14. fejezet

Sziasztok! A szünet alatt azért elég sokszor jelentkeztem, szóval remélem nem lesz rám panasz. :) Most ez a rész egy kicsit olyan... Hát nem tudom, nekem nem lett a kedvencem, de remélem nektek azért tetszik. Köszönöm szépen az előzőhöz a véleményeket. Imádlak titeket! :) ♥

Évek óta mindig egyedül aludtam, ezért is ért hatalmas meglepetésként, amikor kinyitottam a szemem és Justin arcával találtam szembe magam. Az oldalán feküdt, a karján pihentette a fejét és engem nézett. Semmit nem tudtam leolvasni az arcáról, teljesen közömbösen vizslatott. Egy ideig csak bámultam, hogy mennyire tökéletes minden vonása, alig hittem el, hogy én komolyan vele...
- Mi történt? - szólalt meg nagyon halkan.
- Szeretkeztünk - mondtam ki néhány másodpercnyi gondolkodás után, mintha nem lenne elég egyértelmű. Komolyan megkérdezte?
- Nem úgy értem - mosolyodott el halványan. - Ezért jöttél?
Na, ez jó kérdés volt. Éppen erre nem akartam válaszolni. Ezért jöttem? Végül is... Viszont mégis csak csúnyán hangzik, ha azt mondom, csak azért jöttem, hogy lefeküdjek vele.
Justin hangja nem volt vádaskodó vagy számon kérő, de az agyam akaratlanul is úgy fogta fel, mivel... Jó, kimondom. Most már egyáltalán nem gondoltam azt, hogy a szex segít, sőt csak rosszabbul éreztem magam. Nem volt bűntudatom, amiért megtettük, de azért rosszul éreztem magam. Egyrészt... Miféle lányok csinálnak ilyet? Másrészt, Justinnak még mindig barátnője van, aki még mindig nem én vagyok, ez teljesen biztos. 
- Mennem kell - válaszoltam, csakhogy mondjak valamit.
- Várj! - kapott utánam. - Valami magyarázattal elő kell állnod. Idejöttél, elcsábítottál - erre csak megforgattam a szememet, de Justin folytatta. - Na, nem mintha bánnám, de... Miért? Biztos van valami oka, hogy ezt csináltuk - mutatott kettőnkre, majd az ágyra.
- Van. Tudok egy tudományos magyarázatot rá - bólintottam határozottan és nem törődve Justin értetlenkedő pillantásával folytattam. - Amikor két ember vonzódik egymáshoz, annak általában ez lesz a vége. Tudod, az iskolában biztosan...
- Nem a felvilágosító óra érdekel - nevetett fel és visszahúzott a mellkasára. Zavarban voltam, de nagyon. Miről hadováltam neki az előbb? Emellett az is elég zavarba ejtő volt, hogy a még mindig meztelen testünk összesimult, és ő kicsit sem fogta vissza magát. Kezét bátran vezette először a fenekemre, aztán a combomra, majd mikor felnéztem rá és választ kerestem a szemeiben arra, hogy most mégis mit művel, ő egyszerűen csak megcsókolt, aztán maga alágyűrt. Nem mondom, hogy nem kezdtem újra beleélni magam abba, amit csinált velem, de el kellett tolnom. 
- Mennem kell - ismételtem, amikor kérdőn nézett rám.
- Maradj még - súgta és puszilgatni kezdte a kulcscsontomat. Behunyt szemmel élveztem még néhány percig, hogy minden figyelmét csak nekem szenteli, aztán finoman legördítettem magamról és a ruháim után kezdtem kutatni. - Szóval csak ennyi kellett? 
- Nem - ráztam a fejem határozottan, aztán bekapcsoltam a melltartómat és felé fordultam. - Ne kérj tőlem magyarázatot, oké? Kérlek - tettem hozzá.
- Nehogy azt mondd, hogy felejtsük el!
- Miért, nem tudnád? 
- Te el tudnád? Neked nem jelentett semmit? - kérdezte, kicsúszott az ágyszélére és újra elkapta a karom, hogy a szemembe nézhessen.
- Neked jelentett? - tértem ki megint a válaszadás alól, mert még magamban sem sikerült akkor tisztáznom, hogy mit érzek.
- Persze, hogy jelentett! - vágta rá élesen. - Megcsaltam veled a barátnőmet, Nina. Mit gondolsz? - ahogy ezt kimondta megálltak az ujjaim a nadrágom gombolásában. Ránéztem, de ő is csak lefagyva ült előttem. 
Felkaptam a cipőmet a kezembe és jó hangosan bevágva az ajtót magam mögött, ott hagytam. A lépcső aljánál jártam, amikor utánam jött. Egy szál boxerben, amit időközben rángathatott magára, és bűnbánó képpel állt előttem, miközben a karomat szorongatta.
- Sajnálom, Nina. Nem úgy értettem.
- De attól igaz - mondtam és lehajtottam a fejem, hogy ne lássa az arcomra kiülő szégyent.
- Figyelj, tudom, hogy ettől még nagyobb szemétnek fogok tűnni a szemedben, és nem tudom, hogy jobban érzed-e magad tőle, de tudnod kell, hogy nem miattad nem működik már köztünk Selenával - mondta komolyan és az állam alányúlt, hogy a szemembe nézzen. - Nem veled csaltam meg először.
- Na, kösz. Ettől tényleg nem igazán érzem jobban magam - morogtam és újra elfordítottam a tekintetem róla.
- De... - kezdte és megint a kezei közé fogta az arcomat. - Te voltál az egyetlen, aki számít.
Na, igen. Ilyesmit jó volt hallani a szájából, csakhogy ez még inkább összezavarta az amúgy sem éppen világos érzéseimet. Óvatosan közelített felém, hogy lássa megenyhültem-e, aztán mikor nem húzódtam el apró csókot nyomott a szám sarkába.
- Várj meg, oké? 
- Nekem haza kéne mennem - mondtam gyorsan, még jó, hogy eszembe jutott a dalom felfedése. - Meg majd Scooterhez
- Tudom, veled megyek - bólintott. - Aztán elmeséled, hogy mitől voltál olyan zaklatott tegnap - mondta, majd mielőtt felment volna az emeletre még megsimította az arcom. Egy ideig csak bámultam, ahogy az izmok játszottak a hátán, aztán zavartan elkaptam a tekintetem. Nagy volt a kísértés, hogy újra utána menjek és folytassuk az éjszakát... Azt hiszem megőrültem.

***

 Justin teljesen kiakadt miután elmeséltem neki, hogy mi volt otthon. Mármint azon, hogy anya megütött, pedig engem a legkevésbé zavart éppen ez. Rengeteg gondolat járt a fejemben, és anya valahogy egyikben sem kapott helyet. Szinte az összeset Justin és az éjszaka birtokolta.

- Kyle egyik nap megkérdezte tőlem, hogy együtt vagyunk-e - böktem ki hirtelen Justinnak, amikor megálltunk Scooter háza előtt. Felvont szemöldökkel meredt rám, aztán halványan elmosolyodott.

- És mit mondtál? 

- Azt, hogy nem tudom - mondtam, mire még inkább rám meredt. - Miért, együtt vagyunk? - kérdeztem idegesen, bár tudtam a választ.

- Nem vagyunk - rázta a fejét. - De tettem neked egy ígéretet és be is fogom tartani.

Felsóhajtottam, nem igazán hittem neki. Rájöttem, hogy ezek után, ami történt köztünk már valósággal elvárom, hogy szakítson Selenával. Pedig jogom nem igazán lenne erre, mivel én sétáltam bele önként a tegnap éjszakába. Már akkor is tudtam, hogy Justin nem szabad számomra.

- Túl sokat gondolkodsz - súgta alig néhány centire az ajkaimtól. - Lazíts - mondta, aztán megcsókolt. - Egyébként borzalmasan vezetsz. Ezen változtatunk kell - nevetett ki, amikor megszakítottam a csókot. 

- A tegnap éjszaka szempontjából mindegy volt a vezeti stílusom - suttogtam a nyakába szintén nevetve.

Kicsit elkésve léptünk be Scooterékhez Justin támadása után, és eléggé meglepődtem, hogy mennyien ott vannak. Nem volt elég stresszes, hogy kismilliónyian ott voltak Scooternél, akiknek a feléről fogalmam sem volt, hogy ki, mégis mind a dalom miatt jöttek, ráadásul Justin folyamatosan célozgatott és kacsintgatott nekem. Én meg nem átallottam hülyén vigyorogni rá, és elpirulni, akárhányszor csak megérintett.

- Szerintem hihetetlenül sikeres leszel - vágta le magát mellém Justin.- Én imádom a dalt.

- Köszi. Most mit is kell csinálunk még itt? Meg volt a premier, ahogy Scooter mondta. Mi van még?
- Tudom, hogy szívesebben lennél csak velem kettesben, de bírd még ki egy kicsit - hajolt közelebb hozzám vigyorogva.
- Fejezd már be! - toltam el magamtól nevetve. - Fredo, szerintem észrevette - suttogtam Justinnak és az említett irányába néztem. 
- Mit?
- Mit? Azt, hogy le sem veszed rólam a szemed.
- Ez eddig sem volt másként - mosolygott szélesen.
- De eddig legalább próbáltad leplezni - ütöttem meg a mellkasát fejcsóválva, mire ő csak felnevetett.
Oké, úgy tűnt Justint nagyon önfeledten boldoggá teszi a szex.Vagy a szex velem... Nem, az első lehetőség kevésbé hangzik nevetségesen. Szóval nem bírta visszafogni magát, nekem meg azon kattogott az agyam, vajon mi lesz ezután. Justinról lerítt, hogy folytatásban reménykedik, én meg... Hát, ha ép ésszel végiggondoltam, akkor egyértelműen azt mondtam volna, hogy ez csak egyszeri alkalom volt, viszont, ha a testem vágyaira hallgatok, akkor ennek még valóban nincs vége. Furcsa volt, hogy körülöttem az emberek mind a dalom miatt - miattam - örültek, ünnepeltek, tudtam, hogy nekem is ezt kéne tennem, vagy emellett még ott volt a fejemben  családom kérdése is, az, hogy fel kell hívnom apát, de engem mégis csak az kötött le, hogy a mellettem ülő srác mennyire meg tud őrjíteni csupán azzal, hogy annyira közel ült hozzám, hogy a combunk teljesen összeért. 
Miután kiünnepeltük magunkat - engem valahogy nem dobott fel annyira, hogy éppen nyilvánosságra hoztuk az első dalomat - Justin megkért, hogy vigyem haza, mert ki szeretne menni Pattie, az apukája és tesói elé a reptérre. 
- Mikor találkozunk? - kérdezte két csók között, amikor már a háza előtt álltam. 
- Most legyél csak a családoddal - simogattam meg az arcát.
- Nina - nézett rám nevetősen. - Összetudom egyeztetni, hogy veled legyek és a családommal egyszerre.
- Aha. És Selena? - kérdeztem rá, abban reménykedtem, hogy mond végre valamit arról, hogy mikor szakít.
- Elintézem - bólintott még mindig mosolyogva.
- Elintézed, úgy hogy szakítasz vagy úgy, hogy még mindig csak a kis titkod maradok? 
- Nina - sóhajtott fel és visszadőlt az ülésébe. - Ez nem olyan egyszerű. Nem tudok szakítani egyik percről a másikra. Gondolnom kell arra is, hogy mi lesz, ha ez ki tudódik, érted? 
- Persze - mondtam, pedig egyáltalán nem értettem. Azt értettem, hogy a nyilvánosságnak, miért nem szabad tudnia erről, de azt nem, hogy Selenával, miért nem tud beszélni. 
- Nem, nem érted - rázta a fejét. - Nem tudok neked többet adni. Még nem. Várj rám, oké? Kérlek - simított végig az arcomon.
- Majd beszélünk - néztem rá, mintha meg sem hallottam volna, amit mondott. 
Justin újra felsóhajtott, aztán felém hajolt, hogy megcsókoljon, de elhúztam a fejem. Láttam a szemében, hogy ez meglepte és talán rosszul is esett neki, de nem próbálkozott újra és nem is szólt semmit. Egyszerűen csak kiszállt és bevágta maga mögött az ajtót. Dühös volt, és én is. Ő rám volt dühös és először én is saját magamra. Mi a fenéért követelőzők? Abban sem vagyok biztos, hogy akarnék-e kapcsolatot Justinnal... Aztán mikor ezt végiggondoltam már rá voltam dühös. Hülyét csinált belőlem, megőrjített és felborított bennem mindent. Rájöttem, hogy akármennyire is jó volt a tegnap éjszaka, haragudni még mindig nagyon jól tudtam Justinra, így ebben most sem fogtam vissza magam.