5. fejezet

- Nem, nem. Szerintem kicsit mélyebbről kéne.- mondta Justin, aztán elénekelte azt a sort, amit én az imént.
- De hallgasd csak, hogy mit játszol. Ehhez nem illik mélyebb hang.- ellenkeztem.- Próbáljuk megint azt a sort.- kértem, ő pedig újra lefogta az akkordokat a zongorán, aztán énekelni kezdtem.- Hallod? Ez illik a dallamhoz.- mosolyogtam rá, hogy ne tűnjön okoskodásnak.
- Oké, akkor legyen így.- bólintott, majd folytatta a zongorázást és várakozva nézett rám, hogy mikor lépek be a szöveggel.
- Most megsértődtél?- kérdeztem.
- Dehogyis.- mosolyodott el és elhúzta ujjait a billentyűktől.- Nina, ne csináld már, minden második percben megkérdezed, hogy megsértődtem-e. Tudom, hogy értesz hozzá. Miért olyan hihetetlen, hogy elfogadom, amit mondasz?
- Túl könnyű veled dolgozni.- mondtam ki, ami megfogalmazódott bennem már az első nap.
- Rosszabbra számítottál?- nevetett.
- Rosszabbra?- kérdeztem vissza nevetve.- Arra számítottam, hogy egymás torkának ugrunk majd, annyi lesz az ellentmondás köztünk.
- Ha egy profival kell együtt dolgoznod akkor könnyen megy a munka.- vigyorodott el.
- Jaj, Justin, tudom, hogy jó vagy, de visszavehetnél egy kicsit abból a hatalmas önbizalmadból.- nevettem fel.
- Uh...  Hát, köszi a dicséretet, de én most rád gondoltam.- mondta kis mosollyal az arcán, én meg rögtön zavarba jöttem.
-  Na, ez meg nem igaz. Messze vagyok a profitól.
- Örülök, hogy...- kezdte Justin, de aztán a telefonja csörgése félbe szakította.- Egy pillanat.- mondta nekem, majd hallottam, ahogy meglepetten beleszól:- Selena?
Úgy gondoltam, hogy ez igazán nem tartozik rám, szóval kimentem a folyósora és ittam egy elég pocsék, de annál forróbb kávét. Percek múlva kijött utánam ő is.
- Gond lenne, ha most abbahagynánk? Gondolom neked is van programod, és amúgy is egész jól állunk.
- Felőlem mehetünk.- egyeztem bele és vettem is a kabátom, de Justin hangja megállított.
- Nem tudlak most hazavinni. Nem gond, ugye? Nagyon kéne sietnem.
- Baj van?- kérdeztem.
- Nem, semmi gond, csak Selena...
- Ó, értem. Programotok van.- fojtottam belé a szót.
- Akkor haza tudsz jutni?- kérdezte ismét, és nekem csak most esett le, hogy vele jöttem.
- Hát... Aha, menj csak.- vágtam rá végül.
- Majd hívlak.- mondta, aztán már ott is hagyott.
Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy magamat vagy őt tartsam nagyobb idiótának. Egyrészt milyen dolog az, hogy megígérte, hogy hazavisz, de kap egy telefonhívást Selenától és rögtön még a munka sem érdekli, nemhogy az, hogy mi lesz velem. Másrészt mi a fenéért gondoltam azt, hogy nincs már képben  Selena? Csak, mert Justin rögtön az első találkozáskor megpróbált az ágyába csábítani? Ugyan már.
Az a jó, hogy nem sokat rágódtam ezen, mert amint Kyle - természetesen őt hívtam és el is határoztam, hogy ez az utolsó alkalom, hogy kihasználom a jószívűségét - megérkezett, a tény, hogy az egész délután kettesben tölthetem vele, szinte elfeledtette velem még azt is, hogy Justin egyáltalán létezik.

- Mi újság, bébi?- vigyorgott rám Kyle, mikor beültem mellé.
- Semmi. Azt mondtam volna neked tegnap, hogy Justin nagyon rendes?Visszavonom.
- Mi történt?- kérdezte jót derülve a feldúltságomon.
- Nem furcsa neked, hogy mindig elhoznak, de haza már neked kell vinned?
- Nem furcsa neked, hogy ott áll a garázsban a kocsid, a zsebedben meg ott lapul a jogosítványod, de mégsem vezetsz?
- Tudod jól, hogy miért nem vezetek.- vágtam rá.
- Az csak egy majdnem baleset volt, Nina.
- Hagyjuk, nem vezetek és kész. Mit csinálunk? Van valami dolgod?
- Van. Egy Nina nevű lányt be kell csalogatnom a szobámba és rá kell vennem, hogy nézze meg velem a kedvenc filmjeink egyikét. - mondta vigyorogva.
- Hát nem is tudom... Azt hallottam, hogy a Ninákat csak úgy lehet becsalogatni egy ilyen programra, ha megrendeled a kedvenc pizzájukat. 
- Még szerencse, hogy 18 éve ismerek egy bizonyos Ninát és tudom, hogy mi kell neki.- nevetett fel.

- Kate!- kiabált fel az emeletre Kyle, amikor hazaértünk hozzájuk.
- Fent vagyok!- válaszolta szintén kiabálva.
- Szia, Kate.- ordítottam fel én is.
- Gyerekek muszáj üvöltözni?- jött ki a konyhából Kyle-ék anyukája, Emma.- Rég láttalak, Nina.- mosolygott rám aztán hozzám lépett és megöleltük egymást.
- Hogy vagy, Emma? 
- Én? Inkább te. Mi újság az aranytorkú hercegnőnkkel?- nevetett.
- Kyle, mondtam, hogy ne hívj így senki előtt.- néztem csúnyán az említett fiúra.
- De hát, ha ez az igazság.- mondta könnyedén, aztán mellém lépett és átölelte a vállam.- Bocsi, anya, de máskor kell kifaggatnod, ez az én időm.- tette még hozzá és engem a lépcső felé kezdett irányítani.
- Nem vár meg a film?- néztem hátra rá.
- Nem. Alig vagyunk mostanában együtt, szóval most kisajátítalak. 
- Szóval hiányzom neked, Kyle?- mosolyogtam rá.
- Persze, hogy hiányzol neki.- ugrott elő a szobájából Kate.- Tegnap egész nap ezt hallgattam.
- Igen? És mit mondott?
- Katie, drága kis húgom... Menekülj!- nézett szúrósan a tesójára Kyle.
- Na, kérlek. Hallani akarom.- kaptam el a karját, mielőtt üldözőbe vette volna Kate-et.
- Jaj, Nina. Nem mondtam semmit, oké?- nevette el magát, de kicsit zavarban volt ezt jól láttam rajta.
- Mit nézzünk?- kérdeztem és beléptem Kyle szobájába, majd letelepedtem Kate mellé a hatalmas ágyra.
- Megsértődtél?- kérdezte Kyle és szinte ugyanazt a hangsúlyt használta, mint én délelőtt Justinnal szemben. 
- Tudod, milyen vagyok, ha megsértődök, nem?- nem néztem rá, helyette a filmcímeket olvastam, aztán odaadtam Kyle-nak a Halálos iramban: Ötödik sebesség feliratú DVD-t. 
- Ezt már láttuk. Sokszor.- nézett értetlenül ránk, Kate csak megvonta a vállát, mivel ő úgyis minden film első 15 perce után elalszik, így Kyle tőlem várt választ.
- Szereted ezt a filmet.
- Nézhetünk mást, nem...
- Én is szeretem.- mondtam, ami meggyőzte és elindította a lejátszót. 
Kate hason feküdt nekem háttal, én pedig a hátamat az ágytámlájának döntve törökülésben vártam a filmet. Kyle is odafeküdt mellém, de ő nem a képernyőt nézte. Illetve, hol a képernyőt, hol pedig engem. Az első 5 perc után meguntam és én is ránéztem.
- Mi az? Miért bámulsz?
- Semmi.- kapta el a tekintetét, így én is visszafordultam a filmhez. 
Nem telt el sok idő, hogy újra éreztem magamon a pillantását. Halványan elmosolyodtam, amikor közelebb húzódott és a fejét a vállamra hajtotta.
- Mindig Justinnal vagy mostanában.- mondta olyan halkan, hogy abban sem voltam biztos, hogy jól értettem.
- Tessék?
- Én vagyok a legjobb barátod, nem? Az elmúlt napokban alig találkoztunk.
Némi gondolkodás után rájöttem, hogy igaza van. Justinnal három napja dolgoztunk a dalon és valóban nem sok időm volt emellett másra.
- Miért ne lennél te a legjobb barátom? Féltékeny vagy Justinra?- kérdeztem halkan és közben hátulról beletúrtam a hajába. Mindig is szerettem ezt csinálni.
- Nem, csak... Tudom, hogy ez már nem olyan, mint, amikor gyerekek voltunk. 
- De olyan, Kyle. 
- Felnőttünk.
- Ha felnőttünk volna, akkor szerinted megcsinálnám ezt?- kérdeztem, aztán nevetve összeborzoltam a haját, amire ő a szokásos módon reagált. 
Lefogta a kezem, fölém kerekedett és csikizni kezdett.  A hangos nevetésre Kate is felkapta a fejét és, mint általában mindig egyből a segítségemre sietett. Szinte felugrott a bátyja hátára és közben mindenféle csata kiáltáshoz hasonló hangot produkált. 
- Kate, hagyd abba!- nevetett Kyle, de ahelyett, hogy nyugton hagytuk volna én is letámadtam, de ő elkapta a derekam, majd egy ügyes mozdulattal Kate-et is lerántotta maga mellé. Ha lehet ezután még hangosabban nevettünk, bár meg voltam győződve róla, hogy egyikünk sem tudja a jó kedv okát. 
- Ne merjetek abban reménykedni, hogy most majd megszabadultok tőlem. Ha 18 évig elviseltetek akkor viseljetek el az elkövetkezendő 60 évben is.- mondtam, amikor végre meg tudtam szólalni. 
- Te meg ne hidd, hogy lerázhatsz minket most, hogy ilyen sztárocskákkal lógsz. Mi már a nyakadon maradunk örökre.- figyelmeztetett barátnőm mosolyogva.
- Én azért néha szívesen megszabadulnék tőletek. Nem lehet elviselni két ilyen csajt.- szörnyülködött Kyle, de aztán mikor látta, hogy előveszem a sértődött álarcomat egyből elnevette magát.- Csak vicceltem, bébi.- nyugtatott meg és puszit nyomott az arcomra.
Csengettek, és Kate hirtelen leugrott az ágyról, így sikeresen felrúgta az ágy mellett lévő üdítős üveget, aminek tartalma szép lassan kezdett beszívódni a szőnyegbe.
- Most tényleg nagyon menekülj.- mondta Kyle és valóban dühösnek tűnt, én mégsem vettem komolyan, mert amikor Kate után szaladt azt ordítozta:- Kate, ha most azonnal nem takarítod fel, megetetem veled az összes Adam Levine poszteredet. 
- Most Taylor Lautnerrel van kitapétázva a falam, szóval ez nem jött be.- hallottam meg a húga kacagását a földszintről.
- Ha most nem jössz, komolyan megverem.- nézett vissza Kyle vigyorogva, én meg fejcsóválva indultam le utánuk, hogy elvégezem a szokásos békítést.
Még, hogy én őket lecseréljem? Kate-et, aki a legeslegjobb barátnőm 2 éves korom óta? Kyle-t, a mindig nevetős és minden gondolatomat ismerő fiút? Soha! Sem Justinra, sem pedig bármilyen más sztárocskára.


                                                                           ***

Következő napra is az volt a terv, hogy Justinnal bezárkózunk a stúdióba és dolgozunk az új dalon, de reggel felhívott, hogy menjek inkább hozzá. Kicsit furcsálltam az ötletet, de mivel sejtettem, hogy zongora náluk is van, így nem akadékoskodtam. Meglepődtem, hogy Justin ennyire közel lakik hozzánk, de azt azért hozzá kell tennem, hogy ha nem taxival megyek tuti, hogy eltévedtem volna. 
Rögtön az ajtóban meglepetés ért, és itt most nem a ház méretére vagy kinézetére gondolok - bár kétségkívül ezek sem elhanyagolhatóak - hanem arra, hogy Selena nyitott nekem ajtót.
- Szia! Gyere be gyorsan.- hadarta, aztán már be is rántott az ajtón.- Bocsi, fotósok.- magyarázta mosolyogva, amikor látta a döbbent képemet.- Selena vagyok. 
- Tudom. Én meg Nina.- fogtam meg a felém nyújtott kezét. 
- Én is tudom.- nevetett fel.- Justin mesélt rólad. 
- Örülök.- feleltem továbbra is tartva a mosolygást.- Hol van ő?
- Mindjárt jön. Addig szóval tartalak én, ha nem bánod. Gyere csak beljebb.- intett a konyha felé, aztán, mint valami igazi házi asszony üdítőt töltött nekem és leült velem szemben.- Hallottalak énekelni és nagyon tetszett. 
- Köszi. Bocsi, de meg kell kérdeznem... Ti most komolyan ketten laktok itt?
- Időszakosan. Amikor mindketten itthon vagyunk akkor igen, csak ketten. 
- Értem. 
- Mi az? Nem gondoltad volna, hogy egyszer csak itt ülsz majd a konyhánkban, ugye?- nevetett fel kedvesen.
- Hát nem.- nevettem én is, de én inkább a kínos helyzet miatt. Justinnal miért volt olyan könnyű beszélgetni és Selenával miért ilyan nehéz? 
- Jól haladtok amúgy a dallal?
- Aha, Justinnal igazán könnyű együtt dolgozni.- bólintottam.
- Tudom, ő mindenkivel kedves.- szinte áradozott és a mosolya egy percre sem maradhatott el.- Nem tudtam kiszedni belőle egyetlen részletet sem, még csak annyit sem, hogy miről szól. Olyan makacs.
- Ki a makacs?- lépett be Justin a konyhába. 
- Te!- mondtuk szinte teljesen egyszerre Selenával.
- De nagyon egymásra hangolódtatok.- nevetett Justin, aztán odalépett Selenához és röviden megcsókolta.
- Miért nem mondod el Selenának, hogy miről szól a dal?- kérdeztem.
- Ez a mi dalunk, nem? Majd idővel meghallgathatják.- vont vállat vigyorogva és ismeretségünk óta először puszit nyomot az arcomra.- Ha nagyon ügyesek leszünk akkor még a héten befejezzük.
- Én ügyes leszek, az már más kérdés, hogy te is az leszel-e.- mondtam mosolyogva és megböktem egy kicsit a mellkasát, amitől szerencsére hátrébb lépett egyet, így nem érezhettem már az illatát.
- Nina, ne hagyd, hogy ő parancsolgasson.- tanácsolta nekem Selena, amikor indulni készült.- Este jöjjek?- súgta Justinnak, de nem volt elég halk, mert minden szavát értettem.
- Majd felhívlak.- válaszolta neki. Ismét rövid csókot váltottak, aztán Selena felém fordult.
- Összefuthatnánk máskor is, hogy jobban megismerjük egymást.- mosolygott, és végre olyan őszintének tűnt a mosolya, hogy én is örömmel bólintottam rá.
- Mehetünk? Tetszeni fog neked a zenetermem.- mondta Justin, amikor becsukódott az ajtó a barátnője mögött.
- Ez mi volt?- kérdeztem értetlenül.
- Micsoda?
- Azt mondta, hogy együtt laktok. Most akkor mégsem?
- Mióta érdekel ennyire a magánéletem, Nina?- mosolyodott el önelégülten.
- Nem érdekel.- visszakoztam.- De, ha azt akarod, hogy ne kérdezősködjek, akkor ne hagyj kettesben a barátnőddel.
- Miért, olyan szörnyű volt? 
- Nem.
- De velem jobban szeretsz kettesben lenni, nem igaz?- húzta mosolyra ajkait ismét, mire én csak nevetve beleütöttem a vállába.- Ezt egy igennek veszem.- mondta és valóban nem is járt olyan messze az igazságtól.