9. fejezet

Imádtam látni Kyle megdöbbent képét a csókunk után, viszont annál jobban utáltam, hogy Justin csak mosolyogva annyit mondott "Majd hívlak!" aztán már el is ment. Kyle-lal nem szándékoztam sokat beszélni, de ő továbbra is hitetlenkedve elém lépett és megkérdezte, hogy Justinnal voltam-e éjjel, mire én rávágtam, hogy igen. Csak utána esett le, hogy ezt lényegében úgy is értelemezheti, hogy a szó szoros értelmében vele töltöttem az éjszakát, de nem érdekelt túlzottan. Higgyen, amit akar.
Sokkal nagyobb problémának tartottam viszont azt, hogy egyszerűen nem bírtam megmaradni otthon. Fel is merült bennem, hogy valószínűleg ez annak az oka, hogy tegnap beszéltem Nathanről és tudtam, hogy ezt otthon szinte tilos megtenni. Anya nem hajlandó rá, sőt egyenes úgy csinál, mintha nem is történt volna semmi. Tehát mivel nem akartam otthon lenni és eléggé biztos voltam benne, hogy Kate és Kyle társasága sem épp a legmegfelelőbb, úgy döntöttem, hogy felhívom Scootert. Biztos voltam benne, hogy tud adni valami elfoglaltságot és nem is tévedtem. Megkért, hogy ugorjak át hozzá, hogy megbeszéljünk néhány dolgot az önálló dalommal kapcsolatban, amit a jövőhéten fogunk nyilvánosságra hozni. Ezzel egy időben forgatni kezdünk egy klipet is a Justinnal közös dalunkhoz, amit már felénekeltünk.
- Arra gondoltam, hogy meg kéne beszélnünk, hogy mennyit akarsz mondani majd az interjúk során.- kezdte Scooter, amikor már átbeszéltük, amit át lehetett. Időközben hazaért Scooter barátnője, Carin is, aki rögtön első látásra szimpatikus lett nekem, főleg mivel nagyon úgy tűnt, hogy tudja kezelni őt. Leült velünk és segített meggyőzni Scoot a lehetetlen ötletek elvetéséről.
- Mire gondolsz?
- Nem szabad mindig minden esetben őszintének lenni. Család, magánélet, kivel milyen kapcsolatban vagy...- kezdte sorolni, én meg azon töprengtem, hogy mégis mit kéne ezek közül eltitkolnom, amikor hirtelen belépett Justin Selenával az oldalán. Ja, igen, lehet, hogy például azt el kéne titkolni, ami köztünk történt. Még, ha csupán egy kis színészkedésről volt is szó... Nem kéne bűntudatot éreznem Selena miatt? Bár Justin azt mondta, hogy ez már nem olyan kapcsolat köztük, de mégis... Együtt vannak most is! Bevallom, a lelkiismeret furdalás helyett sokkal inkább éreztem értetlenséget. Most, hogy láttam őket együtt, nem találtam az okot, ami miatt megérte volna Justinnak, hogy segített féltékennyé tenni Kyle-t.  Emellett abban sem voltam biztos, hogy akartam-e egyáltalán féltékennyé tenni, sőt erősen kételkedtem abban is, hogy sikerült-e.
- Nina, de jó, hogy itt vagy.- mosolygott rám Selena.- Justinnal éppen most beszéltünk rólad, ugye?- nézett fel a mellette álló fiúra.
- Aha.- mosolygott Justin is.
- Csak átugrottam kicsit Scooterhez.- mondtam. Remek, most meg miért vagyok zavarban?
- Ti, hogyhogy itt?- kérdezte Carin azt, amit én is akartam, csak kicsit hülyén hangzott volna az én számból.
- Koncert előtt beakartunk nézni kicsit.- vonta meg a vállát Justin.- És egyébként... Mikor is indulunk, Scoo?- túrt bele a hajába.
- Aha, benézni. Már megint elfelejtetted, hogy mit mondtam.- nevetett fel Scooter, aztán mi is követtük a példáját, amikor megláttuk Justin ábrázatát, ami arról árulkodott, hogy tényleg ez történt.
- Milyen koncertről van szó?- kérdeztem.
- Az enyémről, természetesen.- válaszolt Justin.
- Van kedved jönni? Tök jó lenne.- fordult felém Selena nagy lelkesedéssel.
- Nem is tudom.- mondtam elbizonytalanodva.
- Gyere csak el. Látnod kell Justint, mert a turné során, ha minden jól megy te is szereplő leszel.- közölte Scooter mosolyogva. 
Addig győzködtek, míg végül beleegyeztem és gyorsan hazaugrottam - jó, hazavitettem magam Scooterrel - összekészülődni. Anya meg is jegyezte, hogy mostanában alig lát otthon, mire majdnem odavágtam, hogy gondolkodjon el ennek vajon mi az oka, de inkább lenyeltem ezt a beszólást.
- Menjünk egyből a helyszínre, jó? Justinék úgyis elindultak már.- mondta Scoo, amikor beültem mellé újra.
- Mikor kezdődik a koncert?
- Nyolckor. Van még pár óra addig.
Valóban, még csak délután öt óra volt. Izgatott voltam, de nem tudtam eldönteni teljesen, hogy a koncert-e az oka, csak abban voltam biztos, hogy köze van Justinhoz. Nem gondoltam, hogy ilyen hosszú az út a koncert helyszínéig, majd' egy órát utaztunk.
- Most lepasszollak Kennynek, ha nem haragszol. Nekem dolgom van.- mondta Scoo, amikor beértünk a  színpad mögé. Kennyt már ismertem, úgyhogy örültem, mikor azzal a tőle jól megszokott széles vigyorral közeledni láttam.
- Nina, ugye?- kérdezte, mire bólintottam.- Emlékszem ám rád, kislány. Na, gyere!
Arról ugyan fogalmam sem volt, hogy hova, de mentem. Nem sokkal később, aztán megláttam, hogy Carin rohangál egyik ajtótól a másikig egy halom ruhával a kezében, ebből gondoltam, hogy itt lesz Justin öltözője. Követtem Kennyt az egyik szobába, ahol Selena üldögélt nyugisan, és meghallottam Justin hangját is, ahogy Carinnak beszél, de őt magát nem láttam, amíg ki nem lépett a függöny mögül. Ahogy megpillantott egyből elhallgatott és kapkodva húzta magára a szürke pólót, amit a kezében tartott.
- Na végre, hogy megjöttetek.- mondta vigyorogva.
- Scooter lelépett, ha őt vártad ennyire.- feleltem, mivel nyilvánvalóan nem nekem örült meg így.

Kérdőn nézett rám, én meg kérdőn néztem vissza rá, és azt hiszem folytattuk volna egymás szemeinek fürkészését még egy ideig, ha meg nem szólal a telefonom.
- Szia.- szólt bele Kyle, még mielőtt én szólalhattam volna meg.
- Szia.- köszöntem ugyanúgy, aztán vártam, de nem mondott semmit.- Mondd csak, hogy mit szeretnél.
- Igazából... Otthon vagy? Átmegyek, jó? 
- Nem vagyok otthon.- válaszoltam, és előre imádkoztam, hogy ne kérdezzen rá hol vagyok.
- Hanem?
- Justinnak koncertje lesz és elhívott.- mondtam az igazat.
- Koncert...- ismételte.
- Fontos dologról van szó?
- Nem, dehogyis. Jó szórakozást, Nins.- mondta kedvesen, aztán megszakította a hívást.
Tudtam, hogy fogalma sincs róla, hogy megbántott tegnap, sőt még csak nem is érdekelte, hogy reggel látott Justinnal csókolózni. Hiszen akkor nem így beszélt volna, nem? 
- Kyle?- szólt oda Justin nekem.
- Igen.
- Nem tudtam, hogy máris ilyen jóban vagytok.- mosolyodott el óvatosan.
- Miért ne lennénk?
Még szélesebb lett a vigyora és megint sokáig nézett a szemeimbe, de most úgy, hogy abból rögtön tudtam, azt akarja üzenni: Gondolj csak vissza a reggelre! 
Kenny beszélni kezdett valami olyasmiről, hogy Mama Jan várja Justint, mire ő elkapta rólam a pillantását, aztán zavartan körbe nézett, mintha csak abban reménykedne, senki nem vette észre, ami az előbb történt. Nem volt szerencsénk. Selena köztünk kapkodta a fejét, ezért Justin gyorsan le is lépett, rám hagyva, így az esetleg kínos szituáció megválaszolását.
- Mit szoktatok ilyenkor csinálni, amíg Justin készül?- kérdeztem, hogy megtörjem a csendet.
- Gyere, igyunk valamit.- invitált mosolyogva Selena, így némileg megmenekülve éreztem magam, bár még mindig nem voltam teljesen fesztelen a közelében.
Nem is értettem, hogy mitől olyan barátságos velem, mert nekem kicsit nehezemre esett ugyanez, kb addig, amíg el nem kezdődött a koncert. Onnantól már nem volt gond. Hallgattuk Justin hangját és beszélgetünk, de olyan apróságokról, amikre nem is gondoltam, hogy Selena esetleg kíváncsi lenne velem kapcsolatban. Természetesen nem kerülte el a figyelmét az, hogy Justinnal Kyle-ról beszéltünk így pár szóban azt is vázolnom kellett neki, hogy Kyle és Kate kicsoda nekem. Arról az apró információról, miszerint az ő fiúja - vagy exfiúja - segített féltékennyé tenni az én legjobb barátom nem tettem említést. Hibáztat valaki érte?! Justin egyébként nagyszerű koncertet adott, izgatottá váltam, ha arra gondoltam, hogy együtt fogunk majd énekelni később. Csodálatos közönsége van, akiknek igyekszik mindent meghálálni egy-egy dallal, ez nyilvánvalóvá vált számomra. Nem hagyhattam figyelmen kívül, hogy miközben Sel velem beszélt még akkor is Justin kötötte le a gondolatainak minimum a felét. Úgy nézett rá és dúdolgatta vele együtt a dalait, hogy szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy igenis szerelmes Justinba.
Vártam a bűntudatot? Hát most megérkezett, és én mondom nem volt kellemes. Alig vártam, hogy vége legyen a koncertnek és végre visszamenjünk Scooterékhez. Az odajutás is elég nehézkes volt, de a kijutás még inkább. Carinnal helyet cseréltünk, így ő utazott Scooterrel én meg Justinékkal és nagyon közelről tapasztalhattam, hogy milyen is a Belieberek szeretete. Őrület volt, sikítások, őrjöngés, tolakodás és hatalmas tömeg, de ennek ellenére Justin végig mosolygott. Amikor kijutottunk már megint más kötötte le a figyelmem. Történetesen arra voltam kíváncsi, hogy Justin és Selena hogyan viselkednek egymással. Majdnem biztosra vettem, hogy Justin nem fogja csókolgatni meg ölelgetni, de nem tudhattam, hogy a lány mit csinál majd. Egymás mellett ültek én meg velük szemben, de azonkívül, hogy néha megérintette a karját semmi mást nem vettem észre. Csakúgy, mint Selena én is agyon dicsértem Justint és úgy tűnt, ez tetszik neki. Bár nem hagyhatta ki a csipkelődést, természetesen megkaptam a gúnyos beszólásokat, hogy "Nina, így is túl sokat képzelek már magamról, nem? Nem kéne neked is hízelegned." vagy a "Azt hiszed, ha most ennyit dicsérgetsz legközelebb megúszhatod a koncertet? Inkább mondd meg, hogy nem tetszett." Nem vettem magamra, mert végig nevetett és mosolygott, tudtam, hogy ez csak a szokásos szívassuk egymást játék. 
Leparkoltunk Scooter háza előtt nekem meg rögtön azon kezdett pörögni az agyam, hogy hogyan tudnék minél előbb hazajutni, anélkül, hogy megbántanám őket. 
- Nina, nincs kedved filmezni velünk?- kérdezte Carin.- Itt is maradhatsz akár éjszakára. 
- Köszi, de nem szeretnék...- kezdtem, de Scooter közbe vágott.
- Nehogy azt mondd, hogy nem szeretnél zavarni! Érezd magad otthon.- mosolygott, aztán megállapodott a tekintette Justinon, aki éppen a hűtőt pakolta ki.- Na, vegyél példát Justinról.
- Mi?- emelte fel a fejét az említett.- Kérsz egy Bieber-féle sonkás szendvicset?- nyújtotta felém az elkészült kajáját.
- Nem, de kedves, hogy megosztanád velem.- nevettem fel.
- Nem tudod, mit hagysz ki.
- Inkább hazamennék most.- fordultam Carin felé újból.
- Biztos? Tök vicces velünk filmezni.- próbálkozott Selena is a marasztalásommal.
- Megbeszélünk egy másik filmezést, oké?- mosolyodtam el, mert tényleg jól esett, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire befogadtak a megszokott csapatukhoz.- Ha Scooter lenne olyan kedves, hogy hazavinne, azt nagyon megköszönném.- emeltem fel kicsit a hangom, hogy a menedzserem is jól hallja, aki időközben Kennyvel és Pattievel beszélt valami elintéznivalóról. Az hiszem ő sosem pihen.
- Én leszek olyan kedves.- ajánlkozott Justin, aztán lenyelte a szájában lévő falatot és ráadásként rám villantotta a hófehér fogait.
- Biztos fáradt vagy.- hárítottam.- Inkább akkor megyek taxival.- mondtam, aztán még mielőtt tiltakozni lett volna ideje fogtam a kabátom és úgy általánosságban elkiáltottam magam, hogy "Sziasztok!", bár még így sem sikerült túl harsognom a beszélgetéseket. Nem csoda, voltunk vagy tizenöten egy helyen.
Az ajtóban kapta el a karom Justin. Persze, gondoltam, hogy nem lehet lerázni.
- Mit nem értesz azon, hogy hazaviszlek?- kérdezte élesen, de a olyan szelíden nézett rám és ért hozzám, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy haragudna.
- Mit nem értesz azon, hogy nem szükséges?- kérdeztem vissza, amikor a kocsija felé kezdett húzni.
- Ülj be!- szólt rám, én meg csak azért sem csináltam, amit mondott.- Szállj már be, Nina, nem foglak megenni!- nevetett ki. 
Sóhajtva beültem a kocsiba és elhatároztam, hogy a minimálisra szűkítem a kommunikációt köztünk. Tudtam, hogy gyerekesen viselkedem, de talán azt hittem, hogy ha mostantól megint visszaváltok közömbösbe iránta, akkor olyan lesz, mintha a reggel meg sem történt volna.
- Ki vele! Mi bajod velem?- kérdezte, amikor már egy ideje csendben utaztunk.
- Nincs bajom veled!- morogtam, és kezdtem kicsit elveszíteni a kontrollt. Dühített, hogy ilyen lazán beszél.
- Selena mondott valamit?
- Tessék? Mi köze...?- elharaptam a mondatot.- Nem mondott semmit.
- Beszélgetnél velem rendesen, nem csak tőmondatokban?- kérdezte még mindig jó kedvűen.
- Nem mondott semmit, oké? És ne legyen üldözési mániád, mert semmi bajom nincs.
Justin hallgatott egy ideig, szinte hallottam, ahogy a helyére kattannak a dolgok a fejében, aztán ki is mondta, hogy mire jutott.
- A csók miatt vagy ilyen? Ennyire felkavart?- szerencséje volt, hogy nem nevetett, hanem komoly maradt a hangja.
- Te tudsz róla, hogy súlyosan felül értékeled magad?
- Szóval jól csókolok.- mondta elégedetten, én meg legszívesebben behúztam volna neki egyet.
- Nem érzed magad rosszul egy kicsit sem? 
- Miért?- lepődött meg ezen.
- Mert Selena, a barátnőd vagy bárkid is totál szerelmes beléd és szerintem bőven kimeríti a megcsalás fogalmát az, hogy más lányokat csókolgatsz, ami nyilván fájna neki, ha tudná.- kiabáltam, de ő nem reagált, csak nézett mereven maga elé és beharapta az alsó ajkát.- Most miért nem szólsz semmit?
- Megbántad?- kérdezte, és erre én nem tudtam válaszolni. Megbántam-e? Egy ilyen csókot?
- Miért csináltad? Úgy értem, Kyle-t nem hatotta meg és amúgy sem kellett volna segítened, mert ez...
Hirtelen lefékezett olyan erővel, hogy azt hittem kiszakítom a biztonsági övet a lendülettől, ahogy előredőltem. Rám nézett az örökké csillogó, szelíd pillantásával én meg egyre inkább éreztem, ahogy enged bennem a feszültség.
- Nem Kyle miatt csináltam! Meg akartalak csókolni. Az első este óta csak arra tudok gondolni, hogy kifulladásig csókollak.- közel hajolt hozzám és egyik kezével az ülésemre támaszkodott. Pontosan tudtam, hogy mire készül.- Mondd azt, hogy te nem akartad reggel és békén hagylak!
- Barátnőd van, Justin!- mondtam elfúló hangon.- Ezt nem szabadna...
- Gyerünk, Nina, hazudj a szemembe! Mondd, hogy nem akarod!
"Hazudj a szemembe!"- visszhangzottak a fülembe a szavai. Tudja, pontosan tudja, hogy élveztem a csókot. Éreztem az illatát, figyeltem a légzését és tudtam, hogy ott van a választás előttem. Vagy a helyes dolgot választom vagy az édes, simogató ajkakat. 
- Ha nem akarod most azonnal elengedlek, csak ki kell mondanod.- suttogta és rásimította forró tenyerét a derekamra.
- Nem...- ráztam a fejem, de amikor Justin az ígéretéhez híven elhúzódni készült az ösztöneim tiltakozni kezdtek és alig hallhatóan, de kimondatták velem, amit nem szabadott volna.- Ne engedj el!
Egy szempillantásnyi időbe került, amíg felfogtam, hogy Justin máris az ajkaimra tapadt, a nyelve pedig gyengéden bebocsátást kért közéjük. Természetesen megadtam, mert egyszerűen nem akartam elfogadni, hogy, ami ennyire jó az akár egy kicsit is bűn lehet.