24. fejezet

 
Mivel az utóbbi néhány napban szinte el sem szakadtunk egymástól, ezért Justinnal úgy döntöttünk, hogy kell egy kis távolság, nehogy ráunjunk a másikra. Na, nem mintha ez előfordulhatott volna, de ő is, és én is szerettem volna kis időt a barátaimmal tölteni. Tegnap este így aztán mindketten otthon aludtunk, a saját házunkba, egyedül. Ma reggel pedig úgy keltem, hogy elhatároztam igenis normálisan fog telni ez a napom, úgy mint régen. Rám közel sem irányult annyi figyelem a média részéről, mint Justinra, de azért őszintén örültem, hogy elbújhatok kicsit. Scooter elmondta, hogy Justin és Selena szakítását, amiről eddig csak halovány pletykák röppentek fel, mostanra már kész tényként kezelik.  Ebből persze egyenesen következett a kérdés: Ki az a szemét mocskos harmadik fél, aki szétszedte az álompárt? Felmerült a nevem, de egyelőre nem adtunk kézzel fogható bizonyítékot a markukba. És persze még nem áll szándékomban mosolyogva az újságok és rajongók karmai közé vetni magamat. Ehelyett inkább a még mindig duzzogó Kyle-t választottam, ami majdnem olyan veszélyesnek bizonyult az első pár percben. Anya persze megkérdezte, hogy hova megyek - fura, hogy mostanában otthon van - és mikor az volt a válaszom, hogy a szomszédba, meglepetten érdeklődött afelől, hogy és úgy egyébként hol hagytam Justint... Azért feltűnhetett volna neki, hogy este sem aludt itt.
- Nina, tisztában vagy vele, hogy 7 óra van? - nézett rám Kyle álmos szemeivel, amikor kinyitotta nekem az ajtót.
- Fél 9 van, Kyle - világosítottam fel. - Már egy órája ébren vagyok.
- És magadra hagyott a herceged?
- Justin jól van, köszi - mondtam nyugodtan. - És mi a helyzet a te hercegnőddel? - nem akartam gúnyos lenni, mert őszintén kedveltem Liv-et, de ez kicsúszott a számon.
Kyle erre csak vágott egy pofát, aztán becsoszogott a konyhába, én meg utána.
- Kate fent van már?
- Nézd meg - vont vállat, majd kinyitotta a hűtőt. Ekkor tűnt csak fel, hogy tulajdonképpen mindössze egy pizsamanadrág lógott a csípőjén, és Justin ide vagy oda Kyle-on igenis volt mit megbámulni. Széles vállai és feszes hátizmai voltak, de nem emiatt akadt meg a tekintetem rajta, hiszen láttam már korábban is. A lapockáját egy széles, jól látható heg fedte, ami még a Nathannel és vele történt baleset következménye volt.
- Kérsz valamit? - nézett rám a válla felett, mire gyorsan elkaptam a tekintetem a hátáról.
- Felvennél egy pólót? - kértem halkan.
Zavartan felhúzta a szemöldökét, aztán felém fordult és összefonta a karjait a mellkasán.
- Zavarba hozlak? - nem incselkedésként hatott a kérdése, egyszerűen csak kíváncsi volt. - Láttunk már egymásból többet is - mondta és ekkor már elmosolyodott.
- Tudom. Csak a sebed... - dadogtam, és erre Kyle arcáról is lehervadt a mosoly. - Felejtsd el, felmegyek Kate-hez.
Fura érzésekkel telve botorkáltam fel a lépcsőn. Régóta nem gondoltam Nathanre már és furcsa mód, most nem éreztem úgy, hogy megfulladok az emlékétől. Csak egy kis keserűséget éreztem, amiért nem lehet velem, holott nagyon is szeretném tudni, hogy mit gondolna arról, aki most vagyok.
Kate valóban mélyen aludt még, és amint megláttam az ágyról lelógó lábait, megfordult a fejemben, hogy mit szólna, ha egyszerűen csak lehúznám ébresztés gyanánt, de tudtam, hogy csúnya bosszút forralna, így inkább más módszert választottam.
Mellé feküdtem és addig bámultam rá, míg fel nem ébredt. Nem kellett sokat várnom, mindössze két percet, ugyanis tudtam jól, hogy Kate nem bírja ezt. Kyle-lal rengetegszer csináltuk vele ezt gyerekkorunkban.
- Nina - nyögött fel, amikor tudatosult benne, hogy miattam ébredt fel. - Menj a fenébe! - azzal az arcomba vágta a kispárnáját. 
- Jó reggelt - nevettem.
- Mit akarsz? - nyöszörgött.
- Boldog vagyok, hogy ennyire örültök nekem ma reggel - húztam el a számat.
- Van egy veszélyesen szexi barátod. Hogy vagy képes egyáltalán kikelni az ágyból? - morgott, és úgy tűnt számára ez tényleg érthetetlen. - Nem vele kéne lenned? 
- Nem - vágtam rá. - Miért hiszi azt mindenki, hogy össze vagyunk nőve? 
- Mert pontosan úgy viselkedtetek mostanában. Feltűnt?
Már nyitottam volna a szám, hogy tiltakozzak, de rájöttem, hogy kicsit igazuk van. Jó, sokat vagyunk együtt. És? Kate-re néztem, aki éppen készült visszaaludni. Magamhoz öleltem a kispárnát, aztán felnéztem a plafonra. 
- Hozzam a pohár vizet, vagy Kate felkelt magától is?  - hallottam Kyle hangját az ajtón túlról. 
- Kyle, ha le mersz önteni... - kezdte Kate félálomba, de meglepően határozottan.
- Nyugi, felébresztettem - szóltam ki a bátyjának. - A régi módszerrel.
Hallottam, hogy felnevet odakint, aztán nem sokkal később az ajtaja csukódását. 
- Hé, Kate - szólítottam meg halkan a mellettem fekvőt. 
- Mmm? - ennyi reakciót kaptam.
- Kyle szokott Nathanről beszélni? 
A bátyám nevének említésére egyből magához tért. 
- Nem. Vagyis mostanában nem beszélgettünk túl sokat, főleg róla nem. 
- Mostanában mi sem beszélgetünk túl sokat - jegyeztem meg.
- Te meg én vagy Kyle meg te? 
- Hm. Együtt, hárman - magyaráztam kis gondolkodás után. 
- Hát, akkor beszélgessünk. Mit akarsz tudni? 
- Nem is tudom - vontam vállat, de mielőtt kigondolhattam volna a kérdést, Kate felemelte az ujját, jelezve, hogy várjak. 
- Kyle! - ordított át a másik szobába. 
- Mi van? - kiabált vissza neki a tesója. Ja, igen, így is lehet kommunikálni.
- Gyere át.
- Minek? 
- Nina azt mondta, megmutatja a bugyiját - forgatta a szemeit Kate, én meg felnevettem, és most én vágtam hozzá a kispárnát. - Mit gondolsz, nagy okos?
- Te nem vagy normális - állapítottam meg, de ő csak vállat vont. 
Kyle dugta be a fejét az ajtón és éppen egy pólót húzott magára.
- Mizu? - kérdezte széles vigyorral, aztán már be is ugrott közénk és kényelmesen elhelyezkedett. 
- Hé, ez az én ágyam - méltatlankodott a húga.
- Ja, elég kényelmes - bólintott Kyle.
Kate pofátlannak és nagyképűnek nevezte, ami miatt persze rögtön veszekedés lett, mert ezt Kyle kikérte magának. Eltartott egy ideig mire eljutottunk odáig, hogy normálisan beszélgessünk, de végül annyira belemerültünk, hogy csak arra lettünk figyelmesek, hogy mindjárt dél, és mindannyian veszettül éhesek vagyunk. 
Lementünk a konyhába valamit összedobni, de miután én az első alkalommal, amikor a kés a kezembe került lesérültem, többet nem engedtek hozzáérni semmihez, úgyhogy az asztalnál ülve figyeltem őket.
- Tudom, hogy direkt csináltad - mosolygott rám Kyle mindentudóan, miközben paradicsomot szelt éppen velem szemben. - Kihúzod magad a munka alól.
-  A fenébe! Ennyire átlátszó volt? - játszottam tovább.
- Eléggé - nevetett. - És ne nézz úgy, mintha annyira sajnálnád, hogy nem segíthetsz. 
Még ártatlanabbul néztem rá, mire neki szélesedett a vigyora. 
- Vagy engem nézel ilyen sóvárogva? Levegyem a pólómat? - nyúlt a szegély aljához, de mielőtt felhúzhatta volna, megdobtam egy a kezem ügyébe kerülő tárggyal, ami pont egy konyharuha volt. 
- Kihagynám - nevettem. 
- Nem, nem is érdemled meg - rázta a fejét, és láthatóan nagyon jól szórakozott.
- Ó, és miért? - kérdeztem.
- Na, mégis csak érdekel? - csillant fel a szeme, én meg válaszul csak lehajtott fejjel nevettem, amolyan "reménytelenül gyerekes vagy" stílusban.
- Mondtam már, hogy furák vagytok? - lépett oda Kate is. 
- Miért? - háborodott fel Kyle.
- Te - nézett rám Kate. - A bátyámmal flörtölsz. Vele - mutatott Kyle-ra. - A hangsúly azon van, hogy VELE. 
- Mi a baj ezzel? - kérdezte Kyle, éppen akkora amikor én a következőt mondtam:
- Nem is flörtölök. 
Erre egymásra néztünk, és elnevettük magunkat. 
- Furák - ismételte Kate még egyszer, aztán abban a pillanatban megszólalt a telefonom. 
Justin nevét olvashattam le, úgyhogy azonnal felvettem. 
- Szia. Mi újság? 
- Éppen ezt akartam tudni én is - nevetett, és furcsa volt a telefonban hallani a hangját. Telefonáltunk mi már egyáltalán?
- Kate-tel és Kyle-lal... főzünk - böktem ki nehezen, bár az amit csináltunk a közelében sem volt a főzésnek.
- Aha. Hát, én meg éppen pakolok - közölte.
- És? - tudtam, hogy van valami folytatása ennek a sztorinak.
- És 2 óra múlva repülök New Yorkba.
- Öö. Jó. Minek? - nyökögtem, mert ez kicsit váratlanul ért.
- Én inkább azt kérdezném a helyedben, hogy kivel - mondta, mire ha lehet még inkább összezavarodtam.
- Kivel?
- Veled - vágta rá, és hallottam, hogy halkan felnevet. - Persze, csak ha szeretnél ma este látni engem, és... talán fellépni velem. 
- Tessék? - ugrottam fel, és tőlem nagyon szokatlan sikítást hallattam. Kyle és Kate is úgy néztek rám, mint valami őrültre.
- Scooter vetette fel az ötletet, és gondoltuk, hogy örülnél meg...
- Persze, hogy örülök - vágtam közbe. - De ez olyan váratlan... - ültem vissza a székre. - Fogalmam sincs, hogy hogy mennek ezek a dolgok.
- Énekeltél már velem - emlékeztettet. - És csak egy dal. Imádnád, Nins, hidd el - győzködött.
- Nem tudom. Ez nagy dolog.
- Tudom. De hé, gondolj csak bele. Volt már olyan dolog, amit ketten csináltunk és te nem élvezted? - nevetett és én is felnevettem a kétértelmű mondat hallatán. 
- Oké, ezzel nem tudok vitatkozni - mondtam.
- Gyorsan dönts, mert a végén itthon hagylak.
- Oké, oké - mondtam gyorsan. - Mikor jössz értem? 
Justin elhallgatott, gondolom megleptem a kérdéssel.
- Hát, egy fél óra múlva - nevette el magát végül. - Készülj fel lelkiekben addig - tette még hozzá, majd letette.
Az asztalra dobtam a telefonom és a hajamba túrtam. Ez határozottan a legváratlanabb dolog a mai napban. 
- Mi van már, Nina? Mit mondott Justin? - kérdezte Kate.
- New Yorkba megyünk - mondtam. 
- Minek? - vágtak mindketten olyan értetlen arcot, mint amilyet az előbb én produkálhattam.
- Koncertre. Justin és Scooter szerint én is énekelhetnék Justinnal - mondtam és mire a végére értem Kate már a nyakamba lógott.
- Úristen! Nem hiszem el - lelkendezett, és a válla felett láttam, ahogy Kyle is rám mosolyog. 
- Hát, én sem - mondtam, mikor elengedett Kate. - Akartok velem jönni? - kérdeztem meggondolatlanul, ugyanis erre Kate megint rám ugrott és a fülembe visított.