlítanak. Nina barna hajú és barna szemű ez a lány pedig szőke, kék szemekkel.
- Az a jegyzet füzetem nálad?!- kapta ki a kezemből hirtelen Nina a kis könyvet, amíg őt bámultam.- Mit keres ez nálad? Elolvastad?- kiabált rám.
- Igen, sajnálom. Tudom, hogy nem lett volna jogom, de...
- Még jó, hogy nem lett volna jogod! Egy idegen vagy nekem. Hogy volt képed...? Ezek a személyes gondolataim, Justin!
- Tudom, nagyon sajnálom, Nina. Komolyan, de beszélni akarok veled ezekről a jegyzetekről.- nyugodt hangon beszéltem hozzá, próbáltam csillapítani a dühét.
- Beszélni akarsz róla? Nem volt elég elolvasni, még kritizálni is lenne kedved? Nem érdekel, oké?!
- Miről beszéltek?- szólt közbe Kate is.
- Nem akarom kritizálni, Nina.- válaszoltam, figyelmen kívül hagyva a másik kérdést.- Tetszik, amiket írtál. Nagyon is. Annyira, hogy szeretném megvenni az egyik dalszövegedet.
- Tessék?- kérdezett vissza Nina halk, döbbent hangon.
- Ez a részlet- mutattam meg neki a néhány sorból álló szöveget- pontosan illene az egyik félkész dalomhoz.
- Meg akarod venni, amit írtam? Amit én írtam?- értetlenkedett, mire bólintottam.- Miért akarnád te pont az én szövegem?
- Mert jó, van tehetséged az íráshoz.
- Ezt nem dalszövegnek szántam.- mondta és rámutatott az asztalon lévő füzetre.
- Pedig annak sikerült.- mosolyodtam el.- Na, akkor megegyezhetünk?

Scooter, Nina, Kate - aki nem tudom miért, de maradt - és én még órákkal később is a nappaliban lévő asztalnál ültünk, hogy megbeszéljük a részleteket.
- Akkor így rendben lesz?- kérdezte Scooter sokadszorra.- A napokban írunk egy szerződést és onnantól Justiné a dal.
- Oké.- bólintott Nina, én pedig elégedetten dőltem hátra a kanapén.
- Én akkor megyek is. Jó éjt!- köszönt el tőlünk Scoo, aztán Nina kikísérte.
- Figyelj, Justin!- szólított meg Kate.- Bocsi, hogy olyan hülyén viselkedtem, nem vagyok ám ilyen gyerekes.
- Ne aggódj, volt már részem durvább lerohanásokban is.- mosolyogtam rá.
- Oké, de ez így olyan ciki.- pirult el.
- Tényleg nincs semmi gond. Szerintem vicces volt.- nevettem fel.
- Mindig hülyét csinálok magamból.- nevetett ő is.- Amúgy Nina gyerekkori barátnője vagyok és itt lakom a szomszédban. Csak, hogy legyen rólam más infód is azon kívül, hogy szeretem a zenédet.
- Szereted a zenémet vagy hatalmas rajongó vagy?- cukkoltam kicsit, mire még jobban elpirult, mint eddig.
Jól megfigyeltem és megállapítottam, hogy szép lány. Hosszú szőke hajjal, hatalmas kék szemekkel és halvány barnasággal.
- Szeretlek téged is, mármint... a zenédet... meg téged, hogy... ilyen vagy, meg minden.
- Milyen vagyok?- vigyorodtam el.
- Ne csábítsd el a barátnőmet! Szegénynek mindjárt kigyullad az arca.- jelent meg Nina és leült a barátnője mellé.
- Kösz, és akkor még te is ráteszel egy lapáttal.- ütötte meg Kate a vállát.
- Nyugi már. Beárullak Kyle-nak.- mondta Nina játékos fenyegetéssel.
- Kyle? Csak nem?- néztem Kate-re szomorú szemekkel.- Foglalt vagy és csak ilyen egyszerűen mondod nekem, hogy szeretsz?
- Kyle a bátyám. És úgy tűnik, Nina védelmezője is.- nézett szúrós szemekkel barátnőjére, miközben válaszolt.
- De attól még Kate egyáltalán nem szabad préda a számodra, Justin.
- Féltékeny vagy?- vontam fel a szemöldökömet és elégedett mosolyra húztam a számat.
- Álmodj csak.- nevetett fel.
- Tegnap este nem úgy tűnt, hogy hidegen hagylak.
- Tegnap? Mi történt?- csapott le a témára Kate.
- Táncoltunk.- válaszolta Nina.- Tudod milyen vagyok, ha táncolok.- magyarázta a barátnőjének.- Justin ezzel még nem volt tisztába eddig.
- Szóval te ilyen vagy, ha bulizol? Mindenkivel ilyen kézséges és kedves szoktál lenni vagy csak azokkal, akik bejönnek?- kérdeztem szemtelenül.
- Ha bejönnél nekem, hidd el, hogy tudtodra adtam volna.
- Oké, kezdem elveszíteni a fonalat.- állt fel a szöszi lány.- Holnap beszélünk.- fordult Nina felé, aztán hozzám intézte a szavait.- Remélem látlak még most, hogy a barátnőm dalát fogod énekelni.- kuncogott fel.
- Biztosan.- bólintottam mosolyogva, majd felálltam, hogy puszit adjak az arcára, és a várt reakció nem maradt el.
- Jó éjt!- suttogta elpirult arccal, aztán még az ajtóból is visszaintegetett, mielőtt becsukta volna.
- Ez tisztességtelen volt.- rázta a fejét Nina.- Vele is és velem is.
-Tudtam, hogy mégis csak érdekellek.- ültem a fotelja karfájára és átvetettem a karomat a feje felett.
- Nem, viszont szegény most nem bír majd magával, és fogadni merek, hogy hetekig hallgathatom a "Justin megpuszilta az arcomat" című sztorit.
- Te meg elmesélheted a "Justin majdnem megcsókolt, de annak ellenére, hogy én voltam, aki felhúzta mégis eltoltam magamtól" címűt.
- Valószínűleg soha nem fogom elmesélni.
- Sejtettem, de nekem elmondhatnád az indokaidat.- hajoltam közelebb hozzá.
- Megmondtam akkor is. Egyébként meg még csak nem is vonzódom hozzád.
- Nem?- nevettem fel halkan.- Pedig a szemeid csillogása nem azt mondja.
- Szerinted, ha vonzódnék hozzád kibírnám ezt a közelséget?- kérdezte és hirtelen mozdulattal átölelte a nyakam, aztán közel hajolt a fülemhez.- Nálam nem jönnek be a trükkjeid, azt hittem erre tegnap rájöttél.
- Szóval adjam fel, amit még el sem kezdtem?- fúrtam a pillantásom a gesztenye színű szemeibe.
- Igen, jobban tennéd.- bólintott, aztán elengedte a nyakam és távolabbról nézett a szemeimbe továbbra is.
- Alábecsülsz engem, Nina.- ráztam a fejem és felálltam, majd a kabátomért nyúltam.
- Bemutatnálak anyáéknak szívesen, de...
- Tudom, egy idegen vagyok, azokat pedig nem szokás bemutatni.- legyintettem.
- Azt akartam mondani, hogy de nincsenek itthon. Egyébként nem akartam kiabálni veled, csak dühít, ha valaki a személyes holmijaim között turkál.
- Hú, Nina ez már majdnem bocsánatkérés volt.- mondtam tettettet elismeréssel és felmutattam a hüvelykujjamat is.
- Nem kérek bocsánatot.
- Gondoltam. Jó éjt!- válaszoltam, aztán mielőtt bármit mondhatott volna kiléptem az ajtón. 
- Várj, Justin!- szaladt ki utánam, amikor már a kocsim ajtaját nyitottam.- Bent hagytad.- nyújtotta felém a telefonom.
- Kösz.- biccentettem, aztán tényleg beültem az autóba és elhajtottam.
Miért voltam olyan hülye, hogy egy percig azt gondoltam, hogy azt fogja mondani, sajnálja?! Az ilyen lányok, mint ő nem sajnálnak soha semmit. 

                                                                          ***

Telefon csörgésre ébredtem. A szemeimet nem bírtam kinyitni, szóval vakon tapogatózva kerestem elő a párnák alól a telefont és felismerhetetlen motyogással szóltam bele.
- Justin, hol a fenébe vagy?- kérdezte Nick idegesen.
- Itthon.
- Mi ugrik be neked arról, hogy tánc próba 9-től?
- Mi? Hány óra van?- pattantam fel egyből.- Hú, basszus. Tíz perc és ott vagyok.- mondtam, aztán letettem.
Fél tízet mutatott a telefonom kijelzője, úgyhogy nem csodálom, hogy Nick ideges volt. Gyorsan magamra kapkodtam a ruhákat, fogat mostam, aztán fogtam a cuccaimat és indultam.
Tudtam, hogy innentől kezdve katasztrófa lesz a napom, de igazán rosszá csak akkor vált, amikor délután felhívott Scooter, hogy menjek át hozzá aláírni a szerződést.
- Szóval Ninának van egy kis problémája ezzel az egésszel.- mondta Scoo, amikor odaért az említett lány is.
- Mi? Mégsem adod nekem a dalt? Ne csináld már. Fel leszel tüntetve, mint szerző.
- Kompromisszumot ajánlok.- mondta Nina.
- Mi az?- sóhajtottam a legrosszabbra is felkészülve.
- Neked adom a részletet, de csak úgy, ha ketten énekeljük a dalt.
- Tessék? Úgy érted duettben? Mi ketten?- értetlenkedtem.
- Szerintem ez egy tök jó ötlet.- szólt közbe Scooter.
- Nem. Nekem teljesen más terveim voltak ezzel. Ki akarom adni minél előbb. Ez így nem lesz jó. Van még rengeteg másik dalszöveged. Miért pont ezt akarod énekelni te is?
- Nem a dalon van a hangsúly. Veled énekelne.- adta meg a választ Scooter.
- Szóval jó beugró lennék? Gondoltad, biztos, ami biztos a több milliós rajongó táboromat jó lenne magad mellé állítani?
- Tudod mit? Felejtsd el és azt is, hogy létezik ez a szöveg, amit írtam, mert nem adom el neked. Milyen felszínes és nagyképű vagy te, Justin.- mondta megvetően, amivel engem csak még jobban feldühített.
- Nina!- szólt rá Scooter.
- Semmi gond, egy álszent kislánytól ezt nem veszem sértésnek.
- Justin!- fordult most felém a menedzserünk.
- Ne haragudj Scooter, de nem fogok Justinnal dolgozni. Semmilyen tekintetben sem.- mondta, aztán erősen becsapva maga után az ajtót ott hagyott bennünket.
- Mi a fene bajotok van? Miért nem segítesz neki?- kérdezte Scooter szinte kiabálva.
- Nincs kedvem promóciós irodát játszani.
- Milyen szép is lett volna, ha néhány évvel ezelőtt mi is ezt mondjuk neked. Szerintem elfelejtetted már, hogy honnan is indultál. Csalódtam benned, Justin, ez nem te vagy.- mondta még, aztán ott hagyott engem a nappali közepén.
Az a jó Scooterben, hogy mindig észhez tud téríteni, és tudtam most is, hogy tényleg csúnyán viselkedtem Ninával. Bevágódtam a kocsiba és hozzájuk indultam, de aztán félúton meggondoltam magam. Ő sem volt képes bocsánatot kérni, én sem fogok. Egy perc alatt váltam újra dühössé és a nap további részében már nem is tudtam visszaváltani a jó kedvű üzemmódra. Miért tud ennyire dühíteni egy idegen - hogy az ő szavaival éljek - , aki még csak nem is volt kedves hozzám soha?
Nem szeretem az ilyen lányokat, nem akarok vele dolgozni, és jobb is, hogy ki mondtuk, amit gondolunk a másikról. Így legalább tisztázódott, hogy mi ketten sosem leszünk jó barátok, de még csak jó kollégák sem. Idegesítő, gyerekes, elkényeztetett kislány. De a fenébe is, mégis voltam olyan idióta, hogy küldjek egy sajnálom üzenetet neki, mielőtt lefeküdtem. Hülye vagy, Justin, hogy te még is akarod, hogy jóba legyetek!