27. fejezet

- Nina, gyere te is. Justin olyan vicces - kiabált és kapálózott Jazzy a bátyja kezei közül.
- Csupa víz a ruhád - nevettem már messziről. Jaxon végig a kezembe kapaszkodott, mert félt a kicsapódó hullámoktól, így lassan értünk oda melléjük.
- Nem baj, apa azt mondta, hogy játszhatunk a vízben.
- Jaxon, te nem akarsz bejönni velünk? - nézett az öcsére Justin kedvesen, de ő egyre csak a kezemet szorongatta.
- Mi inkább kint játszunk - válaszoltam mosolyogva.
Nem volt túl meleg nap, de a gyerekek már nagyon untak mindenfélét otthon, így Justin kitalálta, hogy hozzuk le őket a partra. Csak mi négyen, és az elmaradhatatlan biztonsági emberek.
Jaxon kicsit azért szeretett volna Justinékkal játszani, de valamiért nem lehetett rávenni, hogy bemerészkedjen a vízbe, ezért kerestünk apró kavicsokat, és ki dobja messzebb játékot játszottunk, amíg Jazzy meg nem unta, hogy Justinnal mezítláb szaladgáljanak a vízbe és locsolják egymást.
- Láttad ezt, Nina? Láttad? - lelkendezett aranyosan Jaxon, ahogy eldobta a kavicsot.
- Aha, ügyes vagy - mosolyogtam rá. - Nézd csak, Justinék is idejönnek játszani velünk - mutattam oldalra, ahol Justin a nyakában hozta Jazzyt.
- Tegyél le, Justin. Én is játszok - közölte a kislány, majd felmarkolt néhány kavicsot és odaállt mellénk.
- Oké, akkor mehet? - kérdeztem. - Számolok! Egy... Kettő... Három!
Mindhárman eldobtuk a kavicsokat, Jazzy és Jaxon pedig máris azon veszekedtek, hogy melyiküké ment messzebb.
- Elég nagyot dobtatok mindketten, én úgy láttam, hogy döntetlen volt - szólt közbe Justin, és a kicsik el is fogadták a nagy, okos bátyjuk véleményét.
- Justin, te is keress kavicsot és gyere - kérte Jaxon, mire Justin kicsit távolabb sétált tőlünk, hogy begyűjtse a saját részét.
- Hé - fordultam felé, amikor percek múlva sem csatlakozott a játékhoz.
Alig pár lépéssel állt távolabb tőlünk, és arra is egyből rájöttem, hogy mi tartotta fel. Előjött a fotózási mániája, ami sokszor jó, mert egy csomó emléket megörökít, de amikor én voltam a fotóinak alanya, kifejezetten rossz tulajdonságának tartottam.
- Ezt muszáj volt, Nins. Nagyon édesek vagytok - sétált vissza nevetve.
- Képzelem, mennyire - forgattam meg a szemem, de azért én sem bírtam ki mosolygás nélkül.

- Mi ez a sok homok a nappaliban? - lepődött meg Fredo, amikor belépett, nem sokkal azután, hogy mi is hazaértünk.
- A parton voltunk - közölte vele Jazzy vidáman.
- Úgy látom, haza is hoztátok a partot - nevetett fel.
- Látnád a kocsimat - panaszkodott Justin, de persze tudtam, hogy csak viccel.
- Jaxon, gyere, hadd vegyem le a cipődet - kértem.
- Fúj, csupa homok a lábad - nevette ki Jazzy az öccsét.
- Ahogy a tiéd is, kisasszony - mondta neki Justin, és valóban, ahogy Jazzy lábáról lekerült a cipő, kiderült, hogy ugyanolyan mint a testvéréé. Sőt, mind a négyünké olyan volt. 
- Gyertek ide - kérte őket Justin, és láttam, hogy már veszi is elő a telefonját. - Tegyétek egymás mellé a lábatokat.
- Ez most komoly? - nevettem fel hitetlenkedve
- Aha - vigyorgott Justin a régen látott kisfiús mosolyával. - Na, ide a lábad!
- Dehogyis! Nem őrültem meg - nevettem rajta továbbra is.
- Nina, gyere - kezdtek rá a gyerekek is, úgyhogy végül megadtam magam, és kisebb kört alkotva letettük a homokos lábainkat, csakhogy Justinnak legyen egy fotója róla. 
- Most örülsz? - kérdeztem Justint, aki sejtésem szerint máris töltötte fel a képet az internetre.
- Igen, bébi - bólintott, aztán átölelt, én meg a vállára hajtottam a fejem, így pont láttam, hogy mit írt a kép mellé. Csak három rövid szót: A parton jártunk.
- Biztos vagyok benne, hogy imádni fogják a lábainkat - nevettem.
- Biztos is lehetsz benne. Főleg a te piros lakkos körmeidet - nézett le a lábfejemre. - Azt én is imádom - puszilta meg az arcom, aztán máris azzal volt elfoglalva, hogy a gyerekeket minél hamarabb fürdessük meg.
Amíg ő és Jeremy ezt elintézték, addig én igyekeztem eltüntetni a homokot, aztán Fredoval együtt vacsorát készítettünk.
- Miért kell nekünk a húshoz ez a kimondhatatlan nevű fűszer? - mutatta fel a dobozt Fredo.
- Majd meglátod. Nagyon finom - vágtam rá, és közben igyekeztem minden szeletet egyformán ízesíteni.
- Oké, főszakácsnő, nem merek vitatkozni - nevetett feltartott kézzel.
- Mi lenne, ha inkább hasznossá tennéd magad? - nevettem én is, és kicsit meglöktem a csípőmmel.
- Hé, gyerekek, ne szaladgáljatok a lépcsőn -  hallottuk Jeremy hangját. - Minek is beszélek nektek?! - kérdezte inkább magától, amikor megjelent a konyhában. - Legközelebb megpróbálhatnátok jobban kifárasztani őket - mondta nekem.
- Megtettünk minden tőlünk telhetőt - mosolyogtam rá. - Justin hol van?
- Zuhanyozni ment.
Fredonak ezután nem sokat hasznát vettem,  inkább Jeremyvel beszélgetett, de nem bántam, mert mire Justin végzett a zuhannyal, én is betehettem a sütőbe az ételt.
- Nem vagy fáradt? - lépett mellém Justin, miközben a konyhapultról pakoltam le.
- Egy kicsit, de miután ezt letakarítottam és zuhanyozhatok egy jót, máris jobban leszek.
- Nem - fogta meg a csuklóm. - Menj csak, majd én megcsinálom.
- De én...
- Menj - ismételte, aztán megpuszilta az arcom, és szó szerint kilökött a konyhából.
Gyorsan végeztem, aztán felvettem egy egyszerű felsőt és sortot azok közül, amiket még pár napja hoztam át Justinhoz. Mivel szinte teljesen biztos voltam benne, hogy már nem megyünk sehova, a hajamat csak úgy nedvesen összefogtam egy hajgumival, és lementem a fiúkhoz. Már a lépcsőről hallottam, hogy csatlakozott hozzájuk valaki.
- Nem lesz semmi gond, csak ne szóljatok semmit - hallottam Justin hangját a nappaliból.
- Kinek ne szóljanak? - léptem be közéjük.
- Csak... - kezdte Justin.
- Erin nem örülne, ha tudná, hogy Jazzy elvágta az ujját - magyarázta gyorsan Fredo.
- Úristen! Hogy került hozzá kés? - néztem egyből a kislány leragasztott ujjára.
- Nem figyeltem eléggé - ismerte be Justin, mire csúnyán néztem rá.
- Jó, nem kell túl reagálni - intett le az újonnan érkezett Pattie, aki ott ült Jazzy és Jaxon között. - Csak egy kis seb.
- Igen, Nins. Gyere inkább ide -húzott le maga mellé Justin. - Mikor lesz kész a vacsi? Éhen halok.
- Még kb fél óra. Annyit kibírsz? - mosolyogtam rá.
- Talán - mosolygott vissza. - Ha kapok valamit, amivel kihúzhatom addig - nyomta az ajkát az enyémre.
- Justin - szólt közbe Pattie rosszallóan, éppen akkor amikor elhúzódtam.
Feltűnt, hogy sem a gyerekek, sem Fredo, sem pedig Jeremy nem foglalkozott velünk, csakis Pattie.
- Igen, anya? - fordult felé szemtelen vigyorral Justin.
Az anyukája csak megforgatta a szemét, aztán inkább Jeremyék beszélgetésére figyelt.
- Átugranak a srácok is - közölte Justin. - Mondtam nekik, hogy te főzöl. Szerintem bármelyik percben itt lehetnek.
- Twist és az öccse?
- Aha. Nem gond?
- Justin, ez a te házad - nevettem. - Egyébként megkedveltem őket így, hogy egész héten itt voltak este.
- Örülök - nyomott puszit az arcomra.
- Segítesz megteríteni?
- Nekem most gyorsan fel kéne mennem, mert... van valami...
- Oké, hagyjuk - fojtottam Justinba a kifogását nevetve. - Srácok, segítetek nekem? - fordultam a gyerekek felé, akik persze szívesen jöttek. Jazzy balesetéből kiindulva már óvatosabban adtam a kezükbe az étkészlet darabjait.
- Nins - jött be az étkezőbe nem sokkal később Twist nagy örömmel. - Hallottam, hogy direkt a mi tiszteletünkre főzöl, úgyhogy jöttünk, ahogy tudtunk. Elkényeztetsz minket.
- Szerintem is, úgyhogy holnap ti jöttök, fiúk.
- Hallottad ezt? - tátotta el a száját Za, és így bámult a kezében lévő Jaxonra. - Nem kapunk többé vacsorát.
- Justin elvisz minket étterembe - vágta rá Jaxon vidáman.
- Az nem olyan, öcsi - borzolta össze a haját Za nevetve, és én is elmosolyodtam.
- Szólok a többieknek - indultam a nappaliba.
- Justin, csak feltettem egy kérdést - hallottam Pattie ingerült hangját, így megtorpantam. Nem akartam hallgatózni, de úgy tűnt, ez érint engem is. - Ide költözött vagy nem? Nem kell rögtön összeveszned velem.
- Nina nem költözött ide, anya - fújta ki a levegőt Justin. - Miből gondolod ezt egyáltalán?
- Látszik, hogy nagyon otthon érzi magát.
- Mert itthon is van - vágta rá Justin.
- Nem gondolod, hogy elsietted ezt a kapcsolatot, Justin? Meg a szakítást Selenával...
- Nem, anya. Kérlek maradj ki ebből.
Mivel nem hallottam újabb hangot, így egy kicsit hangosabban lépkedve bementem.
- Kész a vacsi - mosolyogtam, és reméltem, hogy nem veszik észre, hogy tudok valamiről, amiről nem kéne.
Akkor tudtam csak igazán elgondolkodni a hallottakon, amikor vacsora után mindannyian megint a nappaliban voltunk. Justin átkarolta a vállam, de közben a fiúkkal beszélgetett, a gyerekek játszottak, és mindenki talált valami elfoglaltságot. Pattie nem sokkal vacsora után elment, és bár nem éreztette velem, hogy miattam tett volna így, de mégis ez tűnt a legvalószínűbbnek számomra. Ahogy lepillantottam a lábamra, amin egy Justintól kölcsön kapott papucs volt, és beletúrtam a már szétesett hajamba, megértettem, hogy miből gondolta, hogy itt élek. Annyira természetesnek vettem, hogy Justinnal és a családjával vagyok, hogy már nem is volt furcsa, ha smink nélkül, egyszerű ruhákban látnak.
- Hé, ti a tengerparton voltatok? - fordult felénk Twist.
- Aha - válaszoltam. - Miért?
- Éppen most láttam egy képet rólad meg a gyerekekről Justin instagramján. 
- Tessék? - lepődtem meg. - Mutasd!
- Semmi érdekes, Nina - szólt közbe Justin, miközben már Twist telefonja a kezemben volt. - Csak a parton csináltam.
A képen Jaxon, Jazzy és én a kis kövekkel játszottunk. Ezt még azelőtt csinálhatta, hogy észrevettem volna, hogy fotóz. Két szót írt hozzá: #Család és #Szeretet. Már éppen mosolyogva visszaadtam volna a telefont a tulajdonosának, amikor megakadt a szemem egy kommenten. Egy nem túl kedves kommenten. Aztán ahogy lejjebb és lejjebb görgettem, még több utálkozó véleményt olvastam. Persze voltak ott olyanok is, akik aranyosnak találták a képet, de nem tudtam örülni ennek azok mellett, amik arról szóltak, hogy bárcsak Justin még Selenával lenne. Olyanok is akadtak, amelyekben Justint kérdezgették, hogy mégis miért van velem...
- Nina - kapta ki a kezemből a telefont Justin és félre dobta, majd a szemembe nézett. - Megbeszéltük, nem olvasunk véleményeket. Két hete csak találgatnak, hogy a barátnőm vagy-e, még sokáig ez lesz a téma, de aztán majd elfelejtik - győzködött halkan.
- Tudom - mondtam a lehető leghatározottabb hangon. - Én nem is... csak véletlenül megláttam és...
- Oké, semmi gond. Ne gondolj rájuk.
- Te már olvastad őket, ugye? - kérdeztem, és hirtelen feltűnt, hogy mindenki feszülten figyel minket. Illetve azt hiszem csak engem.
- Csak néhányat. Nem akartam, hogy lásd, de letörölni sem akartam a képet, mert hozzá kell szokniuk - mondta továbbra is halkan. - Meg kell érteniük, hogy az életem része vagy. Még nem nyilatkoztunk hivatalosan, de megbeszéltük, hogy nem titkolózunk, emlékszel? Kicsit meggondolatlan voltam ezzel a képpel, de jól éreztem magam veletek, és azt akartam, hogy tudja ezt mindenki. Sajnálom.
- Értem - bólintottam.
- Ne haragudj, Nina. Nem gondoltam rá, hogy miket írhatnak - kért bocsánatot Twist is.
- Semmi gond. Jól vagyok - mosolyodtam el. - Csak kimegyek egy kicsit, oké? - néztem Justinra, majd kimentem a hátsó teraszra.
Tényleg nem szabadott volna magamra vennem, amiket írtak, és főleg nem szabadott volna még többet olvasnom, de nem bírtam ki. Elővettem a telefonomon, és ahogy számítottam is rá, a twitteren rengetegen írtak, mind egytől egyig Justin rajongói. 
- Ne olvasd már - kapta ki a kezemből Justin most a saját telefonomon. - Látom, hogy kiborított, úgyhogy nekem ne add elő, hogy jól vagy. 
- Miért, akkor mit mondjak? Hogy szörnyen érzem magam?
- Ha így van, akkor igen, azt - nézett rám komolyan. - Inkább mondd el, minthogy magadban őrlődj és végül megutálj. 
- Nem tudom, mit mondhatnék - vontam vállat. - Úgy érzem, hogy mindenki szívesebben látna Selena mellett téged. 
- Ki az a mindenki? Azt tudtuk jól, hogy mi lesz a rajongók és a média reakciója, de mondtam már, hogy nem számít. Nem a magánéletem miatt akarom, hogy szeressenek, és ez amúgy is elmúlik majd.
- Nem csak ők, Justin.
- Anya, igaz? - sóhajtott fel, aztán átölelt és magához húzott. - Beszélek vele, megígérem. És amint jobban megismer, meg fog szeretni, hidd el.
- Nem hiszem, és nem is csodálkoznék, ha nem kedvelne meg soha, mivel itt hisztizek egy-egy negatív vélemény miatt. 
- Ez nem hiszti. Tudtuk mindannyian, hogy ki fogsz borulni, de ez természetes. Néha még én is kiborulok, Nins - nevetett fel halkan. 
- Erről volt szó, amikor azt mondtad, hogy ne szóljanak, igaz? - néztem fel rá. 
- Igen. Nem akartam elrontani a kedved. 
- Nem érdekes - pusziltam meg az arcát. -  Menjünk vissza, oké?
Ott bent érezhető volt, hogy mi voltunk a téma, mert amikor beléptünk, mindenki elhallgatott. Szerencsére nem hozták szóba az esetet az este folyamán, csupán Jazzy fordult felém érdeklődve, amikor már hosszú ideje csak Justin vállára hajtott fejjel ültem, és nem figyeltem arra, hogy a többiek mit csinálnak.
- Nina miért szomorú? - kérdezte meg Jeremytől, és bár próbált halk lenni, mégis mindenki jól hallotta. 
- Justin miatt? - kérdezte Jaxon is. 
- Dehogy, nem Justin miatt - mosolyogtam rájuk. - Csak sokat játszottunk ma, és elfáradtam - találtam ki egy indokot. 
- Én is elfáradtam - feküdt oda Jazzy Justin másik oldalára, és felvette azt a testhelyzetet, amit én is. 
- Akkor megyünk aludni, hercegnőm? - simogatta a haját Justin mosolyogva. 
-Nem, majd ha ti is. Én még olvasok - vette maga elé a mesekönyvet, és valóban nagy elhatározással lapozgatta, míg nem egyszer elaludt és a könyv is leesett mellé. Jaxon csak fél órával később aludt el Fredo ölében. 
- Felvisszük őket - mondta Justin és rám pillantott, jelezve, hogy a többes szám alatt engem és magát értette. 
Jaxon felébredt, amikor betakargattuk, de Justin gyorsan megnyugtatta és már vissza is aludt. Justin a lépcső tetején elkapta a karom.
- Menj, öltözz át, elmegyünk valahová.
- Tessék? Hová? És a többiek? 
- Van egy olyan sejtésem, hogy már játszanak.  Apa nehezen viseli a vereséget, Twisték pedig eléggé megverték őket tegnap a kártyapartin - nevetett. - Na, siess -lökött a szobája felé. 
Tíz perc múlva a kocsijában ültünk, én meg a cipőmet húztam fel éppen, mert arra sem volt időm, annyira sürgetett. 
- De hová viszel ilyenkor? 
- Még csak 10 óra van, bébi - nézett rám. - Beszélgetnünk kell valakivel, hogy jobban érezd magad. 
- Kivel? - kérdeztem és hirtelen két név is beugrott, akikre esetleg Justin gondolhatott, de őszintén szólva elég biztos voltam benne, hogy sem Kate, sem Scooter nem tudott volna semmi megnyugtatót mondani.
- Anyával - válaszolta, aztán le is fordult, így már biztos lehettem benne, hogy Pattie háza felé tartunk.