14. fejezet

Sziasztok! A szünet alatt azért elég sokszor jelentkeztem, szóval remélem nem lesz rám panasz. :) Most ez a rész egy kicsit olyan... Hát nem tudom, nekem nem lett a kedvencem, de remélem nektek azért tetszik. Köszönöm szépen az előzőhöz a véleményeket. Imádlak titeket! :) ♥

Évek óta mindig egyedül aludtam, ezért is ért hatalmas meglepetésként, amikor kinyitottam a szemem és Justin arcával találtam szembe magam. Az oldalán feküdt, a karján pihentette a fejét és engem nézett. Semmit nem tudtam leolvasni az arcáról, teljesen közömbösen vizslatott. Egy ideig csak bámultam, hogy mennyire tökéletes minden vonása, alig hittem el, hogy én komolyan vele...
- Mi történt? - szólalt meg nagyon halkan.
- Szeretkeztünk - mondtam ki néhány másodpercnyi gondolkodás után, mintha nem lenne elég egyértelmű. Komolyan megkérdezte?
- Nem úgy értem - mosolyodott el halványan. - Ezért jöttél?
Na, ez jó kérdés volt. Éppen erre nem akartam válaszolni. Ezért jöttem? Végül is... Viszont mégis csak csúnyán hangzik, ha azt mondom, csak azért jöttem, hogy lefeküdjek vele.
Justin hangja nem volt vádaskodó vagy számon kérő, de az agyam akaratlanul is úgy fogta fel, mivel... Jó, kimondom. Most már egyáltalán nem gondoltam azt, hogy a szex segít, sőt csak rosszabbul éreztem magam. Nem volt bűntudatom, amiért megtettük, de azért rosszul éreztem magam. Egyrészt... Miféle lányok csinálnak ilyet? Másrészt, Justinnak még mindig barátnője van, aki még mindig nem én vagyok, ez teljesen biztos. 
- Mennem kell - válaszoltam, csakhogy mondjak valamit.
- Várj! - kapott utánam. - Valami magyarázattal elő kell állnod. Idejöttél, elcsábítottál - erre csak megforgattam a szememet, de Justin folytatta. - Na, nem mintha bánnám, de... Miért? Biztos van valami oka, hogy ezt csináltuk - mutatott kettőnkre, majd az ágyra.
- Van. Tudok egy tudományos magyarázatot rá - bólintottam határozottan és nem törődve Justin értetlenkedő pillantásával folytattam. - Amikor két ember vonzódik egymáshoz, annak általában ez lesz a vége. Tudod, az iskolában biztosan...
- Nem a felvilágosító óra érdekel - nevetett fel és visszahúzott a mellkasára. Zavarban voltam, de nagyon. Miről hadováltam neki az előbb? Emellett az is elég zavarba ejtő volt, hogy a még mindig meztelen testünk összesimult, és ő kicsit sem fogta vissza magát. Kezét bátran vezette először a fenekemre, aztán a combomra, majd mikor felnéztem rá és választ kerestem a szemeiben arra, hogy most mégis mit művel, ő egyszerűen csak megcsókolt, aztán maga alágyűrt. Nem mondom, hogy nem kezdtem újra beleélni magam abba, amit csinált velem, de el kellett tolnom. 
- Mennem kell - ismételtem, amikor kérdőn nézett rám.
- Maradj még - súgta és puszilgatni kezdte a kulcscsontomat. Behunyt szemmel élveztem még néhány percig, hogy minden figyelmét csak nekem szenteli, aztán finoman legördítettem magamról és a ruháim után kezdtem kutatni. - Szóval csak ennyi kellett? 
- Nem - ráztam a fejem határozottan, aztán bekapcsoltam a melltartómat és felé fordultam. - Ne kérj tőlem magyarázatot, oké? Kérlek - tettem hozzá.
- Nehogy azt mondd, hogy felejtsük el!
- Miért, nem tudnád? 
- Te el tudnád? Neked nem jelentett semmit? - kérdezte, kicsúszott az ágyszélére és újra elkapta a karom, hogy a szemembe nézhessen.
- Neked jelentett? - tértem ki megint a válaszadás alól, mert még magamban sem sikerült akkor tisztáznom, hogy mit érzek.
- Persze, hogy jelentett! - vágta rá élesen. - Megcsaltam veled a barátnőmet, Nina. Mit gondolsz? - ahogy ezt kimondta megálltak az ujjaim a nadrágom gombolásában. Ránéztem, de ő is csak lefagyva ült előttem. 
Felkaptam a cipőmet a kezembe és jó hangosan bevágva az ajtót magam mögött, ott hagytam. A lépcső aljánál jártam, amikor utánam jött. Egy szál boxerben, amit időközben rángathatott magára, és bűnbánó képpel állt előttem, miközben a karomat szorongatta.
- Sajnálom, Nina. Nem úgy értettem.
- De attól igaz - mondtam és lehajtottam a fejem, hogy ne lássa az arcomra kiülő szégyent.
- Figyelj, tudom, hogy ettől még nagyobb szemétnek fogok tűnni a szemedben, és nem tudom, hogy jobban érzed-e magad tőle, de tudnod kell, hogy nem miattad nem működik már köztünk Selenával - mondta komolyan és az állam alányúlt, hogy a szemembe nézzen. - Nem veled csaltam meg először.
- Na, kösz. Ettől tényleg nem igazán érzem jobban magam - morogtam és újra elfordítottam a tekintetem róla.
- De... - kezdte és megint a kezei közé fogta az arcomat. - Te voltál az egyetlen, aki számít.
Na, igen. Ilyesmit jó volt hallani a szájából, csakhogy ez még inkább összezavarta az amúgy sem éppen világos érzéseimet. Óvatosan közelített felém, hogy lássa megenyhültem-e, aztán mikor nem húzódtam el apró csókot nyomott a szám sarkába.
- Várj meg, oké? 
- Nekem haza kéne mennem - mondtam gyorsan, még jó, hogy eszembe jutott a dalom felfedése. - Meg majd Scooterhez
- Tudom, veled megyek - bólintott. - Aztán elmeséled, hogy mitől voltál olyan zaklatott tegnap - mondta, majd mielőtt felment volna az emeletre még megsimította az arcom. Egy ideig csak bámultam, ahogy az izmok játszottak a hátán, aztán zavartan elkaptam a tekintetem. Nagy volt a kísértés, hogy újra utána menjek és folytassuk az éjszakát... Azt hiszem megőrültem.

***

 Justin teljesen kiakadt miután elmeséltem neki, hogy mi volt otthon. Mármint azon, hogy anya megütött, pedig engem a legkevésbé zavart éppen ez. Rengeteg gondolat járt a fejemben, és anya valahogy egyikben sem kapott helyet. Szinte az összeset Justin és az éjszaka birtokolta.

- Kyle egyik nap megkérdezte tőlem, hogy együtt vagyunk-e - böktem ki hirtelen Justinnak, amikor megálltunk Scooter háza előtt. Felvont szemöldökkel meredt rám, aztán halványan elmosolyodott.

- És mit mondtál? 

- Azt, hogy nem tudom - mondtam, mire még inkább rám meredt. - Miért, együtt vagyunk? - kérdeztem idegesen, bár tudtam a választ.

- Nem vagyunk - rázta a fejét. - De tettem neked egy ígéretet és be is fogom tartani.

Felsóhajtottam, nem igazán hittem neki. Rájöttem, hogy ezek után, ami történt köztünk már valósággal elvárom, hogy szakítson Selenával. Pedig jogom nem igazán lenne erre, mivel én sétáltam bele önként a tegnap éjszakába. Már akkor is tudtam, hogy Justin nem szabad számomra.

- Túl sokat gondolkodsz - súgta alig néhány centire az ajkaimtól. - Lazíts - mondta, aztán megcsókolt. - Egyébként borzalmasan vezetsz. Ezen változtatunk kell - nevetett ki, amikor megszakítottam a csókot. 

- A tegnap éjszaka szempontjából mindegy volt a vezeti stílusom - suttogtam a nyakába szintén nevetve.

Kicsit elkésve léptünk be Scooterékhez Justin támadása után, és eléggé meglepődtem, hogy mennyien ott vannak. Nem volt elég stresszes, hogy kismilliónyian ott voltak Scooternél, akiknek a feléről fogalmam sem volt, hogy ki, mégis mind a dalom miatt jöttek, ráadásul Justin folyamatosan célozgatott és kacsintgatott nekem. Én meg nem átallottam hülyén vigyorogni rá, és elpirulni, akárhányszor csak megérintett.

- Szerintem hihetetlenül sikeres leszel - vágta le magát mellém Justin.- Én imádom a dalt.

- Köszi. Most mit is kell csinálunk még itt? Meg volt a premier, ahogy Scooter mondta. Mi van még?
- Tudom, hogy szívesebben lennél csak velem kettesben, de bírd még ki egy kicsit - hajolt közelebb hozzám vigyorogva.
- Fejezd már be! - toltam el magamtól nevetve. - Fredo, szerintem észrevette - suttogtam Justinnak és az említett irányába néztem. 
- Mit?
- Mit? Azt, hogy le sem veszed rólam a szemed.
- Ez eddig sem volt másként - mosolygott szélesen.
- De eddig legalább próbáltad leplezni - ütöttem meg a mellkasát fejcsóválva, mire ő csak felnevetett.
Oké, úgy tűnt Justint nagyon önfeledten boldoggá teszi a szex.Vagy a szex velem... Nem, az első lehetőség kevésbé hangzik nevetségesen. Szóval nem bírta visszafogni magát, nekem meg azon kattogott az agyam, vajon mi lesz ezután. Justinról lerítt, hogy folytatásban reménykedik, én meg... Hát, ha ép ésszel végiggondoltam, akkor egyértelműen azt mondtam volna, hogy ez csak egyszeri alkalom volt, viszont, ha a testem vágyaira hallgatok, akkor ennek még valóban nincs vége. Furcsa volt, hogy körülöttem az emberek mind a dalom miatt - miattam - örültek, ünnepeltek, tudtam, hogy nekem is ezt kéne tennem, vagy emellett még ott volt a fejemben  családom kérdése is, az, hogy fel kell hívnom apát, de engem mégis csak az kötött le, hogy a mellettem ülő srác mennyire meg tud őrjíteni csupán azzal, hogy annyira közel ült hozzám, hogy a combunk teljesen összeért. 
Miután kiünnepeltük magunkat - engem valahogy nem dobott fel annyira, hogy éppen nyilvánosságra hoztuk az első dalomat - Justin megkért, hogy vigyem haza, mert ki szeretne menni Pattie, az apukája és tesói elé a reptérre. 
- Mikor találkozunk? - kérdezte két csók között, amikor már a háza előtt álltam. 
- Most legyél csak a családoddal - simogattam meg az arcát.
- Nina - nézett rám nevetősen. - Összetudom egyeztetni, hogy veled legyek és a családommal egyszerre.
- Aha. És Selena? - kérdeztem rá, abban reménykedtem, hogy mond végre valamit arról, hogy mikor szakít.
- Elintézem - bólintott még mindig mosolyogva.
- Elintézed, úgy hogy szakítasz vagy úgy, hogy még mindig csak a kis titkod maradok? 
- Nina - sóhajtott fel és visszadőlt az ülésébe. - Ez nem olyan egyszerű. Nem tudok szakítani egyik percről a másikra. Gondolnom kell arra is, hogy mi lesz, ha ez ki tudódik, érted? 
- Persze - mondtam, pedig egyáltalán nem értettem. Azt értettem, hogy a nyilvánosságnak, miért nem szabad tudnia erről, de azt nem, hogy Selenával, miért nem tud beszélni. 
- Nem, nem érted - rázta a fejét. - Nem tudok neked többet adni. Még nem. Várj rám, oké? Kérlek - simított végig az arcomon.
- Majd beszélünk - néztem rá, mintha meg sem hallottam volna, amit mondott. 
Justin újra felsóhajtott, aztán felém hajolt, hogy megcsókoljon, de elhúztam a fejem. Láttam a szemében, hogy ez meglepte és talán rosszul is esett neki, de nem próbálkozott újra és nem is szólt semmit. Egyszerűen csak kiszállt és bevágta maga mögött az ajtót. Dühös volt, és én is. Ő rám volt dühös és először én is saját magamra. Mi a fenéért követelőzők? Abban sem vagyok biztos, hogy akarnék-e kapcsolatot Justinnal... Aztán mikor ezt végiggondoltam már rá voltam dühös. Hülyét csinált belőlem, megőrjített és felborított bennem mindent. Rájöttem, hogy akármennyire is jó volt a tegnap éjszaka, haragudni még mindig nagyon jól tudtam Justinra, így ebben most sem fogtam vissza magam. 

13. fejezet

Nincs mit mondanom, csak annyit, hogy jó olvasást!  :) ♥

Kiabálás hangjaira ébredtem, egyből tudtam, hogy valami nem oké. Hé, ebben a házban csak akkor van kiabálás, ha anya és én veszekszünk, apa még csak fel sem emeli a hangját soha. Ránéztem az éjjeli szekrényen lévő órámra, ami este fél hatot mutatott. Nem hallottam innen fentről, hogy miről folyik a vita, de arra tisztán emlékeztem, hogy amikor lefeküdtem, anyáék nem voltak itthon. Apa persze biztos dolgozott, de anyáról nem tudtam semmit. 
Lesiettem a lépcsőn és megrökönyödve néztem a nappali közepén veszekedő szüleimre. Nem, igazság szerint most is csak anya kiabált. Felkapták a fejüket a jelenlétemre, aztán zavartan összenéztek.
- Te mit csinálsz itthon? - kérdezte anya egy cseppet sem kedvesen. 
- Aludtam? - néztem rájuk értetlenül.
- Hol voltál éjjel? 
- Anya... - kezdtem döbbenten. - Forgattunk. Tegnap egész nap és éjjel is. 
- Jól ment, kicsim? - lépett mellém apa és átkarolta a vállamat fél kezével.
- Igen - bólintottam. - Ti...? Mi történt? 
Apa csak nagyot sóhajtva lehajtotta a fejét mellettem, anya viszont újult erővel rákezdett.
- Rajta, mondd csak meg a lányodnak. Fogadni merek, hogy örülni fog - vágta oda. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy már megint csak apa lánya vagyok, az övé nem. Mindegy, megszoktam már.
Idegesen kaptam a tekintetem apára, mire ő is óvatosan rám nézett.
 - Nina - köszörülte meg a torkát. - Kaptam egy állásajánlatot. Egy nagyon jó állásajánlatot, olyat amire mindig is vágytam... - még végig sem mondta, de én már a nyakába lógtam és ujjongtam. - Az állás New York-ban van - tette hozzá apa, mire egyből lefagyott a mosoly az arcomról.
- Ó - nyögtem fel meglepetten. - Értem, de ez... Ez akkor is nagyon jó ajánlat.
- Remek ajánlat - gúnyolódott anya.
- Elfogadod? - néztem újra apára, figyelmen kívül hagyva anyát, aki egyre csak zsörtölődött.
- Még nem tudom. Kaptam egy kis időt, hogy átgondoljam. 
- Mit kell ezen átgondolni? - támadta le újra anya. - Át akarsz rángatni minket New York-ba? Vagy talán úgy tervezted, hogy a családod nélkül mész oda? 
- Jenny, higgadj le és utána megbeszéljük - válaszolta nyugodt hangon apa. Biztatóan rá mosolyogtam, ami bár talán nem tűnt túl őszintének, de azt hiszem segített neki, mert csak bólintott egyet. Ezt úgy értelmeztem, hogy felment az alól, hogy továbbra is hallgatnom kelljen anyát, azt hiszem tudta, hogy nem sok kell ahhoz, hogy én is veszekedni kezdjek vele. 
Visszamentem a szobámba, gyorsan átöltöztem, és mivel tudtam, hogy itthon még jó ideig ez a feszült légkör lesz, úgy döntöttem átmegyek Kyle-hoz. Amúgy is el kellett mondanom valakinek, hogy igazából mennyire félek tőle, hogy apa elfogadja a munkát.
- Hová mész? - förmedt rám anya, amikor próbáltam észrevétlenül kisurranni az ajtón. 
- A szomszédba.
- Nem gondolod, hogy illene itthon maradnod, amikor a családunk jövőjéről van szó? Téged soha semmi nem érdekel - morogta.
Megfeszültem és kényszerítettem magam, hogy ne mondjak semmi csúnyát. Szó nélkül akartam tovább menni, de az ajtótól mégis visszafordultam. 
- A családunk jövőjét te már úgyis elintézted. De nem most, hanem évekkel ezelőtt - azzal ott hagytam. Egy pillanatra még láttam, hogy apa arcán átvillanni a komorságot, és szégyellni kezdtem magam azért, hogy ezt kimondtam, de aztán úgy döntöttem, hogy mindegy. Már minden mindegy.
Kicsit félve kopogtam be Kyle-ékhoz, mert nem tudhattam, hogy Kate mit reagál a felbukkanásomra, de szerencsére nem ő nyitott ajtót, hanem a bátyja. 
- Mi történik nálatok? - kérdezte rögtön, amint beléptem.
- Áthallatszott?
- Nem, de valaki úgy hajtott fel a kocsibejárótokra az előbb, mint valami őrült.
- Anya - mondtam és úgy éreztem Kyle-nak ez elég magyarázat. - Kate? - kérdeztem óvatosan.
- Nincs itthon. Gyere - intett a fejével a szobája felé.
- Miért nem mentél be előadásra? - jutott hirtelen eszembe, hogy Kyle-nak tulajdonképpen a fősulin kéne lennie.
- Akkor kinek mondanál most el, hogy mi a baj? - mosolygott rám, és én is elmosolyodtam, majd hátradőltem az ágyon és hosszasan felsóhajtottam. - Na ki vele. Mi történt? - hajolt fölém Kyle.
Meglepődtem a közelségétől és egy pillanatra még a kezem is mozdult, hogy átöleljem vele a nyakát és magamhoz húzzam, de türtőztettem magam. Ő megtámaszkodott fejem mellett az alkarján és érdeklődve várta, hogy beszéljek.
- Apa kapott egy ajánlatot. Tudod, egy olyan nagy lehetőséget, amit mindig is szeretett volna - Kyle csak bólintott én meg folytattam. - Ez New York-ban van. Szóval vagy mindannyian költözünk vagy...
- Vagy csak ő, és akkor itt maradsz anyukáddal - fejezte be helyettem Kyle, mert nagyon jól tudta, hogy kicsi korom óta attól rettegek, hogy apa itt hagy.
- Tudom, hogy önzőség, de azt kívánom bárcsak ne kapta volna meg - motyogtam, aztán inkébb a hasamra fordultam, hogy eltakarjam az arcom Kyle elől.
- Nem számít, ha elköltözik, Nina - mondta halkan.
- Már, hogyne számítana? Tudod, hogy nem bírom ki anyával ketten.
- Nem is kell. Mit gondolsz apukád ezt nem tudja? - mosolyodott el halványan. - Még csak fontolóra sem venné az ajánlatot, ha nem lenne biztos benne, hogy nélküle is boldogulsz.
- De nem fogok boldogulni - nyögtem fel.
- Bébi, 18 vagy, beindul a karriered, sikeres leszel. Mit gondolsz meddig élnél még a szüleiddel ezután? 
- Nem fogok elköltözni, Kyle. Még nem - ráztam a fejem.
- Jó, akkor maradsz. Richard viszont hülye lenne kihagyni a lehetőséget, hogy végre elszabaduljon - mondta ki, amit én is tudtam.
- Szerinted azt akarja, hogy anya nélkül élhessen tovább? - kérdeztem kétségbeesetten.
Hiába tudtam, hogy a szüleim házasságával már évek óta nincs rendben valami azt azért mégsem akartam, hogy elváljanak. 
- Nem tudom - suttogta a fülembe és közben a hajamat simogatta. - De ne úgy fogd fel, hogy téged akar magadra hagyni. Tudod, hogy ez nem igaz.
- Apa nem boldog - mondtam ki a nyilvánvaló igazságot. - Mióta Nathan meghalt egyikünk sem az - suttogtam magam elé és éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe. 
Kyle átölelte a vállam és csókot nyomott a nyakamra. Megdermedtem. Miért csinálta ezt?  Egyből lenyeltem a sírást és félve pillantottam a szemébe.
- Beszéljünk másról - préseltem ki magamból egy mosolyt és úgy láttam Kyle is szívesen vált témát.
 Még sokáig ott voltam náluk, beszélgettünk mindenféléről. Elkönyveltem azt a csókot úgy, mint egy fajta vigasztalás. Régen is sokszor csináltunk ilyeneket, ez tök normális, nem?
Mikor már úgy gondoltam, hogy biztos lenyugodtak otthon a kedélyek eljöttem, még mielőtt Kate-be botlottam volna. Kyle marasztalt és azt mondta, talán megvárhatnám, hogy beszélgessünk, de aztán ő is rájött, hogy most talán nem a legmegfelelőbb. Teljesen máshol jártak a gondolataim.

A nappalinkban égett a villany, de csak anya üldögélt ott a kanapén egyedül. Közelebb mentem hozzá és láttam, hogy sír. 
- Anya - kezdtem félve, nagyot nyeltem. - Hol van apa? 
Anya rám nézett, a könny áztatta arcán láttam, hogy csalódott és... dühös. Volt egy olyan sejtésem, hogy nem csak apára, de rám is. Még mielőtt válaszolhatott volna, apa lépkedett lefelé a lépcsőn, kezében bőröndöt láttam. Egyből elöntött a félelem érzése. Hova készül? Most? Ilyen hamar? Nem, az nem lehet. 
- Apa, ugye nem mész el? - kérdeztem remegő hangon.
- Nins - lépett mellém és magához húzott. - Anyáddal összevesztünk egy kicsit - suttogott a fülembe, pontosan olyan megnyugtatónak szánt hangon, mintha még gyerek lennék. - A nagyiékhoz megyek. Lehet, hogy pár napra csak...- felnéztem rá és láttam, hogy neki is nagyon nehéz ez. - Minden rendben, oké? Hívni foglak - nyomott puszit a homlokomra, aztán elindult az ajtó felé. 
Anyával egymásra sem néztek. Ő még mindig csak ott ült a kanapén, kezeibe temetett arccal.
- Mi történt? - kérdeztem tőle hosszú percek múlva, mikor már nem hallottam apa kocsiját sem, ahogy kifordult az utcánkból.
- Nina, menj fel. Majd holnap beszélünk - próbált lerázni, de nem hagytam magam.
- Mondd el, hogy mi történt! - követeltem. 
- Nem tartozik rád! - emelte fel a hangját ő is.
- Mi? - tátogtam döbbenten. - Eddig az volt a bajod, hogy nem érdekel semmi, most, hogy érdekel már ez a bajod? Akármennyire is furcsa ez neked anya, de nem vagyok már gyerek! Tudni akarom, hogy miért ment el apa.
- Tudni akarod? - fordult felém ingerülten. - Téged csak az érdekel, hogy apáddal mi van, igaz? Velem mikor törődtél akár fele annyit is, mint vele? 
- Igenis törődtem, mindig meg akartam felelni neked. Megtettem mindent csak, hogy fent tartsuk a számodra olyan fontos tökéletes család látszatát. De belefáradtam, anya. Most próbálod az én hibáimra felhívni a figyelmet ahelyett, hogy végre beismernéd, hogy te hibáztál - vágtam oda.
- Nina, fejezd be!
- Te is tudod, anya. Pontosan tudod, hogy Nathan is ebből menekült és most siránkozhatunk már utána mindannyian, mert hiába... Én régóta nem vagyok már a szemedben senki, mert nem csinálom, amit elvárnál, hanem a saját vágyaimat követem. Tudod mit? Nem érdekel, hogy mit gondolsz...
- Fejezd már be! - üvöltött rám hisztérikusan és felpattant. 
- Apa is emiatt ment el - folytattam tovább csak azért is, holott tudtam, hogy már túl messzire megyek. - Széthullik a családunk és ezt egyedül magadnak köszönheted. Hol vannak most a...
Elhallgattam, de nem azért mert nem tudtam befejezni a mondatot. Anya pofonja fojtotta belém a szót. Az ütés nem fájt, sokkal inkább az, hogy megtette. Anya szemében hirtelen láttam, hogy magát is meglepte ezzel, de nem szólt semmit csak sajnálkozva nézett rám. Sosem ütött meg azelőtt, de mégsem ez volt az, amit úgy éreztem, hogy képtelen leszek megbocsátani neki. Sokkal inkább dühített, hogy még mindig nem képes beismerni, hogy ő hibázott. 
Lekaptam a kulcsomat az előszobában felakasztott helyről és nem törődve azzal, hogy hónapok óta nem vezettem, a garázs felé vettem az irányt. Amikor nyitottam az ajtót éppen akkor szállt ki Kate egy ismeretlen fekete autóból. Persze, Tom... Felém nézett és egy pillanat alatt lefagyott az arcáról a mosoly. Arra gondoltam, na ez jó lesz. Még Kate is idejön, hogy közölje velem megint, mekkora ribancnak tart.
- Nina, mi a fene történt veled? Miért sírsz? - kérdezte rémülten. Az arcomhoz nyúltam és valóban éreztem, hogy csupa könny az arcom.
- Semmi, ez csak...- össze-visszabeszéltem. - Mennem kell.
- Várj, gyere be! Beszélgessünk - kérte, de én már nem fordultam vissza holott tudtam, hogy itt lenne a lehetőség, hogy kibéküljünk. Bevágódtam a kocsimba és egyből indítottam is. Idegesen hajtottam ki az utcánkból, nem is figyelve, hogy merre tartok. Mindegy volt, csak ne lássam ezt a környéket, ami arra emlékeztet, mennyire elcseszett családom van. Sokszor éreztem már magamban ezt a tüzet, de csak most tudtam megfogalmazni, hogy mi az. Kiakartam törni innen. Nem akartam, hogy bármi emlékeztessen arra, mennyi mindent elrontottam, mennyi minden nem sikerült, mennyi minden hiányzik. Itthon mindig csak ezt a nyomasztó keserűséget éreztem. Kyle és Kate volt az egyetlen, akikhez fordultam volna ilyen esetben, de most velük sem akartam beszélni. Velük is elrontottam valamit. 
Csak egy embert ismertem, aki mellett mindig is másnak érezhettem magam. Olyannak, amilyen mindig is lenni akartam. Felszabadult. Csodálkoztam, hogy meg sem kellett erőltetnem az agyamat, hogy odataláljak. Mikor odaértem gondolkodás nélkül csengettem be és mikor Justin ajtót nyitott, szinte éreztem, hogy megkönnyebbülök.
- Nina, mit keresel te itt? - kérdezte őszinte döbbenettel.
- Ne kérdezz semmit, csak segíts - súgtam, aztán befelé toltam, azonnal átöleltem a nyakát és már csókoltam is. 
Éreztem, hogy egy pillanatig hezitált, de végül megadta magát és visszacsókolt, majd ő is átölelt. Nem tudtam, hogy helyes-e, amit teszek, de abban biztos voltam, hogy akarom és segíteni fog.
Justin egyre inkább szenvedélyessé vált és igyekezett a lépcső felé irányítani, de mikor rájött, ez csókolózás közben nem fog menni, elvált és a kezemet megragadva kettesével kezdte szedni a lépcsőfokokat, majd a szobája előtt rám pillantott újra. Nem kérdezett semmit, ahogy kértem, de láttam rajta, hogy kíváncsi, mi történt. Belökte a szoba ajtaját, majd az immár csukott ajtónak nyomott és őrült módjára kezdett csókolni. Éreztem a csókjában valamit, ami talán a győztes örömet jelentette, hogy önként sétáltam a karjaiba, de ezzel csak egy pillanatig törődtem, mert Justin elvált tőlem és leguggolt elém, hogy feje egy vonalba legyen hasammal. Feltűrte a felsőmet, majd a bőrömet csókok százaival kezdte kényeztetni. Elgyengült a térdem attól, amit művelt velem, ezért hajába markoltam, hogy jelezzem, térjen vissza inkább az ajkaimhoz. Abbahagyta a hasam csókolgatását, de ahogy emelkedett fel, megragadta a felsőm szélét is és egy egyszerű mozdulattal lehúzta rólam. Csak ezután csókolt meg újra és kezdett el az ágya felé tolni. Eszembe jutott a legutóbbi - és egyben egyetlen - alkalom, amikor ugyanebben a helyzetben voltunk. Most is ugyanolyan gyengéden lökött az ágyra, hogy aztán óvatosan fölém másszon. Majd' megőrültem, mikor megéreztem az ágyékát hozzám préselődni. Justin a nyakamat csókolgatta, de olyan precízséggel, hogy arra gondoltam, talán, ha elég ideig csinálná már ettől orgazmusom lenne. Hihetetlenül feltüzelt, amit a testemmel művelt. A kezei szüntelenül simogatták a csípőmet és a hasamat, és szinte úgy éreztem, hogy beleolvadok a matracba, olyan gyengédséggel bánt velem. Nem voltam tapasztalatlan - na jó, annyira tapasztalt sem - de egy férfi sem volt rám ilyen hatással még, mint Justin. Lassan kezdtem lehúzni róla a pólóját és mikor ezt megtettem, meglepődtem, hogy mennyire selymes tapintása van a bőrének a kezeim alatt. 
- Végig akarom csókolni a bőröd minden kis szegletét - mormolta a nyakamba, bizsergetve ezzel az egész testemet. Ajkait felvezette az államig, aztán onnan indult el lefelé. Végigcsókolta a mellem feletti részt, aztán a hasamat és mikor a nadrágom széléhez ért könnyedén megragadta azt és megszabadított tőle, hogy ne akadályozza ez sem a tovább haladásban. A combomon tovább időzött, úgy tűnt komolyan gondolta, hogy mindenemet végig csókolja, én pedig annyira élveztem ezt, mint még soha semmit. 
A lábfejemtől kezdve húzta végig rajtam a kezeit, miközben újra felemelkedett hozzám és megcsókolt.
Meztelen mellkasa végigsimult az én felsőtestemen, kezeimet hátára vezettem, hogy még jobban magamhoz öleljem. Mikor nadrágjához nyúltam, felemelkedett rólam és önként vette le magáról azt a boxerével együtt. Imádtam látni, ahogy mozgás közben megfeszültek az izmok a hasán, meg akartam érinteni. Odatérdelt mellém az ágyra, de nem mozdult még felém, helyette én simítottam a kezemet a hasára, majd felülve az ajkaimat a mellkasára szorítottam egy percre. Ki akartam mondani, hogy mennyire gyönyörűnek tartom, de nevetségen éreztem volna magam miatta, ezért inkább csak hátradőltem és magammal húztam őt is, hogy megcsókolhassam végre újból.
- Annyira kívánlak, mint még soha senkit - mondtam végül, mert úgy éreztem ezt muszáj tudnia. 
Justin éhes pillantással nézett rám, arra gondoltam talán fel sem fogta, amit mondtam. Kissé felemelkedtem, hátam mögé nyúltam és kikapcsoltam a melltartómat, de a vállamról már Justin húzta le a pántjait.
- Megőrjítesz, Nina - suttogta ajkamba. - Fájdalmasan gyönyörű vagy.
Ajkait most a melleimre szorította, miközben kezével egyre jobban haladt lefelé. Felnyögtem, amikor az ujjait becsúsztatta a bugyim alá, teljesen elvette az eszem. Elégedett, elképesztően szép mosolyt villantott rám mielőtt újra megcsókolt volna, én pedig önkéntelenül is a kezének nyomtam magam. Arra gondoltam, hogy már biztosan belehalnék, ha valamilyen képtelen okból kifolyólag Justin most leállna. De nem állt meg, nagyon is éreztem a nekem feszülő bizonyítékát annak, hogy ő is akar engem. Levette rólam az utolsó ruhadarabot is, magához vette az óvszert, aztán a szétnyitott, felhúzott lábaim közé mászott. Alkarjára támaszkodott a fejem mellett és még mindig olyan éhes, vágyakozó pillantással nézett rám, amikor végre összeillesztette a testünket. A vállait öleltem, miközben ő kínzó lassúsággal kezdett mozogni, aztán mikor ajkaimat a nyakára szorítottam újra fülembe suttogott. 
- Nézz rám! Nézni szeretném az arcodat - kérte és én megtettem. Visszaeresztettem a fejem a párnára és egymás szemébe néztünk, miközben gyengéden mozgott bennem. Justinnal már az elejétől kezdve tudtam, hogy más lesz. Annyira passzoltunk, annyira kívántam, annyi mindent előhozott belőlem, amikről fogalmam sem volt eddig. Tökéletes volt. Néztem az arcát, ami arról árulkodott, hogy nagyon is élvezi, amit csinálunk. Behunyta a szemét egy kis időre és az egész teste megfeszült, ebből tudtam, hogy nehezére esik visszafognia magát, de megteszi. Azt akarta, hogy nekem is jó legyen, nem volt önző. Hevesen megcsókoltam és közben a csípőmet is ugyanígy kezdtem mozgatni, szinkronban az övével, amitől mindketten felnyögtünk. Néhány csípőringatás után kezdtek magával ragadni a kéj felülmúlhatatlan hullámai. Lehunytam a szemem, átöleltem a nyakát, ujjaimmal hajába markoltam és el sem engedtem mindaddig, amíg el nem múlt a testem remegése és légzésem szapora összevisszasága. Justin csak ezután engedte el magát és miközben követett engem a beteljesülés felé a nyakamba fúrta arcát. Lélegzetvételei bizsergették a bőrömet, a halk, mélyről jövő nyögéseit igyekezett elfojtani, aztán egyszer csak vége lett. 

Justin nem húzódott el, mint ahogy vártam, hanem még így kimerülten is csókolgatni kezdte a nyakam és ujjaival cirógatta a hasam. Még igazán fel sem fogtam, hogy mennyire jó volt vele, amikor egyszerre csak megállt a keze a simogatásban és a fejét váratlanul a mellkasomra döntötte. Néhány pillanat múlva rájöttem, hogy elaludt. Úgy gondoltam jobb is így, mert hirtelen rám tört az érzés, ami még azelőtt soha. Meggondolatlanul, a szeretkezés miatti bódulatomban legszívesebben odasúgtam volna neki, hogy szeretem. Mindig azt vallottam, hogy van érzelemmentes szex. Hogy igenis létezik, hogy valakivel csak ezt csináld, anélkül, hogy bármit is érezni kezdenél. Ezután viszont be kellett vallanom magamnak, hogy fogalmam sem volt semmiről mostanáig.



 Na, mit érdemlek ezért? :)

12. fejezet

Nagyon rövid, bocsánat ezért, de a következőre vannak inkább nagy terveim. :) Egyébként, attól, hogy nem követelőzök a kommentekkel kapcsolatban, még örülök ám nekik, szóval lehet írni bátran. :) Jó olvasást! ♥

- Nina, tudnál egy kicsit lazítani? Az ég világon senki nem fogja elhinni, hogy szerelmesek vagytok egymásba, ha ilyen merev vagy - szólt rám a rendezőnk. Kifújtam a levegőt, aztán megpróbáltam a lehető leggyengédebb tekintetemet elővenni. Justin rám mosolygott. Hm, oké, lehet, hogy nem is lesz ez olyan nehéz.
- Lazíts - simított végig a karomon.
- Öleld át Justint - jött az újabb utasítás.- Gyerünk, búcsúzkodtok, éppen megszakad a szíved.
Justin magához húzott, én pedig a nyaka köré fontam a karjaimat. Szenvedős pillantás? Oké, szenvedni azt nagyon tudok, főleg, hogy ilyen észvesztően jó az illata. Meg, hogy ilyen közel van hozzám a szája... Úristen! Mindjárt meg kell csókolnia a kamera előtt. Tisztán emlékszem, hogy ez állt a forgatókönyvben. Nem tudok színészkedni, ha megcsókol... Kezét az arcomra csúsztatta, miközben egyre közelített a szám felé, a szemében megvillant valami egy percre, de aztán már vissza is tért az a melankolikus kifejezés az arcára. Minden igyekezetemmel azon voltam, hogy még véletlenül se tegyek olyat, amivel elárulhatnám magunkat, de közbe ne legyek merev és távolságtartó sem. Valószínűleg ezért nem hallhattam a rendezői utasítást, egyszerre csak Justin szája már az enyémen volt. Nem volt mélyre ható csók, éppen csak hozzáért az ajka az enyémhez, de mégis úgy éreztem, kívülről is pontosan látszott, hogy mennyire egymásra vagyunk hangolódva.
- Szünet!- hallottam az újabb kiáltást. Justin elengedett, én meg zavartan néztem körbe, amit persze ő egyből észlelt.
- Szerintem jók voltunk - vigyorgott rám. - Már csak néhány jelenet van hátra, amikor közösen énekelünk és vége - mondta, mire én bólintottam, aztán elindultam az öltöző felé.
Az egész klipben ez a csók a legintimebb jelenet, a többinél csak érintések és egymáshoz simulások voltak - persze, nekem az is elvette már az eszem, nemhogy ez. Scooter szerint nagyon jól csináltunk mindent, úgyhogy miután a hátralévő jeleneteket is felvettük engedélyezte, hogy azt csináljunk, amit csak akarunk. Haha, jó vicc. Csupán 32 órája voltunk talpon, ráadásul hajnali 5 óra volt, mivel a forgatás végére maradtak a pirkadatban készült jelenetek. 
- Nem is érdemes hazamennünk - húzta el a száját Justin. - Mindjárt jöhetnénk vissza.
- Minek? - kérdeztem és igyekeztem elnyomni egy ásítást.
- Téged nem érdekelnek a jelenetek? Hamarosan visszanézhetjük. 
Megvontam a vállam, aztán kimentem az épület elé, ahol felültem a vaskorlátra, ami körbevette. Reméltem, hogy a hajnali hideg segít ébren maradnom.
- Fáradt vagy? - hallottam meg Scooter hangját. Egy kabátot nyújtott felém, én meg hálásan pillantottam fel rá.
- Tudnék aludni.
- Nagyon jó lesz a klip - biztatott. 
- Remélem - sóhajtottam fel.
- Ideges vagy - állapította meg. - Miért? 
- Nem vagyok - vágtam rá egyből, de Scoo olyan pillantással méregetett, hogy egyből tudtam, átlát rajtam. - Hagyjuk, oké? 
- Nem tudok segíteni? 
- Nem hinném, de azért köszi - mosolyogtam rá.
- Kölyök, gyere ki egy kicsit - kiabált be Scoo a folyosóra, a következő pillanatban pedig Justin már ki is lépett közénk. - Csinálj Ninával valamit, hogy lenyugodjon.
- Mégis mit? - hökkent meg a fiú.
- Mit tudom én. Amit szoktál - vágta rá a menedzserünk, aztán már ott is hagyott minket. 
Justin zsebre dugott kézzel álldogált előttem, óvatosan rám mosolygott. Nagyon úgy tűnt, hogy nem tudja, mit kezdjen velem. Persze, csak akkor olyan magabiztos, amikor lehetősége van egy-két csókkal elcsábítania. Most nem állt szándékában ilyesmi.
- Szóval nem csinálod, amit szoktál?- kérdeztem felvont szemöldökkel. 
- Mire gondolsz?
- Mondasz valamit, aminek én bedőlök, megcsókolsz, megőrjítesz, aztán ott hagysz. Általában ez a forgatókönyv. 
- Miről beszélsz? - értetlenkedett.
- Nem ez történik, Justin? Elveszed, ami neked kell és ennyi - mondtam ki nyíltan, hogy mire gondolok.
- Komolyan így gondolod? - kérdezte néhány pillanat múlva. Nem válaszoltam, csak megvontam a vállam. - Mit szeretnél akkor? Mit vársz el tőlem?
- Semmit, Justin. Semmit nem várok el tőled - ráztam a fejem.
Justin neki dőlt a korlátnak, amin én ültem, így én voltam magasabb nála. Felpillantott rám és láttam rajta, hogy fogalma sincs, miről beszéltem. 
- Felejtsd el, amit mondtam. Fáradt vagyok, hülyeségeket beszélek - mondtam neki, aztán leugrottam a helyemről és bementem. 
Miért mondtam ki azokat az idegesítő gondolataimat? Nem akarom, hogy azt higgye, bármit is elvárok tőle, még akkor sem, ha ez valóban így van. Magam sem tudtam, hogy mi bajom, csak azt tudtam, hogy kevés az, amit Justinból kapok. Kevés az, ami Kyle-ból az enyém lehet. Egy önző dögnek éreztem magam. Kyle és Justin is érdekelt, de más miatt. Bűn mindkettejük után vágyakoznom? Úgy éreztem Kyle-ba szerelmes tudnék lenni, sőt Kyle-t szeretnem jó lenne és biztonságos. Justin viszont... Olyan vágyakat ébresztett bennem, mint még soha senki, ugyanakkor ezen kívül semmit nem tudtam volna mondani, ami összeköt minket.Ő talán tud? Hiszen azt mondta, szakít Selenával, akkor valamiről tudnia kell, ami nekem még nem tűnt fel.
- Gyere, Nina, nézd meg, milyen jól mutattok Justinnal egymás mellett - hívott oda Scooter.
Megálltam Justin mellett és figyeltem a váltakozó jeleneteket. Justin és én a tükör szobában voltunk, nagyon közel egymáshoz, rengeteg oldalról láttam magunkat egyszerre, de mire jól megfigyelhettem volna már át is ugrottunk egy következőre. Ajándékot adott át nekem, mindketten nevetünk, aztán Justin magához von. Erről egyből az jutott eszembe, hogy ezt a valóságban nem tudnám elképzelni.  Sok, sok jelenet, ahol egy egyszerű háttér előtt énekelünk, ide valami speciális effektet terveztek. Aztán az a bizonyos csók. "Nézd, milyen jól mutattok egymás mellett"- visszhangzott a fejemben. És igen, valóban jól mutattunk. Ha nem tudnám, hogy vonzódunk egymáshoz akkor is elhinném, mert annyira nyilvánvaló volt.
- Nekem nem úgy tűnik, hogy csak elvettem, amit akartam - súgta a fülembe Justin.
Az utolsó jeleneteknél Justinnal távolabb álltunk egymástól, egymással szemben és fogtuk egymás kezét. Mögöttünk a Nap felkelte látszott, miközben egyre távolodtunk egymástól, aztán a legvégén Justin elsétált arra. 
Mindenki meg volt elégedve a még koránt sem végleges felvételek láttán is. Én is, de leginkább le voltam sokkolva attól, amit láttam. Justin és én kívülről. Még mindig csak bámultam magam elé, amikor Justin újra a fülembe suttogott.
- Hallod ezt? Mindenki szerint összeillünk. Teljes siker lesz a klip - húzta széles mosolyra ajkait, majd mivel látta, hogy nem tudok reagálni, egyszerűen tovább sétált.
- És szerinted?- kérdeztem aztán mégis, mire hirtelen hátrafordult.
- Szerintem?- lépett megint olyan közel hozzám, hogy érezzem a testéből áradó hőt. - Nem tudom. Csak arra tudtam koncentrálni végig, hogy mennyire jól áll rajtad ez a fekete farmer - suttogta, aztán csábítóan megnyalta ajkait. 
Erre már én is elvigyorodtam, majd szó nélkül hátat fordítottam neki, de nem kellett sok, hogy újra mellettem teremjen. 
- Kínozni akarsz? Mert akkor jó úton haladsz, csak közlöm - kapta el a karomat.
- Csak gondoltam akkor legyen már egy jó napod - vontam vállat mosolyogva.
- Na, jó. Gyere.
- Mégis hova?
- Lelépünk - közölte egyszerűen, aztán ellentmondást nem tűrő hangon hozzátette. - Elviszlek reggelizni, és közben elmagyarázod, hogy mégis mi bajod volt ott kint az előbb. 
- Mondtam, hogy felejtsd el - sóhajtottam fel, de azért hagytam, hogy kifelé kalauzoljon a kocsijához.
- Nem tudom elfelejteni, mert megőrjít ez az ambivalens hozzáállásod. Egyik percben még olyan vagy, mint akinek a világ összes fájdalmát magán kell viselnie, a következőben meg már vidáman kergetsz az őrületbe a csípőriszálásoddal. 
- Bocsi - nevettem el magam halkan. 
Kíváncsi voltam, hogy mi az, amit Justin lát és én még nem? Hát itt van. Mindig tudja, hogy szükségem van rá, hogy meghallgasson. Justinban talán szintén meg van a Kyle-ban általam annyira kedvelt tulajdonságok közül szinte az összes. Kyle-ban viszont biztosan nincs meg az, amit Justin el tud érni nálam egyetlen szavával vagy pillantásával. Ha meg lenne akkor iránta is éreznem kellene ezt az elképesztő vágyat, amit Justin iránt. Már pedig ezt csak Justin váltja ki belőlem, ebben egészen biztos vagyok. 
- Várj - szóltam rá, amikor már a kocsiban ültünk és éppen indítani akart.
- Mi az?
Akkor először, végre én csókoltam meg és nem érdekelt Selena, Kyle vagy az, hogy mit akar Justin. Csak azt csináltam, amire én vágytam.

11. fejezet

 Sziasztok! Tudom, régen volt már új rész, és most sem lett éppen a leghosszabb, de remélem azért tetszik. :) Köszönöm az előzőhöz a kommenteket. Jó olvasást! ♥ (A kép csak azért, mert egyszerűen szerelmes vagyok.)

  

Egy szempillantás alatt mászott le rólam Justin, én meg próbáltam egy picit illedelmesebb testhelyzetet felvenni mellette, amikor újra hallottuk Pattie hangját.
- Bejöhetek?- kopogott.
- Mindjárt lemegyünk, anya - szólt ki Justin.
- De jó. Selena is itt van? - örvendezett az anyukája.
- Nem, ő nincs - morogta a srác, aztán rám kapta a tekintetét. Pattie még mondott valamit arról, hogy lemegy a konyhába, de nem igazán erre figyeltem. Justin szemeibe fúrtam a pillantásom és próbáltam rájönni, hogy mi volt ez. De nem is az volt a lényeg, hogy mi volt, hanem az, hogy mi lett volna.
- Menjünk le! - pattant fel Justin, aztán felém nyújtotta a kezét. Megráztam a fejem.
- Nem megyek le, Justin. Anyukád tudja, hogy nem csak beszélgettünk itt bent.
- Na és? Anya nem szól bele a nőügyeimbe - vont vállat lazán.
- A mikbe?- kérdeztem hitetlenkedve. Erős sértésnek vettem, hogy egyszerűen besorolt a "lányok, akik már meg voltak" csoportjába, de aztán rájöttem, hogy semmi okom a kiakadásra. Adtam rá okot, hogy ne úgy kezeljen? Szégyen, de nem.
- Nem úgy értettem - nevetett fel.- Na, gyere.
Fogtam a telefonom, ami időközben kiesett a zsebemből és Justin előtt kiléptem az ajtón.
- Nem maradsz már?
- Viccelsz, ugye? - néztem rá lesajnálóan. Akármilyen nevetséges is voltam, bántott az a megjegyzés.
- Anya nem marad sokáig úgysem. Gyorsan lerázom - próbálkozott.
- Justin! - néztem rá komolyan. - Nem. Nem akarom, hiba lett volna.
Nem válaszolt semmit, egy pillanatra láttam egy afféle ideges, kínos mosolyt az arcán, aztán ez eltűnt és mire leértünk Pattiehez már újra a kedves arcát mutatta.
- Ne haragudjatok - szabadkozott Pattie, miután üdvözölt mindkettőnket. - Nem tudtam, hogy nem vagy egyedül - nézett a fiára.
- Semmi gond, anya - mosolygott.
- Csak azért jöttem, hogy szóljak, hazamegyek Kanadába egy pár napra.
- Hogyhogy? Nincs semmi baj, ugye? - aggodalmaskodott Justin.
- Dehogy! - rázta a fejét Pattie mosolyogva. - Scooterék már nincsenek itt? Beszélnem kéne vele.
- Hazamentek.
- Ketten vagytok? - kapkodta a fejét köztünk, én meg egyre inkább vörösödtem.
- Igen, de már éppen indulok - válaszoltam. - Justin csak megmutatta a...
- Az egyik új dalt - segített ki Justin.
- Értem - mosolyodott el Pattie. - Akkor én megyek. Reggel indulok.
Elköszöntünk, aztán Pattie ott hagyott minket, újra kettesben. 
Nekidőltem a mosogatószélének és hosszasan kifújtam a levegőt. Justin ott állt mellettem, a karja hozzáért az enyémhez és szinte éreztem a szikrákat közöttünk. Ekkor esett csak le igazán, hogy mire készültünk. Ha Pattie nem jön akkor lefekszem vele? Kétségkívül igen. Ő pedig megcsalta volna Selenát velem? 
- Mire gondolsz? - szólalt meg hirtelen.
Hiszen már így is megcsalta - jutott hirtelen eszembe és rosszabbul éreztem magam, mint eddig.
Válaszként csak megráztam a fejem, mire ő felsóhajtott, ellökte magát a mosogatótól, aztán a zsebéből előhúzta a kulcsait.
- Gyere, hazaviszlek - mondta és már ott is hagyott engem. 
Döbbenten mentem utána, néztem, ahogy bezárja az ajtót, aztán beültünk a kocsiba. Nem tetszett, hogy olyan közömbösen viselkedik, bár beismerem, én sem voltam éppen a legjobb formámban. 
- Csendkirályt játszunk? - szólalt meg Justin újra, amikor kb az út felénél jártunk.
- Nem.
- Akkor a "Húzzuk Justin idegeit" nevű játékot? - úgy tűnt egész jól szórakozik azért.
- Mit szeretnél? Nincs mit mondanom - vágtam rá, de amint kimondtam rájöttem, hogy ez nem igaz. Igenis lett volna mit mondanom, csak gyáva voltam hozzá. 
 - Nincs? Viccelsz velem, Nina?- fordult felém ingerülten, aztán a következő pillanatban már le is húzódott, én pedig tudtam, hogy ez csak egyféleképpen végződhet. - Anya miatt vagy ilyen? Nem fogja elmondani, ne aggódj.
- Hát éppen ez az, Justin! - csattantam fel idegesen. - Bárcsak elmondaná, sőt bárcsak te mondanád el.
- Tessék? Miről beszélsz? - értetlenkedett. Kifújtam a levegőt, kényszerítettem magam, hogy lenyugodjak.
- Nem akarok a szeretőd lenni, Justin! - mondtam ki suttogva, ami nyomasztott, és szánalmasan éreztem magam miatta.
- Nem vagy az, Nins!- nézett rám szelíden, de nem segített rajtam.
- Megcsalod velem a barátnődet. Szerinted akkor ez mi?
- Tudod, hogy ez már nem olyan köztünk. Mondtam már, hogy... - kezdett magyarázkodásba. 
- Tudom, tudom, hogy mondtad - szóltam közbe. - De mégis...  Szörnyen érzem magam emiatt. 
- Sajnálom, Nina. Én nem akarom, hogy így érezz - suttogta és közel hajolva, eltűrte a hajamat, majd apró puszikat nyomott az arcomra mindenfelé. - Szakítani fogok Selenával - mondta, amikor a nyakam legérzékenyebb részéhez ért. - Igazából és véglegesen.
Minden szavától megborzongtam és jól eső melegség járt át. Hinni akartam neki, de nem értettem, hogy miért tenné ezt. Miattam? Justin szeretne tőlem valamit? Képtelenségnek hangzott. Lassan felém hajolt és én természetesen hagytam, hogy megcsókoljon. Tudtam, hogy nem kéne, mert a csókja egyre inkább elhitette velem azt a hihetetlenül nevetséges gondolatot, hogy valóban akar tőlem valamit, de már nem volt mit tenni. 


                                                                           ***

  Jegyzet magamnak: Soha ne idegesítsd fel Justin, amikor a kocsiban ültök, mert annak minden alkalommal útszélén való csókolózás lesz a vége, te pedig nem tudsz nemet mondani, ezért nagyon elkésel otthonról. 
Nem volt elég, hogy tele van a fejem mindenféle ígéretekkel és az sem, hogy elég nagy erőfeszítésembe került ezekbe nem beleélni magam, akkor még ráadásul összevesztem anyával is. Nem igazán volt időm kitervelni egy jó kis indokot arra, hogy miért nem Scooter hozott haza, meg úgy egyébként is elegem volt a hazudozásból, szóval megmondtam anyának, hogy Justinnal voltam. Sőt, hogy Justinnal kettesben voltam a házában. Említettem már, hogy anya milyen hihetetlenül felszínes és csak az érdekli, hogy mások mit gondolnak? Na, ezt most is bemutatta. Megkaptam, hogy mégis mit képzelek magamról, ha már belevágtam ebbe a hülye zenélésbe, legalább ne akarjak ribancként kezdeni - 4 éve, amióta feladtam a jó kislány szerepet, ezt hallgatom tőle, szóval már nem meglepő - meg, hogy már látja, egyáltalán nem számít nekem, amiket tanított. Ja, jó sokat tanultam tőle, például, hogy hogyan színleljem el, hogy jól vagyok, akkor is, ha ez nem igaz. Hogy hogyan nyomjam el az igazi énemet 14 éven keresztül, de a legjobb, amit most kamatoztatni is tudtam, hogy hogyan idegesítsem fel az embereket azzal, hogy nem reagálok semmit az olyan monológokra, mint amit ő is előadott nekem. Amikor úgy tűnt, hogy befejezte csak jó éjt kívántam és feljöttem a szobámba. Sejtettem, hogy őt ez mennyire idegesítheti, főleg, hogy nem cáfoltam meg semmit, amit mondott. Ilyen egy veszekedés köztünk, amikor nekem nincs kedvem hozzá. Most nem volt, így nem is szóltam vissza semmit, éppen elég volt az ő kiabálása. Csodálom, hogy apa nem ébredt fel.
Elmentem zuhanyozni, aztán befeküdtem az ágyamba és írtam Justinnak egy sms-t, arról, hogy balhé volt itthon. Szinte azonnal jött is a válasz, amiben azt írta, hogy ő felajánlotta, hogy menjek vissza vele, én meg visszaírtam, hogy akkor sem úsztam volna meg. Az volt a válasza, hogy de legalább lett volna egy jó esténk. Ezt nem tudtam megcáfolni, úgyhogy mosolyogva pötyögtem le a választ, miszerint már a kocsiban is szép ígéreteket kaptam erre vonatkozólag. Elég sokáig írogattunk egymásnak, de egyszer csak Justin válasza helyett Kyle nevét láttam meg. Ennyi volt az üzenete: Beengedsz?
Nem lett volna meglepő, rengetegszer mentünk át egymáshoz csak úgy az éjszaka közepén, de most nem igazán voltunk olyan viszonyban. Mégis lementem és gyorsan ajtót nyitottam. 
- Nem aludtál még, ugye?- kérdezte félszeg mosollyal.
- Nem. Baj van?- kérdeztem, mert el sem tudtam képzelni, hogy miért jött.
- Hallottam, hogy összevesztél anyukáddal - vont vállat.- Meg a húgommal. 
- Hát igen, ez ilyen összeveszős nap volt nekem - morogtam, mert ahogy megemlítette Kate-et egyből eszembe jutott az is, amit róla mondott.
- Dühös vagy rám?
- Nem - mondtam, mivel tényleg nem voltam az. - Feljössz?- kérdeztem, mire ő bólintott.
- Nem akarok én is összeveszni veled, de meg kell kérdeznem. Hol voltál az utóbbi napokban?- nézett rám, miután felült a széles ablakpárkányomra. 
- Scooterrel, Justinnal, itthon - soroltam. - Holnapután kezdünk forgatni, aztán rá két napra felfedjük az önálló számot is.
- Gratulálok! - mosolygott őszintén.
- És te? Veled mi a helyzet? - olyan furcsa kérdésnek hangzott ez a számból. Sosem szoktam Kyle-tól megkérdezni, hogy mi a helyzet, mert mindig tudtuk, hogy mit csinál a másik.
- Hát ilyen érdekes dolgok, mint klip forgatás velem nem történnek - nevette el magát és talán csak én képzeltem oda, de lehet, hogy valóban is ott volt a hangjába egy kis gúnyosság.
- Na, azért valami mégis történt - utalgattam.- Hogy is hívják?
- Liv - válaszolta Kyle és úgy tűnt nem szándékozik többet mondani.
- Ja, tényleg Kate említette. És milyen lány? - mosolyogtam.
- Sajnálom, hogy összevesztetek Kate-tel - sóhajtott fel, aztán odajött hozzám és leült velem szembe az ágyra.
- Én is - vontam meg a vállam egy szomorkásabb mosollyal. Kyle a kezemért nyúlt, én meg hagytam, hogy rákulcsolja ujjait az enyémekre. 
- Beszélek vele - ajánlotta, de én csak megráztam a fejem és elhúztam a kezem is.
- Ne miattam beszélj vele, hanem Tom miatt. 
- Az már megvolt, de hiába. Szerelmes - túrt a hajába.
- Nem lehet szerelmes, alig pár hete találkozott újra Tommal - nevettem fel hitetlenkedve. - Tisztán emlékszem, hogy a baleset után ő is gyűlölte, ennyi idő alatt még ha meg is változott, Kate-nek esélye sem lett volna kiismernie újra.
- Ez nem számít - mosolygott Kyle. - Te mióta ismered Justint?
- Tessék? Hogy jön ide Justin? - értetlenkedtem.
- Már két üzeneted is jött tőle, amióta itt vagyok - bökött az állával a telefonom felé, ami valóban világított és a kijelzőn Justin neve volt. Gyorsan megfordítottam a telefont, hogy ne világítson. - Együtt vagytok, igaz?
- Nem - ráztam a fejem. - Illetve... nem tudom. 
- Rendes srác.
- Aha, az - hagytam rá mosolyogva. Fogalmad sincs semmiről, Kyle.
- Szerinted most akkor rendben vagyunk? - kérdezte.
- Nem tudom, Kyle. Legjobb barátnőm már nincs, ez tény - sóhajtottam fel. -  A legjobb barátom meg van még?
Kyle csak felnevetett, aztán magához húzott és szorosan átölelt. Ezt igennek vettem, úgyhogy a napomat egy exbarátnővel, egy képtelenségeket ígérő Justinnal - aki egyébként "rendes srác" - és a régi legjobb barátommal zártam. Miután Kyle megígérte, hogy kibékít minket Kate-tel, már nem is tűnt olyan rossznak a helyzet. 

10. fejezet

Három nap kellett ahhoz, hogy ne úgy keljek fel reggel, hogy a lopott csókok legyenek az első gondolataim. Már-már kezdtem megijedni saját magamtól. Túlságosan felkavarta az érzelmeimet Justin, és közben meg tudtam, hogy ez nem több, mint testi vonzódás. Hiszen, ha érezni kezdenék iránta valamit, akkor csak hiányozna három nap után, nem? Nem hiányzott, vagy legalábbis nem annyira, mint Kate és Kyle. Alig váltottam velük néhány szót ez idő alatt. Nem mentünk át egymáshoz, nem hívtuk egymást, nem mozdultunk ki együtt, és ez bántott. Csak akkor beszéltünk pár szót Kyle-lal, ha véletlenül összefutottunk a ház előtt. Még inkább bántott az, hogy Kyle a legkisebb mértékben sem mutatott érdeklődést az iránt, hogy mi van Justin és köztem. Ennyire nem érdekelném? Kate pedig vagy nem is tud róla - bár ezt kétlem- vagy annyira lefoglalja Tom, hogy nincs ideje ezen rágódni. Nagyszerű voltál, Nina... ismét.
Lábdobogás és beszélgetés hangjai ütötték meg a fülem, aztán egy pillanat múlva apa dugta be a fejét az ajtómon.
- Nins, Kate van itt.- egyből felkaptam a fejem a szavaira, aztán csodálkozva néztem a barátnőmre.
- Szia.- mosolygott szélesen.- Bejöhetek?
- Persze, gyere csak.- invitáltam, mire ő leült az ágyamra. Volt valami furcsa a mosolyában, és abban is, ahogy ott ült. Mintha nem illene bele a szobám díszletébe.- Mi újság? - érdeklődtem, mivel úgy tűnt magától nem hajlandó megszólalni.
- Minden oké. Te hogy vagy?- kérdezte.
- Jól...- válaszoltam furcsán méregetve őt.
- Akkor jó, azt hittem beteg vagy, mert csak ezt fogadtam volna el kifogásként, arra, hogy napok óta nem beszéltünk.-vágta oda sértődötten. 
- Tessék? 
- Nem kerestél a buli óta, Nina.
- Mert te igen?- kérdeztem vissza nem túl kedvesen.
- Justinnal voltál, ugye?
- Te meg Tommal.- mondtam, mire felfújta az arcát és láttam, hogy igazán dühössé vált.
- Tudtam, hogy emiatt kerültél. Mi bajod van vele? Ismered egyáltalán?
- Kate, nem kerültelek.- válaszoltam nyugodtan.- Egyébként meg igen, ismerem. Ő az az idióta, aki élhet a bátyám helyett.
- Komolyan ilyen gyerekes vagy?- kérdezte lenézően.- Boldogabb lennél, ha halott lenne?
- Komolyan azért jöttél át, hogy Tomról beszélgessünk?
- Igen, ezért jöttem át, mert el akartam mondani, hogy összejöttem vele.- hadarta dühösen, aztán felállt. Ekkor jöttem rá, hogy tényleg nem illik a szobámba, de csak azért, mert ez a lány nem az én barátnőm. 
- Jó, gratulálok!- válaszoltam, látszólag nyugodtan. Persze, nem lepett meg annyira a dolog, de nem szívesen hallottam.
- Kösz. A tesómnak is illene gratulálnod.- mondta még, mire értetlenül néztem rá.- Ja, nem tudod? Barátnője van, azt hiszem Livnek hívják.- mosolygott.- Reméltem, hogy nem ez lesz belőled, Nina. Justin kicsi csillaga... A hangod nem volt elég jó, hogy befuthass, mi?- az elején még szánakozó volt a hangja, de az utolsó mondatot ennél gúnyosabban nem is mondhatta volna.
A legidegesítőbb az volt, hogy csak bámultam rá lefagyva, nem tudtam visszavágni, nem tudtam ellenkezni, nem tudtam még annyit sem kinyögni, hogy menjen a fenébe... De nem is kellett, ott hagyott magától. Az egyik percben még csak azt vettem észre, hogy könnyezni kezdek, aztán a következőben rá kellett döbbennem, hogy nemcsak, a barátnőm okozta megbántottság miatt, hanem Kyle miatt is sírok. Mi van velem? Én nem sírok srácok miatt! 
Azt hiszem vergődtem volna még ott egy darabig az önsajnálatom közepette, ha  nem kopogott volna be valaki újra. Gyorsan letöröltem az arcom, aztán felpattantam és úgy tettem, mintha pakolnék az asztalomon. Hallottam, ahogy apa és Scooter nevetgélnek, úgyhogy kifújtam magam és megnyugodtam, hogy nem Kate jött vissza.
- Hé, kislány! Azt hittem már kész vagy.- mondta Scooter, amint belépett. 
- Mire?- morogtam vissza. Tisztán hallható volt, a rekedtes hangomon, hogy sírtam.
- Írtam, hogy jössz velünk az interjúra. Nem kaptad meg?
Felkaptam a telefonom és láttam, hogy valóban jött egy üzenetem Scootól, amit nem olvastam.
- Milyen interjú? 
- Justint várják egy tv-showban, de arra gondoltam, hogy jó lenne, ha te is ott lennél, mivel biztosan szóba kerül, hogy Justin támogat.
- Bocs, de ez most nem fog menni.- ráztam a fejem.
- Ne már, Nina! Jó lesz, gyere csak.
- Nem vagyok interjú képes állapotban.- láttam, hogy apa legszívesebben faggatni kezdene, arról, hogy mi történt Kate-tel, de egy pillantással jeleztem, hogy ne tegye és ezt valószínűleg Scooter is észrevette, mivel nem kérdezősködött.
- Azért gyere csak el, nem baj, ha nem beszélsz.- mosolygott rám biztatóan. 
Összeszedtem a cuccaim és követtem őt. Anya a nappaliban volt és érdekes módon nem kérdezte meg, hogy mi a bajom. Na, ezek szerint jó színész vagyok. 
Kiléptem az ajtón és az első, amit megpillantottam, az volt, hogy Justin Scooter kocsijának az ablakából lóg ki és nekem integet széles vigyorral az arcán. Lehajtott fejjel lépkedtem oda hozzá, aztán végül mégis elmosolyodtam, amikor felém nyúlt, hogy kisimítsa a hajamat az arcomból. Kinyitotta az ajtót, beljebb csúszott és én is beültem mellé.
- Szia Kenny.- köszöntem oda az ideiglenesen sofőri szerepet is betöltő testőrnek. Attól a vigyortól, amivel visszaköszönt már majdnem jól éreztem magam én is. Scooter is beült és végre elindultunk.
- Nagyon szép a hajad, tényleg, de mégis jobban örülnék, ha az arcodat láthatnám.- szólt oda Justin, amikor egy ideje már megint lehajtott fejjel üldögéltem mellette.- Mi a baj?- kérdezte halkan, amikor felnéztem rá. Ó, szóval mégsem vagyok jó színész, csak anyát nem érdekli, hogy mi van. Pff, jó hír. 
- Majd... Majd elmesélem.- mondtam és célzatosan néztem az előttünk ülőkre. Elsősorban persze nem miattuk nem akartam mesélni, hanem egyszerűen csak nem akartam beszélni róla. 
- Amint odaérünk!- közölte ellentmondást nem tűrően.
- Nyugi, nincs semmi gond.
- A semmiért nem sírtál volna.- nézett rám komolyan, aztán ujjaival végigsimította az arcomat. Egy pillanatra azt hittem, hogy megcsókol ott Scooterék előtt, de végül egy puszit kaptam az arcomra.
Hülye voltam, mert egyrészt természetesen nem csókolna meg Scooterék előtt, másrészt meg attól, hogy én ennyire vágyakozom a csókjára nem biztos, hogy ez fordítva is igaz. 
- Sírtál, Nina?- nézett rám a visszapillantóból Kenny.
- Nem, Justin csak félre beszél.- mondtam és még mosolyogtam is hozzá.
- Na, azt már én is tapasztaltam.- mondta Kenny jóízűen nevetve. 
- Hé!- tiltakozott az említett.
- Mi van, kölyök? Azt hiszed nem fogunk cikis sztorikat mesélni Ninának rólad?- fordult hátra Scooter.
- Nincsenek cikis sztorijaim.- vágta rá egyből.
- Ó, tényleg? És akkor mi a helyzet azzal, amikor te, Ryan és Fredo beszöktetek egy uszodába éjjel és te véletlenül ott hagytad...- kezdte Scooter, de Justin gyorsan félbeszakította.
- Oké, oké. Hagyjuk ezt. Nem is olyan érdekes.
- De engem érdekel.- bólogattam hevesen.
- Nem is vicces, Nina. Akarsz valami igazán vicceset hallani? Scooter egyszer beleesett egy vödörnyi festékbe, amikor a nagyszüleimnél voltunk, és napokig kék fejjel mászkált. - mesélte Justin röhögve.
- Azt se felejtsd el, hogy ki miatt estem bele. 
- Őrültek vagytok.- nevettem. 
- Én mondtam, hogy megéri eljönnöd.- kacsintott rám Scoo.
Mire odaértünk gazdagabb lettem néhány sztorival róluk és még Kate-ről is megfeledkeztem. Justin a műsor végén volt és, amíg sorra került volt ideje kifaggatni a történtekről. Először nem is akartam beszélni, de végül elmeséltem mindent. Nem gondoltam arra, hogy Justin is ilyen dühös lesz, amiatt, amit Kate odavágott nekem, pedig az lett. Nem mondott semmit, de láttam rajta, hogy ideges. 
Aztán az interjú közben, mikor arra terelődött a szó, hogy ki is vagyok én, Justin a vártnál jobban áradozott rólam. Örültem, hogy nekem csak annyi volt a dolgom, hogy Scooter mellett ülve szépen mosolyogjak, amikor a kamera minket vett, a többit Justin elintézte. Hallottam, amikor Scooterrel arról beszéltek, hogy mit mondjon, de határozottan nem volt benne ennyi dicsérő szó, mint amennyit Justin használt. Nekem persze egyből leesett, hogy miért csinálja. Egy szót sem ejtett arról, hogy csinos vagyok vagy, hogy szép nagy a fenekem. Semmit nem mondott a külsőségekről, csakis arról, ami a karrieremhez szorosan kapcsolódik. A hangomról, a stílusomról, arról, hogy tudok hatni az emberekre. Soha nem mondta még ezeket a dolgokat nekem, és magam sem tudom, miért, de tudtam, hogy nem az interjú kedvéért mondja, hanem komolyan is gondolja. Kyle-tól rengeteget hallottam már ezeket a szavakat, de akkor mindig arra vágytam, hogy bárcsak inkább arról beszélne, amit a külsőmben lát. Justintól viszont nem vártam ilyesmit, hiszen nem arra vágytam, hogy belém szeressen, csak arra, hogy elismerjen és segítsen. Ha egy percig is elhittem volna, amit Kate mondott, arról, hogy a hangom kevés ahhoz, hogy befussak, hát most biztosan elfelejtettem volna. Lehet, hogy Justin vonzódik hozzám, sőt az biztos, hogy én vonzódom hozzá, de ha munkáról van szó, akkor mindketten félre tudjuk tenni ezt. 
Nem igazán tudtam, hogy mit is kéne mondanom ezek után Justinnak. Köszönjem meg? Vagy inkább ne mondjak semmit? Hazafelé vezető úton ezen gondolkodtam, de minden alkalommal, amikor eszembe jutott valami és Justinhoz fordultam a végén csak egy mosolygásra futotta. 
- Nina, nem akarsz bejönni?- kérdezte Justin, amikor megálltunk a háza előtt. 
- Haza kéne jutnom nekem is.
- Majd én hazaviszlek. Gyere, mutatnom kell valamit.- győzködött tovább.
- Kölyök, nem ér rá holnap?- szólt közbe Scooter.- Megígértem Nina szüleinek, hogy hazavisszük.
Ahogy Scoo megemlítette a szüleimet egyből elment a kedvem tőle, hogy hazamenjek. 
- Maradok.- döntöttem el hirtelen, mire Scootertől csúnya pillantásokat kaptam.- Nyugi, anyáékat lerendezem.
- Nekem mindegy, de döntsetek már, mert éhen halok.- szólt hátra Kenny is, mire Justinnal nevetve elköszöntünk és kiszálltunk.
- El tudod képzelni, mi történne, ha Kenny egyszer egy órával később vacsorázna, mint általában?
- Szerintem világvége lenne.- nevettem fel.
- Szerintem is.- értett egyet, aztán a kulcsaiért nyúlt.
- Várj! Selena nincs itthon? 
- Nincs. Nem lakunk együtt és amúgy is koncertezik.- vigyorgott rám Justin, majd belépett az ajtón. 
Ketten leszünk. Ő és én ketten. Miért hívott be? Miért maradtam?
- Ne félj, nem foglak felfalni.- nevetett magabiztosan.
- Biztos? - kérdeztem vissza és most én húztam elégedett mosolyra a számat, Justin pedig egy percre megtorpant a lépcsőn.
- Hát... még nem döntöttem el.- mondta, aztán jól észrevehetően végigvezette a pillantását rajtam. 
Beléptünk a szobájába és Justin nem kapcsolt villanyt. Ez már kezdett gyanús lenni. Láttam a bőrkanapét, amin legutóbb üldögéltünk. Csak egy percig mérlegeltem, hogy vajon mit tennék, ha Justin ledöntene rá és csókolni kezdene azzal a lehengerlő módszerével, amivel rendszerint elveszi az eszemet, aztán a következő percben már ott találtam magam élesben és döntetnem kellett. Justin a karjait a derekamra fonta, húzni kezdett magával, ám elképzeléseimmel ellentétben nem a kanapé, hanem a hatalmas ágya felé.
- Ezt akartad mutatni?- kérdeztem, kezemet a mellkasára simítottam, meghagyva a lehetőséget az ellökésre és a közelebb vonásra is.
- Nem elég érdekes?- kérdezett vissza, aztán választ sem várva megcsókolt és a vártnál gyengédebben lökött le a az ágyra. 
Szóval mit tettem? Hagytam magam, sőt... Jó lenne, ha azt mondhatnám, hogy csak hagytam magam és kedvesen próbáltam csillapítani Justin mohóságát, de nem ez történt. Ahogy ő, úgy én sem finomkodtam. Simogattam, csókoltam, élveztem, hogy akar engem. A pólómat felgyűrte egészen a mellemig, a hajam százfelé állt, attól, hogy folyton beletúrt, a szám pedig kellemesen zsibbadt az ő ajkai alatt. Eszembe jutott, hogy talán neki is ez járt a fejében már a kocsiban, de még végig sem gondoltam ezt, amikor váratlanul elhúzódott. Én csak továbbra is lehunyt szemmel kapkodtam levegő után, nem akartam ránézni. Tudtam, hogy nekem kellett volna leállítani, nem pedig neki elhúzódni. Mit gondolhat most?
- Hallottad ezt?- kérdezte rekedtes hangon, mire felpattantak a szemeim.
- Tessék? Nem hallottam semmit.- értetlenkedtem.
- Mindegy.- zárta le ennyivel, aztán a félelmeimmel ellentétben folytatta a csókok osztását, de most már a nyakamon. Egyik kezemet továbbra is a hajában tartottam és a tarkóját simogattam, másikkal megkerestem a pólója szélét és húzni kezdtem felfelé, amikor hirtelen az én fülemet ütötte meg valami zaj. 
- Justin, bezártad az ajtót?- préseltem ki magamból ezt az egy kérdést. Ő csak összezavarodottan nézett rám. A szemeiből látszott, hogy csak olyan gondolatok vannak most a fejében, hogy hányféleképpen és hányszor fog a magáévá tenni. Szerettem ezt látni a férfiak szemében, de Justin volt az első, akitől nem csupán egy fajta elismerést jelentett, hanem örömöt és szenvedélyt tartogatott. Már újra magamhoz húztam volna, amikor megint hallottam valamit. 
- Justin, itthon vagy?- hallatszott a női a hang a lépcső felől. Justinnak abban a percben kitisztult a tekintette, én pedig teljesen megfagyva feküdtem alatta, addig, amíg lemondó sóhajjal el nem árulta a vendégünk nevét.
- Anya... 

9. fejezet

Imádtam látni Kyle megdöbbent képét a csókunk után, viszont annál jobban utáltam, hogy Justin csak mosolyogva annyit mondott "Majd hívlak!" aztán már el is ment. Kyle-lal nem szándékoztam sokat beszélni, de ő továbbra is hitetlenkedve elém lépett és megkérdezte, hogy Justinnal voltam-e éjjel, mire én rávágtam, hogy igen. Csak utána esett le, hogy ezt lényegében úgy is értelemezheti, hogy a szó szoros értelmében vele töltöttem az éjszakát, de nem érdekelt túlzottan. Higgyen, amit akar.
Sokkal nagyobb problémának tartottam viszont azt, hogy egyszerűen nem bírtam megmaradni otthon. Fel is merült bennem, hogy valószínűleg ez annak az oka, hogy tegnap beszéltem Nathanről és tudtam, hogy ezt otthon szinte tilos megtenni. Anya nem hajlandó rá, sőt egyenes úgy csinál, mintha nem is történt volna semmi. Tehát mivel nem akartam otthon lenni és eléggé biztos voltam benne, hogy Kate és Kyle társasága sem épp a legmegfelelőbb, úgy döntöttem, hogy felhívom Scootert. Biztos voltam benne, hogy tud adni valami elfoglaltságot és nem is tévedtem. Megkért, hogy ugorjak át hozzá, hogy megbeszéljünk néhány dolgot az önálló dalommal kapcsolatban, amit a jövőhéten fogunk nyilvánosságra hozni. Ezzel egy időben forgatni kezdünk egy klipet is a Justinnal közös dalunkhoz, amit már felénekeltünk.
- Arra gondoltam, hogy meg kéne beszélnünk, hogy mennyit akarsz mondani majd az interjúk során.- kezdte Scooter, amikor már átbeszéltük, amit át lehetett. Időközben hazaért Scooter barátnője, Carin is, aki rögtön első látásra szimpatikus lett nekem, főleg mivel nagyon úgy tűnt, hogy tudja kezelni őt. Leült velünk és segített meggyőzni Scoot a lehetetlen ötletek elvetéséről.
- Mire gondolsz?
- Nem szabad mindig minden esetben őszintének lenni. Család, magánélet, kivel milyen kapcsolatban vagy...- kezdte sorolni, én meg azon töprengtem, hogy mégis mit kéne ezek közül eltitkolnom, amikor hirtelen belépett Justin Selenával az oldalán. Ja, igen, lehet, hogy például azt el kéne titkolni, ami köztünk történt. Még, ha csupán egy kis színészkedésről volt is szó... Nem kéne bűntudatot éreznem Selena miatt? Bár Justin azt mondta, hogy ez már nem olyan kapcsolat köztük, de mégis... Együtt vannak most is! Bevallom, a lelkiismeret furdalás helyett sokkal inkább éreztem értetlenséget. Most, hogy láttam őket együtt, nem találtam az okot, ami miatt megérte volna Justinnak, hogy segített féltékennyé tenni Kyle-t.  Emellett abban sem voltam biztos, hogy akartam-e egyáltalán féltékennyé tenni, sőt erősen kételkedtem abban is, hogy sikerült-e.
- Nina, de jó, hogy itt vagy.- mosolygott rám Selena.- Justinnal éppen most beszéltünk rólad, ugye?- nézett fel a mellette álló fiúra.
- Aha.- mosolygott Justin is.
- Csak átugrottam kicsit Scooterhez.- mondtam. Remek, most meg miért vagyok zavarban?
- Ti, hogyhogy itt?- kérdezte Carin azt, amit én is akartam, csak kicsit hülyén hangzott volna az én számból.
- Koncert előtt beakartunk nézni kicsit.- vonta meg a vállát Justin.- És egyébként... Mikor is indulunk, Scoo?- túrt bele a hajába.
- Aha, benézni. Már megint elfelejtetted, hogy mit mondtam.- nevetett fel Scooter, aztán mi is követtük a példáját, amikor megláttuk Justin ábrázatát, ami arról árulkodott, hogy tényleg ez történt.
- Milyen koncertről van szó?- kérdeztem.
- Az enyémről, természetesen.- válaszolt Justin.
- Van kedved jönni? Tök jó lenne.- fordult felém Selena nagy lelkesedéssel.
- Nem is tudom.- mondtam elbizonytalanodva.
- Gyere csak el. Látnod kell Justint, mert a turné során, ha minden jól megy te is szereplő leszel.- közölte Scooter mosolyogva. 
Addig győzködtek, míg végül beleegyeztem és gyorsan hazaugrottam - jó, hazavitettem magam Scooterrel - összekészülődni. Anya meg is jegyezte, hogy mostanában alig lát otthon, mire majdnem odavágtam, hogy gondolkodjon el ennek vajon mi az oka, de inkább lenyeltem ezt a beszólást.
- Menjünk egyből a helyszínre, jó? Justinék úgyis elindultak már.- mondta Scoo, amikor beültem mellé újra.
- Mikor kezdődik a koncert?
- Nyolckor. Van még pár óra addig.
Valóban, még csak délután öt óra volt. Izgatott voltam, de nem tudtam eldönteni teljesen, hogy a koncert-e az oka, csak abban voltam biztos, hogy köze van Justinhoz. Nem gondoltam, hogy ilyen hosszú az út a koncert helyszínéig, majd' egy órát utaztunk.
- Most lepasszollak Kennynek, ha nem haragszol. Nekem dolgom van.- mondta Scoo, amikor beértünk a  színpad mögé. Kennyt már ismertem, úgyhogy örültem, mikor azzal a tőle jól megszokott széles vigyorral közeledni láttam.
- Nina, ugye?- kérdezte, mire bólintottam.- Emlékszem ám rád, kislány. Na, gyere!
Arról ugyan fogalmam sem volt, hogy hova, de mentem. Nem sokkal később, aztán megláttam, hogy Carin rohangál egyik ajtótól a másikig egy halom ruhával a kezében, ebből gondoltam, hogy itt lesz Justin öltözője. Követtem Kennyt az egyik szobába, ahol Selena üldögélt nyugisan, és meghallottam Justin hangját is, ahogy Carinnak beszél, de őt magát nem láttam, amíg ki nem lépett a függöny mögül. Ahogy megpillantott egyből elhallgatott és kapkodva húzta magára a szürke pólót, amit a kezében tartott.
- Na végre, hogy megjöttetek.- mondta vigyorogva.
- Scooter lelépett, ha őt vártad ennyire.- feleltem, mivel nyilvánvalóan nem nekem örült meg így.

Kérdőn nézett rám, én meg kérdőn néztem vissza rá, és azt hiszem folytattuk volna egymás szemeinek fürkészését még egy ideig, ha meg nem szólal a telefonom.
- Szia.- szólt bele Kyle, még mielőtt én szólalhattam volna meg.
- Szia.- köszöntem ugyanúgy, aztán vártam, de nem mondott semmit.- Mondd csak, hogy mit szeretnél.
- Igazából... Otthon vagy? Átmegyek, jó? 
- Nem vagyok otthon.- válaszoltam, és előre imádkoztam, hogy ne kérdezzen rá hol vagyok.
- Hanem?
- Justinnak koncertje lesz és elhívott.- mondtam az igazat.
- Koncert...- ismételte.
- Fontos dologról van szó?
- Nem, dehogyis. Jó szórakozást, Nins.- mondta kedvesen, aztán megszakította a hívást.
Tudtam, hogy fogalma sincs róla, hogy megbántott tegnap, sőt még csak nem is érdekelte, hogy reggel látott Justinnal csókolózni. Hiszen akkor nem így beszélt volna, nem? 
- Kyle?- szólt oda Justin nekem.
- Igen.
- Nem tudtam, hogy máris ilyen jóban vagytok.- mosolyodott el óvatosan.
- Miért ne lennénk?
Még szélesebb lett a vigyora és megint sokáig nézett a szemeimbe, de most úgy, hogy abból rögtön tudtam, azt akarja üzenni: Gondolj csak vissza a reggelre! 
Kenny beszélni kezdett valami olyasmiről, hogy Mama Jan várja Justint, mire ő elkapta rólam a pillantását, aztán zavartan körbe nézett, mintha csak abban reménykedne, senki nem vette észre, ami az előbb történt. Nem volt szerencsénk. Selena köztünk kapkodta a fejét, ezért Justin gyorsan le is lépett, rám hagyva, így az esetleg kínos szituáció megválaszolását.
- Mit szoktatok ilyenkor csinálni, amíg Justin készül?- kérdeztem, hogy megtörjem a csendet.
- Gyere, igyunk valamit.- invitált mosolyogva Selena, így némileg megmenekülve éreztem magam, bár még mindig nem voltam teljesen fesztelen a közelében.
Nem is értettem, hogy mitől olyan barátságos velem, mert nekem kicsit nehezemre esett ugyanez, kb addig, amíg el nem kezdődött a koncert. Onnantól már nem volt gond. Hallgattuk Justin hangját és beszélgetünk, de olyan apróságokról, amikre nem is gondoltam, hogy Selena esetleg kíváncsi lenne velem kapcsolatban. Természetesen nem kerülte el a figyelmét az, hogy Justinnal Kyle-ról beszéltünk így pár szóban azt is vázolnom kellett neki, hogy Kyle és Kate kicsoda nekem. Arról az apró információról, miszerint az ő fiúja - vagy exfiúja - segített féltékennyé tenni az én legjobb barátom nem tettem említést. Hibáztat valaki érte?! Justin egyébként nagyszerű koncertet adott, izgatottá váltam, ha arra gondoltam, hogy együtt fogunk majd énekelni később. Csodálatos közönsége van, akiknek igyekszik mindent meghálálni egy-egy dallal, ez nyilvánvalóvá vált számomra. Nem hagyhattam figyelmen kívül, hogy miközben Sel velem beszélt még akkor is Justin kötötte le a gondolatainak minimum a felét. Úgy nézett rá és dúdolgatta vele együtt a dalait, hogy szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy igenis szerelmes Justinba.
Vártam a bűntudatot? Hát most megérkezett, és én mondom nem volt kellemes. Alig vártam, hogy vége legyen a koncertnek és végre visszamenjünk Scooterékhez. Az odajutás is elég nehézkes volt, de a kijutás még inkább. Carinnal helyet cseréltünk, így ő utazott Scooterrel én meg Justinékkal és nagyon közelről tapasztalhattam, hogy milyen is a Belieberek szeretete. Őrület volt, sikítások, őrjöngés, tolakodás és hatalmas tömeg, de ennek ellenére Justin végig mosolygott. Amikor kijutottunk már megint más kötötte le a figyelmem. Történetesen arra voltam kíváncsi, hogy Justin és Selena hogyan viselkednek egymással. Majdnem biztosra vettem, hogy Justin nem fogja csókolgatni meg ölelgetni, de nem tudhattam, hogy a lány mit csinál majd. Egymás mellett ültek én meg velük szemben, de azonkívül, hogy néha megérintette a karját semmi mást nem vettem észre. Csakúgy, mint Selena én is agyon dicsértem Justint és úgy tűnt, ez tetszik neki. Bár nem hagyhatta ki a csipkelődést, természetesen megkaptam a gúnyos beszólásokat, hogy "Nina, így is túl sokat képzelek már magamról, nem? Nem kéne neked is hízelegned." vagy a "Azt hiszed, ha most ennyit dicsérgetsz legközelebb megúszhatod a koncertet? Inkább mondd meg, hogy nem tetszett." Nem vettem magamra, mert végig nevetett és mosolygott, tudtam, hogy ez csak a szokásos szívassuk egymást játék. 
Leparkoltunk Scooter háza előtt nekem meg rögtön azon kezdett pörögni az agyam, hogy hogyan tudnék minél előbb hazajutni, anélkül, hogy megbántanám őket. 
- Nina, nincs kedved filmezni velünk?- kérdezte Carin.- Itt is maradhatsz akár éjszakára. 
- Köszi, de nem szeretnék...- kezdtem, de Scooter közbe vágott.
- Nehogy azt mondd, hogy nem szeretnél zavarni! Érezd magad otthon.- mosolygott, aztán megállapodott a tekintette Justinon, aki éppen a hűtőt pakolta ki.- Na, vegyél példát Justinról.
- Mi?- emelte fel a fejét az említett.- Kérsz egy Bieber-féle sonkás szendvicset?- nyújtotta felém az elkészült kajáját.
- Nem, de kedves, hogy megosztanád velem.- nevettem fel.
- Nem tudod, mit hagysz ki.
- Inkább hazamennék most.- fordultam Carin felé újból.
- Biztos? Tök vicces velünk filmezni.- próbálkozott Selena is a marasztalásommal.
- Megbeszélünk egy másik filmezést, oké?- mosolyodtam el, mert tényleg jól esett, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire befogadtak a megszokott csapatukhoz.- Ha Scooter lenne olyan kedves, hogy hazavinne, azt nagyon megköszönném.- emeltem fel kicsit a hangom, hogy a menedzserem is jól hallja, aki időközben Kennyvel és Pattievel beszélt valami elintéznivalóról. Az hiszem ő sosem pihen.
- Én leszek olyan kedves.- ajánlkozott Justin, aztán lenyelte a szájában lévő falatot és ráadásként rám villantotta a hófehér fogait.
- Biztos fáradt vagy.- hárítottam.- Inkább akkor megyek taxival.- mondtam, aztán még mielőtt tiltakozni lett volna ideje fogtam a kabátom és úgy általánosságban elkiáltottam magam, hogy "Sziasztok!", bár még így sem sikerült túl harsognom a beszélgetéseket. Nem csoda, voltunk vagy tizenöten egy helyen.
Az ajtóban kapta el a karom Justin. Persze, gondoltam, hogy nem lehet lerázni.
- Mit nem értesz azon, hogy hazaviszlek?- kérdezte élesen, de a olyan szelíden nézett rám és ért hozzám, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy haragudna.
- Mit nem értesz azon, hogy nem szükséges?- kérdeztem vissza, amikor a kocsija felé kezdett húzni.
- Ülj be!- szólt rám, én meg csak azért sem csináltam, amit mondott.- Szállj már be, Nina, nem foglak megenni!- nevetett ki. 
Sóhajtva beültem a kocsiba és elhatároztam, hogy a minimálisra szűkítem a kommunikációt köztünk. Tudtam, hogy gyerekesen viselkedem, de talán azt hittem, hogy ha mostantól megint visszaváltok közömbösbe iránta, akkor olyan lesz, mintha a reggel meg sem történt volna.
- Ki vele! Mi bajod velem?- kérdezte, amikor már egy ideje csendben utaztunk.
- Nincs bajom veled!- morogtam, és kezdtem kicsit elveszíteni a kontrollt. Dühített, hogy ilyen lazán beszél.
- Selena mondott valamit?
- Tessék? Mi köze...?- elharaptam a mondatot.- Nem mondott semmit.
- Beszélgetnél velem rendesen, nem csak tőmondatokban?- kérdezte még mindig jó kedvűen.
- Nem mondott semmit, oké? És ne legyen üldözési mániád, mert semmi bajom nincs.
Justin hallgatott egy ideig, szinte hallottam, ahogy a helyére kattannak a dolgok a fejében, aztán ki is mondta, hogy mire jutott.
- A csók miatt vagy ilyen? Ennyire felkavart?- szerencséje volt, hogy nem nevetett, hanem komoly maradt a hangja.
- Te tudsz róla, hogy súlyosan felül értékeled magad?
- Szóval jól csókolok.- mondta elégedetten, én meg legszívesebben behúztam volna neki egyet.
- Nem érzed magad rosszul egy kicsit sem? 
- Miért?- lepődött meg ezen.
- Mert Selena, a barátnőd vagy bárkid is totál szerelmes beléd és szerintem bőven kimeríti a megcsalás fogalmát az, hogy más lányokat csókolgatsz, ami nyilván fájna neki, ha tudná.- kiabáltam, de ő nem reagált, csak nézett mereven maga elé és beharapta az alsó ajkát.- Most miért nem szólsz semmit?
- Megbántad?- kérdezte, és erre én nem tudtam válaszolni. Megbántam-e? Egy ilyen csókot?
- Miért csináltad? Úgy értem, Kyle-t nem hatotta meg és amúgy sem kellett volna segítened, mert ez...
Hirtelen lefékezett olyan erővel, hogy azt hittem kiszakítom a biztonsági övet a lendülettől, ahogy előredőltem. Rám nézett az örökké csillogó, szelíd pillantásával én meg egyre inkább éreztem, ahogy enged bennem a feszültség.
- Nem Kyle miatt csináltam! Meg akartalak csókolni. Az első este óta csak arra tudok gondolni, hogy kifulladásig csókollak.- közel hajolt hozzám és egyik kezével az ülésemre támaszkodott. Pontosan tudtam, hogy mire készül.- Mondd azt, hogy te nem akartad reggel és békén hagylak!
- Barátnőd van, Justin!- mondtam elfúló hangon.- Ezt nem szabadna...
- Gyerünk, Nina, hazudj a szemembe! Mondd, hogy nem akarod!
"Hazudj a szemembe!"- visszhangzottak a fülembe a szavai. Tudja, pontosan tudja, hogy élveztem a csókot. Éreztem az illatát, figyeltem a légzését és tudtam, hogy ott van a választás előttem. Vagy a helyes dolgot választom vagy az édes, simogató ajkakat. 
- Ha nem akarod most azonnal elengedlek, csak ki kell mondanod.- suttogta és rásimította forró tenyerét a derekamra.
- Nem...- ráztam a fejem, de amikor Justin az ígéretéhez híven elhúzódni készült az ösztöneim tiltakozni kezdtek és alig hallhatóan, de kimondatták velem, amit nem szabadott volna.- Ne engedj el!
Egy szempillantásnyi időbe került, amíg felfogtam, hogy Justin máris az ajkaimra tapadt, a nyelve pedig gyengéden bebocsátást kért közéjük. Természetesen megadtam, mert egyszerűen nem akartam elfogadni, hogy, ami ennyire jó az akár egy kicsit is bűn lehet.