28. fejezet

Pattie sokára nyitott ajtót nekünk, és az arckifejezéséből azonnal rájöhettem, hogy nemcsak nem számított ránk, de egyáltalán nem is örül nekünk. Illetve nekem biztosan nem. 
- Baj van, Justin? Mit kerestek itt? Alig másfél órája jöttem el - mondta egy szuszra, még továbbra is az ajtóban állva.
- Nincs baj, anya. Beszélni szeretnénk veled, de... Készülsz valahová? - nézett végig Justin anyja elegáns ruháján. 
- Dehogy! Gyertek be - állt félre vonakodva, aztán egyenesen a kanapéhoz vezetett minket. - Miről van szó? Mitől van Nina így megrémülve? - nézett rám először, mióta megérkeztünk. 
- Butaság, Pattie. Hagyjuk is - álltam fel hirtelen, de Justin visszarántott maga mellé, és el sem engedte a kezem, nehogy újra megkíséreljek lelépni.
- Nem butaság - jelentette ki. - Szeretném ha tisztázódna a viszonyotok - nézett előbb Pattie-re, aztán rám.
- Justin - sóhajtott fel az anyukája türelmetlenül. 
- Kérlek, anya, nekem ez fontos. 
- De nincs mit tisztázni. Én megértem, hogy anyukád dühös, amiért titkolóztunk és...- félbehagytam a mondatot, mert a csengő megzavart. Pattie megfeszült a hangtól, aztán hirtelen felpattant és odaszólt nekünk, hogy ne mozduljunk. 
Értetlenül néztem Justinra, ugyanis sosem tapasztaltam még ilyen viselkedést Pattie-től azalatt a rövid idő alatt, mióta ismerjük egymást. Láthatóan ő sem értett semmit. Az ajtó felől halk, ideges beszélgetés hangjait hallottuk, mire Justin fel akart állni, hogy megnézze, ki a vendég, de ezúttal én rántottam vissza. Pattie öltözékéből és a türelmetlenségéből ítélve kétségem sem volt afelől, hogy egy férfi jött érte, akiről nem akarná, hogy Justin egyelőre tudomást szerezzen. A fenébe, nem is jöhettünk volna rosszabbkor! 
- Nina, engedj. Megnézem, ki az - próbálkozott Justin újra, és sikerült is gyorsan kiszabadítania a kezét az enyémek közül.
Pattie éppen akkor fordult vissza a nappaliba, amikor utána szóltam volna.
- Anya, vendéget vártál? - kérdezte Justin.
- Csak egy ismerősömmel vacsoráztunk volna, de semmi fontos - mosolyodott el, de nekem még mindig zavartnak tűnt. - Áttettük máskorra.
- Ismerősöddel? - ismételte Justin, és láttam, hogy újra végig néz Pattie öltözékén. - Úgy érted.... randid volt mára? - mosolygott Justin, amint rájött ő is a dolgok állására. 
Pattie igazán furcsa volt, nem tudott válaszolni, és láthatólag kellemetlenül érezte magát. 
- Jézusom! Anya, hívd vissza a pasit, nem akartuk tönkre tenni az estéd - mondta sajnálkozva, és rám villant a szeme, mire gyorsan odamentem mellé. 
- Igazán sajnáljuk, Pattie - mondtam én is. 
- Nem, nem. Semmi gond, elmondtam, hogy valami fontosról akartok beszélni, és megértette. Üljünk le, oké? 
- Nem, hívd vissza! - tiltakozott Justin, és úgy tűnt továbbra is jó kedvű, a leleplezés miatt. - Amúgy sem hinném, hogy ezek után tudnál bármit mondani, amit elfogadnék ellenvetésként. 
- Hogy érted ezt? - háborodott fel Pattie. 
- Nem vetheted a szemünkre, hogy titkolóztunk, mert nekünk meg volt minden okunk rá, te viszont ok nélkül hallgattad el előlem, hogy van valakid...
- De hát nincs! - szólt közbe Pattie, de Justin mintha meg sem hallotta volna. 
- Gondolom, ha én meg tudom kedvelni a pasit, akkor te is meg tudod kedvelni Ninát, ugye? - mosolygott Justin kedvesen. 
Pattie kifújta a levegőjét, aztán leült a kanapé karfájára. 
- Nem arról van szó, hogy nem kedvellek - nézett rám. - Nem tetszik nekem ez a tempó, ahogy haladtok. Mindketten meg fogtok sérülni, amiatt, hogy ilyen gyors döntéseket hoztatok - mondta, aztán a fiára nézett. - Justin, sosem voltál azelőtt ilyen meggondolatlan. 
- Mielőtt? Nina előtt? - kérdezett vissza.
- Igen - válaszolt Pattie vonakodva. 
- Szóval akkor végtére mégis csak az a helyzet, hogy nem kedveled. Anya, csak egy kicsit ki kéne nyitnod a szemed, és látnád, hogy boldog vagyok. 
- Persze, persze. De meddig?
- Remélem, hogy sokáig - mondtam, még mielőtt Justin válaszolhatott volna. - Tudom, hogy az ellenszenved igazából abból fakad, hogy Justin miattam szakított Selenával, és teljesen jogosnak tartom - Justin erre csak a szemét forgatta egyet nem értése jeléül. - Nem hiszem, hogy annyira különböző dolgokat akarunk Justin életével kapcsolatban, szóval talán kezdhetnénk tiszta lappal. 
- Nem erről van szó - mondta Pattie. - Nem örültem neki, mikor kiderült a kapcsolatotok, de ez Justin döntése, megbékélnék vele, mint már máskor is, de ti nem látjátok, amit én. 
- Mégis mit? - kérdezte Justin élesen. 
- Azt, hogy teljesen másféle megy az életetek - fakadt ki hangosan. - Ninának nem egy kapcsolatot kellett volna hozzon ez a szerződés Scooterrel, hanem szép karriert, amire így nincs esélye.
- Miért ne lenne? Ne viccelj már - legyintett Justin. - Nem veszem el tőle a lehetőséget.
- Egyikőtök sem arra koncentrál, amire kéne... - próbálta folytatni, de Justin nem hagyta, pedig őszintén szólva egyre jobban érdekelt Pattie nézőpontja a kapcsolatunkról.
- Ezt el se kezd! Tudod mit, anya? Azt mondtad, sok döntésemet elfogadtad már, akkor egyszerűen tegyél ezzel is így, és menj el randizni, ahogy tervezted. Mi itt sem voltunk ma este, rendben? - mondta, aztán mivel még mindig a kezemet fogta, velem együtt megindult az ajtó felé, és nem is törődött vele, mikor Pattie utánunk szólt. 
Nem láttam különösebben dühösnek, ezért nem is értettem, hogy miért volt neki ilyen sietős a távozás. A kocsiban rám is mosolygott, mikor elindultunk, de nem tudtam viszonozni.
- Miért nem hallgattad végig? - kérdeztem. 
- Mert nem értek egyet vele.
- És? Nálad ebből áll egy megbeszélés? 
- Most mi bajod, Nina? - vonta össze a szemöldökét. - Nehogy azt mondd, hogy te szívesen hallgattad ezt!
- Nem, persze, de szerintem nem szabadott volna így eljönnünk - mondtam kicsit nyugodtabban, mivel nem akartam, hogy most meg mi kezdjünk veszekedni. 
Néhány percig csend volt, aztán Justin felém pillantott. 
- Nem is gondoltam rá, hogy anyának van valakije. Te mit szólsz hozzá? 
- Anyukád csinos nő, Justin - vontam vállat, mert nem értettem a meglepettsége okát. 
- Persze, tudom. Csak azt hittem, hogy rögtön elmondaná nekem, ha felbukkanna valaki.
- Ez az ő magánélete, Justin. 
- Ez meg itt a miénk - mondta és erősebben taposott a gázra. - Ha ennyire tudja, hogy a magánélet csak két emberre tartozik, akkor miért nem ért meg minket?
- Mert ő nem világsztár. Neki nincs összefüggésben a karrierjével a szerelmi élete. 
- Ne kezd már te is, Nina, kérlek - mondta olyan hangsúllyal, hogy tudtam, tényleg jobb, ha nem folytatom. 
- Hazavinnél inkább hozzánk? - kérdeztem meg halkan. 
- Miért? Azt hittem nálam maradsz. 
Meddig? - kérdeztem volna legszívesebben. 
- De régen voltam már otthon, szeretném megnézni, hogy mi a helyzet. 
- De hát úgyis egyedül lennél - értetlenkedett. 
- Tudom, de jó lesz így.
Justin hallgatott egy ideig, de végül lefordult a házunk felé. 
- Haragszol rám, igaz? Nem kellett volna erőltetnem, hogy beszéljünk anyával.
- Nem haragszom - ráztam meg a fejem és most végre rá tudtam mosolyogni. - Valóban nem volt olyan jó ötlet, tekintve, hogy nem jutottunk előrébb, de nem haragszom.
- Akkor holnap látlak? - kérdezte, amikor megállt a felhajtón. 
- Persze - bólintottam, és felé hajoltam, hogy megcsókoljam. - Jó éjt! 
- Jó éjt, Nins! - köszönt el ő is halkan. 
Figyeltem ahogy elhajtott, aztán szembe fordultam a házunkkal. Egyetlen szobában sem égett lámpa, nem mintha számítottam volna rá. Pattie randikra járt, anya viszont ki tudja hol volt, talán már a cuccait sem találnám itthon. Na, nem mintha én több időt töltöttem volna az otthonunkban. Justinnak igaza volt, úgyis egyedül lennék, de nem is igazán akartam megnézni azt a nagy ürességet, helyette a szomszéd ház felé vettem az irányt, ahol a nappaliban világos volt, így sejtettem, hogy nem fogok zavarni . 
Nem kellett sokat várnom, Kate ajtót nyitott, és széles vigyorral üdvözölt.
- Nézzétek, ki van itt!- kiabált be, én meg összevontam a szemöldököm a hangja furcsa csengése miatt. - Gyere, Nina, éppen jókor jöttél. 
Beléptem a nappaliban, ahol tudtam, hogy Kate hiába használt többes számot, nem a szüleit és a bátyját fogom találni. Kyle ott volt, és szerencsétlenségemre Tom is, de a többieket egyáltalán nem, vagy csak futólag ismertem. 
- Sziasztok - köszöntem, Kyle szintén széles vigyorral integetett, a mellette lévők meg elmormoltak valamit, amit köszönésként értelmeztem. - Ünnepeltek, Kate? - néztem barátnőmre.
- Aha - mondta, aztán leült szorosan Tom mellé, és a kezébe vett egy poharat. Az asztalra néztem, amin jó néhány alkoholos üveg állt és még több pohár. 
- És mit? - mosolyodtam el, és én is elfoglaltam a helyem Kyle mellett. Nem kerülte el a figyelmem, hogy a másik oldalán ülő, számomra ismeretlen lánynak ez mennyire nem tetszett. 
- Azt, hogy élünk, meg hogy együtt vagyunk - ölelte meg a barátját. -  Nem elég indok ez?
Kyle-ra néztem a szemem sarkából és láttam, hogy éppen úgy próbálja visszatartani a nevetését, mint én. Kate kezdett részeg lenni, ez nyilvánvaló volt. 
- Mi járatban erre? - kérdezte Kyle, miközben italt töltött nekem is. 
- Bocs, hogy csak így berontottam, nem tudtam, hogy vendégeitek vannak. 
- Kate vendégei - legyintett, és a mellette lévő lány erre a kijelentésre már valóban megsértődött, és átült máshova. 
Újból igyekeztem visszatartani a nevetésem, és inkább körülnéztem alaposabban is. Kate-en, Kyle-on és Tomon kívül még két srác, és három lány volt, úgy tűnt nem igazán érdekli őket, hogy én ki vagyok, továbbra is beszélgettem, ezért én sem foglalkoztam a nevükkel. Kate felhangosította az eddig háttérben szóló zenét, én meg beleittam a poharamba. Meglepett az égető íz, és köhögni kezdtem, de Kyle-on kívül nem vette észre senki. 
- Tom haverjai nem a Kate-nél megszokott gyümölcslikőrökkel készültek - nevetett. Azt éreztem, ez whisky volt, még hozzá nem is gyenge. - Justinnal voltál? - váltott témát.
- Aha, megismertem az apukáját és a tesóit. 
- És? Tetszel a családnak? 
- Hát fogjuk rá - vontam meg a vállam egykedvűen. - Az anyukájával nem vagyunk legjobb barátnők, de amúgy minden oké.
Kíváncsi lettem volna, hogy hol van Liv, Kyle barátnője, de mire megkérdezhettem volna, Kate elvonta a figyelmem azzal, ahogy a nappali közepén Tomhoz dörgölőzve táncolt. 
- Tom meg Kate elég jól kijönnek, mi? - kérdeztem és feléjük biccentettem. 
Kyle csak vállvonogatással válaszolt, és mikor belenéztem a szemébe rájöttem, hogy nem is szándékozik többet reagálni. Ahogy arra is rájöttem, hogy nem csak Kate, de ő is ivott már, bár rajta még a szeme csillogásán kívül nem volt ennek más jele.
- Akarsz táncolni? - kérdezte tőle szokatlan hangon. 
- A nappalitok közepén? - nevettem fel. - Nem, ahhoz én még nem ittam eleget. 
- Igazad van - nevetett ő is, és töltött még mindkettőnk poharába.
- Kyle, nem mutatsz be a hölgynek? - lépett mellénk egy eddig a szoba másik végében ülő srác. Első ránézésre elég jóképűnek tűnt, de valahogy nem tetszett az, ahogy beszélt, és az indíték sem, amiért idejött.
- Van barátja - vágta rá Kyle oda sem pillantva. 
- Oké, de én a nevét kérdeztem, nem ezt, de így is jó - vigyorgott a srác rám. - Brandon vagyok.
- Nina. És Kyle jól mondta, van barátom. 
- Ha csak nem éppen Kyle az, akkor nem hinném, hogy itt lenne jelenleg. Igazam van? - Mintha csak nem lett volna egyértelmű az elutasítás, leült a karfára éppen mellettem. - Biztos vagyok benne, hogy nem lenne ellenére, ha beszélgetnénk. 
- Nekem viszont ellenemre van - mondtam. 
- Akkor inkább táncolni szeretnél?
- Brandon. Komolyan hagyd békén - szólt rá Kyle. Én rámosolyogtam a srácra, aztán felálltam.
- Szerintem olyan lánynál kéne próbálkoznod, akivel egyenlő a véralkohol szintetek. 
- És az lehetőleg ne a húgom legyen - morogta Kyle. 
- Ha csak ezen múlik, megvárlak - mosolygott szélesen Brandon, amitől valószínűleg sok lány odáig lett volna, de én láttam már szebb mosolyt az övénél, így nem volt olyan hatásos.
- Nem foglak utolérni - ráztam a fejem, mintha csalódott lennék emiatt. - Kyle, kimegyünk levegőzni? 
Kyle bólintott, aztán a derekamra téve a kezét, irányított a konyhán át a hátsó udvarig. 
- Most komolyan, mi ez az összejövetel? - néztem rá, amikor nekitámaszkodtam a teraszukat körülvevő korlátnak. 
- Kate találta ki pár napja, ezek az őrültek meg, akikkel az egyetemen lóg, mindenbe benne vannak, ha ihatnak.
- Érdekes barátok - jegyeztem meg. 
- A régieket én is jobban szerettem - támaszkodott mellém.
- Úgy érted, a gimis haverjainkat? 
- Úgy értem, azt a lökött szomszédlányt meg a tesóját, akikkel felnőttünk - mondta szelíden, sötét volt, nem kapcsoltunk lámpát, de a hangján érezhető volt, hogy mosolyog. 
- Lökött? - kérdeztem vissza. 
- Csak egy kicsit - helyesbített, mire nevetve meglöktem a vállát. 
Nem is tudom, meddig beszélgettünk ott kint. Elég hideg lehetett, de vagy az alkoholtól vagy a sok nevetéstől nem is éreztem egyáltalán, mindaddig, amíg Kyle meleg karja át nem fogta a derekam. Nekidőltem, fejemet a mellkasának döntöttem és hallgattam, hogy Kate hogy viháncol odabent. 
- Be kéne mennünk, Kate nem mindig tud viselkedni, ha iszik - mondta Kyle.
- Ott van Tom, hogy vigyázzon rá.
- Jó, de kezd hideg lenni, nem akarom, hogy megfázz. 
- Ó, ez édes - nevettem, és kezdett a hangom hasonlítani Kate-éhez. - Nincs kedvem Kate új barátaihoz, inkább hazamegyek. 
- Ne! - tiltakozott hevesen, mire felvont szemöldökkel néztem rá, és mosolyogva vártam az indokát. - Vagyis... Nem muszáj hazamenned, menjünk fel a szobámba, és beszélgessünk - kicsit úgy tűnt, hogy zavarba jött. 
Egy percig gondolkodtam, és tényleg nem volt csábító az üres ház, még úgy sem, hogy tudtam valószínűleg rögtön elaludnék. Kyle viszont elég aranyosan várt a válaszomra, ahhoz, hogy igent mondjak. 
- Oké, de lopakodnunk kell, hogy nehogy észrevegyenek - mondtam suttogva, mintha már itt kint is meghallhatnának. 
- Gyere - válaszolt ő is így, majd kézen fogott és maga után hozott. 
Vicces, de tényleg lopakodtunk. Az észrevehetetlenségre a kicsit koordinálatlan mozgásunk nem segített rá, de szerencsére a nappaliban lévők jóval többet ittak ,mint mi, így sikeresen feljutottunk Kyle szobájába. 
- Hú, ez jó volt - dőlt neki az ajtajának Kyle, én meg nevetve ledőltem az ágyára. - Kellett volna hoznunk egy üveget magunkkal. 
- Dehogy, szerintem eleget ittunk mindketten. Gyere ide - hívtam oda magamhoz.
Lefeküdt mellém, ugyanúgy hanyatt, mint én, és csak nézett rám, amitől nevetnem kellett. 
- Mi az? - kérdezte elmosolyodva. 
- Ne nézz - fordultam a plafon felé, kicsit el is pirultam talán. - Énekelsz nekem? 
Kyle hangosan levegőt vett, aztán  elkezdte A drop in the ocean-t. Furcsa választásnak tűnt, főleg ha jobban belegondoltam, hogy miről szól a dal. Nem illet Kyle-hoz, sosem hallottam még tőle. Lehunyt szemmel élveztem a hangját, ami most még mélyebbnek tűnt, mint eddig valaha. Vagy talán csak ezt akartam hinni. Észre sem vettem szinte, hogy véget ért a dal, mert Kyle kérés nélkül, egy lélegzetvételnyi szünet után újat kezdett énekelni. A Parachute Kiss me slowly-jét. Nagyon megnyugtató volt a hangja, én meg túl fáradt voltam, ahhoz, hogy kinyissam a szemem és vele énekeljek, pedig szerettem a dalt.
- Nina? - csúszott egy kicsit közelebb, mikor abbahagyta az éneklést. 
- Hm? - nem tellett tőlem több reakcióra. Kyle megsimogatta az arcom az egyik kezével, aztán éreztem, hogy hirtelen túl közel került. A számon éreztem a lélegzetvételeit, mégsem volt erőm, hogy kinyissam a szemem és eltoljam magamtól. 
- Tetszett? - kérdezte meg nagyon halkan. Ekkor már kinyitottam a szemem és egyenesen Kyle barnai szemeibe néztem. Fürkészőnek és mohónak tűnt.
- Igen - válaszoltam, de alig nyitottam ki a szám, Kyle máris az enyémre nyomta az ajkait. A hirtelen mozdulat miatt túl durvának éreztem a csókot, aztán Kyle óvatosabb lett, a szája puha volt és hívogató. Ismerős. Végigsimított a nyelvéve az alsó ajkamon, én pedig mintha csak létszükséglet lett volna, azonnal visszacsókoltam.