7. fejezet

Sziasztok!
Tudom, tudom. Egy hete volt az utolsó rész, sajnálom, de nem ment annyira az írás. Remélem ez kicsit kárpótol a kimaradásért titeket, bár nem igazán vagyok megelégedve vele. Nagyon szépen köszönöm az előzőhöz írt kommenteket, remélem ehhez is írtok néhány sort. :)
Jó olvasást! ♥


Mikor átmentem a szomszédba rögtön szembe találtam magam Kyle-lal, ami tulajdonképpen nem is lett volna probléma, de azok után, hogy kimondtam hangosan, - Úristen! Kimondtam hangosan és ráadásul pont Justinnak! Miért tettem ezt? - hogy belezúgtam, azt éreztem, hogy ez pontosan látszik is rajtam. Mintha csak az arcomra lenne írva, ami nyilván hülyeség, de mégis... Mi a fenének ismertem be magamnak? És Justinnak?
- Kész vagytok már lányok?- kopogott be az ajtón Kyle, én meg rögtön felpattantam az ágyról, ahol eddig a gondolataimba mélyedve ültem.
- Kyle, fél óránként bekopogsz.- sóhajtott fel Kate és eltette a szájfényt a táskájába.
- Igen, ti meg mindig azt mondjátok, hogy még 5 perc... Az tudod, hogy hányszor 5 perc volt már?
- Kész vagyunk.- nyitottam ki az ajtót, de szinte egyből vissza is estem.
Egyrészt Kyle túl közel állt, emiatt nem tudtam átlépni a küszöböt, másrészt elég jól nézett ki, ahhoz, hogy önmagában már attól elfelejtsek járni, hogy ő ott áll.
- Na, megérte a várakozás?- kérdeztem és próbáltam rendezni az arcvonásaimat annyira, hogy összejöjjön egy mosoly.
- Eléggé.- mért végig átható pillantással, majd zavartan hozzátette:- Úgy értem, csinosak vagytok.
Kate kicsit meglökött a könyökével, aztán belém karolt és végre elindultunk. Egy olyan helyre mentünk, ami az évek során szinte törzshelyünké vált. A kedvenc zenéink szóltak és szinte az összes odaérkezőt ismertük, bár mi javarészt mindig csak hárman - illetve régebben Nathannel együtt négyen - voltunk és nem szívesen vettük, ha hozzánk csapódott valaki.
- Hé, megjöttek a kedvenc vendégeim.- üdvözölt minket a pultos srác, Alex.- Jöhet a szokásos, csajok?
- Nekünk igen, de Kyle vezet.- felelte barátnőm.
Nem sokat időztünk a pultnál, éppen csak belekortyoltunk az italunkba, aztán máris a táncparketten találtam magam Kate-tel együtt. Kyle-nak rendszerint testőri szerepet is be kell, hogy töltenie egy-egy ilyen alkalommal, és tudtam, hogy most is árgus szemekkel figyel minket, pedig igazán nem volt rá szükség. Kate is és én is megtaláltuk a módját, hogy lekoptassuk az odamerészkedő és számunkra nem szimpatikus pasikat, de egy pillantás elég volt ahhoz is, hogy megbeszéljük, ki az, aki tetszik nekünk és szívesen táncolnánk vele.
- Hé, kicsit visszavehetnétek, én is szeretnék szórakozni ám.- mondta Kyle, amikor már a sokadik szám végigtáncolása után visszatértünk mellé.
- Mi tart vissza?
- Az, hogy titeket kell figyelnem.
- Nem kell, nem kényszerítünk.- válaszoltam.
- Nem? Pedig eléggé azt éreztem, hogy képtelen vagyok levenni a szememet rólad.- húzta vigyorra a száját, én meg magamban elégedetten nyugtáztam, hogy elértem a célom.
- Ha keresnél valami lányt akkor nem lenne ilyen problémád.- okoskodott közbe Kate.
- Sőt, ha velem táncolnál akkor főleg nem lenne.- mosolyogtam Kyle-ra.
- Kizárt.- nevetett ki.
- Kérlek.- a kezéért nyúltam, majd ráfontam az ujjaimat az övéire.
- Nina, ne csináld ezt.
- Mit?- kérdeztem ártatlanul.
- Tudod nagyon jól. Mindig így nézel...
- Kérlek, Kyle.- hajoltam közelebb hozzá és láttam rajta, hogy kezdi beadni a derekát. Egy utolsó pillantást vetettem a barátnőm felé, de egyáltalán nem is figyelt ránk így folytattam.- Tudod, úgy, mint régen.- súgtam még neki, aztán már húztam is magammal.
Szó sem volt olyasmiről, hogy Kyle rossz táncos lett volna és emiatt nem akart, sokkal inkább volt szégyenlős és mindig azt mondogatta, hogy ezek a klubok nem neki valók. Pedig nagyon is érezte a ritmust és teljesen szinkronban mozgott velem, valóban úgy, mint régen. Hirtelen megpörgetett, és én a lendülettől neki csapódtam a mellkasának, ami miatt egy pillanatra kiestem a ritmusból és meglepett pillantással néztem a partneremre.
- Azt mondtad, úgy, mint régen.- mosolygott sejtelmesen.- Nem emlékszel a koreográfiára, Nins? 
- Nem rémlik, hogy akkoriban is ilyen sűrűn csúszott volna le a kezed a derekamról.- vigyorodtam el, mire ő kicsit zavarba jött és feljebb vezette a kezét.
- Láttad te magadat ebben a nadrágban? Nem hibáztathatsz, ha eltévelyedik a kezem.
Nem hibáztattam, mert kb. már akkor eldöntöttem, hogy ma ő lesz az estém főszereplője, amikor kiléptem Kate szobájából. Nagyon úgy tűnt, hogy ő is hasonlóképpen tervezte az éjszakát.
Kyle esetében is bátran vetettem be a megszokott hozzásimulós részt és persze nem maradt eredmény nélkül. Miközben én a mellkasának vetettem a hátam, ő előre húzta kezét és szinte markolta a csípőmet. Nem tudtam eldönteni, hogy ellökni vagy magához húzni akar-e inkább, de amikor újra szembefordultam vele és átöleltem a nyakát, határozottan eltolt magától. Ezután már hiába volt az arcán az imádott mosoly, és hiába puszilta meg az arcom, nagyobb volt a megbántottságom, mintsem, hogy ennyivel el lehessen intézni. Mosolyt erőltettem az arcomra én is, aztán visszaindultam Kate-hez. Pontosan tudtam, hogy mit jelentett ez. Barátok vagyunk és maradjon is ez így.
Arra számítottam, hogy Kate majd megjegyzéseket tesz az egyáltalán nem baráti táncunkra, de teljesen mással volt elfoglalva még mindig.
- Keresel valakit, Katie?
- Ja, nem, dehogy.
- És elárulod, hogy mitől vagy ilyen izgatott?- kérdeztem nagyot sóhajtva.
- Szerintem ott jön az ok.- nézett mereven előre Kyle. Követtem a pillantását és megláttam egy réges-régi ismerőst, akinek a látványa évekkel ezelőtt mindennapos és megszokott volt, de most lefagytam tőle. 
- Sziasztok.- köszönt Tom, majd a barátnőm arcára rögtön puszit nyomott.
- Mit keresel te itt?- lépett előrébb Kyle, engem szinte maga mögé taszított. 
- Kate, azt mondtad megbeszélted már velük.- kapkodta értetlenül a fejét köztünk a srác.
- Még nem említettem.- pirult el barátnőm.- Az a helyzet, hogy Tom és én összefutottunk az egyetemen. Képzeljétek egy szakra járunk.- lelkesedett.
- Kate...- szóltam, de Tom közbevágott.
- Nina, nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni. Nagyon sajnálom, ami történt.
- Ezt hallottam már, Tom, de még mindig nem megyek vele semmire.
- Megváltoztam.- bizonygatta.- Évek óta tiszta vagyok, minden tekintetben. 
Tudtam ezt is. Illetve csak hallottam, de igazán sosem hittem el. Ugyanakkor mégis csak Tom volt az, aki előttem állt. Az a Tom, aki velünk együtt nőtt fel.
- Kérlek, Nina. Öt évvel ezelőtt történt.- mondta Kate.- Nem tehetnénk félre a sérelmeket?- mosolygott rám.
Nagy levegőt vettem és bólintottam, bár már akkor éreztem, hogy hazugság lesz a válaszom, amikor még csak kigondoltam.
- Oké, kezdjünk tisztalappal. 
Kyle rám kapta a tekintetét és áthatóan méregetett, Kate viszont boldogan mosolygott rám. Megpaskoltam Kyle kezét, jelezvén, hogy minden oké, aztán visszafordultam a pult felé, hogy még csak ne is kelljen Tomra néznem. Semmi hasonlóság nem volt köztük, mégis folyton Nathan arca villant be, amikor csak ránéztem.
Ott nevetgélt a legjobb barátnőmmel és a legkisebb lelkiismeret furdalásra utaló jelet sem lehetett észrevenni rajta. Ekkor döntöttem. Bulizni jöttem és nem hagyom, hogy ezt Kyle vagy akár Tom elrontsa. Egy húzásra kiittam a poharam tartalmát, aztán sietős léptekkel indultam kifelé. Hallottam, amint Kyle utánam szól, de nem törődtem vele. Amikor már elég halknak véltem a zenét előkaptam a telefonom és vártam, hogy a fiatal férfihang beleszóljon. 
- Nina? Mi a helyzet?- érdeklődött kedvesen.
- Szia, Justin. Tennék neked egy program ajánlatot, ha még szabad az estéd.- próbáltam a lehető legcsábítóbb hangomat elővenni, de aztán rögtön észbe is kaptam. Mi a fenét művelek?!
- Szerencséd van, éppen semmi dolgom sincs.-válaszolta.- Mi ez a zaj?
- Nem zaj, hanem zene. Ha idejössz meghallgathatod a saját füleddel is.  
Pár másodpercnyi csend következett, és már azt hittem nemet mondd, de aztán újra megszólalt.
- Mondd a címet!- kérte én pedig gyorsan elhadartam, és miután megígérte, hogy nem sokára itt lesz elégedett mosollyal sétáltam vissza a többiekhez.
Kate és Tom még mindig nem tűnt a legmegfelelőbb társaságnak, ezért Kyle-t kerestem. Meg is pillantottam, amint egy fekete hajú lánnyal táncolt éppen. Vajon neki mennyire kellett bevetnie magát, hogy rávegye erre? Ahogy Kyle ölelte a lányt, abból arra következtettem, hogy őt biztosan nem tolja majd el magától. Egy perc alatt rádöbbentem, hogy mennyire nevetséges ez a féltékenység, amit érzek. A legjobb barátommal szemben nem megengedett az ilyesmi. 
- Hol voltál, Nina?- kérdezte Kate, amikor mégis csak odaültem melléjük. 
- Csak a mosdóban.- hazudtam.- Tom, mi újság a szüleiddel?- fordultam a srác felé.
- Hát... nem igazán tartom velük a kapcsolatot azóta.- felelte azt, amit vártam is. 
- Ó! Úgy érted, ők nem tartják veled?
- Nina!- szólt rám Kate.
- Semmi gond.- mosolygott Tom szelíden Kate-re, aztán a szemembe nézve válaszolt.- Igen, ez helyesebb megfogalmazás, de nem amiatt, amire te gondolsz.
- Miért szerinted én mire gondolok?- kérdeztem vissza felvont szemöldökkel.
- Azt gondolod, Nathan halála miatt ők is engem hibáztatnak.- mondta ki egy szemrebbenés nélkül.
- Helyesen tennék, nem?
- Nina!- szólt most már dühösebben Kate.
- Oké.- emeltem fel a kezem megadóan, de csak azért voltam hajlandó erre, mert megláttam Justint. 
Intettem neki, mire ő mosolyogva indult meg felénk.
- Miért hívtad?- hüledezett Kate.
- Mert barátok vagyunk. Tudod, mint te és Tom.- mondtam, aztán pár lépést tettem Justin felé és üdvözlésként puszit adtam az arcára. Rögtön megcsapott az illata, amit már korábban is éreztem rajta.
- Könnyen idetaláltál?- kérdeztem.
- Aha. Mi is járunk ide néha, csak egy emelettel feljebb.
- Ó, gondolom az az elit osztály.- nevettem.
- Haha. Jól sejtem, hogy kicsit becsíptél már?- kérdezte és úgy tűnt ez nagyon szórakoztatja őt.
- Még nem. Van kedved odamenni Kate-hez és a kedves barátjához?
- Kedves barát?- vonta fel a szemöldökét és feléjük pillantgatott.- Mibe fogadunk, hogy Kate nekem jobban örülne, mint a kedves barátnak?
- Abban biztos vagyok.- nevettem fel.
- Neked nem lopta a szívedbe magát ez a barát, ugye?
- Hosszú történet.- legyintettem.- Menjünk inkább táncolni, majd utána oda mész Kate-hez.
Justinnak több sem kellett, már kézen is fogott és vezetett a tömeg felé, de előtte azért odaintett a barátnőmnek.
- Hogyhogy engem hívtál?- kérdezte, amikor egy lassabb számnál közelebb húzódtam hozzá.
- Hogy érted? Baj?
- Dehogy. Szívesen jöttem.- mosolygott és megsimította a kézfejével az arcom.- Hol van az a híres Kyle? Még mindig nem ismerem, pedig már érdekelne, hogy mitől olyan nagy szám.- nevetett.
- Most éppen el van foglalva egy...- bennem rekedt a szó, amikor arra felé néztem, ahol néhány perce még Kyle és a fekete hajú lány táncolt. Még mindig ott voltak, de már egyáltalán nem táncoltak, helyette Kyle nagyon készségesen hagyta, hogy a lány a nyakába kapaszkodjon, miközben a csókból, amit váltottak úgy tűnt, feltett szándékuk, hogy ott helyben egymáséi legyenek.
Justin is arra felé nézett, aztán kicsit megrázta a vállam, mivel valószínűleg láthatta az arcomon a döbbenetet. Rákaptam a tekintetem, de még mindig az a jelent volt a szemeim előtt, aztán hirtelen Justin nyakába borultam és egyetlen mondatot súgtam a fülébe.
- Vigyél el innen, kérlek!