2. fejezet

Miután a előadtam a Scooter szerint fantasztikus tervemet, miszerint van egy dalom és az lehetne a befutó számom, nem mertem előhozakodni azzal, hogy ez a dal igazából nincs is. Illetve van a fejemben egy dallam, és van néhány szöveg részletem is, de nem tudtam még összerakni a kettőt. Nem tartom magam nagy dalszerzőnek, de írtam már egy-két számot, ami a barátaimnak és a családomnak tetszett, de az, hogy az egyik szerzeményemet a világ elé tárjam most kicsit megrémített.
- Nina, kész vagy?- szólalt meg az üvegfal túl oldaláról Paul, a stúdiós. 
- Mehet.- bólintottam, mire meghallottam a zenét, aztán énekelni kezdtem.
Nem néztem fel közben, hanem egyetlen pontot bámultam magam előtt, ezért is lepett meg, hogy mikor vége lett a dalnak Justin is ott állt a falnak támaszkodva, összefont karokkal. 
Scooter intett, hogy menjek ki, úgyhogy levettem a fejhallgatót és kiléptem.
- Ez nagyon jó volt, csak úgy, mint az előző dalok. Szerintem végeztünk mára.- csapta össze a tenyerét Scoo.
- Ennyi?- kérdeztem.- Azt hittem, nem szabadulok sötétedés előtt.
- Egyelőre ennyi. Menj csak nyugodtan.- azzal ott hagyott és kiment telefonálni.
- Oké.- vidultam fel, aztán kérdőn Justinra néztem.- Te csak úgy beugrottál az utolsó két percre?
- Nem forog minden körülötted, szóval ki kell ábrándítsalak. Nem miattad jöttem.- rázta a fejét jót derülve a beégésemen.- Dolgom van itt.
- Helyes, amúgy sem akartam előtted énekelni.
- Na és miért nem? Zavarba ejtő a közelségem?- húzta széles mosolyra a száját.
- Nem forog minden körülötted.- ismételtem gúnyosan, amit az imént mondott.- De főleg az én életem nem.- veregettem meg a vállát, ahogy elhaladtam mellette. 
Intettem még egyet Paulnak aztán kiléptem a stúdió kapuján. Gondolkodtam, hogy esetleg hívok egy taxit, mivel Scooter kedvesen idehozott, de a hazajutásomról már nem gondoskodott, de aztán jobb ötletem támadt. Felhívtam legjobb barátnőmet Kate-et, de nem vette fel, ezért próbálkoztam a legjobb barátomnál Kyle-nál.
- Nina, órán vagyok. Mi van?- szólt bele fojtott hangon.
- Mennyire fontos órán?
- Mondd már, mi van!
- Eljönnél értem? Megvárlak a...
- A szokásos helyünkön. Szia.- mondta aztán már le is tette.
Alig két saroknyira volt a kedvenc kávézónk, úgyhogy elsétáltam addig. Kate vajon hol a fenében van? Ha a bátyja fel tudta venni a telefont akkor elvileg ő is fel tudta volna. Pedig most szívesen beszélgettem volna egyet a kedvenc ikreimmel, de így be kell érnem az egyikükkel.
Kyle alig tíz perc múlva megérkezett, és nem túlzok, ha azt mondom, hogy az kávézóban lévő lányok minimum felének, de lehet, hogy az összesnek elállt a lélegzete. Gyerekkori legjobb barátom és szomszédom egy természetellenesen jó pasi, akibe lehetetlen nem beleszeretni. Na, igen én sem voltam ez alól kivétel. Gimis korunk első felében teljesen bele voltam esve, de soha nem történt köztünk semmi egyetlen pici csókon kívül. Viszont akkor még egészen kicsi gyerekek voltunk, szóval nem is számít. 
- Hé, Nina! Régóta vársz?- hajolt le hozzám, hogy puszit nyomjon az arcomra.
- Hm, imádom az illatod.- mormoltam, ahogy megcsapott a parfümje.- Nem rég jöttem. Mi van a húgoddal? 
- Miért?
- Nem értem el, pedig hívtam. 
- Megölöm, ha megint lóg.- morogta Kyle. 
- Nem akarok okoskodni, de... Szerinted te mit csinálsz éppen?- nevettem.
- Ha nem akarsz okoskodni, akkor ne okoskodj, bébi.- mosolyodott el.- Inkább arról beszélj, hogy milyen volt tegnap. És hol voltál most?
- Annyira, de annyira jól éreztem magam tegnap. Rengeteg táncoltam, kicsit izomlázam is van.- húztam el a számat, ahogy eszembe jutott milyen érzés volt felkelni reggel.
- És kiket ismertél meg? 
- Hát, Scooter Justinnak akart bemutatni, mivel, hogy együtt dolgozunk majd vagy mi.- vontam vállat.
- Most tényleg úgy kell minden kihúzni belőled? Máskor be nem áll a szád. 
- Mit akarsz hallani?- mosolyodtam el.- Most a stúdióból jövök, énekeltem kicsit, de aztán jött Mr. Bieber és Scoo azt mondta végeztünk.
- Ne gúnyoskodj, tudom, hogy oda vagy, hogy Justinnal dolgozhatsz.- nevetett fel Kyle.
- Jó, hogy oda vagyok, mivel ő egy világsztár, érted? Ez nagy lehetőség. El sem tudom hinni, hogy ez tényleg megtörténik.
- És hol van már az a lány, aki az ablakomban ülve gitározott nekem?- mosolyodott el halványan.
- Itt ül, Kyle. És nagyon sajnálja, hogy elvette tőled a lehetőséget, hogy...
- Hé, hé! Ezt el se kezd. Megbeszéltük már az elején, ugye?- odacsúszott mellém és átölelte a vállamat.- Megérdemelted, Nina.
- Tudom, hogy megbeszéltük, de azt akartam, hogy együtt csináljuk.- mondtam és közben zavartan forgattam a kávés poharamat.- Te is megérdemelnéd.- néztem fel rá.
- Lehet még lehetőségem nekem is.- mosolygott biztatóan.
- Hogy lehet az, hogy mindig te vigasztalsz engem, amikor pont fordítva kéne, hogy történjen? Amikor Scooter... hát, nos, amikor engem választott, akkor is te voltál az, aki lelket öntött belém.
- Mert ez a dolgom, bébi.- kacsintott rám.- Ez nem a te telefonod?
Előkotortam a táskámból és értetlenül bámultam az ismeretlen számra.
- Igen? 
- Justin vagyok.- szólt bele az ismerős hang.- Te hogy jutottál haza?
- Kedves, hogy kérdezed, de tudod előbb is eszetekbe juthatott volna.
- Hol vagy? Elmegyek érted
- Egy barátommal vagyok. 
- Oké, azért legközelebb szólj, hazaviszlek.
- Nem ülnék be a kocsidba, Justin.- nevettem fel és közben elhúzódtam Kyle-tól, aki hallgatózott.
- Tényleg? Szerinted ki vitt haza tegnap?- kérdezte és hallottam a hangján, hogy már megint jól szórakozik rajtam.
- Te? Csoda, hogy még élek. 
- Persze, Nina, szívesen máskor is.
- Van még mondani valód? Nincs? Szia, Justin.- köszöntem el.- Idióta.-  ráztam a fejem mosolyogva.
- Mr. Bieber?- kérdezte Kyle.
- Na és most ki a gúnyos?- vontam fel a szemöldököm.- El akart vinni haza. Kicsit sem számít, hogy már legalább egy fél órája eljöttem.- nevettem fel.
- A szándék a fontos.
- Szándék... Meg vagyok győződve Justin szándékai felől.
- Rád hajtott?
- Hát, nem konkrétan...- pirultam el, mivel határozottan én is benne voltam a tegnap történtekbe. 
- Azért remélem az feltűnt, hogy most is flörtöltél vele.- nevetett ki Kyle.
- Menj már, nem is flörtöltem.- kértem ki magamnak nevetve.
- Ígérd meg, Nina.- nézett rám komolyan és megszorította a kezemet.
- Mit?
- Ígérd meg, hogy én, egyedül csak is én lehetek a gyerekeitek keresztapja. 
- Hülye.- mondtam fuldokolva a nevetéstől.
- Hazaviszlek, jó?- mondta hirtelen, aztán az asztalra tette a kávék árát és engem kézen fogva indult a kijárat felé.
Ahogy az ujjai rásimultak az enyémekre, valahogy az a gondolatom támadt, hogy talán kicsit még mindig bele vagyok zúgva Kyle-ba.


                                                                      ***

Justin

Nem sokkal később, mikor Nina ott hagyott minket a stúdióban találtam egy kis jegyzet füzetet, éppen ott, ahonnan felkapta a cuccait, így sejtettem, hogy a táskájából eshetett ki. Tudom nem szép dolog, de muszáj volt belenéznem, és ráadásul milyen jól tettem. Versek, illetve dalszövegek voltak benne, még hozzá nagyon jók. Megmutattam volna Scooternek, de nem voltam benne biztos, hogy Nina akarná-e, hogy lássa ezeket bárki. Ami ugyan azt is jelentette volna, hogy nekem sem szabadna elolvasnom, mégis örültem, hogy megtaláltam őket. Őszintének tűnt minden egyes szöveg, és némelyiknél nem is tudtam eldönteni, hogy miről szól pontosan.  
Egész nap ez járt a fejemben, és egy, ami még befejezetlennek látszott különösen megfogott, de csak este a szobámba döbbentem rá, hogy miért. Pontosan illet ahhoz a félig kész dalszövegemhez, amit már hetek óta nem tudtam befejezni. Gondolkodás nélkül hívtam fel Scootert és kértem el tőle Nina címét, majd a füzetet magamhoz véve indultam hozzá. Mikor olvastam a jegyzeteket, akkor még az volt a tervem, hogy úgy adom vissza, mintha azt sem tudnám mi az és miket tartalmat, de most már muszáj volt elmondanom neki, hogy elolvastam, mert kellett nekem az a szövegrészlet a dalomhoz.