6. fejezet

Sokat haladtunk a dallal, és mivel nem akartam Justin nyakán lógni egész nap, így délután három óra felé felvetettem az ötletet, hogy mára fejezzük be.
- Hívok egy taxit, aztán...
- Várj, várj. Mit csinálsz?- vágott közbe Justin.- Taxival jöttél?
- Igen.
- Hol a kocsid?
- Otthon a garázsban.
- Miért?- nézett rám meglepve.
- Mert nem szeretek vezetni.
- De azért tudsz?- mosolyodott el halványan.
- Persze. Tudom, hogy vannak azok az előítéletek a női sofőrökkel szemben, de hidd el, hogy képes voltam megtanulni.
- Elhiszem.- bólintott.- Hazaviszlek.
- Nem szükséges, Justin. Tényleg, tegnap is megoldottam.
- Bocs, tegnap elég bunkó voltam, ugye?- nézett rám félszegen.
- Nem, semmi gond.- ráztam a fejem, pedig elhatároztam, hogy csúnyán odavágom neki még ezt, de valahogy ez a mai közös zenélés olyan hatással volt rám, hogy nem lett volna szívem úgy viselkedni Justinnal.
- Na, gyere! Nem fogadok el nemleges választ.- mondta, aztán a kulcsaiért nyúlt és már indultunk is.
- Nincs éppen programotok Selenával?- kérdeztem rá, amikor a kocsiban ültünk.
- Nincs. Nem tudom, hogy feltűnt-e neked, de nem egészen úgy vagyunk Selenával, mint, ahogy azt az újságok megírják.- mondta őszintén.
- Ez mit jelent?
- Nocsak, érdekel?- villantotta rám a hófehér fogsorát.
- Ha elmondod...- vontam vállat mosolyogva.
- Vége a rózsaszín ködnek. Legalábbis részemről.
- Nem vagy szerelmes?- hitetlenkedtem.
Justin keserűen elmosolyodott és alig észrevehetően megrázta a fejét.
- Ó, hát... De akkor mi értelme?
- Igazság szerint már szakítottunk, de valahogy mégis mindig keressük egymást.
- De ez akkor egy nem hivatalos szakítás, ugye?
- Ez titok, Nina.- halkította le a hangját és rám mosolygott, amitől úgy éreztem tényleg egy bizalmas dolgot osztott meg velem.
- Nem is jó felé mész.- szóltam rá élesen, amikor ismeretlen utat láttam magam körül.
- Tudom.
- Hova viszel?
- Bizonyítani.- válaszolta egyszerűen.
Értetlenül bámultam, ahogy feljebb csúsztatta a kezét a kormányon, majd elég látványos mozdulattal lekanyarodott. Kifejezetten jó volt nézni Justint vezetés közben.
- Bizonyítani? Mit?
- Nem vagy félős, ugye?- kérdezte, aztán még mielőtt válaszolhattam volna rátértünk egy újabb útra, ahonnan már láttam a célunkat.
- Nem, Justin! Felejtsd el!
- Jó lesz, Nina. Bízz bennem!
A következő pillanatban már éreztem is, hogy a Range Rover kerekei megcsúsznak a vizes aszfalton, majd Justin ügyes mozdulattal újra egyenesbe hozta a kocsit.
- Félsz?- nevetett fel és egy pillantást vetett rám.
- Gyorsíts!- kértem hirtelen.
- Tessék?
- Menj már!- nevettem fel most már én is.
Justin gyorsított és tovább kerülgette a kisebb, nagyobb akadályokat, én meg egyre inkább kezdtem élvezni. Csúszkáltunk az úton és néha Justin még rá is fékezett, hogy még inkább kiforduljunk, de nem féltem, mert minden alkalommal megfogta a kocsit.
- Justin!- kiáltottam fel, amikor letért a pályáról és a füves részre érve behúzta a kéziféket, így teljesen körbe fordultunk. Justin csak nevetett, aztán újra a gázra lépett és a pálya közepén állt csak meg újra.
- Na, azt ne mondd, hogy nem tetszett!- nézett rám elégedett mosollyal az arcán.  
- Te őrült vagy!- válaszoltam komolyan, majd egy perccel később kitört belőlem a kacagás.
- Tudtam, hogy imádni fogod.
- Miből tudtad?
- Mert velem együtt te is őrült vagy.- felelte, mintha ez olyan egyértelmű lenne.
Elmosolyodtam ezen egyrészt, mert igaza volt, másrészt, mert tetszett, hogy valamiféle párhuzamot vélt felfedezni kettőnk között. Kényelmesen hátradőltem az ülésben és az előttünk lévő pályára szegeztem a tekintetem.
- Akarod, hogy én is elmondjak egy titkot?- kérdeztem hirtelen, még mielőtt végiggondolhattam volna, hogy mit is beszélek.
- Persze.- bólintott mosolyogva.
- Kicsit bele vagyok esve a legjobb barátomba.- ismertem be életemben először hangosan. 
- Az a bizonyos Kyle?- kérdezte, és most én is ránéztem, hogy lássam a reakcióját.
- Aha. Hülyeség, mi?- nevettem fel zavartan, de Justin egy ideig nem válaszolt.
- Szerintem nem az.- mondta végül, én pedig hálásan rá mosolyogtam.
- Hazaviszel?
- Nem akarsz vezetni te is?
- Inkább kihagyom.- mondtam rögtön.
- Na, kérlek.- próbálkozott a kisfiús mosollyal.
- Nem, nem.- ráztam a fejem ki.
- De legközelebb vezetsz.- mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
- Azért hoztál ide, hogy vezessek?
- Aha, számomra elképzelhetetlen, hogy valaki ne szeresse meg ezek után a vezetést.- mutatott a pályára.
- Volt egy majdnem balesetem egy évvel ezelőtt.
- Milyen az a majdnem baleset?- nézett rám összevont szemöldökkel, ami nagyon aranyos volt.
- Hát olyan, hogy egyedül voltam és majdnem becsúsztam egy kamion alá. Azóta félek vezetni.- magyaráztam.
- Ezen változtatunk majd.- kacsintott rám, aztán indított és mielőtt elhagytuk volna a pályát párszor felbőgette a motort.
- Justin, nem szükséges játszanod a menőt előttem.- nevettem fel.
- Tudom, anélkül is eléggé kedvelsz már.- nézett rám egy másodpercre, és így láttam a szája szegletében megbújó mosolyt.

                                                                          ***

- Anyaaaa!- kiabáltam, amikor beléptem az ajtón.
- Szia! Hát te, mitől vagy ilyen vidám?- kérdezte meglepetten, amikor beléptem a konyhába.
- Csak jó napom volt.- vontam vállat és egy puszit nyomtam az arcára. 
- Justinnal voltál?- kérdezte, és szinte hallottam a hangján, hogy mekkora örömmel töltené el, ha a válaszom igen lenne. A szüleim véleménye eléggé megoszlik Justinnal kapcsolatban. Anya rögtön az első perctől kezdve oda volt érte, apa viszont elég ellenségen viselkedett, majd később elárulta nekem, hogy azért, mert "nem szereti, ha ilyen éretlen kölykökkel töltöm az időmet" Persze Kyle-lal semmi baja nincs, nem mintha idősebb lenne Justinnál. Apák...
- Igen, vele voltam.- tereltem vissza a gondolataimat a jelenhez.- Segítsek valamit?- pillantottam a hús szeletekre, amik a pulton feküdtek.
- Nem szükséges, drágám.- mosolygott rám.- Inkább keresd meg Kate-et, mert alig fél órája keresett és úgy tűnt, nagyon fel van dobódva valamitől. Azt mondta, hogy vigyél át néhány ruhát.
- Húha, ez nagyon úgy hangzik, hogy bulizni akar.- nevettem fel.- Nem gond?
- Menjetek csak, de előtte nézz be apádhoz.
- Már megint dolgozik?- sóhajtottam, mire anya bólintott.
Felmentem az emeletre, ahol apa dolgozószobája is volt és rögtön kopogás nélkül beléptem
- Szia, apa.
- Szia, Nins.- köszöntött ő is, én meg elmosolyodtam, hogy a kiskorom óta használt becenevem szólított.- Milyen volt a napod? 
- Jó, a héten befejezzük a dalt.
- Örülök. Alig várom, hogy halljam.- mondta, aztán kinyújtotta a karját felém én meg odaültem a fotelja karfájára.
- Kíváncsi vagyok a véleményedre. Tudod, hogy te vagy a legnagyobb kritikusom- nevettem fel, és apa is így tett.- Nem akarsz egy kis szünetet tartani? Anya szerintem örülne, ha lemennél hozzá.
- Anya? És te?
- Szerintem Kate-tel bulizni megyünk, szóval átmegyek hozzá.- közöltem a terveinket.
- Kyle is megy veletek, ugye?- tette fel rögtön az ilyenkor szokásos kérdést.
- Biztos vagyok benne. Tudod, hogy sosem hagy minket egyedül menni.- mosolyogtam rá megnyugtatásként.
- Akkor jó szórakozást!- mondta és puszit nyomott a hajamra, én meg felvidulva mentem a szobámba, hogy összeszedjek néhány dolgot.
Ha Kate bulizni akar, akkor biztos, hogy van valami konkrét oka ennek, így izgatottan mentem át a szomszédba, hogy egy rövid készülődés után kezdetét vegye az este.